2013. április 26., péntek

29. fejezet



Néhány perce síri csöndben hevertünk a takaró alatt. Harry mosolyogva játszadozott az ujjainkkal, s közben olyan volt, mint egy kisgyerek. A boldogság ami az arcán ült engem is értelmetlen vigyorgásra késztetett.
A hátamra feküdtem, de fejemet oldalra fordítva tovább figyeltem Harryt. Abba hagyta a kezem piszkálását és a karjára támaszkodott. Szüntelenül mosolygott rám. Gödröcskéi megmutatkozása elárult mindent jelenlegi érzéseiről. Örült és jó kedve volt. Miattam.

- Jól érzed magad? – suttogva kérdezte.

Orrával aranyosan megbökte az enyémet, a számon pedig mosoly kunkorodott. Bólogattam, mert a szavak jelen pillanatban nem jöttek. Az ajkaim viszont szétnyíltak és beszélni akartam.

- Azon kívül, hogy sajog mindenem, egész jól – csendesen, még mindig kicsit lihegve válaszoltam.

- Nagyon sajnálom, édes – finoman megcsókolt.

Bűntudata azonnal előjött, ahogy eszébe juttattam az együtt létünket. Tudom, hogy nem az ő hibája volt. Tudom, hogy hozzá kell szoknia a gyengédséghez.

*Harry szemszöge*

Próbáltam minden tettemmel és szavammal elhitetni vele, hogy sajnálom. Oda kellett volna figyelnem rá és nem szabadott volna egy percre sem elfeledkezni testének törékenységéről. Ő az első lány aki ennyire ártatlan és érzékeny. Másokkal csak egy dolog volt a fontos: hogy élvezetet adjunk egymásnak. Sam viszont egyik korábbi barátnőmhöz sem fogható. A csendesség egy lány legnagyobb segély kiáltása; ezt megtanulhattam általa. Azt hiszem sok mindent tettem azért, hogy  felszabaduljon. S bár még mindig van benne egy kevés gátlásosság, úgy gondolom én lehetek az egyik személy akinek a legjobban megnyílt ezidáig.
Fejét oldalra fordította a fali óra irányába. Amíg az időt próbálta megállapítani, ajkaim teret kaphattak. Nedves csókokkal borítottam selymes bőrét a füle alatt. Ez az egyik legérzékenyebb pontja és ezt más nem tudja rajtam kívül.
Gyengéden szívni kezdtem a bőrét, amit nem bírt ki lágy nyöszörgés nélkül. Igyekezett leplezni hirtelen reakcióját azzal, hogy halkan kuncogni kezdett. Ismét zavarba hoztam.
Tekintetünk egy vonalba került, ahogy elváltam a nyakától. Gyönyörű kék szemei őszintén csillogtak, s közben szüntelenül mosolygott. Világos barna loknijait igazgatta, az ajkai pedig újra szétnyíltak.

- Lezuhanyozhatnék? – halkan suttogott.

Puha ujjait lassan vontatta kiemelkedő kulcscsontomon. Az ujjai közé vette a nyakamban lógó papírrepülőt és az ˝S˝ betűt. Az alsó ajkát rágva bámulta a két medált. Megfogtam a csuklóját, s óvatosan a számhoz emeltem.

- Szívesen segítenék, de gondolom ennek semmi esélye – nevetve nyomtam pár puszit a bőrére.

Várt néhány másodpercet, majd kétségbe esett nézését rám szegezte. A mondanivalója már a nyelvén volt, de nem szólalt meg. Végig nézett magán; a takaró fedése még jelen volt. Aggódóan meredt maga elé, s közben rájöttem mit szeretne. Lustán feltápászkodtam, átnyúltam a másik oldalára. Addig tapogattam a hideg földön, míg rá nem akadtam az ott heverő pólómra. Kezembe fogtam és tovább keresgéltem. Megtaláltam egy kis anyagot, aminek fogása pont olyan volt, mint Sam bugyija. Felemeltem a két ruhadarabot, s felé nyújtottam. Sietve kikapta a kezemből, sürgetve a felöltözést. Legszívesebben naphosszat tanulmányoztam volna testének minden apró részletét és megtaláltam volna az összes jelét a tökéletességének. Igazán sajnálom, hogy nincs teljesen tisztában azzal, hogy valójában mennyire különleges lány.

Feltolta magát, hogy ülő helyzetbe kerüljön. Hosszú hajtincsei alig takarták a melleit, de nem törődött vele. Vontatottan felhúzta a fehérneműjét lábain. Látszott rajta, hogy gyenge teste kimerülten küzdött még a legegyszerűbb mozdulatokkal is. Kikelt a biztonságot nyújtó ágyból, s egy darabig a matrac szélén üldögélt. Nem bírtam megállni, hogy ne vegyem észre az enyhe remegését. Nem tudta elrejteni a fájdalmait. A szívem pedig megszakadt  tudattól, hogy ez miattam van így.

- Úgy sajnálom, kicsim.

Mögé térdeltem, hátulról átöleltem. Ajkaimmal nyugtatóan csókolgattam a vállát. Mélyeket sóhajtozott és megkísérelte legyűrni fájó érzéseit.

- Tudom, Harry – mondta.

Megpusziltam az arcát, s hagytam, hogy felálljon. A lábainak hozzá kellett szoknia a talajhoz, egy ilyen intenzív idő töltés után.
Karjait keresztezte a mellkasa előtt, takarva a melleit. Felvette az ágyról a pólómat és közben egy pillanatra sem nézett fel. A félénksége az egyik olyan tulajdonság ami annyira elragadó. Bár időnként kicsit bosszantó, de ez teszi őt Sam Jillian Ross-á. Ettől lesz ő az én angyalom.

*Sam szemszöge*

A zuhany alatt álltam és hagytam, hogy a forró víz kicsit lazítsa feszült izmaim. A tusfürdőt óvatosan belemasszíroztam a bőrömbe, s azon voltam, hogy megfeledkezzem a fájdalmakról. Egy ajtó csapódást hallva kicsit megugrottam. De mivel tudtam, hogy rajtam és Harryn kívül nincs más a lakásban ezért tovább folytattam a fürdést.

- Nem baj, ha itt várok? – rekedtes hangja szűrődött át a zuhanyfüggönyön.

- Nem – halkan válaszoltam.

Mosolyogva folytattam az előbbi tevékenységem. Közben azon gondolkoztam, hogy Harrynek mekkora türelme van velem szemben. Nem mindenki bírná ki, hogy ne tépje le a vékony függönyt, ami takarja a barátnője meztelen és vizes testét.
Az agyam hátsó zugát elárasztották a gondolatok és észre sem vettem, hogy már régóta folyatom feleslegesen a meleg vizet.
Elzártam a csapot, egy helyben álldogáltam. Körül néztem, de semmi nem volt amibe törölközhettem volna.

- Hello, szépségem.

Harry elhúzta a falatnyi függönyt, s én ezalatt háttal álltam neki. Csak annyit éreztem, hogy körém csavar egy puha törölközőt és magához húz. A mellkasa dörömbölt a hátamnál mialatt segített kiszállni a kádból. Kis híján elcsúsztam a kövön, de Harry védelmező fogásában nem volt értelme aggódnom.
Hatalmas kezeivel dörzsölte a törölközőt, s közben továbbra is a hátam mögött volt. Az orrát a nyakamhoz bökte, én pedig kuncogni kezdtem. Fogai közé vette a bőröm ott ahol a nyakam és a vállam összefutnak. Finoman szívni kezdte a kis területet, ami miatt nem tudtam abbahagyni a nevetést. Pontosan emlékszem arra, amikor először csinálta ezt. Szó szerint megsértődtem. Akkor még szokatlannak tűnt, hogy valakit ennyire lázba hozok. Mára viszont már megszoktam a domináns cselekedeteit.

- Harry – kuncogva figyelmeztettem.

A hangomból levonható komolytalanság miatt eszébe sem jutott befejezni az érzékeim kínzását. Telt ajkai megtalálták az érzékeny pontom a fülem alatt. Lágy puszikkal árasztott el azon a részen. Lehunyt szemekkel adtam át magam a pillanatnak. Rekedtes nevetése tökéletesen élesedett a fülemnél. Kezemmel hátra nyúltam, s az ujjaim a tarkójához tapadtak. Egy letaglózó érzés arra késztetett, hogy muszáj ott tartanom Harryt. Pár percig sikerült elérnem, hogy ne mozogjon, de egy játékos morgást követően kénytelen voltam elengedni őt.

- Most megyek fürödni, rendben, baby? – elégedetten vigyorgott. Nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam.

Némán bólogattam, ő pedig finoman ejtett egy csókot arra a pontra amelyiket előzőleg kínzott. Ugyanabban a pozícióban maradtam, mivel Harry mögöttem épp megvált a boxerétől. Persze mindezt szüntelen mosolygással az arcomon tettem. Ha akarnám se tudnám elfelejteni őt ruha nélküli állapotban.
Amíg Harry fürdött, én csendben vártam rá. A tükör elé léptem és elmélyülten vizsgáltam benne magam. Kunkorodó mosollyal arcomon figyeltem fel a nyakamon lévő pirosas foltra. Ujjvégeimet végig simítottam rajta; egy picit felszisszentem. De a bőröm már mondhatni hozzászokott ezekhez a kis ˝jelölésekhez˝. A szívást bámulva felmerültek bennem a kérdések. Hová tűntem? Mi lett a régi életemmel?

A zuhanyzóban van egy fiú aki a nap minden percében törődik velem. Ez a fiú a válasz kérdéseimre. Harry.
Régen én voltam az emberek lelki szemetese. Senki sem hallgatott meg, viszont más problémáira mindig nekem kellett gondolnom. Jelentéktelenek éreztem magam, de Harry segített rájönnöm arra, hogy különleges is lehetek.
Aztán ott van az apám. Nem tudnám szavakba önteni azt a félelmet amit néha rám kényszerített. Sokat sírtam és sokszor voltam azon a ponton, hogy legszívesebben megölném magam. Bár tettlegességig soha nem fajultam volna, de talán még egy-két csalódásra lett volna szükség ahhoz, hogy tegyek valami őrültséget. Ha aznap nem találkozom Harryvel, most valahol rossz arcú drogosok között sínyleném az éltet. Én eléggé két oldalú vagyok. Egy részről nagyon depressziós tudok lenni, ha rossz dolgok történnek körülöttem. Más részről pedig életvidám is vagyok, de csak ha meg nem szűnő boldogság öleli fel a hétköznapjaim. Nos, most azt hiszem az utóbbi időszakomban élek. Boldog vagyok. Vannak problémák, de alapjában véve jól érzem magam.
Nem vettem észre hosszú percek óta zajló gondolkodásom, míg meg nem hallottam a barátom hangját. Kicsit megugrottam ahogy magamhoz kellett térnem.

- Sam – szólt kétségbe esetten.

Nagyot nyelve megfordultam. Boxere éle abban a pillanatban tapadt a csípőjéhez. Összehúzta a szemöldökeit és kérdőn nézett engem. Beleharaptam az alsó ajkamba, s megindultam felé. Leheletnyi félénkséggel megtorpantam előtte, s feltűntek a gödröcskéi. Arcvonásai lazábbak lettek, de így is kételyekkel meredt el a szemeimben. Hosszú ujjaival kioldozott a törölköző fogságából, a testem pedig továbbra is fedetlen volt. Harry végig a szemebe nézett, tudva, hogy mennyire feszélyezve érzem magam. Testeink szorosan közel kerültek egymáshoz, mialatt a hatalmas törölközőt kettőnk köré csavarta.
- Jól vagy, drágám? – mély hangján motyogta.
Alig hallhatóan elsuttogtam egy ˝igen-t˝, majd felpipiskedtem, hogy átölelhessem. Fedetlen felsőtesteink tökéletesen egymáshoz simultak és eközben próbáltam elfeledni, hogy nincs rajtam melltartó.
- Menjünk aludni – duruzsolta a hajamba.

***

Körülbelül fél órája fent voltam. A hátamon feküdve hallgattam Harry hangos szuszogását. Karjaival szorosan ölelt a puha takaró alatt. A jobb keze a pólója alatt volt, amit viseltem. Éreztem ahogy az ujjai megrezzentek időnként. Próbáltam kiszabadulni az öleléséből, de minden kísérlet hiába valónak bizonyult.
Az óra mutató reggel nyolcnál kattogott, amikor Harry kezdett mozgolódni. Rekedtes nyögés hagyta el a száját, majd kinyitotta a szemeit. Pislogott párat, s közben feldolgozta a jelenlétem. Mosolyogva megpuszilta az arcom, s ezt követően a karjára támaszkodott. Sötét tincsei kuszán lógtak a homlokánál. Szemeit összeszűkítve figyelt az ablakok felé.  Még ilyen nyúzottan is tökéletes volt.

- Jó reggelt – suttogta reggeli hangján.

- Éhes vagyok – jelentettem ki játékosan, majd nyomtam egy meleg puszit az arcára. - És jó reggelt.

Lustán elnevette magát, s visszadőlt a párnájára. Felcsúsztam és neki döntöttem magam az ágytámlának. Csak ekkor vettem észre a tegnap este nyomait. A földön hevertek a ruháink; az ágyvégébe voltak szorítva a kis párnák. Beletúrtam a hajamba, majd igyekeztem kikelni az ágyból.

- Hová mész? – megragadta a csuklóm.

- Cs-Csak enni – meglepetten kémleltem az arcát.

- Majd én csinálok neked valamit – beszélt. - Te feküdj vissza, baby.

Furcsállóan bólogattam, s visszamásztam az ágyba. A takaró alá fúrtam magam, Harry pedig felkelt alóla. Fáradtan kioldalgott a szobából, amit tegnap késő délután óta el sem hagytunk.
Az előbbi hirtelenkedését próbáltam betudni egy kis reggeli morcosságnak.
Egy elhanyagolt távkapcsolóért nyúltam, ami az éjjeliszekrényen pihent, majd bekapcsoltam az ággyal szemben porosodó TV-t. Céltalanul nyomkodtam a gombokat és váltogattam a csatornákat. Túl korán volt még ahhoz, hogy találjak valami nézhetőt. A tekintetem megakadt az egyik csatornán. Egy sárga, piros pólós két lábon járó mackót pillantottam meg a képernyőn. Micimackó. Félre raktam a kapcsolót, megállapodva ennél az adónál. Kisgyermeki izgatottsággal összpontosítottam a mesére, amin felnőttem. Nem vettem észre Harryt, amíg be nem süppedt az ágy másik oldala. Mellém mászott és ismét a takaró alá férkőzött. Az ölébe vett egy tálcát, amin vastagon megkent mogyorókrémes gofrik voltak.

- Te ezt tényleg megeszed? – halvány mosoly tört utat magának a számon, miközben az ételre mutattam.

Mérhetetlen komolysággal bólintott, majd a szájához emelt egy gofrit. Mély levegőt vettem és bátorkodtam odanyúlni az egyikért. Harry elfojtotta a kuncogását, mialatt én fintorogva beleharaptam a reggelibe.

Kettőnél többet képtelen lettem volna megenni. A gyors evés után rádőltem a párnákra és tovább néztem a TV-t. Harry pimasz mosollyal az arcán lehúzta rólam a takarót. Az ujjaival feltolta a pólót, s így a hasam felfedésre került. Apró csókokkal borította a bőröm, magára vonva a figyelmem. Rózsaszín ajkak súrolták a hasam, s ettől bizsergett minden részem. Szája cuppanó hangot adott, ahogy befejezte a csókok sorozatát a köldökömön. Huncut mosolygása következtében felbukkantak mély gödröcskéi. Fejével a hasamra dőlt, s onnan nézte a TV-t. Ujjaimmal piszkálni kezdtem puha fürtjeit, ő pedig mély sóhajokkal hagyta jóvá amit csinálok.

17 megjegyzés:

  1. Imádom*.*ÉS NE HAGYD ABBA!SZERINTEM K***A JÓL ÍRSZ:) ÉS NEM HASONLÍT A DARKRA..(CSAK 1KICSIT, NA DE A DARK KIT NEM BABONÁZ MEG? :"D) Gyorsan köviit :)♥

    VálaszTörlés
  2. Szépen kérlek ne hagyd abba, nekem nagyon de nagyon tetszik amit csinálsz, azokkal meg ne törődj akik a darkhoz hasonlitanak mert ez sokkal de sokkal jobb annál.
    Az ilyen komikon nem is kell felhúznod magad, nagyon tehetséges vagy és kár lenne abba hagynod ezt a sztorit.
    Ez a rész is remek lett mint mindegyik. Várom a folytatást, pusziiiiii

    VálaszTörlés
  3. Na ide figyelj!Imádom a blogod!nem tudom szavakkal mondani hogy mennyire elvarázsolt!csodás író vagy és személy szerint jobban szeretem ezt a történetet mint a darkot!és most kicsit se túlzok!komolyan nem tudom mit csinálnék már enélkül a fanfic nélkük úgyhogy meg ne próbált abbahagyni!!!! <3

    VálaszTörlés
  4. Szia:)
    Sajnálom,hogy kaptál ilyen kritikákat.Én ezt nem mondanám másolásnak, de mások biztos jobbat írnak és ezért mondják.Én azt mondanám,hogy TALÁN a szereplők hasonlítanak,a történet nem igazán.Harry más sportot űz,Samnek nem olyan a családi háttere mint Bonak.Jobb oldalt,pedig van két képed,amiből az egyiket én csináltam,és biztosíthatlak,hogy imádom a sztoridat.:')
    Szomorú vagyok,amiért megfordult a fejedben az írás abbahagyása,mert amint írtad 58 olvasód van,és egész sokan olvassuk a fanfictionodat.:') Egyet ne feledj,magad miatt írj,ne mások miatt.De mi is jussunk eszedben,hogy sokan,néha nyálcsorgatva várjuk a részeket:)
    xx,Iduus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm..♥ persze tudom, hogy elsősorban magamnak írok, de akkor is rossz érzés néha.. :|

      Törlés
  5. Szia! Szerintem se hagyd abba, hisz' nagyon jól írsz. Viszont azt tudom, hogy benne vagyok azoknak a csapatába akik azt mondták hogy dark feelinges a blogod. Én ezt egyáltalán nem sértésből mondtam, és nem is azért hogy hagy abba az írást. Ez csak egy észrevétel volt, semmit több. Remélem nem haragszol:(
    U.i: várom az új részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem rád értettem!
      vannak akik sokkal durvábban közlik, hogy ez kb egy másolás..

      Törlés
  6. Ez a rész is nagyon jó lett!
    De a blogot ne hagyd abba mert nagyon jól írsz.
    A részekbe amiket írsz olyan gyakran bele merülök mint ha én is ott lennék és előttem történne.
    Meg szerintem elég sokan vagyunk ezzel hogy szuperül irod a részeket meg már annyira várjuk az új részt hogy nem bírunk magunkkal de a lényeg hogy IMÁDOM/IMÁDJUK a blogodat!!
    Ne hagyd abba a blogot kérlek.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó volt.:) bocsi h eddig nem írtam mert örültem h el tudtam olvasni a fejezeteket.:) de amúgy nagyon jó.nekem az utóbbi két fejezet nagyon tetszett.:)csak így tovább.:)(M)

    VálaszTörlés
  8. Szia.Könyörgöm nehogy abbahagyd!:)AZ A SZINVONAL AMIT TE TELJESÍTESZ,NEM ÉR FEL A DARKÉVAL!Ha abbahagyod nem tudom mi lesz velem.<3.Én imádom.♥ Nálam már napi dolog,hogy felnézek és emgnézem hogy van-e új rész!:).xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, hát szia! Úristen.. szerintem túloztál azzal, hogy a darknál jobb az én kis fanfic-em, de NAGYON KÖSZÖNÖM! Meglátjuk mi lesz..♥ Köszönöm, hogy írtál, mert nagyon sokat jelentett! x

      Törlés
  9. Szerintem is rohadt jò a blogod mert egyáltalán nem hasonlít egyikre sem mi az hogy a darkra hasonlít most azt az embert aki ezt irta neked legszivesebben fel rugnám :D de hogy tehetett ilyet?! Mindegy ezen nem kell rágodni az már a mult fel a fejjel és menj tovább a rosszakaròidat pedig szadr le bocsánat a szó használatért :D továbra is irj mert ha nem fogod irni én abba belepusztulnék de ezzel szerintem nem vagyok egyedül :D várom a kövi részt!
    XoXo: Heni <3

    VálaszTörlés
  10. Szia! :) Mivel beteg vagyok reggel kb. 9 körül találtam rá a blogodra és azóta nem tudom letenni a laptopot :D :D Már fáj és ég a szemem de kit érdekel ha ilyen orbitálisan jó blogot olvasok??Szerintem nem hasonlít a Dark.-ra.Ez a blog sokkal jobban elvarázsolt <3 :) Sarry <3

    VálaszTörlés
  11. Szia , ma kezdtem olvasni a blogod és nagyon tetszik. Egy kicsit tenyleg hasonlít a darkra de tényleg lagyon szuperr

    VálaszTörlés

Tiny Hand