2013. április 29., hétfő

30. fejezet

Hi, babes! 
Mivel már napok óta nem volt új rész, ezért gondoltam, hogy most hozok nektek egy felet! Ma délután hoztam össze, csakhogy ne unatkozzatok! :P Végig gondoltam a múltkori kis hisztit és miután a legjobb barátnőm és ti is biztattatok, rájöttem, hogy nem kellene befejeznem! Amíg még vannak ötleteim addig fogom írni és bízom benne, hogy nem lesznek unalmasak a részek!
U.i.: Indítottam egy új fanfiction-t s örülnék, ha benéznétek: 5 seconds of love Ez egy 5SOS fanfic! Remélem azt is szeretni fogjátok majd!
Jó olvasást mindkét bloghoz. xx

30. fejezet

*Következő este*

Az egész alakos tükörben bámultam végig magamon. A ruhám combközépig ért és magassarkút viseltem. Kényszert éreztem arra, hogy jól nézzek ki.
Hajtincseim hullámokban feküdtek a vállaimon, s én az ujjaimmal rendeztem el őket, hogy ne legyenek annyira kuszák. Franklin az ágyból figyelte ahogy a legapróbb hibákat is próbáltam elrejteni magamról.
Kicsit megugrottam, amikor a csengő éles hangja megtöltötte az egész ház terét. Lépteim a bejárat felé irányultak. A kutya gyors tempóban rohant el mellettem és eszeveszetten ugatott. Mancsaival az ajtót kapargálta, miközben a fagyos kilincset markoltam. Tekintetem az állatra terelődött mialatt kinyitottam az ajtót.

- Hello – Harry visszafogottan beszélt.

Az alsó ajkamat rágva emeltem fel a fejem. Harry gödröcskés mosolyával találtam szemben magam. Aprót előrébb léptem, a kezem pedig a vállára fektettem. Ez már amolyan megszokás. De most kivételesen nem kellett lábujjhegyre állnom, mivel a cipőm nagy előnyt nyújtott. Abban a pillanatban csak egy gyenge puszit sikerült nyomnom az arcára. Ahogy eltávolodtam, feleszméltem kicsit és eljutott a tudatomig, hogy Harry több mint két perce áll előttem, de kezeivel nem ért még hozzám.

- Umm, é-én hoztam egy kis apróságot – motyogta.

Kérdő pillantásokat vetettem rá, s ő kicsit feszélyezve kezdte érezni magát. Felvontam a szemöldökeim, a fejem picit oldalra billentettem. Az arcomon halvány pír keletkezett, mert szokatlan volt a helyzet, hogy Harry hoz egy kis ˝apróságot˝. Háta mögül bizonytalanul elővett egy szál fehér rózsát. Hosszú ujjai között szorongatta, majd felém nyújtotta. Visszatartottam a kuncogást, ami készült előtörni belőlem. Nem igazán tudtam őt elképzelni egy virág árusnál. Tulajdonképp aranyos ötlet volt, de ez nem a stílusa. Mármint tudom, hogy az ember vesz időnként ajándékot a barátnőjének, de ez mégis más.

- Köszönöm – nevető hangon mormoltam.

Óvatosan elvettem tőle, majd az orrom alá tartottam a virágot, s beszippantottam az illatát. Az értelmetlen vigyorgást továbbra sem tudtam legyűrni, hisz meglepetésként ért ez a kis ˝akció˝.

- Akkor megyünk? – feszülten igyekezett átlépni az este másik felébe.

Bólintottam egyet beleegyezően. Mielőtt távoztunk volna, egy vékony vázába tettem a rózsát.

*

A galéria, ahol a kiállítást szervezték, egy emeleti helyiségben volt. Harry egyik ismerőse hívta meg őt, s addig erősködött, míg belementem abba, hogy elkísérjem.
Átmentünk egy gyönyörű boltív alatt, ami a bejárat felett volt kiépítve. Szüntelenül egymás kezét fogtuk, mert ez adott valamiféle megnyugvást. A küszöböt átlépve egy tágas terem fogadott minket. A fehér falakon tökéletesen kidolgozott festmények díszelegtek és az emberek ámulva meredtek el a látványban. Tátott szájjal néztem körül a térben. Elindultam a legközelebbi képhez, hogy alaposan áttanulmányozhassam. Harry vonakodva követte izgatott léteim. Úgy éreztem őt kicsit sem nyűgözte le annyira a képek összhatása, mint engem.

- Nézd!

Gyerekes izgatottsággal mutattam egy festményre, melyen az ecsetvonások asszimmetrikusak, de mégis lenyűgözőek voltak. Mindig is imádtam a művészetet. Ez egy rejtett oldalam. Korábban rengeteget festettem és rajzoltam. Ezzel éltem ki a tinédzserkori hiányaimat. Az alkotásaim most valahol egy bő mappában porosodnak egy eldugott fiókban a szobámban. Mióta betöltöttem a tizennyolcat, azóta letettem a B2-es ceruzát. Ha akad egy kis szabadidőm azt pihenéssel töltöm, vagy újabban a barátommal.

- Hogy tetszenek? – mosolyogva a hátam mögém lépett, s a fülembe súgott.

Az agyam abban a percben az előttem lévő mű vonásaira koncentrált, így nem szólaltam meg. Harry erős karjai körbevették a derekam, s próbálta felhívni magára a figyelmem. Folyamatosan duruzsolt a fülembe, de én mondanivalójának csupán a felét értettem meg. Ami természetesen arról szólt, hogy jelen helyzetben, ha üres lenne a terem, biztosan tenne róla, hogy ne unatkozzunk.

- Ssh – halkan csitítottam.

Alig hallható felszisszenésem csak még jobban elindította. Ajkai a fülem mögötti résznél súrolódtak. Sietős tetteit csak annyi zavarta meg, hogy egy férfi megköszörülte a torkát mögöttünk. Amíg ő a számomra ismeretlen alak felé fordult, én tovább indultam a következő festményhez. Újabb csodálat került elém a mű láttán.
Egy kislány kuporgott a sarokban, rémülten szorongatta a plüssmaciját, miközben egy ajtó nyílt ki. Az ajtó kis réséből egy sötét alak volt kivehető, aki a gyerekhez akart közelebb kerülni.
Szívszorító volt a kép. A kislány magára maradva várt egy idegen és félelmetes alakra. Ez annyira hátborzongató volt. 

- Sam, most mennünk kell – Harry idegesen szólított meg.

Azt hittem ez is csak arra megy ki, hogy ráfigyeljek. Azonban ahogy ránéztem, tudtam, hogy komolyabb a baj.  Feszülten tekintgetett a bejárat felé, ahol két edzett férfi vizsgálta sorra az embereket. És ekkor feleszméltem, hogy nyilván Harryt keresik. Megfeledkeztem az ˝apró˝ problémáról, miszerint ő jelenleg egy célpont.
Megragadtam a kezét, majd tekintetem az övébe vájtam. Ezzel csak éreztetni akartam, azt amit néhány napja mondtam neki. Én mellette vagyok.

Sürgős lépéseink céltalan bolyongásnak látszottak. Nem tudtuk pontosan hová megyünk, csak az volt a lényeg, hogy el innen. Kirántott egy hatalmas ajtót, reménykedve abban, hogy mögötte van a kijárat. Nos, az elénk táruló látvány csupán hosszú lépcsősorból állt. Mivel más irány nem volt, ezért kénytelenek voltunk megindulni. A magassarkú ekkor már erősen törte a lábam és csak remélni tudtam, hogy nem lesz túl hosszú ez a lépcsős rész.
Végtelennek tűnő utunk közben hallottuk, ahogy az ajtó csapódott. Sebességünk lankadt, az idő viszont szorított minket. A két férfi már közel járt, s mi kifulladva próbáltunk elérni a kijáratig.

Az utolsó lépcsőfokok előtt megtorpantam. A cipőm sarka kitört, én pedig megbotlottam. Harry aggódva térdelt le mellém segítség nyújtásért, de én nem hagyhattam, hogy megálljunk. Közben a léptek kopogásai egyre élesebbek lettek. A szívem őrült tempóban lüktetett a mellkasomban, de összeszedtem magam. Levettem a cipőimet, s félre dobtam őket.

- Minden rendben? – sürgetve kérdezte.

Bólintottam, majd tovább kellett mennünk. A bokám kibicsaklott, de igyekeztem megtartani magam. Újra megfogtuk egymás kezét és így folytattuk a menekülést. Életem eddigi legrémisztőbb estéjének ígérkezett a mai.

Néhány másodperc múlva végeztünk a lépcsőkről való lejutással. Harry idegesen markolta meg a kilincset az előttünk lévő fehér ajtón. Tekintete rengeteg féltést rejtett és nem tehettem meg, hogy leblokkolok, vagy megijedek. Erősnek kellett lennem.

- Gyere – halkan motyogta, mialatt kihúzott az épület hátsó kijáratán.

Ujjaink erősen összefonódtak, s próbáltunk egymás mellett maradni. A tüdőm összeszorult, miközben kapkodtam a levegőért. Nem vagyok hozzászokva ekkora nehezen megtehető távok lefutásához. Harry viszont ugyanolyan volt, mint ezelőtt tíz perccel. Kétségbe esett pillantásain kívül semmi nem utalt a helyzetünkre.
Lépteinket kapkodva tettük meg, ahogy elindultunk a hátul parkoló autók között. A hatalmas fekete járműnek halvány nyomát sem láttuk. Kocsi nélkül viszont elég kockázatosnak hittem, hogy valaha is eltudunk tűnni.

- Most hogyan tovább? – kérdeztem kisebb rémülettel a hangomban.

Megvoltam győződve arról, hogy ő tudni fogja a választ. És arról is, hogy vigyázni fog rám.

- Elkötünk egy autót.

Olyan nyugodtsággal jelentette ki előbbi mondatát, mintha már százszor csinált volna ilyet. Nos, nem lepődnék meg, ha tényleg így lenne.
Harry kinézett egy sötétkék kocsit, s elindultunk felé. Le kellett buknunk, mivel a közelben járt az a két idegen fickó. Az adrenalin szintem a tetőfokára hágott és alig vártam, hogy végre biztonságos helyen lehessünk.

- Francba – szólalt meg dühösen.

A drót szerű eszköz sehogy se akarta kinyitni a négykerekű ajtaját. Szemeimmel pásztáztam a környéket, míg meg nem láttam a két félelmetes embert. Az egyikőjük kezében egy vaskos baseball ütő volt. Találó.

- Hahó Styles, merre bujkálsz? – nevetve beszélt a magasabbik.

Harry felkapta a fejét, s a hang irányába nézett. Ezek után tettei még gyorsabbak lettek. A zár pár pillanat múlva kattant, ő pedig halkan kinyitotta az ajtót. Fejével az ülés felé biccentett, hogy másszak be először én. Hajtincseimet a fülem mögé tűrtem, majd próbáltam hang nélkül eljutni az anyósülésig. Az alsó ajkamat rágva huppantam az ülésbe, s közben ügyeltem rá, hogy ne lássanak meg. Harry beszállt a kormány mögé; és hála a felelőtlen embereknek benne volt a kulcs. Csendesen beindította a járműt, de egyikőnk sem gondolta, hogy eltudunk menni innen feltűnés nélkül.
Az autó kerekei gurulni kezdtek, s lassan tettük meg a métereket. Egy hangos kiáltást követően – ami feltehetőleg az egyik férfitől jött – gyorsított a tempón. Észre vettek. A km/h mutató egyre nagyobb értékeket mutatott és én közben erősen kapaszkodtam az ülésbe. A visszapillantóban láthatóvá váltak az üldözőink, akik ezúttal kocsival követtek minket. A vér lüktetett az ereimben, s képtelen voltam lenyugodni. Úgy éreztem magam, mintha egy akciófilm kellős közepén lennénk. Tudtam, hogy Harry nem mindennapi srác, de koránt sem gondoltam, hogy mellette ennyire zűrös az élet.

A földút előttünk ismeretlen volt. Még soha nem jártam itt ezelőtt. Mély bukkanókra lettünk figyelmesek szinte minden második méter után. Közben Harry még mindig tartotta azt a rémisztően gyors sebességet, amit az előbb. Most éreztem először, hogy nem vagyok biztonságban vele. Habár elsősorban nem a saját épségem izgatott. Sokkal inkább a mellettem ülő göndör fürtös fiúé.

- Meg kell állnunk – szólalt meg.

- M-Mi?

- Vége az útnak.

Szavai feltörekvő zaklatottságomat idézték elő. Itt vagyunk szó szerint a semmi közepén; a nyomunkban van két durva alak, akik fogalmam sincs mire lehetnek képesek. Soha nem féltem még ennyire.
Éleset fékeztünk, majd leállt a motor. Sietősen kipattantuk az elkobzott járműből, s kezeink ismételten szoros fogásban találkoztak. Felnéztem Harryre, aki igyekezett nem pánikba esni, de nem tudtam nem észre venni, hogy mennyire ideges.

- Minden rendben lesz – megnyalta az ajkait, miután a szavak elhagyták a száját.

- Kérlek, legalább ezt ne mondd – feszülten rávágtam.

Futó lépésben távolodtunk el a hátra hagyott kocsitól, s egy kósza hátra pillantásból megállapítottam, hogy a két hústorony is gyalog eredt a nyomunkba. Körülbelül tíz méterre voltak tőlünk, de így is bármelyik percben utolérhettek volna.
Egy dombnak mondható földkupac szélénél kötöttünk ki és ez azt jelentette, hogy tényleg vége az útnak. Előttünk egy hatalmas és mély tó volt, mely minden bizonnyal jéghideg lehet.

- Sam, bízol bennem? – félő tekintetével meredt el az arcvonásaimon.

- I-Igen – bólintottam, s erősebben szorítottam remegő kezét.

Tudtam, hogy nincs más lehetőség. Ugranunk kell.

- Ne félj, baby – ajkaival nyomott egy meleg puszit a homlokomra.

Az üldözőink kiáltásai hangosodtak, ahogy közelítettek. Minden áron Harryt akarták. Ujjaink összekulcsolva, testeink tettre készen. Az előttünk lévő tó nem volt olyan messze, de a mélysége és a hőmérséklete ijesztőnek tűnt. A szám szólásra nyílt, mielőtt ugorni akrtam volna. Kiakartam mondani azt a szót, ami már egy ideje érlelődött bennem. Elszerettem volna mondani neki egy szóval, amit érzek. De nem volt idő. Harry előre lépett, s mivel kezeink szorosan ragaszkodtak egymáshoz, így követnem kellett. Az agyam teljesen kikapcsolt; csak az előttem tátongó űrre tudtam összpontosítani. Nem érzékeltem semmit, csak zuhantam. Lehunytam a szemeim, s egyedül annyit érzékeltem, hogy a vízbe értünk. A testemet a fénynél is gyorsabban árasztotta el a csípős érzet. A víz hidegsége mérhetetlenül kínzó volt. A következő pillanatban elment minden. Sötétség és üresség. Elvesztettem az eszméletem és nem tudom mi történt ez után.

16 megjegyzés:

  1. ó köszönöm neked drága Virág!!:3333 életet mentettél ezzel az időzítéssel!nem tudom meddig bírtam volna ki tovább Shadow nélkül<3 nagyon várom a holnapot:)))

    VálaszTörlés
  2. Első kommentelő szerettem volna lenni, de ' atti evee' megelőzött. Sebaj. Szóval, elsősorban bocsánatot szeretnék kérni, hogy az utóbbi részekhez nem írtam megjegyzést! Nagyon sajnálom, így utólag is.
    Másodszor pedig fantasztikus! Imádom, imádom, és még mindig imádom. És gondolkodtam azon, hogy mi fogott meg benne ennyire, talán az, hogy tökéletes?:D Viszont komolyra fordítva a szót, azt hiszem...Nos, talán az, hogy itt nem az van, hogy folyton veszekednek. Összevesznek. Kibékülnek. Összevesznek. Kibékülnek. Szóval, érted. Hanem itt érdekes események vannak. Grr :$ Annyira hibátlan, hogy azt le sem tudom írni! Siess a kövivel, és gratulálok a felvételidhez! :P Sok puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
  3. Imádom <33*-*Gyorsan köviiit!! :")

    VálaszTörlés
  4. Màr várom a holnapot tükön ülve várom :D
    XoXo: Heni

    VálaszTörlés
  5. Ó te jó ég, remélem holnap lesz kövi :)
    És nagyon örülök neki hogy nem hagyod abba :)

    VálaszTörlés
  6. akkor ma lesz?:) várom már. ez egy izgi rész.:$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, jelenleg is azon dolgozom. ;)

      Törlés
  7. nagyonnagyon izgulok :DD remélem megmenekülnek és minden rendben lesz *-* jahh és elfelejtettem mondani hogy annyira izgalmas hogy eredetileg németet kellene tanulnom de abbamaradt amikor megláttam az új részt :DD siess a kövivel grat ;)

    VálaszTörlés
  8. Húú ez ...nagyon izgalmas volt de tényleg mintha én is ott ültem volna hátsó ülésen!!Gondolom akik üldözték őket az azok akiknek Harry tartozott egy "kis" pénzel vagy nem??És még egyet gondolok mikor itt Sam mondani akart valamit Harry-nek szerintem az a szeretlek szó akart lenni(de mint mondtam/írtam csak szerintem)Remélem azért tűlélik(na jó tuti hogy túlélik csak nem tudtam hogy mit írjak ,mert azt sem akarom hogy annyiból álljon a kommentem hogy imádtam XD)De egyébként az írásodra mást nem is lehetne mondani csak hogy imádtam és ehhez hasonló dicsérő szavakkal lehetne illetni!Ja és visszatérve oda mikor említetted hogy nem nagyon szeretnéd folytatni ezt a történeted ,mert hogy hasonlít a Dark-ra,szerintem nem a tiéd is egyedi úgy mint az sőt még azt is mondhatom hogy a tiéd egyedibb és jobb ,mint az(és ezt most halál komolyan mondom)csak hogy bizonyítsam állításomat 1:nem is ugyan úgy találkoztak 2:a cím sem ugyanaz 3:a +18 részek sem ugyanolyanok XD(bátorkodom megjegyezni hogy a te verziódban ez is jobban tetszik xd)4:csak hogy egy "friss" példát is hozzak a Dark-ban hol vannak ilyen izgi részek mint itt?? he?? a válasz SEHOL!!! abban ilyenek nincsenek .És még hozhatnék ezer meg egy példát arra hogy nem hasonlít a két történet egy másra ,de akkor itt gépelhetném be neked holnapig,na jó talán egy dologban hasonlít a két sztori az az hogy mindként történetben ugyan úgy hívják a férfi főszereplőt(még jó hogy ugyan úgy hívják őket nem lehet Harry-ből Dávid Xdd:P)Na szóval a lényeg hogy egyedi az írásod (rengeteg fanficet olvasok és ilyennel még nem találkoztam)és imádom mind ezt mind a 5SOS-os blogod (igen azt is olvasom és oda is feliratkoztam rendszeresnek),és tessék elhinni hogy egyedi és egyáltalán nem hasonlít a Dark-ra vagyis egy dologban de már említettem mi az,és szerintem nem potyára mondom én (és még rajtam kívül rengetegen)hogy egyedi és szuper amit írsz!!!Alig várom a folytatást!!Mikor is érkezik???:)
    xoxo Kriszta
    UI.:elnézését kérem az írónőnek hogy ennyit regéltem ,nem mindig fecsegek ennyit de most így jött össze ki kell élvezni :D:P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudod, hogy mennyire örültem ennek a regénynek?! köszönöm, hogy írtál! és talán holnap lesz fent a kövi! xx

      Törlés
  9. ".. és nem tudom mi történt ez után." ez elég ijesztő. :D *.* nagyonváromakövit.♥ .. amúgy a 5sos -es az meglesz ma? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem is. :o :DD
      amúgy ma már nem igen lesz.. talán holnap.. nem tudom még biztosan! x

      Törlés
  10. Nagyon jo lett , imadom , nagyon jo irsz, hamar kövit legyszi *-* <3

    VálaszTörlés
  11. az gaz ha most nagyon izgulok miattuk?:( rossz elo erzetem van:/ siess a kovivel!<3

    VálaszTörlés

Tiny Hand