2013. december 27., péntek

61. fejezet

Hi, babes!
Sajnálom, hogy ilyen sokára írtam meg az új részt, de nem nagyon volt időm. Azt is sajnálom, hogy ilyen lapos és rövid lett. Nem tudom mi van, eh. A következő rész jobb lesz szerintem. Remélem..
Nos, kommenteljetek, pipáljatok és jó olvasást! :)



61. fejezet


Reggel a nap sugarai átütöttek a függönyökön. Fényben nem tudok aludni, szóval felkeltem. Az óra 8:46-nál kattogott. Rég aludtam már ilyen "sokáig". Főleg ahhoz képest volt ez rekord, hogy tegnap már este fél tízkor elnyomott az álom. Megdörzsöltem a szemeim, és körül néztem a szobában. Az ágy másik fele üres, a ruháink nincsenek szétszórva a padlón.. Harry sehol. Mi a franc van? Végig futott az agyamban az is, hogy a tegnapot csak álmodtam.

- Jó reggelt, édes ─ mély hang csendült fel, a következő pillanatban pedig Harry bukkant fel.

- Uhm, jó reggelt ─ megkönnyebbülve dőltem vissza a párnára.

A takarómat felhúztam a nyakamig, elfedve az egész testem. Harry léptei felém irányultak, és az alsó ajkát harapdálva nézett végig rajtam. Magamhoz szorítottam a paplanom; előre felkészültem mindenre.

- Nincs rajtam túl sok ruha ─ szólaltam meg hirtelen.

- Ó, tudom, baby ─ megint elővette a magabiztos, dönthetetlen vigyorát.

- A fehérneműmtől viszont nem szeretnék most megválni. És szinte érzem a levegőben, hogy a szándékaid nem tisztességesek ─ ártatlan arckifejezéssel beszéltem.

- Sosem akarok semmi olyat, amit te nem akarsz. De ezúttal nincsenek "olyan" szándékaim, tényleg ─ lehajolt, és megpuszilta a homlokom.

Aztán apró csókokkal haladt lefelé az orromon keresztül a számig, amibe beleremegtem. Hosszú csókot csalt ki belőlem, elterelve a figyelmem a kezeiről, amik szép lassan kioldoztak a takaró fogsága alól. Hosszú ujjak haladtak végig az oldalam mentén felfelé.

- Csak hiányzott már, hogy így ébresszelek ─ suttogta, elválva a csóktól.

- Hát, nekem is, elhiheted ─ egy gyengéd csókkal nyugtáztam a mondanivalóm.

A csóktól eltávolodva felpillantottam a fali órára, ami akkorra már 9 óránál járt.

- Ó, a rohadt életbe! ─ szakítottam félbe a csendet.

Kikászálódtam az ágyból, és kikerültem Harryt. Magam köré csavartam a takarót, s úgy indultam meg a ruhás szekrény felé. Kirántottam egy fekete csőfarmert és egy szürke topot, aztán besprinteltem a fürdőszobába. A földre dobtam a paplant, majd nehézkesen beleugráltam a farmeromba.

- Mi a baj, baby? ─ Harry az ajtófélfának támaszkodott, s onnan figyelte az ügyetlenkedésemet.

- Suzanne! Elfelejtettem a mai Nyáravatót ─ hadartam.

Közben belebújtam a topomba, majd a tükör elé álltam. Egy hajgumival próbáltam összefogni rakoncátlan tincseimet.

- Miféle Nyáravató? Sam, mondd, hogy csak viccelsz ─ továbbra is az ajtóban állt, s onnan nézett.

- Minden évben van ilyen. A kertvárosi emberek összejövetele.. Tulajdonképp annyi a lényeg, hogy seggrészeg lesz a végére minden 18 és 30 év közötti lakos. A többiek meg táncolnak, beszélgetnek, ilyenek.. Nem nagy cucc ─ magyaráztam.

- Még mindig nem értem mi közöd van ehhez..

- Suzanne segítője vagyok. Segítettem megszervezni ezt az egészet, és ma muszáj ott lennem ─ mormoltam. - Végre nem pincérkedek.

- És neked van kísérőd vagy valami? ─ halkan kérdezte, az ujjait piszkálva.

- Hát, uhm.. Igazából valaki már elhívott több héttel ezelőtt, és.. Uh, érted.. ─ zavarodottan hagytam el a fürdőszoba területét.

A konyhába indultam, hogy összeszedjem a cuccaimat, és minél hamarabb leléphessek. Semmi kedvem nem volt egy ilyen kínos beszélgetésbe keveredni..

- Akkor van kísérőd.. És ha jól veszem ki a reakciódból, akkor valami hozzád közel álló pasas, igaz?

- Egy évfolyamtársam. Nagyon jó fej, és jó barátok vagyunk. Nem kell kombinálnod ─ puszit nyomtam az arcára.

Az ajtó felé haladva felkaptam egy pulóvert, a táskámat. Csak annyi lebegett a szemeim előtt, hogy "eltűnni, eltűnni, eltűnni".

- Sietek haza, ne menj sehová ─ egy figyelem elterelős mosollyal az arcomon néztem rá, majd léptem ki a lakásból.

Mióta egyetemre járok, Claren kívül nem volt senki, akivel igazán jóban lehettem volna. De egy ideje van valaki.. Egy srác. Sosem volt még legjobb fiú barátom. Mármint Harryt valamilyen szinten nevezhetem egy legjobb barátnak is, mivel mindent elmondok neki, és meghallgat. De az más. Niallel viszont tényleg csak baráti alapon vagyok jóban. És szeretem a helyzetet. Sokszor vidított már fel. Mindent tud Harryről, és az életemről. Tulajdonképpen ő sem kedveli Harryt. Végülis nem is ismeri.. De nagy vonalakban azért sokat tud róla. A lényeg, hogy Niall ajánlotta fel a kísérő szerepet. Én meg persze, hogy belementem. Szeretek vele lógni, szóval nem volt kérdéses. Állítása szerint semmi "olyan" szándéka nincs felém, és bízom is benne. Viszont Harry közismerten elfogult, ha rólam van szó. Tehát nem szeretném, ha esetleg tudomást szerezne Niallről. Abból semmi jó nem sülne ki.

***

Az alsó ajkamat harapdáltam, mialatt a csarnokba beáramló ember tömeget figyeltem. Többen jöttek, mint amire készültünk. Délután háromkor már szinte mindenki itt volt. Egész nap Suzanne-nek segítettem mindenben, amiben csak tudtam, és az igazat megvallva ez le is szívta minden erőm.
Egy fekete térd fölötti ruhában ácsorogtam közel a bejárathoz. A szemeimmel Niallt kerestem. Úgy volt, hogy ő is korán jön. A kezeimet ökölbe szorítottam magam mellett, az ajkam pedig már vörös volt, annyit rágcsáltam.

- Szia! ─ a következő pillanatban Niall széles mosolya került a látóterembe.

Nagyot nyeltem, megragadtam a karját és magam után húztam. Elakartam kerülni onnan, a középpontból. Miután egy félreeső hely árnyékába húzódtunk, még körülnéztem párszor, megelőzve a félreértéseket.

- Gond van, Sam? ─ ártatlanul meredt rám.

- Nem. Nincs semmi, csak kicsit sokan vannak már, és nem bírom a tömeget ─ zavartan kapkodtam a tekintetem, miközben beszéltem.

- Ha nem vagy jól, akkor mehetünk máshova is! ─ a kezemért nyúlt, de én elkaptam onnan.

- Isten ments! Minden oké. De, uhm.. Én most megyek vissza segíteni egy kicsit Suzanne-nek. Mindjárt jövök ─ mosolyogva hátráltam.

Megint égtem, mint a szén.. Lehajtott fejjel elmentem onnan. Bezárkóztam az öltöző helyiségbe és leültem egy székre. Hosszú ideig csak bámultam magam elé, s próbáltam gondolkodni. Nem tudom mi lesz Niallel. Nincs túl sok barátom.. Nem szeretném elveszíteni a meglévőket. Sofie már elég veszteség volt. Ő feladta a barátságunkat egy fiú kedvéért.

Clar is együtt van valakivel.. Idő kérdése, hogy mikor dönt úgy, hogy összeköltözik vele vagy ilyesmi. Lelkiszemeim előtt látom a sorsom. Egyedül. Hisz mindent elszúrok. Barátságokban meg nem is vagyok túl jó..

*

Fogalmam sincs meddig ültem ott magányosan, de a lábaim elzsibbadtak. Elég sokáig agyaltam. Ilyenkor mindig elszáll az idő. Egy rohadt óra sincs ebben az öltözően. Remek! Mélyeket sóhajtozva álltam fel a székről, s indultam meg az ajtó irányába. Szokatlanul nagy volt a csend. Kicsit megijedtem.
Nos, ahogy kiléptem az öltözőből, egy üres csarnok fogadott. Eldobált műanyag tányérok, poharak tömkelege volt a tánc parkett körül. Pár szék fel volt borítva, a zene pedig még mindig halkan szólt. Félelmetes, hogy az egész "bulit" egy négyszer négy méteres szoba egyik sarkában töltöttem.

- Én megvártalak ─ Niall hangja törte meg a csendet.

A hátam mögül került elő. Barátságos mosoly húzódott ajkain, miközben megkerült, s elém lépett. Nem bírtam a szemébe nézni. Tudtam, hogy megbántottam. De nem akartam. Egyszerűen csak túl sok minden történt az elmúlt két napban, amit még nem emésztettem meg.

- Nagyon sajnálom, Niall.. Én csak.. ─ magyarázkodásba akartam kezdeni.

Elszánttá vált a tekintete, és lépései egyre közelebb vezették őt hozzám. Valami olyasmit motyogott, hogy "nem haragszom". De továbbra is csak közeledett. Én viszont nem hagytam, hogy bármi is történjék. Hátrébb léptem egyel, és megtartottam a tisztes távot. Nagyot sóhajtott, aztán tekintetét levette rólam. Ó..
Kínos csend szállt kettőnk közé. Némán álltunk egymás előtt. Legszívesebben megszólaltam volna, de nem mertem. Így viszont még kínosabb volt az egész helyzet. A bejárat irányából zörgés hallatszódott. Mindketten a hangok felé kaptuk a fejünket. Aztán a következő percben kinyílt az ajtó.

- Sam? ─ rekedtes hang visszhangoztatta a nevem.

Este tíz van, de Harry még csak most jött utánam? Ez vagy azért van, mert fejlődik, vagy mert csak most kezdte el érdekelni őt, hogy merre lehetek.

- Én akkor most megyek. Jó éjt, Sam ─ Niall halkan elindult a hátsó kijárathoz.

Időm sem volt reagálni. Gyorsan felszívódott és ott hagyott. Bár lehet jobb is. Nem kell a konfliktus..

- Hello, édes ─ a következő pillanatban Harry puha ajkai csatlakoztak az enyéimhez.

Mutató és hüvelyujjával alátámasztotta az államat, mialatt hosszú csókot kezdeményezett.

- Ez lett volna a kísérőd? ─ hangjában érezhető volt a ok nélküli undor Niall felé.

- Ő és igen ─ javítottam ki.

- Az ajtóból is látszott, hogy mennyire odáig van érted ─ jegyezte meg.

- Barátok vagyunk ─ mondtam, kilépve az árnyékából.

Egy asztalhoz csoszogtam, majd kihúztam a széket és leültem rá. Rákönyököltem a műanyag asztallapra, s piszkálni kezdtem az ujjaimat.

- Miért vagy ideges? ─ leült velem szemben.

Rózsaszín ajkai szorosan egymáshoz tapadtak. Látszott rajta, hogy mennyire meg akar szólalni, de tartotta magát. Hezitálva szugeráltam a körmeimet, s megvontam a vállam. Ez volt a válaszom a kérdésére.

- Nem mertem elmondani, hogy kivel megyek, mert tudtam, hogy nem lenne jó vége. És ettől félek a legjobban. Nem kellene ennyire vigyáznod rám ─ sóhajtottam.

- Ez csak azért van, mert rohadtul naiv vagy, Sam. Te azt sem vennéd észre, ha valakinek szó szerint csorogna a nyála, mikor rád néz. És mindketten tudjuk, hogy magadnak sem akarod bevallani mennyire.. Tökéletes vagy ─ nehezen fejezte be mondanivalóját.

- Nem vagyok tökéletes. Sőt. Legbelül csak sötétség van. Ez nem tesz senkit széppé ─ szinte suttogtam.

Nem akartam tovább ragozni. Annyi érzés kavarog bennem. Egy ideje mindennek csak a rossz oldalát nézem és meg sem próbálok optimista lenni. De ezt senki se tudja. Saját magammal harcolok, és nem tudom mikor fog legyőzni a "sötét oldal", de nagyon félek.

- Hé, baby ─ a kezemért nyúlt, s megszorította azt. - Mi történt?

- Semmi ─ ismét megvontam a vállam.

De akkoris lecsordult egy könnycsepp az arcomon. A francba! Miért nem bírom soha visszatartani?

- Engem érdekel a legjobban, hogy mi a bajod, ne akarj lerázni ─ megszorította a kezem.

- Minden összeomlott ─ törtem ki sírva. - Miután elmentél, minden megváltozott. Nem védett meg senki. Egyedül maradtam. Egyetlen egyszer indultam haza egyedül este, és.. Uhm..

Felállt, majd megkerülte az asztalt, s leült mellém. Elfordította a székemet, hogy vele szembe kerüljek. Újra megfogta a kezem, de most sokkal lágyabban. Közelebb hajolt, s nyomott egy puszit a homlokomra. Onnantól kezdve nem éreztem magam olyan ridegnek.

- Mondd el ─ biztatott. - Itt vagyok veled és ez soha nem fog megváltozni már, érted?

Bólintottam, s mély levegőt vettem.. Újra fel kellett elevenítenem azt az éjszakát. Ahonnan megváltoztak a dolgok. És nem jó irányba..

7 megjegyzés:

  1. Ahhoz képest,amit a bevezetőnek írtál..szóval..uhm..HOGY HIHETED ATZ, HOGY "SZAR" EZ A RÉSZ??!! WHY??
    Ez is egy fenomenális rész volt,mint mindig!♥
    Tudod,hogy mi régóta vártuk a részeket és minket egyáltalán nem érdekel, hogy SZERINTED "szar", mert mi tudjuk, hogy te tökéletesen írsz.
    Hidd el ügyes vagy. :)
    Már most olvasnám a következő részt.:D♥
    E.xoxo

    VálaszTörlés
  2. Eszméletlenül jó lett ez a fejezet!!!:) várom a folytatást!!!:)

    VálaszTörlés
  3. Úristen!*w* Mi történt Sam-el?Miért itt kell abbahagyni?:D
    Amúgy tökéletes lett (mint mindig) , egy újabb napomat tetted szebbé!:') <333

    VálaszTörlés
  4. Nekem nagyon tetszett *.*
    Nagyon kivancsi vagyok, h mi lett Sam-el? :-)))
    Nagyon siess a kovivel pls :-D

    VálaszTörlés
  5. Az egyetlen rossz dolog ebben a fejezetben, hogy vége!
    És ha a következőt jobbra tervezed, akkor szerintem itt hatalmas elhalálozások lesznek *___* asdfghjkl már előre:D
    Csak így tovább, Virág!
    Xx, Virág

    VálaszTörlés
  6. egyáltalán nem lett lapos rész;) annyira tökéletesen írsz..ha lehet ilyet csinálni:D Imádom.Siess a kövivel.xx

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Tiny Hand