2013. november 30., szombat

60. fejezet

Hii, darlingsss!
Meg is hoztam az új részt! Tehát akkor neki vágunk egy második évadnak.. Remélem sikeresen végig tudom vinni. És remélem örültök egy kicsit, hehe.
Most sem szeretnék rizsázni. Egyszerűen csak jó olvasást! :)


60. fejezet


Meglehetősen nagy volt a csend közöttünk, mialatt a lakásunkig sétáltunk. Mármint a Clar és az én lakásomig. Mindketten zavarban voltunk. Olyan régen találkoztunk már utoljára. Hozzá kell szoknom, hogy ismét fogom a kezét.
Miután átléptük a küszöböt, kicsit megkönnyebbültem. Ilyen is régen volt már. Négy fal között, csak ő és én. Nem gondolkodtam semmin, csak az járt a fejemben, hogy megint.. Megint ketten. Együtt. Nem tudom, még elég szokatlan a helyzet. Nem idegen a dolog, de tényleg elszoktam már attól, hogy van valaki, aki csakúgy jöjjön és megcsókoljon, megöleljen, stb.

- Szóval ez a saját lakásunk! Vagyis amit közösen bérlünk Clarrel ─ szólaltam meg hirtelen, miközben felakasztottam a kabátomat a fogasra.

- És mióta éltek itt? ─ úgy kérdezte, mintha érdekelné.

Közben fél szemmel a hálószobám bejáratát kereste, és bizakodva kémlelte az ajtókat. Annyira jellemző.

- Négy hónapja, körülbelül. Közelebb vagyunk az egyetemhez, és nem olyan, mint egy kampuszban.

- Ja, legalább nem járkálnak fel-alá körülötted a pasik ─ zavarodottan mosolygott.

- Ó, nem is sejted mekkora itt a forgalom ─ újra felé közeledtem.

- Ne játssz velem, Sam ─ a csuklóimat megragadva húzott magához.

Néhány centiméter volt kettőnk között a távolság, ami meglehetősen zavarba hozott. Az alsó ajkamra haraptam, s próbáltam nem elpirulni teljesen.

- Nem játszom, de egy év az hosszú idő ─ a körmeimet kezdtem piszkálni. - Én pedig vártam rád.

Hatalmasat sóhajtott, és a tekintete sokkal békésebb lett, mint pár másodperccel ezelőtt volt. Tudhatná, hogy milyen vagyok.. Képes lennék még nagyon hosszú ideig várni rá. Túl sokat jelent, ahhoz, hogy csakúgy továbblépjek.

- Eléggé rám ijesztettél, Miss Ross ─ nevetve megpuszilta a homlokomat.

Egy kis ideig az ajkai még a homlokomon pihentek, a kezei pedig a derekamon. Igazából most sokkal félénkebb volt, mint régen. Bátortalanul érintett meg. Bár ez kölcsönös volt. Még kell egy kis idő, míg minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

- Az ott egy gitár? ─ váratlanul félbeszakította a csendes, s elengedett.

A sarokban kihelyezett gitár felé indult, közben pedig egyszer-kétszer hátra pillantott rám. Én csak pirulva vigyorogtam a nappali másik részében állva és vártam, hogy mire készül.

- Harry? ─ kuncogva szólaltam meg, mikor majdnem felbukott a kanapé egyik lábában.

- Ssh, gyere ide és ne nevess ─ mondta.

Felé sétáltam, de nem álltam meg, hanem a kezéért nyúltam, s ismét magam után húztam. A szobám küszöbét átlépve bezártam magunk mögött az ajtót, és felkapcsoltam egy állólámpát a sarokban.

- Ülj le ─ az ágyra mutattam.

Megvártam, míg helyet foglal a matrac szélén, aztán én is követtem. Továbbra is szorongatta a gitárt és közben elégedett mosoly ült az arcán.

- Nos.. A hiányod meglehetősen felemésztett, és néhány kósza pillanatomban azon kaptam magam, hogy dalt írok.. Kíváncsi vagy rá, Miss Ross? ─ vöröslő arccal beszélt.

- Kérlek ─ puszit nyomtam az arcára, amitől még inkább zavarba jött.

Ritkán mondom azt rá, hogy "édes", de amikor zavarban van - különösen, ha miattam - akkor mindig imádnivaló. Mély levegőt vett, majd belekezdett a dalba, a gitár húrokat pengetve.

"So your friend's been telling me
You've been sleeping with my sweater
And that you can't stop missing me
Bet my friend's been telling you
I'm not doing much better
Cause I'm missing half of me

And being here without you
Is like I'm waking up to
Only half a blue sky
I'm kinda there - but not quite
I'm walking 'round with just one shoe
I'm half a heart without you
I'm half a man - at best
With half an arrow in my chest
I miss everything we do
I'm half a heart without you"

Újabb mély levegő, újabb pirulások. Én pedig csak bőgve vergődök az ágy végében. A szöveg, a hangja, a gitár, az érzések.. Egyszerűen minden. A szívem megint csak  az érzelmek martalékává lett.

- Miért akarsz megölni a rohadt dalaiddal? ─  könnyezve magamhoz öleltem őt.

- Hát, én csak.. ─ próbált értelmes szavakat formálni, de nem igazán adtam rá lehetőséget.

Félénken csókot kezdeményeztem, s így könnyen belé fojtottam a szót. Közben elvettem tőle dobozgitárt, és az éjjeliszekrénynek támasztottam. Nem örültem volna, ha a földre ejtem Clar méreg drága szülinapi ajándékát, de semmi pénzért nem szakítottam volna félbe egy ilyen csókot.

- Még van egy-két ilyen dal, és nagyon szívesen eljátszanám, ha ez a jutalom érte ─ magabiztos mosoly húzódott ajkain.

Szótlanul hátra dőltem a matracra és közben kicsit elmerengtem. A plafont kezdtem bámulni, s a gondolataim ezerfelé vittek. Annyira hiányzott már mindez. Hogyan bírtam ki eddig nélküle? Egy év telt el. Egy évet túléltem nélküle. Magam sem tudom, hogy hogyan. Pedig én nehezen tudok kötődni az emberekhez. Csak azokhoz, akiket már gyerekkorom óta ismerek. Velük egyszerűbb. De Harryt "csak" két éve ismerem. Persze az is hosszú idő, de mégis más. Hamarabb megbíztam benne, mint annak idején például Clarben. Van benne valami, ami azt sugallja, hogy biztonságban vagyok és minden rendben van, amíg ő mellettem van. Ezt egy külső szemlélő nem tudná megérteni. A saját barátaim sem bírták eleinte felfogni, hogy mi történt velem. Hogyan tudok ennyire kötődni Harryhez.. Hogy tudtam ilyen könnyen megbízni benne, és még sorolhatnám. Nekem ő több, mint egy szimpla fiú, akibe könnyen szerelmes lehet az ember. Nekem ő a mindenem. Ezt még saját magamnak is nehéz így kijelenteni. Pláne Harrynek. Magam sem értem, hogy mi is ez pontosan, nem hogy ő.

- Min gondolkodsz? ─ szólalt fel halkan.

Feltolta a pólóm szegélyét, aztán az ujjvégeivel érintette a hasam meztelen részét. A testem kicsit megrezzent a hirtelen jövő gyengédség hatására. Elszoktam ettől. Harry felvette a szemkontaktust velem, mialatt vonalakat rajzolt az ujjaival a bőrömre. Végig csak egy elégedett mosoly ült kint az arcán, én meg úgy égtem, mint a szén. Az arcom nyilvánvalóan tűzpiros lehetett, de abban a pillanatban még csak látni sem akartam a hatást, amit Harry vált ki belőlem.

- Ilyenkor csak.. ─ kezdett bele.

- Tudom, tudom, lazítanom kell. Nem felejtettem el ─ vágtam rá zavartan.

- Akkor tedd azt, édes ─ suttogta.

Az ajkaival halvány csókokat nyomott a hasamra, én pedig úgy éreztem magam, mintha a nap sugarai csupán néhány centire lennének tőlem. A levegőt forrónak éreztem és egyre gyorsabban vert a szívem.

- Mesélj valamit, baby. Mi újság Emilyvel? ─ igyekezett szóra bírni, míg felém támaszkodott.

A két oldalamnál besüppedt a matrac, ahogy a kezeire támaszkodott. A combjaimmal pedig közre fogtam a derekát. Nagyot nyeltem, mielőtt belekezdtem volna a cseverészésbe.

- Tulajdonképp egészen megkedveltem Emilyt, és.. És sokat beszélgettünk.. Uhm, téged pedig megutált ─ kisebb szünetekkel beszéltem, miközben ő lágy csókokat hagyott a nyakamon, a kulcscsontomon, és az állvonalamon.

- Van egy olyan sejtésem, hogy az összes ismerősöd megutált engem. De nem igazán érdekel, ha nem haragszol ─ a csókok közti levegővételek közben beszélt.

- Nem szeretném ha utálnának ─ suttogtam szenvedve.

- Én csak akkor lennék dühös, ha veled lennének rosszban. Az nem számít, hogy engem kedvelnek-e. Túl fogom élni, ha te velem maradsz. Te vagy nekem a legfontosabb, Miss Ross ─ az ajkaim fölött időzve beszélt.

- Nekem meg te, és ezért is lenne szar, ha nem szeretnének a barátaim, a családom. Állandóan csak az menne, hogy "minek műveled ezt, ő meg sem érdemel" és a többi, és a többi.. ─ sóhajtottam.

- Amíg van olyan, hogy "te meg én" addig mások véleménye nem kell hogy számítson ─ mondanivalója végén megcsókolt.

Csöndben maradtam. Lehunytam a szemeimet, és némán hagytam, hogy megszabadítson a pólómtól, meg a nadrágomtól. Az alsó ajkamat rágcsáltam, s tűrtem, ahogy meleg kezek cirógatják az oldalamat, a combjaimat. Kicsit furán éreztem magam, mikor abbamaradt a sok gesztus, és Harry sem szólalt meg.

- Ne nyisd ki a szemed, addig, amíg nem érzel engem ─ a fülembe súgott, majd puszit préselt a szemem sarkára.

- Ezt hogy érted? ─ rémültem kérdeztem.

- Szerintem tudod hogy értem, szépségem ─ hangjában tükröződött a magabiztosság.

A rosszfiús-feeling előjött. Istenem, még egy oldala, amiért odáig vagyok. Viszont ilyenkor általában sebezhetővé válok. De oké, nem nyitom ki a szemem addig, míg meg nem érzem. Nos, utálom tudni, hogy ilyenkor mikre gondol, de mindig tudom. Csak gátlásosságból kérdeztem rá a "parancsára".
Hallottam, ahogy valami kemény fémes szerű dolog csattan a parkettához. Ez nyilván az öve volt. Ó.. A következő pillanatban újra éreztem az érintéseit a combomon. A bugyim pedig egy perc alatt lekerült rólam. Te jó ég.. Egy melltartó volt már csak rajtam, ami meglehetősen feszélyezett és elpirított. Elképzeltem magam előtt azt az elégedett vigyort, amivel engem kémlel.

- Jó kislány ─ rekedtes hangjától kirázott a hideg.

Kiszáradt a szám, ezért ismét nyeltem egy hatalmasat. Aztán megint ráharaptam az ajkamra. És megint végig futott a hátamon a hideg. Ezt követően pedig már csak egy gyengéd döfést éreztem a leggyengébb pontomban. A szemeim kipattantak. Aztán jött egy újabb löket, ami kicsit erősebb volt. A számat elhagyta egy lüktető nyögés, amire a válasz egy újabb löket volt. Istenem, végem.

- Hiányzott ez a hang. Nagyon ─ újra megcsókolt, közben pedig folytatta a döfések sorozatát.

A körmeimet a hátába mélyesztettem, mikor egy-két löket túl erős volt. A fülem mellett hallatszódott, ahogy szaggatottan veszi a levegőt és néha nyöszörög. Ez nekem is nagyon hiányzott. Minden döfés után egyre hangosabb nyögések buktak ki ajkaink közül. Az ujjaimmal vagy a hajába túrtam, vagy a vállába kapaszkodtam.

- Szeretlek, Harry ─ fájdalmasan nyögtem, s közben lecsordult néhány könnycsepp az arcomon.

És nem azért,  mert fájt volna, amit velem csinál. Azért, mert itt van. És egyszerre lélegzünk, egyszerre ver a szívünk. Minden annyira hibátlan volt. Túlságosan is.

- Miért sírsz, baby? ─ nehezen szólalt fel.

Képtelen voltam felelni. Egy részt mert az orgazmus, ami egy perc alatt felőrli az embert, nem hagyott beszélni. Más részt pedig mert nem tudtam volna jó magyarázatot adni.
A testem megfeszült, a hátam ívben felemelkedett. Harry magához szorított, és pár pillanatig csak nyöszörögtünk és levegőért kapkodtunk.

- Te jó Isten ─ remegve zuhantam vissza a matracra, s ez volt az első, amit kitudtam ejteni a számon.

- Még mindig kibaszott jók vagyunk így együtt, nem? ─ nevetve csókot lopott tőlem, aztán mellém feküdt; a fejét pedig a mellkasomra hajtotta.

- Leírhatatlan ─ megpusziltam a feje búbját.

Magunkra húztunk egy takarót, s egy kis ideig csak a lélegzésünk hangja töltötte meg a szobát. Harry magához ölelt, mint valami alvótársat, én pedig némán piszkáltam nedves tincseit. Szabad kezeink egymáshoz tapadtak. Az ujjainkat összekulcsoltuk. Imádom ezt az egészet.

- Uhm, várj egy kicsit ─ feltoltam magam, és neki dőltem az ágytámlának.

Az éjjeliszekrényen lévő inzulinos tűért nyúltam. Utálom ezt, de muszáj. Már egészen megszoktam a cukorbetegséget. Már amennyire meglehet ezt szokni.

- Segítek ─ kivette a kezemből a tűt. - A hasadba kell?

Bólintottam, majd az ajkamba haraptam. Az ujjaival belecsípett a hasam egyik pontjába, aztán óvatosan beszúrta az inzulint.

- Ez nem fáj, ugye? ─ kérdezte aggódva.

- Dehogyis ─ nemlegesen csóváltam a fejem, és próbáltam nyugtatóan mosolyogni.

Miután kihúzta a tűt, visszafeküdtem, és csendben bámulni kezdtem Harryt.

- Te nem vagy fáradt, baby? ─ mosolyogva az enyémhez dörgölte az orrát, majd beleharapott az alsó ajkamba.

Megráztam a fejem, s újra csendben maradtam. Az S betűs medál a mellkasomra esett, míg felettem időzött. Kicsit felszisszentem a hideg fém érzésére. És közben indokolatlan mosolygásba kezdtem. Ez most több, mint tökéletes.

21 megjegyzés:

  1. Új évad, új évad, új évad!!!!! *-----* Megláttam és vinnyogni kezdtem úgy örültem. :DD Már nagyon vártam. ;) ♥
    Ajh de perfect volt ez a rész :33 <3 Sarry *-* ♥ ♥ Végre :DD
    Egyszerűen leírhatatlan ez az egész.. :')
    Na a lényeg, hogy nagyon nagyon tetszett ez a rész :33
    E.xoxo

    VálaszTörlés
  2. EZ A BLOG TOBB, MINT TOKELETES.
    Te jo eg.Mennyire hianyzott mar nekem mindez:)
    Olyan aranyosak együtt, istenem:((((
    Olyan jol írsz, hogy az már fáj.Sokkal, de sokkal jobb, vagy mint bármiféle híres költő, sőt.:Olyan részeket írsz, hogy uh...P e r f e c t.
    Amugy mikor olvasom, akkor mindig bekapcsolok egy jo zenet (jelen esetben a "half a heart", "strong" és a "happily" volt) és probalom minél lassabban olvasni, mert így sokíig tart és ki tudom "élvezni".:D
    "- Szeretlek, Harry ─ fájdalmasan nyögtem, s közben lecsordult néhány könnycsepp az arcomon."-uuu.Istenem.Ezt is olyan szépen megirtad, ah:(((...
    ....és és az a inzulinos akcio meg..ne mar:( fajditod a szivem:c
    Amugy biztos vagyok benne, hogy ez a blog 10-20 év múlva benne lesz az összes történelem könyvbe.Aki olvassa ezt a történetet az SOHA nem fogja ezt az egészet elfelejteni.Biztos vagyok benne. <3
    És már abban is biztos vagyok, hogy ez Magyarország legjobb blog története!:) (NEM NYALIZASBOL MONDOM!)

    Ui:.Kerlek szepen siess a kövivel, mert ugh.Már most tűkön üve várom a következőt.<3 (telhetetlen vagyok, lol)
    (ja és amugy ne olvasd el ezt a komit, mert borzalmasan fogalmazok..szoval..ja:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. imádlak, te kis te♥
      ajksndsdkadjk sírok

      Törlés
  3. Sadsgljfkerqfsg ez valami eszméletlen volt és omg most ébresztettél rá, hogy mennyire hiányzott a blog-sokkal jobban mint eddig gondoltam.
    Sarry olyan perfie couple hogy ajj :( nekem sose lesz ilyen kapcsolatom. :(
    De áááh eszméletlenül írsz és tudom hogy most értelmetlen dolgokat írogatok össze vissza hirtelen felindulásból de i can't control myself at the moment
    Nagyon jó az egész, IMÁDOM, IMÁDLAK, SARRYT IS IMÁDOM.
    Várom a folytatást. Nagyon.
    És sry bby bc (mennyi rövidítés lol) értelmetlen a komi de azért ily (mégegy :D)

    VálaszTörlés
  4. Áhh. Ma olvastam el MINDEN részt, és le vagyok nyűgözve.
    Csodálatos, fantasztikus, elsöprő, frenetikus. Nincs megfelelő szó rá.
    Benned nem lehet csalódni. Egyszerűen TÖKÉLETES.
    6 órába telt míg végeztem a részekkel, és asdfghjkafg komolyan.. sokkos állapotban vagyok.:D
    Sose legyen vége. Nem akarom.
    Jaj.l Nem tudok semmi értelmeset kinyögni. Összefüggéstelen mondatokat írok itt, mint egy idióta.
    De remélem a lényeget megérted. :):)))
    Na én mentem. Túl sok volt. :D Ez TÚL jó.
    Ölel, Jamie xX.

    VálaszTörlés
  5. Eddig volt egy olyan rossz szokásom, hogy nem kommenteltem. Na ezen szeretnék változtatni. Ha nem is minden fejezethez de gyakran próbálok majd kommentelni, mert tudom, hogy mennyi erőt tud ez adni egy írónak!
    Először is... úúristeeeeeeeeeeeeeeeeen ismét Sarry! Teljes lett az életem ismét. Újra van "Baby" és pimasz Harry.
    Néha, amikor olvasom ezt a történetet komolyan elhiszem, hogy Sarry létezik. Néha elhiszem, hogy én vagyok Sam..most megőrültem vagy mi?
    Megint majd kiugrik a szívem a helyéről - mint mindig mikor ezt a történetet olvasom.
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog folytatódni az életük és a kapcsolatuk.

    u.i.: Még mindig imádom, ahogy írsz.
    Jennii T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de aranyos vagy! :)
      remélem, hogy tetszeni fog a második évad is, és köszönöm, hogy továbbra is olvasod a történetet! :) x

      Törlés
  6. Tegnap kezdtem olvasni a blogod...egyszerűen fantasztikus.imádom.végig a half a heart ment a fejemben...annyira passzol ahoz amit írsz.ebben a fejezetben medig benne is volt.elkezdtem olvasni amit Harry énekel és valamiért a half a heart dallamára olvastam...aztán rájöttem,hogy ez az a szám... <3 sok blogot olvasok de azt hiszem ez lett a kedvencem.köszönöm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aw, egyelek meg :')
      örülök, hogy tetszik és hogy olvasod a blogot!♥

      Törlés
  7. annyira hiányzott az irásod már!ami pedig a részt illeti tökéletes lett! :)

    VálaszTörlés
  8. Úristen, úristen, úristen!!! Kisebb-nagyobb szívrohammal elolvastam ezt a részt is... Nem tudom, mit mondjak... P-E-R-F-E-C-T!!!! Ezt nem lehet máshogy megfogalmazni!! A te blogodat nem lehet megunni. Amikor befejezted a blogot, sírtam egész este, sőt, amikor eszembe jutott a blog, egyből sírtam. Amikor lepereg az egész történet előttem, megfogalmazhatatlan... tökéletes! Más blogokat elolvastam a 20. részig, és rohadtul unalmas lett!! Más blogoknál azt lehet észrevenni, hogy ha elolvassa az ember első fejezeteket, még nem annyira áll össze a kép, sőt, még unalmas. A "Shadow" pedig már a kezdetektől fogva egy olyan blog, ami nem sablontörténet, nem unalmas, nincs rosszul megfogalmazva. És a legfontosabb dolog: a világ legeslegjobb írója írja!!! *-* Nekem ez a véleményem. De szerintem más is gondol valahogy így...:)
    U.i.: imádom, imádom, és imádom a blogod ÖRÖKKÉ!!! :)
    I love You!!!!<33 :) Pusszii!!:D

    VálaszTörlés
  9. Uuuristeeeen...*.*
    De nagyon orulok ennek a resznek.
    Egyszeruen tokeletes lett...
    Varom a koviiiit :-DDD.

    VálaszTörlés
  10. TÖKÉLETES.IMÁDOM!*-----------*..amúgy bocsi,hogy eddig nem írtam kommentet,de nem volt időm.Nyugodj meg,nem felejtek el ám ilyen blogokat,mint a tied,szóval észben tartottam,hogy amint tudok írjak kommentet...:3<333
    Amúgy nem gondolkodtál még azon,hogy elkezdesz könyvet írni?:)...hülyekérdés lvl.69696969...xdddd
    Egyébként hamar kövi részt!;D

    VálaszTörlés
  11. Szia! :)

    A barátnőm 2 napja mutatta meg a blogodat, azóta el is olvastam. Végig. Az összes betűt. És imádom.

    Annyit javasolnék, hogy figyelj a vesszőhasználatra, bár nem gyakori, de az én szemem zavarja.

    Nem tudom, olvasod-e a Dark-ot. Ha nem, akkor ezt a "bekezdést" vedd semmisnek. :)
    Szerintem is hasonlít a feeling-je a történetednek a Dark-hoz. DE! Ezzel nincs semmi baj. Ha olvasod, lehet, hogy akkora benyomást tett rád, hogy akaratlanul is hasonlót írsz. Ez nem baj. Sőt. Ez egy költői eszköz, amit evokációnak hívnak. Sok költő használta a klasszicizmus idején, és senki nem ítelte el őket ezért, szóval teged sem ítelhet el senki (főleg, hogy páran egy mondatot nem bírnak helyesen leírni). Erre példa Berzsenyi Dániel Horác című verse, amit Horatius Thaliarkuszhoz című műve "alapjan" írt. :) Elnézést, hogy behoztam ezt ide, de úgy éreztem, el kell mondjam neked.
    Hangsúlyozom, nem szeretnem a Shadow-t a Dark-hoz hasonlítani, mert szerintem nincs értelme. Két külön író műve, ráadásul a Dark-ot angol nyelven írja Hanna, magyar fordítás során megváltozhat az eredeti "értelme" a műnek.

    xoxo, Zsófi

    p.s.: Mrs. Hood? :) I'm Mrs. Hemmings. :D

    VálaszTörlés
  12. Imádom a blogodat, nagyon jól bánsz a szavakkal. Remélem, hogy sietsz a kövi résszel. Nagyon várom. :)

    VálaszTörlés
  13. Kövit akarok!imadom a blogod!:)

    VálaszTörlés
  14. Hozdd gyorsan a kovit!!! ;-)))
    Imadom *.* .

    VálaszTörlés
  15. Egyszerûen IMÁDOM! Várom a kövit! :D

    VálaszTörlés
  16. Nagyon jóóó !!! ... egyszerüen elmondhatatlan hogy mennyire örülök az új részeknek :D ... nagyon remélem hogy még sok-sok ilyen lesz mert nagyon tehetséges vagy az irásban !!! :) csak így tovább és gyorsan hozd a kövit !!! :D

    VálaszTörlés

Tiny Hand