2013. április 22., hétfő

27. fejezet

Hey babes!
Mivel hamar gyűlt össze az a 9 komi és még kicsit több is, ezért úgy döntöttem nem csigázlak titeket. A következő fejezetbe még épphogy belekezdtem, szóval az még idő és ötletek kérdése, hogy mikor teszem fel!
Btw.. Te jó ég! Mindjárt 50 feliratkozó!! Na meg az a +15 700-as oldal megtekintés. *-* Az fb-s csoportban is kevesebb mint 1 nap alatt lettünk negyvenen! :o Alig hiszem el, hogy tényleg ilyen 'sok' embert érdekel a blogom.. :')
Ok, most már hagylak titeket fantáziálni, Jó olvasást!


27. fejezet

Halkan végig osontunk a folyosón. Előhalásztam a kocsi kulcsot, amit még Harry csúsztatott a zsebembe előző este. A kis kulcscsomón lógott még egy pótkulcs a lakásához. Tudtam, hogy nem helyes amit teszünk, de talán ez az egyetlen lehetőség, arra, hogy Harry kijusson.
Feszültségem következtében remegtek a kezeim. Alig bírtam betalálni a zárba. Káromkodtam egy sort, míg sikerült elforgatnom a kulcsot. Clar csak nevetni tudott azon, hogy mennyire ideges vagyok. Tulajdonképp készülök betörni a barátom lakásába, hogy elvigyük a pénzét. Ez még nyomasztóbbá tette az egész helyzetet. De az talán enyhítette a bűntudatom az a tény, hogy mindezt az ő érdekében teszem.

- Te kezd el keresni a nappaliban – mutattam a szóban forgó helyiség irányába.

- Én megyek a hálószobába – nagyot nyelve elindultam a szűk folyosón.

Szokatlanul csendes volt a szoba. Az ágy be vetetlenül hagyva, néhány póló az ágy végébe dobva. Mély levegő vételemet követően neki estem az ajtó melletti ruhás szekrénynek. Letérdeltem, s vehemensen matatni kezdtem az aljában. Időközben rájöttem, hogy ez a szekrény elsősorban nem éppen ruha tárolásra volt szánva. Tele pakolt karton dobozok foglalták a helyet lent. Kivettem párat, hogy megnézzem a tartalmukat, de régi fényképeken; baseball-os dolgokon kívül nem találtam semmit. Becsaptam a szekrény ajtaját, majd tovább keresgéltem. Lehasaltam, hogy szabad rálátást nyerjek az ágy alatti részre. Kezemmel arrébb löktem egy régi cipőt, ami már elfelejtődve időzött ott. Egy kitömött táskára lettem figyelmes. Magam felé húztam és felültem. Lassú mozdulatokkal elhúztam a cipzárt, s tágra nyílt szemekkel tanulmányoztam a tartalmat. Megszámlálhatatlannak tűnő pénz ült benne. Elképedve gondolkoztam az ügyön. Nem hinném, hogy ennyi pénzt szánna Zack-re. Ez a pillanat még nem az volt, amikor ezen kellett volna agyalnom. Megvontam a vállam, s felálltam a táskával a kezemben. Kioldalogtam a nappaliig, s ezalatt rájöttem, hogy mekkora súlya van a kezemben lévő pénznek. Clar szintén kikerekedett szemekkel vizsgálta a hordozót.
Ledobtam az egyik kanapéra és elkezdtem kipakolni annyi pénzt, amennyiről azt gondoltam elég lesz. Beleszórtuk az kivett rakományt Clar táskájába, majd csendesen elhagytuk a lakást.

*

Clar végig velem maradt. Segített elintézni a formalitásokat és leültünk a váróba. Sok kétes arcú alakot vonszoltak át a termen, miközben várakoztunk. Egyre frusztráltabb lettem, ahogy visszagondoltam arra a sok pénzre. Lehet, hogy nem kellett volna hozzá nyúlni.
A gondolataim rendeződtek, ahogy Harry rekedtes hangját meghallottam. Már a folyosó másik végéről hallani lehetett a mérgelődését. A beszéd irányába kaptam a fejem, s közben Clar piszmogott egy ˝szia-t˝ majd eltűnt, mielőtt megköszönhettem volna a segítségét.

Harry ideges ábrázata kicsit megzavart. Homlok ráncolva csoszogott felém, én pedig készültem valamiféle szidásra. Azt hittem rájött a pénz eredetére a kelleténél korábban. De nem így történt. Arcvonásai lágyak lettek, abban a pillanatban, ahogy elém lépett. Fájdalmas arckifejezésem továbbra is rajtam időzött. Nem tudtam mit tenni ez ellen, mivel az erős bűntudat nagyon kínzó volt.
Megragadta a kezem, ujjainkat határozottan összekulcsolta. Épp hogy suttogott egy üdvözlést, már húzott maga után. Furcsán viselkedett, de talán én még nála is jobban elhagytam önmagam.

Harry csendesen vezetett, s én ezalatt feszülten játszadoztam a karkötőmmel. Egy hirtelen rántást követően elszakítottam a csuklómon lógó láncot. Észrevétlenül elmormoltam pár trágár szót, ami alapján érezhetővé vált, hogy dühös vagyok.
Harry mélyen kuncogott a szerencsétlenkedésemen. Kezd visszatérni.

- Umm, örülök, hogy vicces – puffogtam.

A mondatom végén fékeztünk egyet. Körül néztem és feldolgoztam a hatalmas társasházak jelenlétét. Kiszálltunk az autóból és sietős léptekkel követtem Harryt. Kicsit lelassított, aztán megfogta a kezem. Türelmetlenül vonszolt maga után, én pedig kevésbé lelkesedve mentem utána.

Hatalmas ajtó csapódás jelezte, hogy megérkeztünk. Harry lakása ugyanolyan állapotban volt, mint ahogy itt hagytuk. Csodálkoztam volna, ha másképp lenne. Félénken betipegtem a nappaliba, s próbáltam eltüntetni az ott hagyott táskát. Harry kibújt a pólójából, majd a földre dobta. Tekintettemmel kíséreltem meg figyelme elterelését. Elégedetten mosolygott, s ezután félmeztelenül eloldalgott a fürdőszobáig. Kétségbe esetten akartam elrejteni a pénzhordozót. A mosdó irányába néztem, felmérve a helyzetet. Csak a vízcsobogásából lehetett megállapítani, hogy Harry bent van.
A táska fülét szorongattam a markomban, miközben lábujjhegyen elsétáltam a hálószobáig. Halkan kinyitottam az ajtót; bízva fürgeségemben nem zártam be. A fülem mögé tűrtem zavaró hajtincseim, s küszködve az ágy alá préseltem a táskát. Feltápászkodtam a földről, megigazítottam a ruhám, majd ráérősen kioldalogtam.
Neki támaszkodtam a falnak; a karjaimat a mellkasomnál keresztezve vártam. A lábujjaimat mozgattam, hogy ne fagyjanak a jéghideg padlóhoz. A fürdő ajtaja kattant, a barátom pedig új emberként botorkált ki onnan. Tiszta ruha volt rajta, sötét tincsei nedvesen lógtak a homlokánál és én bizonytalanul elmosolyodtam ezen. Képtelen voltam megnyugodni.
Világos volt, hogy el kell mondanom Harrynek honnan volt a pénz, de nem tudtam hogyan tálaljam.

- Még meg sem köszöntem rendesen, amit értem tettél – pimasz vigyorral az arcán lépett közelebb. 

Hatalmas kezei magabiztosan telepedtek a csípőmre, s testét nekem nyomta. Karjaimat a nyakánál kulcsoltam össze. Lábaink összeértek csakúgy mint az összes többi testrészünk. A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy az igazság bevallásán feszengtem. A nyugtalanságomat közelségnek tudta be. Szájával finoman ejtett néhány nedves csókot a nyakamra, s én ficeregtem ezalatt. Beleharaptam az alsó ajkamba, próbáltam csendben maradni. Harry vette a lapot. Tudta, hogy gond van, ha már ennyire néma vagyok. Ismét színre lépett szúrós nézése. Szemöldökeit összehúzta, s ajkai szorosan tapadtak egymáshoz.

- Sam? – mély hangja egyre inkább azt éreztette, hogy gyanakszik valamire.

- Mmm?

Mindketten kérdő pillantásokat vetettünk egymásra, majd Harry eltávolodott tőlem. Reszkető ajkaim közül szaggatottan engedtem ki a levegőt.

- Honnan volt az óvadék? – szigorúan meredt el a tekintetemben.

Szótlanul, rezzenés nélkül cövekeltem előtte. Nem ez az első eset, hogy képtelen vagyok megszólalni. Úgy tettem mintha nem érteném egyértelmű kérdését. Nagyokat nyeltem, majd szemeimmel az ujjaimra összpontosítottam. Nem bírtam Harryre nézni. Ekkor már bizonytalanság nélkül tudta, hogy nagy bajt csináltam. Elindult a hálószoba felé, én pedig félve követtem őt. Lehasalt a földre és az ágy alatt keresgélt a kezével.

- Bassza meg, Sam – felemelte a hangját.

Az ajkamat rágva dőltem neki a falnak, várva a magyarázatot. Kettőnk közül nem csak én voltam a hibás. Ha nem hazudott volna, akkor most lennénk itt.

- Miért hazudtál? – én is nagyobb hangerővel próbáltam érvényesülni.

Harry nem válaszolt semmit. Dühösen ledobta a matracra a táskát, s kutatott benne. Körülbelül a felét el kellett vennem, hogy kitudjam őt hozni. Folyamatosan káromkodott és ügyet sem vetett rám. Idegesen kezdett fel- alá járkálni, miután rájött, hogy a pénz egy része eltűnt.

- Ezt most kibaszott jól összehoztad – halkan megjegyezte.

- N-Nem csak én hibáztam – suttogva beszéltem.

Harry megállt, s felém fordult. Tekintete lesújtó volt. Szabályszerű utálatot vettem észre rajta. Rosszallóan megrázta a fejét, majd leült a padlóra. Hátát az ágy támasztotta. Hasonlóan cselekedtem, csak én a falnak dőlve üldögéltem. Egymással szemben voltunk, úgy másfél méter távolságban. Harry lehunyta a szemeit; épp gondolkozott valamin. Még mindig vártam némi magyarázatra, amit nem kaptam meg.

- Harry – remegve zavartam meg.

Tekintete kicsit enyhébb lett, ahogy megemésztette tetteim súlyát. Egyre terhelőbbnek éreztem a problémát, amit neki okoztam.

- Az a pénz egy hatalmas tartozásom utolsó részlete volt – elcsukló hangon mormolta.

A szemeim elkerekedtek, felvont szemöldökkel meredtem magam elé. Titokban abban bíztam, hogy talán rosszul hallottam. De fel kellett dolgoznom. Én okoztam ezt. Harry miattam kerül veszélybe. Nem borult volna ki ennyire, ha csak egy barátjának tartozna. Biztos vagyok benne, hogy felmérhetetlen kárt csináltam.

- M-Most mi lesz?

Mellé másztam, s megtartva a tisztes távolságot, mit haragja késztetett, letelepedtem.

- Talán kinyírnak, talán megvernek, esetleg megkínoznak, de képesek lennének a legrosszabbra is – rám nézett; a kezemért nyúlt. - Képesek lennének elvenni a legfontosabbat – miközben beszélt, összekulcsolta az ujjaink.

Szavaitól kirázott a hideg, s erősebben szorítottam a kezét. A ˝legfontosabb˝ jelzővel engem tisztelt meg. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy az ő számára egyre fontosabb személy vagyok, de még soha nem mondta ki hangosan.
Tudom, hogy Harry megvédene engem a világ összes veszélyétől, de van egy olyan érzésem, hogy akiknek tartozik sokkal keményebbek, mint ő. Annak ellenére mondom ezt, hogy Harry az egyik legbátrabb és legerősebb fiú akivel eddig találkoztam.

- Jobb lenne eltűnnöm egy időre – jelentette ki alig hallhatóan.

- V-Veled mennék – bátortalanul nyögtem. - Én melletted lennék, Harry – kezemet a térdére tettem, hogy rám figyeljen.

14 megjegyzés:

  1. szavakkal ezt nem lehet leírni*___________* nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem :$$ ah olyan tökéletes volt ez a rész is *____* kérlek folytasd hamar mert megint egy olyan résznél hagytad abba ahol valaminek a közepén vagyunk és ez nagyon nem szép dolog :@@ :"D

    VálaszTörlés
  2. :O ez NAGYON, de NAGYON jó. *.* várom a köviit !! :D

    VálaszTörlés
  3. Nemááár:( te, most komolyan itt hagytad abba?? :oo .__.
    Ohh my Harry >.< :"D
    Gyorsan kööviit, mert ez (nemcsak ez) abromi jó volt :33*-*

    VálaszTörlés
  4. ismét egy olyan fejivel leptél meg ami teljesen letaglózott *-* eszméletlen tehetséges vagy: ) siess a folytatással<3

    VálaszTörlés
  5. Ez a rész is mint a többi rohadt jo lett nagyon szeretem olvasni a blogodat *-* *_______*
    Gyoras kövit
    XoXo: Heni

    VálaszTörlés
  6. Ha az előzőnél azt mondtam,hogy "mindenre számítottam csak erre nem".Akkor most mi írjak?!:o Tele vagyok kételyekkel,hogy mi lesz a kapcsolatukkal,együtt mennek el,Harry-t megverik/elrabolják,esetleg Sam-et bántják?! Nem tudom:c DE minden egyes szavadat "ittam";)
    xx

    VálaszTörlés
  7. Ujujujjjj...remélem nem lesz akkora kár amire gondolok...hűűha jó nem gondolok a legrosszabbra a lényeg hogy hihetetlenül kjó lett ez a rész is!!

    VálaszTörlés
  8. Hát...mit ne mondjak. Nagyon jó rész volt. *tátott szájjal bámulja a képernyőt* Remélem nagyon gyorsan hozod a következő részt mert a végén mindenki könyörögni fog térden állva és csókolgatjuk majd a lábadat :D

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó lett:) gyorsan kövit!!! :DD

    VálaszTörlés
  10. hogy állsz a kövivel?! :D egész nap arra gondoltam, hogy mi lehet a folytatás. már nagyon várom. *.*

    VálaszTörlés
  11. A csopiban találsz egy kis előzetest! :) ► https://www.facebook.com/groups/132148116976798/ ◄

    VálaszTörlés
  12. igen, észrevettem, rá pár percre tetted ki. :)))

    VálaszTörlés
  13. Naaagyon örültem a gyors frissítésnek! ^^ Nem vártam ilyesmi fordulatot, de hát kell mindig vmi. :D :/ De... tartozik? :O és annyira rossz embernek/embereknek, hogy most meg el kell tűnnie? Áh, Harry... :( várom nagyon a folytatást, tűkön ülök! xx

    VálaszTörlés

Tiny Hand