20. fejezet

Hiii guys! :)
Nem ma akartam feltenni ezt a részt, de többen is vártátok, szóval meggondoltam magam. Viszont nem tudom mikor lesz következő fejezet, mert most szinte egyszerre került fel kettő is. Egyébként ma is kaptam egy díjat, így ezzel együtt már a hat van! :) Egyébként ha bármilyen kérdésetek van hozzám, vagy csak beszélgetni szeretnétek, akkor jobb oldalt megtaláljátok a privát facebookom linkjét. Jelöljetek nyugodtan. Ritkán lépek fel, de most aktivizálom magam, mert kedvet kaptam egy kis beszélgetéshez. :D Plusz kíváncsi vagyok az olvasóimra. :P De nem akarom tovább szaporítani szót, tehát Jó Olvasást!

20. fejezet

- Hello mindenkinek - Ryan elmosódott hangon szólalt meg.

Egyből látszott az alkohol hatása. Mostanában egyre többször kerülök ilyen helyzetbe. Az a rohadt ital mindent elront. Szinte érezni lehetett a levegőben a baj szagát. Jobbnak láttam ha eltűnünk onnan. Nem hiányzott egy jelenet rendezés az étterem közepén.

- Gyere, menjünk.

Magam után húztam Harryt a csuklójánál fogva. Nehéz feladatnak bizonyult, mivel ő egyáltalán nem akart elmenni.

- Kérlek.

Sürgetve rápillantottam. Folytatta a kifelé vezető utat, amint észre vette rajtam a pánikot.
Előre rohantam, az utca sötétje rémisztő volt; a lábaim mintha a földhöz tapadtak volna. Se előre, se hátra. A bejárat előtt vacogtam és feszülten várakoztam.
Bepillantottam az étterem üvegén keresztül, Harry épp fizetett. Azt hittem leráztuk Ryant és nem követett, de egy éles, öntelt nevetés a hátam mögül, felébresztett. Nem mertem megfordulni. Kétségbe esésem nem hagyott tisztán gondolkodni.

- Ne siess annyira, szépség.

Elégedett vigyorgással keretezte a kijelentését.  Megragadott; szorosan az ujjai közt tartotta a felkarom. Piros folt keletkezett a bőrömön a fájdalmas fogás közben. Végig mosolygott, amitől hányingerem volt. Szerencsére könnyebb dolgom volt vele, mivel erősen be volt állva.

- Sam!

Harry hirtelen mellettem termett. Kezével az enyémért nyúlt, és nem engedte el.

- Szállj be az autóba - utasított hevesen.

- Nem, Harry!

Makacsul felszólaltam. Nem tehettem meg, hogy ott hagyom őt. Miattam vagyunk bajban.

- Na, mi lesz már?

Ryan szinte provokálta Harryt. És ettől csak dühösebb lett.
A göndör srác minden értelemben felül múlta Ryant. Esélye sem lett volna a szöszinek ellene. Harry elengedte a kezem, én hátrébb léptem. Ennyire dühösnek még soha nem láttam azelőtt. Az ökle megfeszült, mialatt ütést célzott Ryan hasára. Megpróbált talpon maradni, de az ütés ereje hatalmas volt; már szinte összecsuklott.

Nem tudtam mást tenni, csak figyeltem rájuk. Harry nem tudta kontrollálni a dühét, tovább kínozta Ryant aki már a földön hevert. Muszáj voltam közbe szólni, mert a végén még képes lett volna maradandó károkat okozni neki. Nem mintha nem érdemelné meg, de nem itt és nem így kell őt elintézni.

- Harry, állj le!

Belekapaszkodtam karjába, visszahúztam őt. Zöld szemei megteltek sötétséggel, izmai megfeszültek. Még a történtek hatása alatt volt. Szétnyílt ajkai közül éles sóhajtások távoztak. A mellkasa követhetetlen sebességgel emelkedett fel- és le.

- J-Jól vagy? - nagyot nyeltem.

Remegve fújtam ki a levegőt, a félelem átjárta a testem. A kezeim Harry arcához emeltem, a szemkontaktust kerestem vele. Ő csak haragosan bólintott, majd megfogta a kezem. Vetett egy szánakozó pillantást Ryanre, és annyit motyogott, hogy ˝rohadék˝. Még szívesen maradt volna, hogy tovább folytassa az ütlegelését.

*

Az autóban tapintható volt a feszültség. Harry tudta, hogy messzire ment, de azt is, hogy Ryan megérdemelte.
A motor leállt, a biztonsági övemet kikapcsoltam. A ház előtt álltunk az autóval. A szívem hevesen lüktetett a mellkasomban, nehezen lélegeztem. Kissé ijesztő volt arra gondolni, amit néhány perce tett. Ezzel megismertem Harry újabb oldalát.

- Ma... maradj itt - beleharaptam az alsó ajkamba.

Harry kezéért nyúltam, összekulcsoltuk az ujjainkat. Úgy éreztem muszáj megnyugtatnom. Arcvonásaiból ítélve megkönnyebbült. Göndör fürtjei kuszán lógtak a homlokánál; szemeit lehunyva sóhajtott egyet. Feltehetőleg ez volt az a pillanat amikor összeszedte magát.

Kiszálltunk a kocsiból, s megfontolt léptekkel közelítettük meg a bejárati ajtót. Harry mosolygott azon, ahogy a sötétben fény híján babrálok a zárral. Egy várva várt kattanás jelezte, hogy az ajtó kinyílt.
Hanyagul levetettem a cipőim és félre dobtam őket. Felkapcsoltam a lámpákat a konyhában, s a hűtőben kezdtem kutatni jég után. Nem volt nehéz észre venni, hogy a bal kezén fájdalmas seb keletkezett. Nyilván az ütések miatt.

- Hagyd azt.

Karjait a derekam köré fonta hátulról. Ujjaival megbökte a hűtő ajtaját és bezárta azt. Újra megfogta a kezem, majd nyugtató mosolygásba kezdett. A gyomrom összeszorult, ahogy szembesültem a ténnyel, hogy a szobám felé tartunk. Annyira elmerültem arcának tökéletes vonásaiban, hogy nem vettem észre merre tartunk. Csak követtem őt, hagytam, hogy vezessen.
A szobában félhomályt csináltam egy régi olvasó lámpával, s bezártam az ajtót. Leültünk az ágy szélére, a kezeit az ölembe vettem. Az ujjaimmal végig simítottam Harry sebes bőrén.

- Tudnod kell, hogy rám számíthatsz - rekedtes hangján suttogta.

Harry szavai megnyugvást biztosítottak. Zöld szemeiben egyértelműen látható volt, hogy komolyan gondolja.
Felálltam a puha ágyról, Harry feszülten figyelte mire készülök. Szétnyitotta a lábait, hogy közéjük állhassak. A mellkasa gyorsabban emelkedett, ahogy testemmel közelebb kerültem hozzá. Az ujjai a csípőmön landoltak, közben hátra dőlt, így magával húzott. Az érzések felkavarodtak bennem, minden összekuszálódott a fejemben. Ajkaim csatlakoztak az övéihez egy finom csók erejéig. Óvatosan a füléhez hajoltam, de mielőtt megszólaltam volna ejtettem néhány puszit a nyakára. Halk nyögés csúszott ki a száján ahogy fogaimmal harapdáltam a bőrét. A kezei végig kúsztak a hátamon, bizsergést okozva nekem.

- É-Én bízom benned - suttogtam a bőre fölött.

Végre kimondtam amire gondolok. Nem sok emberben bízhattam meg eddigi életem során, így mindig is nehéz volt tudatnom azt amit valójában érzek. Nos, Harry igazán kiérdemelte a bizalmam. Nem feltétlenül azért mert megvédett Ryantől. Még soha nem találkoztam olyan fiúval aki így beszélt volna velem, vagy ilyen gesztusai lettek volna felém.

- Bízom benned, Harry.

Ismételgettem a két szót. Halvány mosoly jelentkezett az arcán, miközben beszéltem. Az ujjaival a fülem mögé fésülte az arcomba lógó hajtincseket. A kezét a hátamra fektette, s gyors mozdulattal fölém került testével. Ritkán hagyja, hogy én irányítsak. De talán ez jobb is így.
Puha ajkaival hosszú puszit helyezett a homlokomra. A testemet bizsergés járta át ahogy meleg teste hozzám simult. A levegő vibrált közöttünk. A nyelvét a számba fúrta, pimasz csókot kicsalva tőlem. Megnyalt az ajkait, ízlelgette az előbbi csókot, s közben vigyorgott. Az arcát a nyakamhoz dörgölte; a nevemet motyogta. A csuklómnál fogva feltolta a karjaim a fejem fölé. Bal kezét lágyan lecsúsztatta a karomon, mire én felszisszentem. A Ryan által keletkezett zúzódás még frissen díszítette a karom.
Apró puszikkal borította bőröm a sérült területen, majd lement az állvonalamig. Lassan haladt lefelé oda ahol a nyakam és az állam találkoznak. Ezalatt a karjaim még mindig fölöttem voltak, amit nem bírtam sokáig. Az ujjaim belenyomtam Harry vállába, amikor száját a mellkasom felett vontatta. Halk nevetés szökött ki ajkai közül. Mutató ujját a ruhám nyakrészébe akasztotta, lentebb húzta az anyagot; így telt ajkai szabad utat kaptak. A tenyeremet a mellkasához emeltem, hogy eltolhassam kicsit.

- Sam?

Harry kétségbe esetten fürkészett. Nem értette miért tolom el magamtól.
Hátra nyúltam a ruhám cipzárjához és lehúztam. Kihámoztam magam a ruhámból, de végig szégyenlősen viselkedtem. Az ujjaimmal megragadtam Harry pólójának szegélyét. Elmosolyodott amikor rájött mit akarok. Átbujtatta feje fölött a bő, fehér anyagot. Felém nyújtotta, hogy vegyem el tőle. Nem haboztam a mozgással, sürgősen kirántottam a pólót az ujjai közül. Magamra húztam a combközépig érő anyagot. Harry lehajolt az arcomhoz, az orra az enyémet súrolta. A kezeim felvittem a tarkójához, az ujjvégeimmel simogattam meleg bőrét. Halk hümmögése megmosolyogtatott.

- Szeretném, ha a barátnőm lennél, Sam - suttogta halkan.

A lélegzetem elállt amikor befejezte a mondatot. Sokáig csendben maradtam, vívódtam magamban. Harry lehunyta a szemeit, nehéz sóhajtásainak hangja töltötték meg a szűkös szobát. A kezeimmel megérintettem az arcát, amitől kinyitotta szemeit. Tekintete egyenesen rám irányult; várta, hogy a szám szavakat formáljon.

- Én megtudom adni azt amire vágysz - suttogta. - Mellettem biztonságban vagy.

Kerestem a szemkontaktust. A mondanivalóm még mindig a számon időzött. Mély lélegzet vételemet követően az érzékeimet megtöltötte Harry illata. A hüvelyk ujjamat végig simítottam alsó ajkán, amitől mosolygott. Összeszorítottam az ajkaim, majd sóhajtottam. Ki kell mondjam.

( Folytatás +8 komi után! Hajrá, drágák! *ördögi kacaj* :'D )