2013. április 8., hétfő

19. fejezet

Hey, darlings!
Mostanában kaptam két újabb díjat is! Még egyszer köszönöm nektek! :) A komikért is nagyon hálás vagyok; sokat jelentettek! Na meg ott van a tény, hogy már 24 feliratkozóm van! *-* Nagyon szeretném, ha egyszer igazán sok olvasóm lenne. Semmi sem tenne boldogabbá. :') Just saying! Btw ezt a fejezetet már hetekkel ezelőtt megírtam és már vártam, hogy ti is láthassátok. :$ Nem tudom miért, de szerettem ezt a részt írni, annak ellenére, hogy nem voltam túl nagy formában... Azért remélem tetszeni fog. x

Az új fanfictionről: Az a helyzet, hogy történt egy kis változás! Elkezdtem írni az újabb blogot, de aztán eszembe jutott egy jobb ötlet... Most azon dolgoznék még egy kicsit, ha nem nagy gond! Szeretnék előre írni egy-két részt, hogy azzal is előrébb legyek! Ez annyit jelentene, hogy még várnotok kellene egy keveset rá. Megpróbálom utolérni magam a hétvégéig és ha minden jól megy, akkor hamarosan megosztom veletek is! x



19. fejezet

­
A fa alatt voltunk még mindig, s közben egyre több emberrel telt meg a park. Néhány fiú vonult el mellettünk, mindegyikőjük lepillantott az ölemben pihenő göndör srácra. Akkor vettem észre, hogy baseball ütők és kesztyűk vannak a kezükben. Nyilván valóan ismerik Harryt.

- Hé, Styles - egy alacsonyabb srác ˝játékosan˝ belerúgott Harry cipőjébe, megállt előtte. - Jössz egy meccsre?

Harry kinyitotta a szemeit, felismerte a fiú hangját.

- Először is, ha még egyszer belém rúgsz, megeshet, hogy eltöröm a lábad - Harry szigorúan nézett az alacsony alakra. - Másodszor, látod, hogy dolgom van.

Összeszűkítette a szemeit, fejével a pálya felé biccentett. Az alacsony srác hamar felfogta, amit Harry mondott. Mintha félt volna tőle, nem mert vele szembe szállni. Harryt nagyon tisztelik, jobban mint bármelyik másik csapattársát.

Halk kuncogás tört ki belőlem, ahogy a fiú elhaladt a hallótávolságból.

- Min nevetsz? - felült, zöld szemeit kérdőn szegezte rám.

- R-Rajtad.

A nevetést nem tudtam leállítani. A kezem a szám elé fogtam, hogy visszafogjam kicsit a kuncogást, közben lefeküdtem a fűbe.

- Rajtam, tényleg?

Harry a testével fölém került, a kezét a topom alá csúsztatta. Hosszú ujjai játékosan felszöktek az oldalamon, ami még intenzívebb nevetést váltott ki belőlem. Finoman  harapdálni kezdte a fülcimpám, majd a fülem mögötti részt borította apró puszikkal. Göndör fürtjei csikizték az arcom; valahogy minden mozdulata erősítette a kuncogásom. Tudtam, hogy sokan ismernek itt a parkban, ezért próbáltam csitítani magam, hogy ne vonzzunk magunkra annyi tekintetet. A kezemet a mellkasához nyomtam, eltoltam magamtól. Harry összehúzta a szemöldökeit, tekintetünk egy vonalban volt.

A másik pillanatban lustán feltápászkodott, s a kezét nyújtotta felém, hogy felálljak. Megigazítottam a felcsúszott felsőmet, leporoltam a farmerem. A kezeivel ismét közelített, én pedig hátrébb léptem. Határozott léptekkel törte az utat az irányomba. Megfordultam, hogy jobban lássam az területet. Harry mögöttem vigyorgott; imádta, hogy játszom vele. A tempót gyorsabbra váltottam, szinte futottam. A magas, göndör hajú srác hatalmas előnyben volt, hosszú lábai révén. Jobban szedtem a lábam, Harry hangosan nevetett, célul kitűzte magának az elkapásom. Hirtelen elém került, karjait kitárta előttem. Huncutan vigyorgott, biztos volt abban, hogy ő fog nyerni velem szemben.

- Gyerünk, Styles! - provokáltam.

Harry megragadta a csípőm, könnyedén felemelt és a vállára rakott engem. Önfeledt nevetésem messzire elhallattszott, így sokan bámulni kezdtek.

- Tegyél le! - nevetve kiabáltam.

Ujjaimmal belemarkoltam hátul a pólójába. A kezeivel a combomat szorította, hogy ne ejtsen el. Harry nem igazán törődött szórakozott kiáltásaimmal, csak szótlanul cipelt. Annyit vettem észre, hogy a talaj forog alattunk. A hajtincseim összekuszálódtak, mialatt körbe-körbe forogtunk. Újra gyereknek éreztem magam, ami meglehetősen felszabadított. Régen nevettem már ennyit egy időtartamban.

A sokadik forgás után Harry elfáradt, én pedig elszédültem. Óvatosan letett, nehezen lélegzett. A homlokát az enyémnek döntötte, a testét szorosan a hozzám nyomta.

- Mikor fogsz végre bízni bennem?

Suttogva beszélt, szikrázó zöld szemeivel az ajkaimat bámulta. Mély lélegzet vételei tisztán hallattszódtak kettőnk közt. A szavaitól gyorsabban vert a szívem, az ajkaim remegni kezdtek. A száját az enyémhez nyomta, meleg nyelvével befurakodott a számba. Az ujjaim a nyaka hátsó részét érintették, majd lassan felcsúsztak a hajába.
Nem tudtam válaszolni a kérdésre.

***

Rövid fekete ruhát vettem fel estére. Harry vacsorázni visz. A szívem a torkomban dobogott miközben tétlenül vártam rá. A kérdés amit néhány órája tett fel még mindig ott motoszkált a fejemben. Azt akarom mondani amit valójában érzek, de ahányszor megkérdezi, én leblokkolok. Ott áll előttem a legészbontóbb srác akivel valaha találkoztam és a szavak megrekednek bennem.
Hallottam, hogy az autó megállt a házunk előtt. Összeszedtem magam és próbáltam magam jobb kedvre deríteni. Kirántottam az ajtót, majd becsaptam magam mögött. A gyomromban fura érzés jelentkezett ahogy a fekete járműhöz igyekeztem. Ilyet még nem éreztem azelőtt, hogy találkoztam Harryvel.

- Hello, édes - huncut mosoly szélesedett az arcán mikor beültem.

- Szia Harry - félénken mosolyogtam.

Az úton csöndben maradtam. Egy kicsit elkedvetlenedtem. Van amikor csak úgy rossz kedvem lesz, váratlanul. A mindennapos problémáim ugyanúgy ott vannak, nem tudok szabadulni tőlük. Bár Harry az egyetlen aki az utóbbi időben fel tud vidítani, most az ő jelenléte sem változtatott a hangulatomon.
Erőteljes fékezés ébresztett fel a mély gondolkodásból. Körül néztem, és szemebsültem a hellyel. Jól öltözött emberek ültek odabent; minden olyan elegáns volt. Kicsit frusztrálóan néztem végig a ruhámon. Talán egy ilyen helyre mást kellett volna választanom.

Harry a csípőmnél fogva magához húzott, s féltő tekintettel merengett el rajtam. Fogai közé vette alsó ajkát, majd elmosolyodott. Nem szólt semmit, de szinte egyértelmű volt mire gondol.
Ráérősen sétáltunk be az étterembe. Néhány tehetősebb külsejű ember alaposan megvizsgált, majd rosszallóan megrázta a fejét. Szúrós nézésükből csupán annyit lehetett kiolvasni, hogy ˝Ez mit keres itt?˝. Lesütöttem a tekintetem és próbáltam minél hamarabb eltűnni a középpontból.

Végül egy sarokban lévő asztalhoz ültünk le. Harry az étlapot olvasgatta, amíg én csak bámultam ki a fejemből. A mutató ujjammal piszkáltam a poharat ami előttem volt.

- M-Mi a baj? - Harry aggódva érdeklődött.

- É-Én...

Feszülten viselkedtem, értelmes szavak eszembe sem jutottak. Körül néztem a helyiségben, az emberek nevetgéltek és beszélgettek. Mindenki jól érezte magát, kivéve engem. Beszorítva éreztem magam az étteremben. Tekintetem még mindig az idegen embereken futtattam végig, amikor megláttam őt. Ryan. Szőke, felállított hajával és öntelt vigyorgásával azonnal kitűnt a tömegből. Kék szemei rám tapadtak, ahogy felismert.

- Oh, Istenem. Ne.

Suttogtam, miközben Ryan felénk indult. Hangos nevetése megtöltötte a teret. Harry felkapta a fejét, tekintetét Ryanre szegezte, majd rám. A kezemmel az arcomat próbáltam elrejteni. Ez volt az első reakció ami eszembe jutott.

- Sam?

Harry rémülten pillantott rám, nem értette mi történik. A szőke srácot felismerte, hiszen már találkozott vele, de akkor én még jóban voltam Ryannel. Most viszont egyenesen undorodom tőle. Nem felejtem el könnyen ahogy bánt velem.

11 megjegyzés:

  1. formában voltál , azt ki kell jelentsük ! :d ez csúnya húzás volt hogy pont ott hagyod abba >.< hogy lehetsz velünk ilyen ? :( :DD kövit de hamar ! xoxoxoxoxo

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus?! Az lenne? Nem, nem az...
    Egyszerűen annyira JÓ, hogy nincs rá szó! Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc írom, és a te blogod a kedvencem?! :O
    Ne merészeld azt mondani, hogy túlzok -.- Mert egyáltalán nem :D Csak a színtiszta igazságot vázolom fel c:
    Annyira szuper, annyira jó, annyira érdekes, hogy az szavakkal nem is tudom elmondani, de megpróbáltam körülbelül leírni, hogy mennyire jó, és, hogy mennyire imádom! :) Nagyon várom már a következő blogod.
    Az is biztos ilyen jó lesz :3 Sőt, talán jobb c: ♥ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon köszönöm!♥ azt hiszem nekem vannak a legaranyosabb olvasóim a világon. :')

      Törlés
  3. nem tudok mit írni.. imádom :)))) <3

    VálaszTörlés
  4. Isteni jó lett ez a rész remélem majd valami balhé fog következni :D

    VálaszTörlés
  5. Imádtam mint mindig (: Rosszat sejtek Ryan miatt :OO "megeshet, hogy eltöröm a lábad" :"D ezek a beszólások :D köviiiiiit!!

    VálaszTörlés
  6. Imádtam, Imádom, Imádni fogom!! Az egész blogokt ma olvastam el!!! Ez k*rva jó blog! Imádom ahogy írsz, azt us amit írsz! :) ez a blog az egyik a kedvenceim közül!!! Imádom, hogy a Harry szerepel benne, de nem az a sablonos 1D fanfiction!!! Imádom Samet, a helyéb tudom képzelni magam, és ez nekem egy fontos szempont!!!Az eddigi részek, mind fordulatosak voltak és izgalmasak, de első sorban SzERELMESEK!! Nagyon szeretem a romantikus történeteket, és ez nagyon megfogott!! Bocsi, hogy majdnem egy regényt írtam, de ki kellett adnom magamból, hogy mit gondolok a blogodról!!! Még1x mondom Imádom! <3<3<3<3<3<3 Várom a kövi részt, szerintem az is ilyen fordulatos lesz mint ez, ha nem még jobban!! Sok jó ihletet hozzá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de szerintem picit túlzol. :D Egyébként örülök, hogy hosszabban fejtetted ki a véleményed! :)

      Törlés
    2. Nem egy kicsit sem túlzok, tényleg imádom a blpgodat!!!#halálosankomolyfej °-*

      Törlés
  7. Jaj egyszerűen akármilyen témáról vagy térről legyen szó te tudod,hogy hogyan vagy miről írj,hogy érdekes legyen!Én mondom te írónak születtél!
    Szuper jó a blog és imádom!Azt is ahogyan irsz!
    A következő blogodra már irtóra kiváncsi vagyok de az bisztos,hogy nagyon jó lesz!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aww, nagyon aranyos vagy, köszönöm.♥

      Törlés

Tiny Hand