2013. április 5., péntek

18. fejezet

Hello, drágák! :)
Szombat estére terveztem ennek a fejezetnek a felrakását, de úgy döntöttem nem várok addig. Annyi aranyos komit kaptam tőletek, hogy úgy éreztem most muszáj hoznom egy újabb részt. :') Egyébként szeretnélek megkérni titeket arra, hogy ha elolvastátok, és tetszett, akkor egy picit hosszabb kommentben fejtsétek ki a véleményeteket! Most az egyszer kérnék ilyet, mert szeretném tudni, hogy mégis hol állok. Mennyien olvassátok, szeretitek a blogot...

Az új fanfictionről: Még nincs kész a prológus, de amint tudom felteszem azt is! Oldalt találtok egy szavazást. Csak szavazzatok arra a címre amelyik a legjobban tetszik! Én nem tudtam dönteni, szóval rátok bízom, és majd meglátom mi lesz. :p


18. fejezet

Feszülten sóhajtottam, felpattantam az asztalról. A lábaim a ház felé vittek. Magam mögött hagytam Greget, a levegő már így feszült volt köztünk. Nem kedveljük; mondhatni utáljuk egymást. Undorodom a tudattól, hogy bántotta Sofiet. Egyedül viszont nem tudok szembe szállni vele; egész biztos vagyok abban, hogy engem gond nélkül bántana.

*

Tusolás után pizsamát vettem, leemeltem egy regényt a polcról. Már régen kiszúrtam magamnak, de csak most jutott időm rá. Belesüllyedtem az ágyba, halvány fényt varázsoltam a szobába az éjjeli szekrényen lévő kis lámpával.
A szemeim végig futottak a sorokon, ahogy egyre kíváncsibb lettem a történetre. A regény egy rossz sorsú lányról szól, akinek sikerül kitörnie a mindennapi szenvedésekből egy fiú segítségével. Akárcsak az én történetem Harryvel. Mióta megismertem, a naponta jelentkező könnyeket őszinte mosolyok váltották fel. Emlékszem mennyire nem kedveltem őt, aztán szép lassan megtalálta a biztos utat felém. Még messzinek érzem az át törést, amikor majd teljesen megtudok előtte nyílni. Rengeteg titok fedi az életem, amik közül csak néhányat ismer. Időbe telik amíg a szívem készen áll a göndör hajú srácra, aki teljesen felbolygatta az életem.

A könyvet abbahagytam körülbelül a felénél. Bejelöltem, hogy ne felejtsem el hol tartottam, majd visszatettem a könyvespolcra.
Visszafúrtam magam az ágyba, becsomagoltam magam a meleg takaróba. Rövid ideig forgolódtam a matracon. Kint szakadt az eső, a földszinten pedig apámék nevetgéltek és beszélgettek. Hiányzott a csend és a megnyugvás.

*

Bepakoltam minden ruhám és felöltöztem. Az ágy szélén üldögéltem, vártam, hogy apa fel keljen végre. A lábaimat lóbáltam, s az ujjaimat babráltam. Apa forgolódni kezdett, morcosan motyogott valamit.

- Hová készülsz?

Megdörzsölte a szemeit, furcsállóan pillantott rám és a körülöttem pihenő táskákra.

- Haza - lelkesen rávágtam.

- Én még nem mennék - ásított. - Ha te nagyon akarsz, szólj Gregnek. Ő is ma megy vissza.

Összeráncoltam a homlokom, sejtelmesen körül néztem a szobában.

- Vele? - törtem ki.

- Igen, Sam. Ha menni szeretnél, akkor csak vele engedlek el.

Nem értettem miért ragaszkodik ennyire Greghez, de nem akartam ellenkezni. Az egyetlen célom annyi volt, hogy haza juthassak. Nem bírtam volna ki még egy estét itt.

A bőröndöt magam után húzva kutattam fel a házat Greg után. Hallottam ahogy beindítanak egy autót az udvaron. Kétségbe esetten kirohantam, még mindig szorongattam a bőröndöt.
Greg épp kiállt a garázsból. Tekintetét azonnal rám szegezte, ahogy felbukkantam. Lehúzta az ablakot, önelégült mosolyra húzta a száját.

- Segíthetek?

Kiszállt a kormány mögül, felém indult.

- Haza szeretnék menni.

Távolság tartó maradtam vele. Elvette tőlem a csomagom, fejét az autó felé biccentette. Beültem a sötét kék járműbe és bekötöttem magam. Épp kezdtem hozzá szokni Harry heves vezetési stílusához, amikor újra egy idegen kocsiban kell végig nyugtalankodnom egy utat. A bőrülést szorongattam magam mellett, aggódva kémleltem az utat előttünk.
A nap sütött, meleg volt és jó idő. Ez egyet jelentett azzal, hogy óriási forgalom van.
Greg mellett egyáltalán nem éreztem magam biztonságban. Az esetleges baleset gondolata szüntelenül motoszkált a fejemben.

- Egy hét múlva megint lesz egy meccsünk - rám pillantott, majd újra az útra. - Elkíséred Styles-t?

- Umm... n-nem tudom.

És ezzel ennyi volt. Az út alatt néma csend vette át a főszerepet. A szembe jövő autókat vizslattam a túloldalt. Nem akartam szóba állni Greggel. Így is frusztráló érzés volt egy autóban ülni vele. Inkább próbáltam elfojtani a vezetéstől való félelmem, és más felé terelni a gondolataim.

*

- Köszönöm, hogy elhoztál.

Intettem Gregnek, udvariasan megköszöntem a fuvart. Csak bólintott, majd elhajtott a háztól. Cipelni kezdtem a bőröndöm, ami mintha kilókkal nehezebb lett volna mióta elindultunk. Nos, egy figyelmetlen lépés, ügyetlen lábak, az esés elő állítva. A földre zuhantam, meghorzsoltam a térdem a kemény betonon. A táskám tartalma a földre zuhant. A ruháim és a cuccaim a földön hevertek.

- A francba - bosszúsan káromkodtam.

- Kire vagy ilyen mérges, szépségem?

Mély hang, ismerős illat, és a ˝szépségem˝ jelző. A tekintetem felvezettem a hosszú lábakon. Harry.  Letérdelt elém, mivel még mindig a földön voltam, négykézláb.

- A lábaimra.

Felháborodott hangon szóltam. Az ujjaimmal hátra fésültem az arcom elé omló hajtincseket.

- Én imádom a lábaid. Szerintem nagyon szexin néznek ki - fogai közé vette alsó ajkát.

Elégedett mosoly és kacsintás keretezte a megjegyzését. A szavai kissé elpirítottak, a levegőt nehézkesen fújtam ki a számon. Segített összeszedegetni a ruháimat; látszott rajta, hogy  vár egy alkalomra, hogy zavarba hozhasson.

- Ez aranyos.

Kezébe vett egy melltartót, s meglóbálta. Kuncogva várta, hogy feldühödjek. De nem így történt. Úgy döntöttem higgadtan viselkedek. Kivettem az ujjai közül, és némán elpakoltam. Arcán csalódottságot vettem észre, amint rájött, hogy nem ő nyert.

Felsegített a földről, zöld szemeit egy pillanatra sem vette le rólam. Szó szerint bedobtam a bőröndöt a házba, az ajtót becsaptam magam után. Harryvel a parkba indultunk. A jó idő kedvet csinált egy kis sétáláshoz.
Megállíthatatlan élmény beszámolót tartottam Harrynek. A szavak dőltek belőlem, a mondani valóm nyolcvan százaléka jelentéktelen információ volt a számára. De ennek ellenére végig hallgatott. A jobb karom magam mellett lóbáltam, Harry kihasználta a szüntelen csacsogásom. Keze megtalálta az enyémet, hosszú ujjait összekulcsolta az enyéimmel. Apró kezem észre véletlenül eltűnt az övében. Engedtem, hogy ezt tegye. Akartam, hogy ezt tegye.

Leültünk egy árnyékos helyre. A fű frissen nyírt illata és a finom szellő átjárta az érzékeim. Neki támaszkodtam egy fának a hátammal, Harry kicsit bizonytalanul pillantott rám. Bólintottam, tudtam, hogy mit szeretne. Lefeküdt a fűbe, fejét a lábamra fektette, hátát a talaj támasztotta. A combom kényelmesnek bizonyult, halvány mosoly jelent meg az arcán ahogy engedtem neki. Az ujjaimmal piszkáltam a göndör fürtjeit. Lehunyta a szemeit, élvezte ahogy rendezgetem a puha fürtöket. Halkan hümmögött mikor az ujjaimmal belefésültem a hajába. Én csak mosolyogni bírtam, azon mennyire elgyengül az érintéseim alatt.

8 megjegyzés:

  1. Hát hol is kezdjem...
    Ebben a blogban van valami olyan varázs ami meg fogja(meg fog engem)az embereket és nem bírnak vele le állni szerintem.
    De nálam ez teljesen így van ez olyan mint a drog(bocsi hogy ezt hozom fel példának csak sokszor hallottam hogy aki egyszer megkóstolja nem tud le állni vele de most ne hogy azt hidd hogy drogozok vagy ilyesmi)szóval olyan mint a drog egyszer elkezdtem olvasni ezt a blogot és mindennap meg nézem hogy nem-e raktál fel új részt amikor fel rakod akkor eszeveszettül sikongatok hogy de jó de jó van új rész.
    Remélem ebből lehet érzékelni hogy nagyon nagyon nagyon imádom a blogodat és én támogatni foglak bármitől is lenne szó!
    Tehát♥IMÁDOM♥SZERETEM♥ :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm. :') nagyon örülök annak, hogy szereted.♥'

      Törlés
  2. nagyon imádom ahogyan írsz és ahogy kitalálod a részeket!! szerintem irtó tehetséges vagy és én is csak annyit tudok mondani hogy soha ne állj le az írással!! <3333

    VálaszTörlés
  3. szia:)
    Még sosem írtam véleményt,de kérted:)Én nem mondom azt,hogy jobb mint a dark,de nagyon szeretem a te történetedet:) Van benne valami ami megfogott és nem engedi azt,hogy ne olvassam és várjam tűkön ülve a következő részt:)
    Kicsit valóban hasonlít a darkra,talán,de nem mondanám azt.Itt sincsennek benne a fiúk,de Harry más ebben a fanfictionban:)
    A fent feltett kérdéseidre a válasz;):
    Nagyon jól haladsz mint ahogy, a blog jobb felső sarkában lévő kis számláló is mutatja ami már 7000 felett van és lentebb a rendszeres olvasók száma is bizonyítja:) Ami azt vonja maga után,hogy nagyon sokan szeretjük és olvassuk a blogot:) <3
    xx,Iduus.

    VálaszTörlés
  4. Én személy szerint imádom a blogod minden sorát*-* nem tudok belekötni:)) imádom a megfogalmazás módod és a fantáziád is szuper:) szerintem én még nagyon sokáig az olvasod maradok! kb míg élek:D xoxoxo

    VálaszTörlés
  5. Azt ki kell jelenteni,hogy nagyon gördülékeny a fantáziád és nagyon jól használod a szavakat.Néha annyira jól írod meg a részeket,mintha te is átélnéd!Nem tudom mi miatt de meg lettem babonázva ettöl az oldaltól.Ahogy kinyitom a gépem az az első,hogy megnézem van e új rész.A történettet és a szereplőket nagyon szeretem.Szinte már a szívemhez nőttek.Neked nagyon nagy tehetséged van az íráshoz és megérdemelnéd,hogy egyszer világhírű írónő lehess.Egy tanács soha ne hagyd abba az írást,mert nagyon értesz hozzá.Na még egyszer imádom a blogod és légyszi amint tudod,hozd a kövi részt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1. LET ME LOVE YOU! 2. THANK YOU FOR EVERYTHING! :') ♥

      Törlés

Tiny Hand