2013. március 12., kedd
7. fejezet
A szemem még csukva volt, de tudtam, hogy fel kelt a nap. Hallottam, hogy matatnak az egyik szekrényben, majd egy telefon a földhöz csapódott. Kipattantak a szemeim, a hátamra fordultam. Harry háttal állt nekem, könyékig a szekrényben volt. Fedetlen hátán tisztán látszódtak az izmok. A tekintetem megakadt rajta.
- Felébresztettelek? - hangja elmosódott.
Magára húzta a pólóját, az ágy felé indult. Mintha érezte volna, hogy bámulom őt.
- Nem számít. - feszültem figyeltem, ahogy leül az ágy végébe.
A takarót állig felhúztam, így az egész testemet fedte.
- Édes vagy amikor alszol. - szikrázó zöld szemeit rám vetette.
Harry tudta, hogy mivel hozhat könnyen zavarba. Nem sűrűn beszélnek velem így. Kell egy kis idő míg feldolgozom a tényt, hogy valakit érdeklek. Feltoltam magam, nekidőltem az ágytámlának. Vártam a megfelelő pillanatot, amikor nem figyel.
- M-ma lesz egy meccsem. - halkan közölte. - Szeretném, ha ott lennél.
- Umm, é-én nem hiszem, h-hogy jó ötlet lenne.
- Örülnék.
Megvillantotta a mosolyát. Van egy hasznos fegyvere ellenem. Némán bólintottam, talán nem lesz belőle baj.
- Csak tudd, hogy tegnap végleg szakítottam Hayleyvel. - felvette a szemkontaktust.
Megkönnyebbülve lélegeztem fel. Az egyik fő oka annak, hogy távolság tartó vagyok Harryvel, az a szöszi volt.
Kimásztam az ágyból, ujjaim közt szorongattam a póló szegélyét. Bevonultam a fürdőszobába, felöltözni.
- A meccs két óra múlva kezdődik. - az ajtón keresztül beszélt hozzám.
- Haza viszel előtte?
Kinyitottam az ajtót, Harry egy pillanat alatt felém tornyosult. Csak néhány centi volt köztünk a távolság, szinte hallottam a szívverését. Nem tudtam a szemébe nézni, tekintetem a földhöz tapadt.
- Nézz rám. - suttogta.
Megragadta a mutató ujjam, kettőnk közé emelte a kezem. Szemeimmel követtem a mozdulatait. A karom gyengéden a vállára fektette, ugyanezt megtette a másikkal. Kénytelen voltam a szemébe nézni. A gátlásaim elfelejtődtek, átadtam magam a pillanatnak. Harry pár másodpercig csak az arcomat kémlelte, néha elmosolyodott.
- Gyönyörű.
Lassan közelített, ezúttal akartam, hogy tegye. Ajkai az enyéimhez tapadtak, nyelvével utat tört a számba. A kezeim lentebb csúsztak, ujjaimmal finoman beletúrtam a hajába. Keze a derekamon pihent, ujjai néha mozgolódtak. Az egész testem bizsergett, Harry óvatosan bánt velem. Ezelőtt még nem volt ˝igazi˝ csókban részem. Ez más volt. Ő más.
- Szűz ajkat még soha nem csókoltam.
Halkan nevetett, beleharapott az alsó ajkába. Szavai magamhoz térítettek, a kezem levettem róla, hátrébb léptem. Ismét lekezelő volt.
- Ez fontos lett volna nekem. - őszintén kimondtam amire gondoltam.
- Nekem fontos volt. - ujjaival körbefonta a csuklóm, újra közel került hozzám.
Kezeit az oldalamhoz nyomta, maga felé fordított.
- Köszönöm, hogy én lehettem az első. - megpuszilta az arcom.
Harry felszabadult, biztosnak érezte a talajt maga alatt. Az érintései megnyugtatóak, de az érzés szokatlan. Egyik pillanatról a másikra megtehet olyat, amit másnak nem engednék? Ő az első aki előtt levetkőzöm a gátlásaim, és kicsit magabiztosabb vagyok. Harrynek egyértelműen két arca van. Az egyik a kedves, gyengéd éne, a másik viszont az öntelt és türelmetlen Harry. Nem tudom, hogy ő melyik igazából.
*
- Mindjárt jövök.
Kiszálltam az autóból, besprinteltem a házba. Nem volt időm köszönni apának, csak a szobámba akartam feljutni, átöltözni.
Kihámoztam magam a ruháimból, bedobtam őket a szennyes kosárba. Egy csőfarmerre és egy szürke topra cseréltem az öltözékem. Megigazítottam a hajam, zsebre dugtam a telefonom és lefutottam a lépcsőn.
- H-Hová sietsz?
Apa megállt előttem, hátra fogta a kezeit, szégyellősen nézett le rám.
- Megnézek egy meccset.
A cipőfűzőimmel ügyetlenkedtem. Gyakran összegubancolódnak, amikor épp sietnem kell.
- Ha haza jössz, beszéljünk. - keservesen sóhajtott.
Nem akartam, hogy apa kíváncsiskodjon. Tudom, hogy milyen ha rólam van szó. Határozott és aggódó. Ez a két dolog egészen biztosan rossz párosítás.
Bólintottam egyet, majd eltűntem az ajtó mögött. Becsaptam magam után az ajtót, a kocsihoz rohantam.
- Gyorsan! - sürgettem Harryt, közben feszülten a házunkra pillantottam.
- T-te utálsz gyorsan utazni.
- Csak menj. Bízom benne, hogy épségben kiszállhatunk. - halvány mosoly jelentkezett az arcomon.
Harry beletaposott, perceken beleül rátértünk a főútra.
- Bízol bennem? - tekintete komolyságot sugallt.
Nem válaszoltam, csöndben bámultam az utat. Ugyanazon az úton mentünk a stadionhoz, mint pár napja. Világosban sokkal nagyobbnak látszott az egész terület. Sok autó parkolt az épület előtt, az emberek tömegben rohamozták meg a stadiont.
A nézőtér felé igyekeztünk, Harry mondott valamit az egyik biztonsági őrnek. Az őr legyintett, maga után hívott. Aggódva Harryre pillantottam, válaszul bólogatott. Követtem a nagy darab biztonságist.
- Harry. - megfordultam, utána szóltam. - Sok sikert.
Harry csak mosolygott, majd gyorsan eltűnt az emberek között.
Helyet foglaltam a második sorban. Mellettem ült egy kisfiú az anyukájával. A gyerek baseball mezben volt, egy fehér kis labdát szorongatott a kezében. Hihetetlenül lelkes volt, látszott rajta, hogy imádja a sportot. Apró ujjai közül hirtelen kicsúszott a féltett labda, az előttünk lévő sor alatt gurult el.
- Hagyd drágám, majd a végén megkeressük - az anyuka az ölében tartotta a szőke kisfiút.
- D-De az az Eric labdája. - a fiú szomorúan felpillantott az anyjára.
Kicsit szipogott még, de azonnal elcsendesedett amint megkezdődött a játék. Kék szemeivel végig pásztázott a pályán, keresett valakit. A szája ´o´ alakot formázott, pici mutató ujját a játékosokra felé emelte.
- Nézd anya, ott van Harry! - izgatottan felkiáltott.
Felkaptam a fejem, lenéztem a pályára. Harry ott állt amerre a kisfiú mutatott. A szemeim tágra nyíltak, ahogy láttam a gyereken mennyire odáig van Harryért. Talán ismeri? Kíváncsian vártam, hogy vége legyen a meccsnek és rákérdezhessek. Az agyamba fúrta magát egy fura gondolat. Egyszerűen csak nem hagyott nyugodni a kis srác lelkesedése. Harry még nem említette őt, egyszer sem. És ez még több kíváncsiságra adott okot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Awww de jóó :$ nagyon várom a köviit ;))
VálaszTörlésNagyon tetszik a megfogalmazásmódod. :)
VálaszTörlésEgyedi.:)
Felcsigáztál,tehát sürgesd az ujjacskáid és írj még egy részt.!.:D
pusszancs.
xoxo Lovely.
Annyira de annyira imadom <33
VálaszTörlésOmg*---* nem lehet szavakkal leírni hogy mennyire jó :$
VálaszTörlésGyorsan a következőt ^-^ :3333
imádom ahogy fogalmazol. imádom a történetet. imádom a szereplőket. imádom az egész blogot! :)
VálaszTörlésUristeeeeeeen*-*-*-* kihalok, meghalok, elhalok, lehalok, felhalok, behalok ajvnasbbser nagyoooon jóóó.!!! kövit hamar.!!! :$$$é
VálaszTörlés