2013. március 12., kedd

7. fejezet


A szemem még csukva volt, de tudtam, hogy fel kelt a nap. Hallottam, hogy matatnak az egyik szekrényben, majd egy telefon a földhöz csapódott. Kipattantak a szemeim, a hátamra fordultam. Harry háttal állt nekem, könyékig a szekrényben volt. Fedetlen hátán tisztán látszódtak az izmok. A tekintetem megakadt rajta.

- Felébresztettelek? - hangja elmosódott.
Magára húzta a pólóját, az ágy felé indult. Mintha érezte volna, hogy bámulom őt.

- Nem számít. - feszültem figyeltem, ahogy leül az ágy végébe.

A takarót állig felhúztam, így az egész testemet fedte.

- Édes vagy amikor alszol. - szikrázó zöld szemeit rám vetette.

Harry tudta, hogy mivel hozhat könnyen zavarba. Nem sűrűn beszélnek velem így. Kell egy kis idő míg feldolgozom a tényt, hogy valakit érdeklek. Feltoltam magam, nekidőltem az ágytámlának. Vártam a megfelelő pillanatot, amikor nem figyel.

- M-ma lesz egy meccsem. - halkan közölte. - Szeretném, ha ott lennél.

- Umm, é-én nem hiszem, h-hogy jó ötlet lenne.

- Örülnék.

Megvillantotta a mosolyát. Van egy hasznos fegyvere ellenem. Némán bólintottam, talán nem lesz belőle baj.

- Csak tudd, hogy tegnap végleg szakítottam Hayleyvel. - felvette a szemkontaktust.

Megkönnyebbülve lélegeztem fel. Az egyik fő oka annak, hogy távolság tartó vagyok Harryvel, az a szöszi volt.

Kimásztam az ágyból, ujjaim közt szorongattam a póló szegélyét. Bevonultam a fürdőszobába, felöltözni.

- A meccs két óra múlva kezdődik. - az ajtón keresztül beszélt hozzám.

- Haza viszel előtte?

Kinyitottam az ajtót, Harry egy pillanat alatt felém tornyosult. Csak néhány centi volt köztünk a távolság, szinte hallottam a szívverését. Nem tudtam a szemébe nézni, tekintetem a földhöz tapadt.

- Nézz rám. - suttogta.

Megragadta a mutató ujjam, kettőnk közé emelte a kezem. Szemeimmel követtem a mozdulatait. A karom gyengéden a vállára fektette, ugyanezt megtette a másikkal. Kénytelen voltam a szemébe nézni. A gátlásaim elfelejtődtek, átadtam magam a pillanatnak. Harry pár másodpercig csak az arcomat kémlelte, néha elmosolyodott.

- Gyönyörű.

Lassan közelített, ezúttal akartam, hogy tegye. Ajkai az enyéimhez tapadtak, nyelvével utat tört a számba. A kezeim lentebb csúsztak, ujjaimmal finoman beletúrtam a hajába. Keze a derekamon pihent, ujjai néha mozgolódtak. Az egész testem bizsergett, Harry óvatosan bánt velem. Ezelőtt még nem volt ˝igazi˝ csókban részem. Ez más volt. Ő más.

- Szűz ajkat még soha nem csókoltam.

Halkan nevetett, beleharapott az alsó ajkába. Szavai magamhoz térítettek, a kezem levettem róla, hátrébb léptem. Ismét lekezelő volt.

- Ez fontos lett volna nekem. - őszintén kimondtam amire gondoltam.

- Nekem fontos volt. - ujjaival körbefonta a csuklóm, újra közel került hozzám.
Kezeit az oldalamhoz nyomta, maga felé fordított.

- Köszönöm, hogy én lehettem az első. - megpuszilta az arcom.

Harry felszabadult, biztosnak érezte a talajt maga alatt. Az érintései megnyugtatóak, de az érzés szokatlan. Egyik pillanatról a másikra megtehet olyat, amit másnak nem engednék? Ő az első aki előtt levetkőzöm a gátlásaim, és kicsit magabiztosabb vagyok. Harrynek egyértelműen két arca van. Az egyik a kedves, gyengéd éne, a másik viszont az öntelt és türelmetlen Harry. Nem tudom, hogy ő melyik igazából.

*

- Mindjárt jövök.

Kiszálltam az autóból, besprinteltem a házba. Nem volt időm köszönni apának, csak a szobámba akartam feljutni, átöltözni.
Kihámoztam magam a ruháimból, bedobtam őket a szennyes kosárba. Egy csőfarmerre és egy szürke topra cseréltem az  öltözékem. Megigazítottam a hajam, zsebre dugtam a telefonom és lefutottam a lépcsőn.

- H-Hová sietsz?

Apa megállt előttem, hátra fogta a kezeit, szégyellősen nézett le rám.

- Megnézek egy meccset.

A cipőfűzőimmel ügyetlenkedtem. Gyakran összegubancolódnak, amikor épp sietnem kell.

- Ha haza jössz, beszéljünk. - keservesen sóhajtott.

Nem akartam, hogy apa kíváncsiskodjon. Tudom, hogy milyen ha rólam van szó. Határozott és aggódó. Ez a két dolog egészen biztosan rossz párosítás.
Bólintottam egyet, majd eltűntem az ajtó mögött. Becsaptam magam után az ajtót, a kocsihoz rohantam.

- Gyorsan! - sürgettem Harryt, közben feszülten a házunkra pillantottam.

- T-te utálsz gyorsan utazni.

- Csak menj. Bízom benne, hogy épségben kiszállhatunk. - halvány mosoly jelentkezett az arcomon.

Harry beletaposott, perceken beleül rátértünk a főútra.

- Bízol bennem? - tekintete komolyságot sugallt.

Nem válaszoltam, csöndben bámultam az utat. Ugyanazon az úton mentünk a stadionhoz, mint pár napja. Világosban sokkal nagyobbnak látszott az egész terület. Sok autó parkolt az épület előtt, az emberek tömegben rohamozták meg a stadiont.

A nézőtér felé igyekeztünk, Harry mondott valamit az egyik biztonsági őrnek. Az őr legyintett, maga után hívott. Aggódva Harryre pillantottam, válaszul bólogatott. Követtem a nagy darab biztonságist.

- Harry. - megfordultam, utána szóltam. - Sok sikert.

Harry csak mosolygott, majd gyorsan eltűnt az emberek között.

Helyet foglaltam a második sorban. Mellettem ült egy kisfiú az anyukájával. A gyerek baseball mezben volt, egy fehér kis labdát szorongatott a kezében. Hihetetlenül lelkes volt, látszott rajta, hogy imádja a sportot. Apró ujjai közül hirtelen kicsúszott a féltett labda, az előttünk lévő sor alatt gurult el.

- Hagyd drágám, majd a végén megkeressük - az anyuka az ölében tartotta a szőke kisfiút.

- D-De az az Eric labdája. - a fiú szomorúan felpillantott az anyjára.

Kicsit szipogott még, de azonnal elcsendesedett amint megkezdődött a játék. Kék szemeivel végig pásztázott a pályán, keresett valakit. A szája ´o´ alakot formázott, pici mutató ujját a játékosokra felé emelte.

- Nézd anya, ott van Harry! - izgatottan felkiáltott.

Felkaptam a fejem, lenéztem a pályára. Harry ott állt amerre a kisfiú mutatott. A szemeim tágra nyíltak, ahogy láttam a gyereken mennyire odáig van Harryért. Talán ismeri? Kíváncsian vártam, hogy vége legyen a meccsnek és rákérdezhessek. Az agyamba fúrta magát egy fura gondolat. Egyszerűen csak nem hagyott nyugodni a kis srác lelkesedése. Harry még nem említette őt, egyszer sem. És ez még több kíváncsiságra adott okot.

6 megjegyzés:

  1. Awww de jóó :$ nagyon várom a köviit ;))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik a megfogalmazásmódod. :)
    Egyedi.:)
    Felcsigáztál,tehát sürgesd az ujjacskáid és írj még egy részt.!.:D
    pusszancs.
    xoxo Lovely.

    VálaszTörlés
  3. Annyira de annyira imadom <33

    VálaszTörlés
  4. Omg*---* nem lehet szavakkal leírni hogy mennyire jó :$
    Gyorsan a következőt ^-^ :3333

    VálaszTörlés
  5. imádom ahogy fogalmazol. imádom a történetet. imádom a szereplőket. imádom az egész blogot! :)

    VálaszTörlés
  6. Uristeeeeeeen*-*-*-* kihalok, meghalok, elhalok, lehalok, felhalok, behalok ajvnasbbser nagyoooon jóóó.!!! kövit hamar.!!! :$$$é

    VálaszTörlés

Tiny Hand