2013. március 10., vasárnap

6. fejezet

* Sziasztok! :) Akinek van tumlr-je, légyszi kövessen be. :3 ► http://looovelystyles.tumblr.com/ ◄ ígérem visszamegy!♥  Amúgy a következő fejezetet csak akkor hozom, ha még páran feliratkoztok, mert fontos lenne..♥ *

                             Jó olvasást! Ne felejtsetek komizni! :)

6. fejezet

Clar korán haza ment, apa pedig hamar ért vissza. Furán éreztem magam, szokatlan volt, hogy egy fiú ennyire próbálkozik. Szerveim tiltakoztak Harry ellen, leráztam magamról minden vele kapcsolatos érzést.

A konyhában üldögéltem, a laptopot bújtam egy bögre forró tea mellett.

- Na, mesélj nekem arról a fiúról. - apa elégedetten foglalt helyet a szomszédos széken.

- Nincs mit mesélnem. - nem vettem le a szemem a képernyőről. - T-Te viszont már megint ittál. - halkan mondtam neki.

Éreztem rajta az alkohol undorító szagát.

- Csak egyszer bírnád ki. - mélyet sóhajtottam.

- Nem a te dolgod.

Felemelte a hangsúlyt, összehúzta a szemöldökét. Egyre idegesebbnek tűnt. Nem akartam újabb veszekedést, és szidkozódást. Duzzogva próbáltam elvonulni.

- Csak egyszer fognád be. - hozzá tette.

Nem tiszta állapotban mormolt néhány sértést. Úgy éreztem eljött a perc, hogy lelépjek.

- Haza se gyere! - utánam kiáltott.

Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, de mégis fájt a szívem, hogy ilyen velem.
Az utcán kezdett sötétedni. Szorosan a járda biztonságosabbik felén sétáltam. Észleltem, hogy egy autó lassít le a járda melletti sávban. Nem vettem róla tudomást, csak folytattam az utat.

- Sam?

A kocsi ablakát leeresztették, idegesen oda pillantottam. Harry. Megnyugtató mosoly görbült az ajkain, ahogy megbizonyosodott rólam.

- Szállj be. - felajánlotta.

Hezitálva körül néztem, gyorsan végig gondoltam az ajánlatot. A levegő hűvös volt, rémisztő idegenek mászkáltak az utcán. Beleegyező sóhajtással, bólintással beültem a járműbe. A szűk tér valamivel több biztonságot nyújtott. Harry elégedetten vigyorgott, zöld szemeit végig vezette rajtam. Hosszú ujjai elindultak, az első reakcióm az elhúzódás volt. Mint utólag kiderült, csak a fűtést tekerte fentebb. Az arcom elpirult, kínos volt a helyzet.

- Épp hozzád indultam. - megszólalt, hangján hallatszódott, hogy mosolyog közben.

- Nem akarom, hogy elvigyél bárhová is. - az arckifejezésem komollyá vált.

- Én akarom - sietősen rávágta. - Amikor megfeledkezel magadról, élvezed a társaságom. - önelégülten hozzá tette.

- Oh, tényleg? Akkor rossz megfigyelő vagy.

- Próbálj meg lazítani. - rám pillantott, tekintete rajtam pihent. - Ha próbálnád, észre vennéd, hogy tetszel nekem.

A tekintetünk egy vonalba került, Harry először látszott igazán komolynak. Kissé váratlanul ért a vallomás, a mellkasom gyorsan süllyedt fel, és le. A gyomrom újra összeszorult, a torkom kiszáradt.

- A-Az utat f-figyeld. - a forgalom felé mutattam.

Teljesen zavarba hozott, szemeim az úttestre tapadtak. Kerültem a szemkontaktust, csak belepirultam volna. Az eltévedt gondoltaim között eszembe jutott miért indultam el otthonról.

˝Haza se gyere.˝

Apa szavai vízhangzottak a fejemben. Két választásom volt. Vagy az utcán alszom, vagy Harrynél. Az utóbbitól jobban féltem, mint egy híd alatt töltött éjszakától.

- Harry. - kérdőn ránéztem. - N-nincs hol aludnom. - utaltam a helyzetemre.

- Nálam nyugodtan maradhatsz, ha ezt szeretnéd. - meglepően barátságosan fogadta, hogy tulajdonképp egy idegent készül be fogadni.

*

Harry halvány mosollyal az arcán forgatta el a kulcsot a zárban. Feszülten vártam, hogy kinyíljon. Az ajtó mögött egy tágas lakás várt. Rendezett volt, mindennek megvolt a helye.

Harry mögém lépett, lesegítette rólam a kabátom, majd a sajátját is leakasztotta. Lustán levetette a cipőit, félre dobta őket. Ugyanígy tettem, valamivel gondosabban.

- Éhes vagy? - a konyha felé indult, követtem őt.

- Umm, i-igen.

Bátorkodtam megközelíteni egy magas bárszéket. Sosem hittem volna, hogy nehéz lesz leülnöm valahová. Tudom, hogy alacsony vagyok, de azért annyira nem, hogy ne tudja megbírkózni egy székkel. Küszködtem a felüléssel, az ajkaim szétnyíltak, véletlenül kicsúszott a számon egy halk nyögés.

- Segítsek? - kaján vigyor bukkant fel az arcán.

- Nem!

Pár pillanat múlva megtaláltam a felülés kulcsát. Elégedetten ránehezedtem a székre. Harry háttal állt nekem, figyeltem, ahogy szorgosan kapar össze valami ehetőt a hűtőből. Bedobott a mikróba egy kis dobozban tárolt ennivalót.
- Csak ezt találtam.

Elém rakta a dobozt, melynek tartalma gőzölgött, finom illattal töltötte meg a konyhát. Félénken neki láttam. Éreztem, ahogy figyelemmel követi minden mozdulatom.

- Miért nem aludhatsz otthon? - a könyökére támaszkodott.

- Apám.. megint részeg. -elhalkultam.

Láttam rajta, hogy kíváncsi, de nem kérdezett többet. Érezhető volt, hogy nem szívesen beszélek a családomról.

- Finom volt, köszönöm. - félre toltam az üres dobozkát. - Öhm. Lezuhanyozhatok?

Bólintott. Egy szoba felé indultunk. Felkapcsolta a villanyt. Egy hatalmas ágy, és néhány szekrény volt a szobában. Nem volt teli zsúfolva felesleges dolgokkal, mint az én szobám. Kirántott az egyik szekrényből egy törülközőt, és egy fehér pólót. A szobából nyílt egy fürdő, bekísért, majd a kezembe nyomta a két anyagot.

- Szolgáld ki magad. - próbálta leszorítani a mosolygást, a gödröcskéi halványan megmutatkoztak.

Bezárta maga után az ajtót. Észre vettem, hogy van kulcs a zárban, gyorsan elforgattam. Így volt a legbiztosabb. Szokatlan volt a helyzet. Ritkán alszom másnál, kizárólag ha nyomós okom van rá.

A forró zuhany után alaposan megtörölköztem, felkaptam fehérneműt. Kezeim közt tartottam a pólót. Tartózkodtam tőle. Magamra kényszerítettem az anyagot, ami combközépig ért, és bő volt.

Kirontottam a fürdőszobából, a kezemben szorongattam a ruháimat. Mezitláb kerestem az utat a konyha felé.

- K-kész vagyok. - a ruhákat erősebben fogtam magamhoz. - Lefekszem a kanapéra, ha lehet.

- Az ágyam elég nagy kettőnknek.

Nevetett, majd egy apró hatás szünetet tartott, ahogy látta rajtam a rémületet.

- Nyugi, én majd alszom itt. - mosolygott.

Hátat fordítottam, szótlanul a nappaliban lévő kanapéhoz igyekeztem. Bátran felkaptam a rajta heverő plédet, és lefeküdtem.

- Nem túrok ki senkit a saját szobájából. - lehunytam a szemem, a plédet a fejemre húztam.

- Nem okoz gondot. - lehúzta a fejem fölül a takarót.

Harry leguggolt, tekintetünk ismét egy vonalban volt. Mosolyogni kezdett, majd a tekintetét az ajkaimra vezette. Hamar abbahagyta a bámulásom, felegyenesedett. Karjait a hátam és a lábaim alá fúrta. Éreztem, ahogy távolodom a puha kanapéról. Gond nélkül felemelt; mire feleszméltem Harry már a karjai között tartott, a szobája felé cipelt. Némán belementem, hogy vigyen. Az ujjaim a tarkójához tapadtak, kapaszkodtam belé. A bőrömet csikizték a göndör fürtjei, bizseregni kezdett az a terület.

- Szóval rossz megfigyelő vagyok? - rám pillantott, kuncogni kezdett.

- Maradj csöndben, mert elejtesz. - szinte suttogtam.

Óvatosan lefektetett az ágyra. Az oldalamra fordultam. Betakart, majd a fülemhez hajolt.

- Aludj jól. - suttogott, forró lehelete a fülemet csikizte.

Magamra húztam a takarót, felhúztam a lábaim. Az ajtó becsukódott, a szobában korom sötét lett. Lehunytam a szemeim, egy percig sem gondolkodtam azon, hogy jó ötlet volt-e engednem Harrynek. A pillanat hevének tudtam be.

7 megjegyzés:

Tiny Hand