2013. március 9., szombat

5. fejezet

Elpirultam szavai hatására, de valahogy nem voltam biztos abban, hogy Harry engem hozott ide először. A tekintetem elveszett rajta. Ott állt előttem a gyönyörű srác, valami miatt a gyomromban nem oldódott a görcsös érzés. Talán ő okozza ezt.

- Gyere. - a kezét felém nyújtotta.

- Tudok segítség nélkül is járni. - mosolyogva hagytam, hogy előttem menjen.

Harry kétségbe esetten próbált megérinteni, de minden közeledése alól kibújtam. Harry hatalmas lépésekkel törte az utat maga előtt. Szinte csak kocogva tudtam követni.

Kinyitott egy széles ajtót, ami a pályára nyílt. Magabiztosan lépett rá a friss, zöld pázsitra. Mély levegőt vett, behunyta a szemeit.
Hangos zaj zökkentette ki. A telefonjáért nyúlt, arca komollyá vált, ahogy megpillantotta a kijelzőt. Bizonytalan mozdulattal a füléhez nyomta a készüléket.

- Most nem érek rá. - dühösen beleszólt.

Hátat fordított nekem, abban bízva, hogy így talán nem hallom kivel beszél. A hangok viszont kiválóan szűrődtek az üres stadionban.

- N-nem.. egyedül vagyok. - mentegetőzött a beszélgető partnerének. - Ne hülyéskedj. Másik lánnyal?! - erőltetetten kuncogott.

Biztos voltam benne, hogy a vonal másik végén a szöszi van. Halkan hátrálni kezdtem, gyorsan fel akartam szívódni onnan. A telefon beszélgetés felébresztett. Realizáltam magamban a helyzetet. Mi ketten más ˝karsztba˝ tartozunk. Nagyon különbözőek vagyunk, semmi közöset nem érzékeltem kettőnk közt.

A gondolataim összekuszálódtak, hevesen rohantam ki az épületből. Körül néztem. Minden irányban a nagy semmi volt. A sötétség mindig is megrémített, de megpróbáltam legyűrni magamban a félelmet. A hátam mögül ajtó csapódás hallatszott. Sürgősen hátra fordultam, Harry állt ott türelmetlenül.

- Sam, várj! - elindult felém.

A testem elakart tűnni onnan, de valami miatt egy lépést sem tudtam tenni.

- Sam.. é-én. - megragadta a felkarom maga elé fordított, magyarázkodni próbált.

- Ő a barátnőd. Nem kell mentegetőznöd. - tekintetünk egy vonalba került. - Csak vigyél haza.

Harry szótlanul tudomást vett a kérésemről. Beszálltunk az autóba, az út csendesnek ígérkezett. Észre vétlenül figyeltem őt, ahogy vezet.
A házunk előtt óvatosan parkolt le. Készültem kiszállni az autóból.

- Várj. - ujjaival elkapta a kezem, finoman visszahúzott.

Elővett a hátsó ülésről egy baseball labdát, sietve ráfirkantott valamit.

- Szeretnélek többször elrabolni. - csábító mosolyt mutatott felém, majd a kezembe nyomta a labdát.

- Ne.

- Mm?

- A szöszi mellett a helyed. - halkan szóltam.

- Elintézem, Sam. - sóvárogva sóhajtott.

Besprinteltem a házba, időközben esni kezdett az eső. Az ajtó mellett ott hevert egy pár rózsaszín Converse cipő. Clar hord ilyet. Elfeledkeztem, hogy órákkal ezelőtt egyedül hagytam.

Clar az ágyamon terült el. Mélyen aludt, egy meleg pléd alatt.

- Ébren vagyok! - kipattantak a szemei, álmosan felkiáltott.

- Aludj csak. - lefeküdtem mellé.

Pár percig még forgolódtam, a kezemben szorongattam a fehér labdát. Harry száma volt rajta. Clar mellettem szuszogott, motyogott valamit álmában.
Hamar elálmosított egy alvó ember látványa, így én is elszenderedtem.

*

Az arcomat csikizni kezdte valami puha. Franklin. Előszeretettel ébreszt fel engem reggelente. A ágy végében Clar habzsolt egy szelet nutellás kenyeret, közben feszülten figyelte, mikor kelek fel.

- Jó reggelt. - teli szájjal motyogott.

Elém tett egy tányért, amiben ugyanolyan volt, mint amit ő evett.

- Evés közben mondhatod, hogy hol voltál az este. - számon kért.

- E-egy baseball stadionban. - a számhoz emeltem a reggelit.

- A göndör sráccal? Milyen volt?

- Jó volt.. d-de neki van barátnője.

- És? - lenyalta az ujjához kenődött nutellát.

- És egyébként is.. Nehéz vele megtalálnom a közös hangot.

- Ok, te tudod. - Clar rosszallóan csóválta a fejét, megvonta a vállát.

A telefonom üzenet hangja csendült fel. Lustán nyúltam az eszközért. Megnyitottam az sms-t, amely váratlanul ért.

˝Ma este újra megpróbáljuk. Ígérem nem fogsz csalódni. H .xx˝

- Harry? - a szemeim tágra nyíltak, mikor szembesültem a feladóval.

Tudtomon kívül kicsúszott a neve a számon.

- Honnan tudja a számod? - Clar sejtelmesen rám pillantott.

- N-nem tudom. - összezavarodott állapotban nyögtem a választ.

5 megjegyzés:

Tiny Hand