2013. február 27., szerda

1. fejezet


- Ugyanolyan vagy, mint az anyád, csak magaddal törődsz!

Apa torka szakadtából kiabált velem.

Megszoktam, hogy  apám az alkohol hatása alatt néha olyan dolgokat vág a fejemhez, amiket később általában megbán.

Lerántottam a fogasról a kabátomat, magamra húztam, majd elhagytam a házat. Apám ordibálása sokszor elűz otthonról, ilyenkor elmegyek sétálni, friss levegőt szívni.
A járda szegélyen egyensúlyoztam, a cipőm orrát bámultam. Néhány könnycsepp borította az arcom. A sírás valahogy része a hétköznapjaimnak.
Egy autó fényszórója zavart meg. Elvesztettem a lábaim felett az irányítást, az úttestre léptem. A hatalmas fekete autó óriásit fékezett. Néhány centire állt meg előttem. A szívem őrült tempóban dobogott, egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Kialudtak a jármű lámpái, leállt a motor. Magas, göndör hajú srác szállt ki a kormány mögül. Lélegzet elállító volt. Az arcán rémület mutatkozott. Legalább annyira megijedt, mint én. A férfiaktól való félelmem eluralkodott rajtam. Hátrálni kezdtem. Tartottam a kellő távolságot.

- Jól vagy? - gyönyörű zöld szemeit aggódva vezette végig rajtam.

- Igen, m-minden rendben. - dadogtam, jelenléte zavarba hozott.

- Gyere, elviszlek egy darabig. - legyintett.

Kidugta a nyelvét, benedvesítette az ajkait. Észbontó látvány volt. Ezidáig egy fiú sem keltette fel az érdeklődésem, annak ellenére, hogy 18 elmúltam. Mindig tartózkodtam a felém közeledőktől.

- N-nem kell, köszönöm. - udvariasan utasítottam el.

A srác mosolygott, felfedeztem a gödröcskéket az arcán. Nem volt bátorságom megszólalni.
Jó éjt kívánt, majd visszaült az autójába. Mindketten folytattuk saját utunkat. Kis híján elütött, de talán örültem is neki. A gondolataim összekuszálódtak, a gyomrom görcsbe rándult, amikor vissza gondoltam rá. Intenzíven hatott rám az idegen fiú.

*

- 11 óra. - apa az ajtóban fogadott.

- Tudom. - a plafonra pillantottam, puffogtam.

Leakasztottam a kabátom, lefejtettem magamról a cipőt. Lusta léptekkel mentem a szobám felé. Ledobtam az ágyra a mobilom, vetkőzni kezdtem. A szennyes kosárba dobtam a ruháimat, és kibontottam a hajam. A köntösömet a mosógép szélére fektettem. Beálltam a zuhany alá, hagytam, hogy az egész testem átjárja a forró víz. Imádok zuhanyozni, mindig felfrissít.
Megragadtam a törölközőt, finoman megdörzsöltem magam vele, hogy megszáradjak. Felvettem a pizsamám, majd a tükör előtt megszárítottam a hajam. A hosszú, barna hajtincsek nedvesen pihentek a vállamon. Alaposan kifésültem a hajam, majd laza kontyba fogtam.


Leemeltem a könyvespolcról egy vastag könyvet, amit nem rég kezdtem olvasni. A szobám 60%-a könyvekből áll. Rengeteget olvasok, sok ismeretet szerzek ezzel. Halvány fényt csináltam a szobában, csak az éjjeli szekrényen lévő lámpa világított. Belefúrtam magam a paplan biztonságába, olvasni kezdtem. A tekintetem megakadt anya fényképén. Gyönyörű volt. Hiányzik. Vissza emlékeztem néhány régi, szép dologra, azokból az időkből, mikor mi voltunk a ˝minta a család˝. Apa és anya jól keresett, szerették egymást, nevelték a gyereküket.. Aztán minden elsötétült. Az élet egy időre megállt a Ross házban, a tragédia után. Borzalmas volt.

Anya képét bámulva teljesen megfeledkeztem az ölemben heverő könyvről. Fáradtság nyomta le a szemeim. Besötétítettem a szobában. Az oldalamra feküdtem, kibámultam az ablakon. Az angol időjáráshoz hívően szemetelt az eső. Elmerengtem az ablak üvegen lecsorduló esőcseppekben. Épp lehunytam a szemem, amikor éreztem valami puhát a karomnál. Franklin. Öreg kutya, aki már 5 éve él velünk. Az utcán kóborolt amikor rátaláltam, apró termete egyből belopta magát a szívembe. Ő volt akkoriban az egyetlen aki mindig megvigasztalt.
Nehéz léptekkel közelített meg. Lekuporodott mellém, lassú szuszogása elszomorított. Érzem, hogy számára nincs már sok hátra. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Ő az egyik legjobb barátom, rengeteg titkomat tudja, a bundáján számtalan könnycseppem szárad.

*

- Sam. - erős kéz markolt a karomba.

- Mm.. - lustán kinyitottam a szemeim, kissé homályosan láttam, így korán reggel.

- Hoztam neked reggelit. - apa durva kezei között tartott egy tálcát, tele volt a kedvenceimmel. - Sajnálom a tegnapot. Nem akartam kiabálni. - leült az ágy szélére.

- Semmi baj, apa. - mosolyogtam.
Mindig próbálok elnéző lenni vele, de ez olykor nem sikerül.
Neki láttam a reggelinek. Apa Franklint kezdte simogatni.
- Öregfiú vagy már. - sóhajtott, ujjaival a kutya szőrét piszkálta.
- Mi lesz vele? - aggódva kérdeztem.

- Meglátjuk meddig bírja. Ha nagyon rossz állapotban lesz, el kell altatni. - ismét sóhajtott.
Az ő szívéhez is közel áll az ˝öregfiú˝.




7 megjegyzés:

  1. NAGYON NAGYON NAGYON JÓÓÓÓÓÓ!!! Hozd a kövit gyorsan!! *____________________*

    VálaszTörlés
  2. imádtam :) ügyes vagy :)

    VálaszTörlés
  3. Mikor hozod a kovit?

    VálaszTörlés
  4. Feliratkoztam mert nagyon tetszett. ( ; várom a kövit

    VálaszTörlés
  5. Imádom nagyon tetszik, feliratkoztam tuti olvasni fogom :D!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Tök jooo izgi de engedd meg h. Kicsit perverz legyek.... Milyen 60% ember az max 69% lehet :D csak vicceltem nagyon jooo ^_~

    VálaszTörlés
  7. Tetszett nagyon már most imádom <3

    VálaszTörlés

Tiny Hand