2014. február 9., vasárnap

65. fejezet

Hi, girls!
Egy valamit gyorsan leszögezek, mielőtt olvasni kezdtek: "icipicit" csalódott vagyok. Tökre észrevehető, hogy lankadt az érdeklődés a blog iránt. És ez nagyon szarul jön le nekem. Főleg amellett a tény mellett, hogy 330 (!!!) rendszeres olvasóm van! Épphogy sikerült 5 kommentet összehozni az előző részhez is. Ez egy kicsit rossz volt. Nem (!) panaszkodom, csak értitek.. Mindenkinek szüksége van támogatásra..
Na de "mindegy". Reménykedem, hogy ehhez a fejezethez talán sikerül néhány véleményt összehozni, mert adok rá időt! Egy darabig nem fogok sietni a részek felrakásával amúgysem, mivel nem nagyon fogok ráérni az írásra.. Majd meglátom.
Jó olvasást addig is! x




65. fejezet


Három nap. Ennyi ideje nem beszéltünk. Én sem kerestem őt, ő sem engem. Már többször voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de ez most más volt. Most úgy éreztem, hogy nekem kell kezdeményeznem a békülést, vagy akármit, ami kisülhet abból, hogy találkozunk. Délelőtt tízkor már Harry lakásához vettem a irányt. Gyalog, a szemerkélő esőben. Végülis hat utca még nem a világ vége. És egyébként is jobban szeretek tiszta fejjel, és gondolatokkal elé állni. A bakancsom orrát bámulva tettem meg a lépéseket. Csak néha néztem fel magam elé. Zsebre dugtam a kezeim, a fülhallgatóim pedig elszigeteltek a külvilágtól. A tenyereim izzadtak, a szívem minden megtett méter után egyre hevesebben dobogott. Útközben megfordult párszor a fejemben, hogy hagyom az egészet a francba és megvárom míg ő lép.. De a szívem, mint mindig, helyrerakott.
Megtorpantam a társasház bejárata előtt. Pont kijött valaki, így könnyen beslisszanhattam, anélkül, hogy felcsöngessek vagy valami. A lift helyett a lépcsőzést választva sprinteltem fel a harmadik emeletre. Jó rég jártam már itt utoljára. A folyosón halkan sétáltam végig, míg el nem értem a 38. ajtóig. Mielőtt még beléptem volna, hezitáltam. Végig gondoltam már vagy százszor, azt, hogy mit akarok mondani, de még mindig bizonytalan vagyok. Erősen az alsó ajkamra haraptam, majd megnyomtam a csengőt. Két perc is eltelt, de senki nem nyitott ajtót. Még egyszer próbálkoztam, csak óvatosan. Majdnem sarkon fordultam, de a halk motoszkálás, ami az lakásból jött, megállított. Feszülten figyeltem, ahogy elfordul a kilincs, és kinyílik.

- Ó, szia ─ meglepődve szólalt meg Harry.

Előlépett az ajtó takarásból, s magára húzott egy fehér pólót. Egy szürke mackónadrág szerűség volt rajta, és nedves volt mindene. A hajából is csöpögött a víz, és ez így még jobban összezavart. Ez az egyik gyenge pontom. Ugh.

- Ne haragudj, hogy nem jöttem, de zuhanyoztam ─ zavartan beszélt. - Most keltem nem rég.

Istenem, Styles, ne csináld ezt velem. Imádnivaló, amikor zavarban van. Úgy utálom, hogy ennyire képes elolvasztani.

- Igazából én sem akarok sokáig maradni. Csak gondoltam beszélhetnénk ─ félénken kezdtem bele.

Neki támaszkodtam háttal a konyhapultnak, Harry pedig velem szemben ült le, egy bárszékre. Nekem ez az egy méter távolság is sok volt. Mély levegőt vettem, a karjaimat összefontam magam előtt. Nem bírtam megszólalni. Nem jutott semmi eszembe abból, amiket már korábban elterveztem, hogy el kell mondanom. Istenem..

- Épp, hogy hazajöttél, máris összevesztünk ─ sóhajtottam.

- Hát, észrevettem.

- Mindig tudsz valami olyat csinálni, amitől kiborulok. Sírok, és fáj. Könnyen sodorsz bajba, és cseszel el dolgokat.. ─ soroltam. - Bennem meg felmerül a kérdés, hogy "tényleg jó ez így saját magamnak?". És egy idő után már tanácstalan vagyok.

- Általában olyan dolgokon veszünk össze, amik a te érdekedben történnek ─ mondta, tartva a szemkontaktust.

- Nem akarom, hogy az én érdekem legyen az, hogy megversz valakit. Vagy akármi ─ vágtam rá. - Sosem gondolsz végig semmit, te is tudod!

- Nehéz mindenen órákig rágódni, miközben minden második tettemmel próbálok megfelelni neked ─ fájdalmasan beszélt.

- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy eleve nem is illünk össze, kár bajlódni?!

- Igen, baby, nyilván ezért húztunk le egymás mellett annyi időt ─ rosszallóan csóválta a fejét. - A következő az lesz, hogy nem szeretlek, ugye? ─ bosszankodott.

- Túl reagálod! Kibaszottul nem erről van szó! Egyszerűen csak elvesztettem már a fonalat, és nem tudom mi van velünk, ennyi ─ a mondanivalóm kiabálás formájában került felszínre.

- Fejezd ezt be, Sam ─ utasított.

Felállt a székről, majd felém indult. Dühösen néztem rá, de ez a harag azt hiszem kölcsönös volt.

- Fejezd be te ─ mondtam komolyan.

- Mit? ─ incselkedett.

Kezei közé fogta az arcom, és lehajolt hozzám. Kicsinek mondható kezeimmel ragadtam meg az alkarját, s igyekeztem lefeszíteni magamról, hogy ne fogja az arcom. De a kísérletem természetesen kudarcba fulladt. Összeszorítottam az ajkaim, olyan erősen, ahogy csak bírtam. Ellenkezni akartam minden lehetséges módon azzal, hogy megcsókoljon.

- Ebben csak a kihívást látom ─ halkan szólt.

- Nem oldhatsz meg mindent így! ─ elhadartam, majd újra összezártam az ajkaim.

- De igen ─ elengedte az arcom, aztán megragadta a kezeim, és a konyhapulthoz szorította őket.

- Nem, Harry! ─ kiabáltam. - Nem vagyok a rohadt játékszered, akinek bármikor befoghatod a száját, ha már nem érdekel mit akar mondani!

Erre már elengedett. Sőt, hátrébb lépett. Képzeletbeli vállveregetést adtam magamnak. Végre sikerült megjátszanom a magabiztos Sam Ross-t. Ez ritkán szokott sikerülni.

- Mit akarsz, mit tegyek? ─ hasonló hangnemmel reagált. - Mi a szart tegyek, hogy jó legyen neked?

- Térj vissza a földre?! ─ szemöldök ráncolva mondtam. - Ez már nem Atlanta. Nem az elszart baseball csapatod, nem az edződ lánya, és nem a szingli élet szabadsága. Nem akarom, hogy megváltozz. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint a többi idióta haverod. Azt akarom, hogy az legyél, akibe én annyira szerelmes vagyok. Ennyit tégy meg!

Végül bőgésben törtem ki. Megint. Remek! Mikor sírok, sebezhetővé válok. Bár ekkor vagyok a legőszintébb. Mindketten csöndben maradtunk. Egymással szemben voltunk, másfél méter távolságban. Harry bűnbánó arccal meredt rám, én meg csak törölgettem a könnyeimet.

- Nem tudom mit mondhatnék, Sam ─ sajnálkozóan nyögte.

- Sejtettem.

- Sajnálom ─ motyogta.

Újra közelebb lépett. Most kicsit engedékenyebben fogadtam a dolgot. Gyengéden magához húzott, megölelt. Lábujjhegyre álltam, ő pedig a vállam és a nyakam közti hajlatba fúrta az arcát. Forró lehelete végig a bőrömet sütötte. Az ujjaimmal - még mindig kicsit nedves - tincsein simítottam végig többször. Próbáltam megnyugtatni, mert közben vagy százszor elsuttogta, hogy "sajnálom, sajnálom sajnálom". És mert talán kiszökött pár könnycsepp is a szeme sarkából. Tudom, hogy sajnálja. Én is sajnálom. Nem így akartam rázúdítani a dolgokat, amiken már napok óta rágódok. De talán jobb, hogy megtörtént.

- Ne engedj el, kérlek ─ a bőröm felett súgta. - Soha.

- Sosem foglak, Harry ─ ezzel a mondatommal újabb és újabb könnyek gurultak le az arcomról.

A szívem legmélyén tisztában vagyok vele, hogy semmi sem tart örökké. Egyszer talán véget ér a mi történetünk is. De azért egyikőnk sem lesz felelős. Ha rajtam múlik, életem végig vele maradok. Azt hiszem ez fordítva is így van.

- Hagyjuk ezt abba, mert már hülyeségeken gondolkodom ─ nevetve töröltem le a sós cseppeket a bőrömről, s leereszkedtem a talajra.

- Oké, akkor.. nézzünk meg valami elcseszett romantikus filmet, vagy csináljunk valami mozgalmasabbat? ─ vigyorogva megpuszilta a homlokom, ezalatt pedig szipogott kicsit.

- Igen, a mozgalmasabb verzió jobban tetszik. Elmegyünk valahova kajálni? ─ az államat a mellkasának támasztottam, és úgy néztem föl rá.

Az arcáról valahogy egyből lefagyott az a lelkes mosoly. Más lehetőségre számított. Én meg csak idegesítően vigyorogtam. 1-0 az én javamra!
Kezeimmel két oldalt markoltam a pólóját, ő pedig a csípőmet tartotta. A homlokomra nyomott egy lágy csókot, aztán elengedett.

- Át kéne öltöznöm akkor ─ ajkain őszinte mosoly húzódott. - Segítesz?

Lelkesen bólogattam. Elindultunk a hálószoba felé. Az alsó ajkamat harapdáltam, miközben átléptük a küszöböt. Harry ledobta magát az ágyra, zöld szemeivel pedig szugrálni kezdett. Nem vettem tudomást róla, mert ismerem ezt a nézést. Hátat fordítottam neki, és kinyitottam a szekrényét. Szeretem, hogy általánosságban rendben tartja maga körül a dolgait, és nem egy felfordulás az egész lakás. A szekrényben pár ing fel volt akasztva vállfákra, a pólói összehajtva a felső polcon, a nadrágjai pedig az alsón. Ennyire unatkozott volna? Magamban mosolyodtam el a látványon. Talán még az én cuccaim sincsenek ilyen szépen elpakolva.

- Mit akarsz felvenni? ─ kérdeztem.

- Nekem mindegy, baby. Döntsd el te ─ válaszolt sóhajtozva.

- Hát jó ─ vontam meg a vállam.

Leemeltem az egyik vállfáról egy kockás inget, kivettem egy fehér pólót, meg egy ütött-kopott fekete csőfarmer szerűséget. Ledobtam a ruhákat az ágyra, aztán újra összekulcsoltam magam előtt a karjaim.

- Gyere ide ─ szólt, felém nyújtva a kezét.

Közelebb mentem hozzá, majd megfogtam a kezét. Megszorította kicsit, s lehúzott maga mellé. Ő a hátán feküdt, én pedig az oldalamon. A mutató ujjamat lágyan vontatni kezdtem a homlokától, az orrán keresztül az ajkaiig, és így tovább. Halvány mosoly görbült száján, mikor a nyakán simult végig az ujjbegyem. Közelebb fúrtam magam hozzá.

- Hibátlan ─ súgtam, majd megpusziltam a fülét.

- Most magadat jellemzed? ─ halkan kérdezte.

A szemeit lehunyta, a bal kezével pedig gyengén megmarkolta a combomat, hogy behajlítsam. Felhúzta a behajlított lábam, s a combjára fektette. Ezután a karját átfúrta az oldalam alatt, és magához húzott. A mellkasára hajtottam a fejem, s csöndben hallgattam a szívdobogását. Odakinn még mindig csepergett az eső. Félszemmel figyeltem, ahogy legurulnak az esőcseppek az ablakról. És nem gondoltam semmire. Az egyetlen dolog, ami most izgatott, az az volt, hogy Harry milyen aranyosan tud szuszogni. Bár ezt a felfedezést inkább magamban tartottam, mivel nem szereti, ha rávilágítok a tényre, hogy ő igenis hibátlan.

- Ez után mi lesz? ─ alig hallhatóan tette fel a kérdést.

- Mire gondolsz?

- Emilynek, meg a többieknek hogyan fogjuk tálalni, hogy újra veled vagyok? Mert feltehetőleg nem látnak szívesen ─ beszéd közben a hátamon simította végig az ujjait, újra és újra.

- Nem érdekel még mindig ─ elégedetten vágtam rá.

Halkan elnevette magát, majd puszit nyomott a fejem búbjára.

- Egyébként van valami, amiről még nem tudsz ─ suttogva mondta.

- És pedig?

- Izz itt járt pár napja ─ kezdett bele.

Ez már rosszul kezdődik. A vénáimban egy kicsit kihűlt a vér, mikor meghallottam Izzie nevét. Mikor Harry utoljára foglalkozott vele, egyik nap csakúgy bevert arccal jött haza. Nem akarom, hogy bajba sodródjon megint valaki miatt.. Pedig úgy érzem, hogy ez ismét valami szarság lesz, ami miatt lesz okom kiborulni. Bár ki tudja..

26 megjegyzés:

  1. Szia!
    Olyan rég hagytam megjegyzést, hogy azt hiszem, most végre itt az ideje. Tudod, hogy imádok minden egyes részt, minden egyes mondatot, amit te írsz, ugyanis fantasztikus vagy. Csodálatos ötletekkel és hatalmas tehetséggel! Esküszöm, hogy elkezdtem sírni, mikor veszekedtek, és az azelőtti fejezeteknél. Aztán mosolyogtam, és közben persze sírtam, mikor kibékültek. Olyan nagyszerű volt ez a fejezet, te jó ég. Mondjuk mindegyik fejezet az, de...ez valami asdjhajkdhsakdj. (gondolom érted)
    Izzie pedig kezd idegesíteni. Sőt. Már akkor nagyon rosszat sejtettem, mikor feltűnt Harry lakásának az ajtajában.
    Ne szomorkodj (ha lehetetlent is kérek), ha kevesen kommentelnek. A Te blogodat SOHA SENKI nem fogja elfelejteni, mert olyan maradandót alkottál, amit nem tud az ember egyik pillanatról a másikra csak úgy kitörölni az elméjéből. Egyszerűen képtelenség. Nagyon jó fejezetet hoztál össze, mint mindig. Imádlak és nagyon várom a következőt.

    (első komizó hehe, vagyis remélem lol)

    Puszil és ölel:
    Jane.

    VálaszTörlés
  2. imádom!bocsi,hogy nem írok hosszú komit,de én fele olyan jó író se vagyok,mint te >.<
    szóval
    P.E.R.F.E.K.T.

    VálaszTörlés
  3. Erre váártammm, valamiért nem szeretem, amikor Harry és Sam összevesznek, ezért is volt olyan üdítő érzés, amikor arról írtál, hogy készülődnek valahova, vagy hogy Harry "baby"-nek nevezte Samet, amikor pedig bemutattad a mackónadrágos, vizes Harry-t, az hittem menten elájulok. Kezdtem félni, hogy csak rosszabb lesz a helyzet, de megmentettél, köszönöm. Ahogy jellemezted az időjárást, az elején Sam érzéseit, teljesen magamra találtam, hiszen az embernek az esőtől amúgy sincs jó kedve, velem is ez van mostanában, úgyhogy most jót tett nekem ez a rész.
    Várom a következőket,
    LU
    xx

    VálaszTörlés
  4. Erre vártam...........de megérte.Mit mondhatnák?!Ez tényleg jó.Sőt.Ez túl üt a "jó" kategórián.Túl szárnyalja a "kiválót" is és minden kategóriát,ami csak létezik.Ez elsöprő.Várom a kövit és kiváncsi vagyok mi történt Izzel!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. okéé.ez megint fenomenális lett.elképesztően szeretem a blogodat..sőt a függője lettem:)
    nagyon várom a kövit. ja,és nem mellesleg nagyszerű Vagy;) xx

    VálaszTörlés
  6. Nagyon, jó lett! Végre szent béke! Várom a kövi részt!

    VálaszTörlés
  7. Végre kibékültek!El sem tudod képzelni mennyire vártam már ezt.Sírtam,de komolyan.Harry és Sam,vagyis Sarry...annyira tökéletes együtt...ahw..imádtam ezt a részt,ahogy a többit is.
    Ja és ezt az Izzie-t szívesen átölelném....a nyakánál...egy kötéllel,vagy csak egyszerűen nyakon basznám egy ásóval.Remélem hamar eltűnik a képből mert már rohadt idegesítő tud lenni.
    Btw köszönöm,hogy feldobtad a vasárnap estémet,imádlak!

    Brigi, xx

    VálaszTörlés
  8. Annyira sokat adsz nekem. Ha nem lenne ez a történet én kirohannék a világból.
    Remélem nagyon megbecsülöd magadat, mert ez a rész egyszerűen tökéletes. Talán ez az egyik kedvencem mától. Annyi érzést tudsz beleadni, talán mert te is átéled kicsit. Olyan őszinte és igazi az egész. Ilyen az élet. Veszekszünk, úgy igazából és pont úgy viselkedünk, ahogy te leírod. Néha gyerekesen, néha kétségbeesetten vagy vágyakozóan. Hülye dolgokkal akarjuk eltussolni a problémát és a szőnyeg alá söpörni. Hülye csókokkal. És egy béna történetben már hagyta volna Sam, hogy Harry rögtön lenyugtassa. De te tudod, milyen egy ember és a te embereidnek karaktere van. Pont azért jók, mert nem tökéletesek. Abban van a szépség, amiben a hiba is,mert az különleges.
    Szóval csak azt akartam neked leírni, hogy tényleg tudod,mit csinálsz és,hogyan csavard el a fejünket. Az enyémmel minden alkalommal így teszel. Nem sok történeten tudok sírni vagy nevetni ennyit. A tieden bármikor és köszönöm...Néha nehezebb sírni,mint nem.

    VálaszTörlés
  9. Csak.. teljesen átérzem ezt az esős hangulatot. Most éppen nekem sincsen jó kedvem, és ennek az oka rejtély. Harryék meg igazán édesek, és a mackó nadrágos rész aranyos lett, bár az egész történetre ezt a jelzőt használnám. Annyira jól írsz!
    Így tovább, imádtam, mint mindig!! :)) :3

    VálaszTörlés
  10. Hát így nevtelenul ez az elso komim annak ellenere h regota kovetem a blogod. Én pocsekul irok ez koztudott viszont eltudom donteni h egy blog igazan jo vagy csak egy unalmas sablon, es eleg magason van a lec.
    A te blogod efelett a bizonyos léc felett van. Valljuk be ami jo az jo es ez a blog igazan jo. Habár eleg keson ertesultem arrol, hogy a blogod folytatodik vegul hozzam is eljutott a hir. Es igazan megörültam, hisz olyan nehéz megfelelő blogot találni. Kissé sajnalom, hogy ennél is ritkábban lesznek reszek :( sebaj türelem rozsát terem. A kovi reszt pedig varom, nehogy megint osszekapjanak xD pont itt abbahagyni kisse kinzas. na puszi, imadlak a blogoddal együtt :* :))))) xoxo

    VálaszTörlés
  11. Tökéletes volt ez a rész <33 milyen gyakran is lesznek részek? :*

    VálaszTörlés
  12. érdemes várni a részekre mert mindig van benne valami izgalmas amit nem is gondolnánk.imádom a blogod.rendszeres olvasó vagyok csak néha elfelejtek írni kommentet de pipálni mindig pipálok:) nem szeretném hogy abbahagyd a blogot mert már egyszer ezt megtetted és nagyon rossz volt egy héten át rossz kedvem volt annyira megszerettem ezt a blogot.csodálatosan írsz nagyon jó lett ez a rész mint a többi is<3

    VálaszTörlés
  13. Annyira jo resz volt *.*
    Kivancsi vagyok, hogy mit mondd el Harry Izz-rol...;-)))
    Varom a kovit :-)))

    VálaszTörlés
  14. Szia. :)
    Nem rég kezdtem el olvasni a blogod (azt hiszem 1 hónapja) és annyira a szívembe nőtte magát Sharry, hogy belehalnék ha nem folytatnád a történetet.
    Mindig kitudsz valami jót eszelni, hogy hogyan is folytatódhatna, és még egy olyan részt sem olvastam, ami unalmas lett volna.
    Annyira beleélem magam a történetedbe, hogy amikor Harry elutazott kikönnyeztem... De ez mindegy is, csak annyit akartam, hogy imádom a blogod és téged is, szóval írd ilyen jóra a következő részt is!! :)

    VálaszTörlés
  15. Na jó. :))
    Tudom, még soha a büdös életben nem kommenteltem. ://
    Az az igazság, hogy most találtam rá a blogodra, és AZTAROHADTMILYEN:0
    Az első fejezetnél szerelmes lettem... de olyannyira, hogy le se tudtam tenni. Mindig elakartam olvasni a következő fejezetet, aztán a következőt stb...
    És most itt tartok: 23:51-kor tök kómásan megjegyzést írok. Nemtom, hogy hogyan megyek holnap suliba... talán felhozim mentségnek, hogy egy qva jó blogot olvastam... majd még kitalálom. :))

    Már vagy 1.000.000 blogot olvastam, de ez mindet felülmúlta. Fenomenálisan fantasztikusan hiper szuper jól írsz. *-*
    Alapjáraton Zaynnes storykat olvasok, nem is értem, hogy ebbe miért kezdtem bele, de NEM bántam meg.

    Hülyén haltam volna meg, ha ezt nem olvasom el. De tényleg. *-*-*

    Szóval nagyonnagyonnagyon köszönöm, hogy írof ezt a blogot. Most képzeletben egy olyan ölelést küldök, hogy megfulladsz. Na jó... majd csak azután küldöm, hogy megírtad. :*

    Mint mondtam, nem vagyok itt az elejétől fogva... de ahogy olvastam a fejezetek előtti bölcsességeket (ha hívhatom így) az jön le, hogy egy végtelenül kedves, szeretnivaló lány vagy. :3

    GIGA-SZUPER-MEGA-NAGY sikereket kívánok neked mind a blogban, mind az életedben. Ha valaki vetemedne egyszer egy olyan baromságra, hogy azt mondja: rosszul írsz, szard le. Valószínűleg féltékeny...
    Soha ne hagyd abba az írást. Ha csak hobbi szinten, de csináld. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még óriási sikered lesz.

    (Bocs a hibákért de leragad a szemem)
    Hajrá! :))) <3

    VálaszTörlés
  16. Nagyon jó lett :))) Hamar kööövit!

    VálaszTörlés
  17. Nagyon várom már a kövi részt! :) Kíváncsi vagyok mi lesz a végén Harry-vel és Sam-mel. :)

    VálaszTörlés
  18. Szia! A harmadik díjamnál vár rád egy díj! :)) http://xfactorgavemehappiness.blogspot.hu/p/dijak_11.html

    VálaszTörlés
  19. Szia! Van egy meglepim :)
    http://livewhilewereyoungemma.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  20. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jó lett. Még nyáron kezdem el olvasni a sztorit és már akkor beleszerettem. Csak ne hagyd abba. Lécciiiii. :D
    Skys

    VálaszTörlés
  21. Istenemmre mondom hogy ne hogy abba hagyd mert megkereslek es véged :''DD 2nap alatt elolvastam a blogod es nem lehet elrángatni a leptoptol ..van pár barátnöm akik szint ugy blogokat olvasnak es egesz nap a te blogodrol mesélek(y) fantasztikussaan irszIMÁDLAK! Téged és a blogod is:3 siess könyörgöm a kövivel légyszi.rengeteg lány imádja a blogod rajongoid vannak!! Imádnak téged:') ha nem is kapsz sok kommentet nem azt jelenti hogy szar..pl. en sem szoktam mindig kommentelni csak olyan blogoknal ahol ANYAÉG AGHTW *-* es a te blogod az elsö helyen áll.ne hagyd abba!!mert szeretünk :''')xx

    VálaszTörlés
  22. imáádom a blogot,lécci kövit!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  23. Hali, díj nálam :) iwishonedirecion.blogspot.hu

    VálaszTörlés
  24. Nagyon nagyon jo ez a blog. Imadom. Kar hogy mostanaban nincs resz. Mar nagyon hianyzik Sarry♡

    VálaszTörlés
  25. Szia :)
    Nagyon szeretem ezt a blogot, bátran állíthatom hogy a kedvencem és már 1 hónapja majdnem mindennap megnezem, abban reménykedve hogy van új rész de sohanincs :( nagyon hiányzik a történeted.. amikor rátalaltam a blogodra akkot hajnali 3ig olvastam es aludtam kicsit majd masnap hajnali 2 korul fejeztem be.. nagyon nagyon tetszett es annyira szeretném ha lenne uj resz.. konyorgom szepen*-* nagyon tehetseges vagy soha ne add fel. Ahogy a szavakat hasznalod az fantasztikus, egyszeruen nemlehet abbahagyni.. mindig bedobsz vmit amitol izgalmas lesz ez az egesz tortenet es nem ez a sablon harry styles fanfiction(mellesleg nemvagyok directioners annyira nemis szeretem oket de ahogy ezt a blogot olvasom Harry, nemmint 1D tag van a fejemben, hanem ugyamaz a karakter,de megis mas szerepben..) nemtudok mar mast mondani csakhogy csodalatos :')) a tobbi reszhez amugy azert nemirtam mert 1 ev mulva majdnem felesgeleges de ugyereztem hogy most leirom mit gondolok errol a blogrol..

    Folytasd minel elobb konyorgom!!:33*-*:)

    VálaszTörlés

Tiny Hand