2014. január 30., csütörtök

63. fejezet

Hii, babes!
Magam sem tudom, hogy miért húztam eddig, hogy új részt hozzak.. Nem volt kedvem írni. Meg ötletem se nagyon volt. Azon is gondolkodtam, hogy még vagy 9-10 fejezet (?!) és befejezem végleg a blogot! Kevesebb, mint egy hónap múlva egy éves lesz a fanfic. Addigra lehet be is fejezem. Nincs értelme mindig húzni, halasztani. :(:
A következő fejezettel is megpróbálok sietni. Onnantól már remélem izgalmasabb részek fognak jönni, etc.
Jaj, és egyébként köszönöm a múltkori részhez jött kommenteket! Nagyon örültem nekik :)
Még annyit szeretnék mondani, hogy a personal tumblr-öm url-je megváltozott (( katt )), meg hogy az askomon ( katt ) lehet kérdezni bármit ami a bloggal kapcsolatos! Oda mindennap feljárok, míg ide már nem olyan sűrűn. És nem mindig veszem észre a különböző kérdéseket, amik a fanfic-hez kapcsolódnak, so.
Okéé, jó olvasást ehhez a gyengusz fejezethez lol.



63. fejezet - Mindenki változik. Még mi is.


A zene hangosan szólt a tágas ház minden pontján. Mindenfelé seggrészeg emberek rohangáltak, én meg bociszemeket meresztettem Harryre, miközben ő odament pár barátjához, és míg szerzett italokat. A második emeletre vezető lépcsősor mellett ácsorogtam egyedül. Néhány alulöltözött lány jóízűt röhögött azon, ahogy egy ilyen buliban én magányosan álldogálok. Na meg lehet az is meglepte őket, hogy normálisan vagyok felöltözve. Egy rövidnadrág volt rajtam, és egy ujjatlan fekete ing. Az ingem gallérjával játszadoztam, s próbáltam figyelmen kívül hagyni  rám tapadt szempárokat. Pedig nagyon idegesítő volt.

- Uramisten ─ szólalt meg egy női hang mellettem. - Sam?

Balra fordultam, hogy lássam ki szólt. Az egészre csak egy szemöldökráncolás és egy meglepett "ó-zás" volt a reakcióm. Elég sötét volt, és a hangja sem volt tisztán kivehető, de.. Sofie? Te jó ég..

- Hát te mit keresel itt? ─ úgy kérdezte, mintha teljesen elképzelhetetlen volna rólam, hogy buliban vagyok.

- É-Én ─ kezdtem bele bizonytalanul.

De végül nem tudtam szóhoz jutni. Greg önelégült képe elvonta a figyelmem. Magához rántotta Sofie-t, s durván megcsókolta. Förtelmes volt így látni azt a lányt, akivel évekig legjobb barátok voltunk. De ez a lány itt, már rég nem ugyanaz, mint az a lány akkor. Nos, tudom, hogy változnak az idők, és vele együtt az emberek is.. De ez túl sok. Sofie hosszú, sötét tincsei egészen a háta közepéig értek, és tökéletesre volt kisimítva. Egy olyan ruhát viselt, ami épphogy eltakarta a lényeget, és annyi smink volt rajta, hogy teljesen másként nézett így ki, mint alapból..
Kétségbeesetten Harryre néztem. Még mindig a haverjaival beszélgetett. És hiába szugeráltam, nem vett észre. A francba.

- Na ne ─ nevetett fel Sof. - Te meg ő?

A tekintete köztem és Harry között cikázott, ezalatt pedig végig vigyorgott. Ez is egy olyan szintű hangnem volt, mintha azt akarná mondani, hogy egy olyan lúzer senki, mint én, nem lehet tartós kapcsolatban.

- Le mertem volna fogadni, hogy miután meghúz párszor, eltűnik ─ mondta Greg.

- Nem értem miért hiszi mindenki ilyennek ─ dühösen rávágtam.

- Esetleg kérdezd az exeit ─ Sof nyakát csókolgatta, és aközben beszélt.

"Gyönyörűek". Sofie-t elrontotta talán végleg. Igazából ezek a rosszindulatú szarkavarások már nem nagyon hatottak meg. Még a kapcsolatunk elején megfogadtam, hogy nem érdekel Harry múltja. Mindenki követ el hibákat. Ez teszi az embereket emberekké.

- Sam, minden oké? ─ Harry aggódó arckifejezése került a látóterembe.

A kezemért nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat. Elmosolyodtam kicsit, de csöndben maradtam. Harry védelmező jelenléte kellett csak ahhoz, hogy Greg eltűnjön. És vele együtt Sofie is. Csak bámultam, ahogy egymást taperolva, nevetgélve eloldalognak. Nem régóta tart a buli, viszont ők már szintén seggrészegek.

- Remélem nem mondtak semmit rád vagy ilyesmi ─ felém nyújtott egy poharat.

- Uhm, nem.. Csak Sofie meglepett egy kicsit. De nem történt semmi ─ karjaimmal körbefontam a derekát, a fejemet pedig a mellkasára döntöttem.

Lehunytam a szemeim, és beszívtam az illatát. Az járt az agyamban, hogy vajon hányszor mondhatták már rá azt, hogy mennyire megbízhatatlan és mennyire nem tiszteli a nőket. Pedig egyáltalán nincs semmi alapja ezeknek a kijelentéseknek. Azok az emberek nem ismerik őt. Velük sosem volt olyan őszinte, mint velem.

- Baby, biztos jól vagy? ─ aggódva motyogta.

Bólintottam, majd elengedtem. A szám elé emeltem a poharam, s kortyolni kezdtem a színes löttyöt, ami benne volt. Valami koktélféleség.
Az este további részében követtem Harry minden lépését. Gondolom már idegesítő voltam, de ő végig tolerált. Bemutatott pár barátjának, akikkel azelőtt még nem találkoztam, és ezalatt egy percre sem engedte el a kezem.
Kicsivel éjfél előtt előálltam egy gyenge "fáj a fejem" kifogással, mert elment a kedvem ettől a sok műmájertől, akinek meg kellett játszanom magam. Ó, és persze az az apró tényező is sürgetett, hogy két hét után hazajön Clar. Úgy volt, hogy ma este érkezik meg a barátjával, Austinnal Skóciából. Merthogy a tavaszi szünetet ott töltötték Austin családjával.. Igazából már megszoktam a helyzetet, hogy elhanyagolja a  barátságunkat. De nem haragszom rá..
Az autóban ültem odakinn, míg Harry külön elköszönt mindenkitől. A körmeimet piszkálgatva gondolkodtam. Perpillanat a barátságaim összeomlása foglalkoztatott a legjobban. Sofie egy tapló miatt ment el; Clar élete szerelme miatt; Niall pedig.. Nem is tudom. Talán Harry miatt. Még nem volt alkalmam beszélgetni vele a múltkori esetről, szóval azt sem tudom, hogy most egyáltalán hányadán áll a barátságunk. Harry szerint "kurva naiv vagyok", hogy nem veszem észre Niall szándékait felém. Nos, meglehet, hogy az vagyok, de akkorsem gondolok ilyeneket róla.

- Na, indulhatunk? ─ Harry mély hangja csendült fel a jobb oldalamnál.

Nyögtem egy halk "igen"-t, aztán az autó beindult, és elhajtottunk a ház elől. Én pedig tovább merengtem a saját gondolataim között.

*

Körülbelül félórával később a lakásnál voltunk. Már előre rettegtem Clar reakciójától. Bár nem tudom miért.. Ő nem az anyám. Nem tartozok elszámolással. Azt hiszem.

- Harry ─ szólaltam fel hirtelen, mielőtt kinyitottam volna a bejárati ajtót. - Ne gyere be. Most ne.

- Miért is? ─ gyanakvóan nézett le rám.

- Clar valószínüleg már itthon van.. Nem lenne jó csakígy beállítani veled, ezek után.. ─ mentegetőztem.

- Ó. Akkor mikor állíthatok be? Vagy titkos kavarásba kezdünk? ─leheletnyi szarkazmus volt a hangjában.

- Először is, mi nem "kavarunk", hanem járunk. Másodszor.. Umm, holnap majd kitálalunk mindenkinek mindent, jó?

- Oké baby, erre kíváncsi leszek ─ vigyorogva beszélt. - Akkor jó éjt, holnap hívlak, meg minden ─ megpuszilta a homlokom.

Bólogattam, s lehunyt szemekkel tűrtem puha ajkai melegségét a homlokomon.

- Szeretlek ─ suttogta, majd megcsókolt.

- Én is téged ─ bátortalanul motyogtam. - És ne haragudj.

Mosolyogva csóválta meg a fejét, aztán hátrálni kezdett. Elindult a lift felé, én pedig mélyet sóhajtva megragadtam az ajtókilincset. Megfontolt léptekkel bentebb mentem. Clar pedig nagyjából egy perc múlva elém került. Fülig érő mosollyal az arcán köszöntött, és ölelt át.

- Szia Clar ─ nevetve szabadultam ki a szorításából.

- Gyere, üljünk le. Nagy híreim vannak, édesem ─ töretlen vigyorral az arcán maga után húzott a nappali felé.

Lehuppantunk a kanapéra. Ő az egyik végére, én a másikra. Bár ígyis csak körülbelül húsz centi távolság volt köztünk.

- Mi az a hatalmas dolog, amiért édesemnek hívtál? ─ kíváncsian kérdeztem.

- Austin ─ lágyan mondta ki a nevet. - Eljegyzett! ─ kiáltott fel.

Clar arca olyan volt, mint valami kisgyereké, aki hihetetlenül örül egy olyan dolognak, amire már régóta vágyott. Én meg.. Hát, fogalmazzunk úgy, hogy "meglepődtem". De inkább egy pillanatnyi szívrohamom volt. Nem akartam először elfogadni a hírt. De muszáj volt örülnöm. Örülök is. Legalábbis szerintem azt kéne tennem.

- Úristen, ez csodálatos, Clar! ─ próbáltam kifinomult szavakkal elhitetni vele, hogy mennyire repesek.

- Ez volt minden álmom, és.. Istenem, megkérte a kezem! Nem hiszem el, Sam ─ izgatottan ficergett a kanapé matracán.

Ez remek. Örülök, hogy ilyen boldog.. de ez egyenlő azzal, hogy vége a komfortos kis barátságunknak. Clar megmondta, hogyha Austinnal komolyra fordulnak a dolgai, összeköltöznek. Tehát hamarosan számítanom kell a nappaliban tolakodó dobozokkal és bőröndökkel, amik a barátnőm cuccait tartalmazzák. És ki tudja milyen messzire költöznek.. Nagyon fog hiányozni, ha ő is elmegy.
Az este további részében, beszélgettünk. Többnyire Austin Fick-ről, a "tökéletesség megtestesítőjéről, és minden lány álmáról" - Clar szavaival élve. Én pedig csak hallgattam, és hallgattam. Néha bólogattam, vagy mosolyogtam, ilyenek.. De közben már a szomorú egyedüllétem jövőképét festettem le magam elé.

*

Reggel kilenc körül ébredtem fel. A napsugarak beszűrődtek a függöny anyagán keresztül. A hátamon feküdve bámultam a plafont és agyaltam. Már megint. Egyből az a gondolat ébresztett, hogy "hé, Ross, a legjobb barátnőd menyasszony lett, te meg még el sem mondtad neki, hogy az életed értelme visszajött és még mindig meghalsz érte". Hm.. Azt még nem tudom, hogy ezt a másik ügyet hogyan fogom neki elmondani. Meg Emilynek. Ó, te jó ég. Ha tehetném, egész nap a paplan alatt feküdnék és Ed Sheeran-t hallgatnék, könyveket olvasnék, stb. Csak lazítani akarok. Szerelemi ügyek, meg más egyéb problémákon való rágódás helyett. Ja, arról meg nem is beszélve, hogy a vizsgaidőszak is beindul hamarosan az egyetemen.. Még királyabb!
A telefonom rezgése zavart meg kicsivel később.
Egy olvasatlan üzenet. Uhm.

˝Egy óra múlva érted megyek. Legyél nagyon csinos. H xx˝

A szemeimet forgattam, miután végig futottam az üzeneten. Az alsó ajkamba harapva kezdtem visszaírni.

˝Honnan tudod, hogy ébren vagyok? :(˝

˝Túl jól ismerlek?!˝

˝Francba. Pedig most azt akartam mondani, hogy hajnalig egy titkos bulin voltam London krémjével..˝

˝Valószínűbbnek tartom a pizsamapartit, édes. De azért szép próbálkozás lett volna x˝

˝Édes, drágám, baby, Miss Ross.. Még van valami becenév, amit nem hallottam?˝ ─ vigyorogva írtam az üzenetet.

˝Szerelmem (?). Ezt csak azért nem mondom, mert túl nyálasnak tartod˝

˝Hát, kicsit tényleg az. De azért szép. Egyébként hagynál végre felöltözni?˝

˝Oh, most elképzeltelek, ahogy az egyik pólómban vagy, alatta meg nincs semmi :(˝

˝Erre nem reagálok semmit, és megyek is, mert 5 percem ment rá erre a beszélgetésre, és már az ujjaim is fájnak, szóval.. xo˝ 

˝Oké, de 55 perc múlva találkozunk, Miss Ross xxx˝

Halvány mosoly ült az arcomon, miután az utolsó üzenetet is elolvastam. Az ajkamat rágcsálva szálltam ki az ágyból, s a ruhás szekrény felé indultam. Kirántottam egy farmernadrágot, egy pólót, meg egy vastagabb pulóvert. Kibújtam a pizsamámból, és átvedlettem utcai viseletbe. Ezután felkötöttem a hajamat egy lófarokba, megmostam az arcom és a fogam, és nagyjából 20 perc alatt el is készültem.

*

A ház előtti kis lépcsősor egyik fokán ülve vártam. Az ujjaimat piszkáltam, a fülhallgatómból pedig érzelmes számok bömböltek. Ott helyben elkezdtem volna bőgni, ha egyedül lettem volna. Végülis szerencsés, hogy tartottam magam, mert Harry pár perc múlva megérkezett, szóval.. Nem szeretem, ha így lát.
Leállítottam a zenét, s kivettem a fülhallgatóimat. Mély levegőt vettem, és igyekeztem kifogásolhatatlan lelkiállapotba keveredni. Lassú léptekkel elindultam az autó irányába, majd beszálltam az anyósülésre. Benyögtem egy "jó reggelt"-et, és nyomtam egy puszit Harry arcára. Erre egy gyanús nézés volt a reakció, de semmi több. Mi ez az üresség? Talán legbelül ettől féltem. Talán most is ezért vannak kételyeim. Valami nincs rendben, azt hiszem.

8 megjegyzés:

  1. Na jó...szóval neked,ilyen egy szar rész?:DEz a rész egyszerűen tökéletes lett!*-* IMÁDTAM és és és ajshsghfjfh *____________*
    De de de miért itt kell abbahagyni?:(
    Remélem,nem lesz semmi gond,Harry és Sam között.:)))
    Amúgy meg siess az új résszel,biztos vagyok benne,hogy az is ilyen perfect lesz..;) <333

    VálaszTörlés
  2. Hmm.. *--------* "Megölsz !! :D" . Ez rettentő jó lett. Bár még folytatódhatott volna.. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a következő részben.. talán megkéri a kezét?! áá, nem . ;D
    Amúgy nagyon haragszom rád.. mindig azt írod, hogy .. na most ez gyenge rész lett, stb. Az elején, mikor még kezdted a blogot.. be is vettem, de mostmár tudom, te nem tudsz gyenge részt írni..:DD
    Remélem hamar lesz új rész. :33 !

    VálaszTörlés
  3. Mióta elolvastam a 62. részt azóta mindennap felnéztem hogy nincs e új rész. Aztán ma ez *-* Nekem nagyon tetszik a blogod! És ha abba mered hagyni..
    Én is 'próbáltam' írni de nekem sose ment ilyen jól. Komolyan, menj írónak. :D Nagyon jó lett ez a rész is, mint ahogy a többi is. Szerintem mikor elkezdtem olvasni akkor a 60. fejezet volt fent. 2 nap alatt elolvastam. Szóval csak így tovább:)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon örülök, hogy végre hoztál új fejezet, nagyon tetszik, ahogy csavarod a szálakat! :) Viszont ez volt az első fejezet, ahol konkrétan idegesített Sam viselkedése, meg úgy általában a csaj. De ebből is látszik, mennyire imádom, ahogyan írsz, hiszen érzelmeket váltanak ki belőlem a soraid!
    Alig várom a folytatást!
    csók

    VálaszTörlés
  5. Szia. Nagyon vártam már ezt a részt, és végre megérkezett, és ismét nagyon jó lett, és egyáltalán nem gyenge. Rengetegszer felnéztem ide, majdnem minden nap, hogy hátha van új rész, és ma megláttam ezt, és egyből el is olvastam. Remélem, hogy sietsz a kövivel, mert szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon várjuk a következőt is.
    Várom a folytatást! :)
    Rencsy

    VálaszTörlés
  6. most találtam meg a blogod!!! de wooow haat le a kalappal istenien irsz!:D nagyon arom a kovi reszt

    VálaszTörlés
  7. aztaaaa *.*
    kövit gyorsan,mert elvonási tüneteim lesznek ;)

    VálaszTörlés
  8. DE JÓÓÓ VOLT *.*
    Kíváncsi vagyok a folytatásra... ;-)

    VálaszTörlés

Tiny Hand