2013. augusztus 14., szerda

54. fejezet

Hii, babes!
Meghoztam az új részt! Még a héten hozni fogom szerintem az 55. fejezetet is.. Haladnom kell a sztorival. Szeptemberig be kell fejeznem..:( Nade most ez nem lényeg! Még itt tartunk! De már nem lesz túl sok rész.. Csak gondoltam szólok.
Remélem megérte várni a fejire.. Ha nem, akkor sajnálom.:D Nos, akkor jó olvasást!

PS: tessék bekövetni polyvore-on,és  a blog tumblr-jét! :)


54. fejezet


- Oh, természetesen! Ön cukorbeteg, Miss Ross. Szó sincs terhességről! ─ erősítette meg.

Megkönnyebbültem. De valahogy mégsem. Zavarodott vagyok. Csaknem egy hónapja élek ebben a hitben, hogy terhes vagyok.. Most meg.. Cukorbeteg? Ez megtörténhet?

- D-De hogyan? És most mit tegyek? ─ habogtam.

- Ne aggódjon! Amint tud, fáradjon be a rendelőbe és mindent elmagyarázok.

- Én most nagyon messze vagyok Londontól. És még nem megyek haza.. Nem lenne jó egy másik orvos?

- Nos, ez egy fontos ügy.. Menjen el minél hamarabb egy orvoshoz és hivatkozzon rám. Mondja el a tüneteit.. De kérem engem is értesítsen, hogy melyik orvoshoz fordult, mert át kell küldenem a leleteit ─ mondta.

Elmondott még pár instrukciót, majd több mint háromnegyed óra beszélgetés után bontottuk a vonalat. Tehát cukorbeteg lennék. Hű, minden bizonnyal könnyebb ezt kezelni, mint egy gyereket felnevelni. Istenem, most leesett egy kő a szívemről. Viszont én már lélekben teljesen felkészültem egy kisbabára. Már elkezdtem ilyen témákkal foglalkozó könyveket olvasni, stb. Felkészítettem magam egy kacsa terhességre. Remek! Még valami fantasztikus hír nincs véletlen, ami rátenne egy lapáttal a kedvemre? Néhány nap alatt kiderült, hogy van anyám, hogy nem vagyok terhes, hogy Greg még mindig egy utolsó bunkó, és még sorolhatnám. Mi kell még?!

*Másfél héttel később*

Nyögdécselve botorkáltam le a lépcsőn, miközben az idegesítő csengetést hallgattam. Nyűgösen elcsoszogtam előbb a konyháig, mivel Lis ott tartja a ház kulcsát. Az asztalon hevert egy apró cetli, amire csak annyi volt ráfirkantva, hogy "elmentem ügyeket intézni, majd este jövök". Fintorogva gyűrtem össze a papírost, majd a tizedik csengetés élesedett a ház belső terében.
A bejárat előtt megtorpantam és kicsit megerősítettem a lófarokba fogott hajam. Az alvós rövidnadrágomat pedig szintén helyre igazítottam. Lassú mozdulatokkal forgattam el a zárban a kulcsot, majd óvatosan nyitottam ki.

- Végre! ─ Harry széles vigyora fogadott a küszöb túloldalán.

Értetlenül néztem rá, míg ő egy szoros ölelésbe burkolt engem. Öt perce keltem.. Egyelőre azt sem tudom pontosan, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

- Umm, szia Harry ─ simogattam a hátát, miközben még mindig ölelt.

- Nem is örülsz? ─ hátrébb lépett.

Becsukta a háta mögött az ajtót, és levette a kabátját. Kibújt a cipőiből, ezután végre rám koncentrált.

- Dehogynem! Csak é-én nem számítottam rád. És egyébként is világosan megmondtam, hogy ne gyere ide.. ─ a vállaiba kapaszkodtam, s lábujjhegyre állva csaltam ki tőle egy csókot.

Belehümmögött a hosszú csókba, amitől mosolyognom kellett. Oh, Istenem.. Hiányzott már mindez.

- Nem bírtam tovább, baby ─ suttogta lihegve.

Az ajkaival súrolta az enyéimet, közben pedig a kezei lecsúsztak a fenekemig. Ágyékaink érintkeztek, míg ő közel húzott magához. A lélegeztem elakadt egy másodpercre, de hamar észhez térített a mondanivalóm.

- Umm, várj.. Beszélnünk kell mindenek előtt ─ óvatosan eltoltam magamtól. - És reggelizni is kéne.

A kezénél fogva magam után húztam a konyháig. Helyet foglalt egy széken, míg én kerítettem valami reggelit. A hűtő egyik polcára volt készítve a hideg gyümölcs tálam. Lis készítette tegnap este. Mostanában szigorúan kell vennem az evés témát. A cukorbetegség..

- Én nem vagyok éhes ─ hirtelen a hátam mögé került, majd átölelte a derekam.

- Oké, de azt hiszem el kell mondanom valamit. Jobb lesz ha leülsz ─ felé fordultam.

- Megijesztesz! Minden rendben? ─ hátrált.

- Nos.. Az a helyzet, hogy é-én nem.. Szóval felhívott nem rég az orvos, és azt mondta, hogy a rosszul léteimnek más okai voltak ─ remegve mondtam. - Nem vagyok terhes.

Az alsó ajkamba harapva figyeltem Harry reakcióját. Egy bosszúsnak tűnő pillantást vetett rám, az ajkait pedig összeszorította. Jesszus, most dühös rám?

- Rendben.. ─ nyögte. - Jobb ez így..

Nem látszott őszintének. Közelebb léptem hozzá. Kezeim közé fogtam az arcát, és felvettem vele a szemkontaktust.

- Most szomorú vagy? ─ ártatlanul kérdeztem. - Nem akarom, hogy az legyél.

- Nem, rendben vagyok. Csak.. Szóval beleéltem magam. Már elképzeltem egy mini Samet.. És aranyos lett volna ─ motyogta.

- Aw, ne már. Te komolyan szeretted volna, hogy terhes legyek.. ─ suttogtam, s egy puszit nyomtam a homlokára. - De ez tényleg jobb lesz így. Vagyis.. Tudod, kiderült, hogy én cukorbeteg vagyok. És ez volt mindennek az oka.

- Na ne! Akkor ez azt jelenti, hogy nem etethetlek többé csokis eperrel?! ─ tartotta a komoly arckifejezést. - De mindenesetre ez tényleg egyszerűbb, mint a terhesség.

- Eddig sem etettél azzal ─ kuncogva átöleltem a nyakánál. - És ez könnyebb lesz, meglátod.

Az orrával bökdöste az enyémet, míg az ajkaink finoman súrlódtak. Erős karjaival szorosan körbeölelt, és nem hagyta, hogy mozogjak.

- Engedj el! ─ nevetve feszegettem a karjait. - Éhes vagyok.

Nos, ez meglepően könnyen ment.. Túlságosan is.. Félek, hogy nem volt velem őszinte, mikor azt mondta, hogy "minden rendben". Erre még később visszatérünk.

***

- Vedd fel ezt, és ennyi elég lesz ─ a kezembe nyomott egy farmer sortot.

- Szóval azt akarod, hogy melltartóban és rövidnadrágban menjek ki az utcára? Kedves ─ mormoltam.

- A nadrág sem fontos. De akkor itthon kell maradnunk ─ vigyorgott.

Megforgattam a szemeim, majd beleugráltam a farmersortba. Magamra kaptam egy szürke topot, aztán újra gumiztam a copfomat. Harry az ágyon heverve tanulmányozott, én pedig nem bírtam nem elpirulni. Az éjjeli szekrényen lévő kis noteszben ellenőriztem a mai étrendem. Egy nap többször kell ennem, kis adagokat.. Ez nem túl jó, mivel én egy nap többször eszek, és akkor általában sokat. Elfintorodtam, ahogy megláttam a szénhidrát mentes menüsort. Ehhez még hozzá kell szoknom.

- Mehetünk ─ sóhajtottam.

Harry felpattant az ágyról, és a kezemért nyúlt, mielőtt megindulhattam volna. Hirtelen mozdulatokkal a karjaiba kapott, a számat pedig elhagyta egy idiótán hangzó nevetés. Ismét a nyakánál öleltem át, és így kapaszkodtam belé.

- Nem engedem, hogy mezítláb mászkálj ─ mosolyogva beszélt.

Könnyedén lecipelt a lépcsőn, az előtérig. Aggódva letett, s nem akarósan engedte el a kezem. Felvettem a szürke, elhasználódott Vans cipőimet, és türelmetlenül vártam, míg Harry is belebújik a cipőjébe. Az ujjaimat tördelve ácsorogtam az ajtó mellett és csak arra vártam, hogy végre indulhassunk. Megszeretném mutatni neki a "várost".

- Indulhatunk most már ─ összekulcsolta az ujjainkat.

Bezártam az ajtót, a kulcsot pedig zsebre dugtam. Megcsapott az a bizonyos friss levegő, ami annyira jó vidéken. Londonban maximum a benzin szagú levegőbe lehet beleszagolni. Legalább is a mi környékünket ez jellemzi. A városhoz vezető úton haladtunk. Pont ott, ahol a múltkor Greg "elkapott". Ezt az incidenst inkább meg sem említem. Amiről nem tud, az nem fáj neki.

- Na és.. Mesélj, milyen itt vidéken? ─ halkan elejtette a kérdést.

- Ó, csodálatos! Rengeteg kedves ember van, és a levegő is sokkal jobb. Oh, meg ott az a tó, nem messze a háztól.. Majd azt is megmutatom, ha akarod ─ mondtam lelkesen.

- Persze.. De ugye csinálunk majd valamit a négy fal között is? ─ az alsó ajkára harapott.

- Nyugi, mindennek eljön az ideje ─ a szám apró mosolyra húzódott.

*

Nos, két óra hossza elég volt arra, hogy nagyjából körbevezessem Harryt. Nem mondhatnám, hogy túlságosan lekötötte volna. Végig velem volt elfoglalva.. Jellemző.
A legutolsó célhoz értünk; a tóhoz. Izgatottan szorítottam meg Harry kezét, miközben a part mentén haladtunk. Az a korhadt csónak még mindig ott volt elrejtve a nádasban. Mikor lerajzoltam, már akkor elterveztem, hogy kiakarom próbálni, mielőtt elmegyek innen. A rozoga mólón végig menve néhányszor hátra pillantottam Harryre. Bizonytalanul követett, én pedig értelmetlenül vigyorogtam.

- Te tényleg csónakázni akarsz?! ─ meglepetten kérdezte.

Bólintottam. Az alsó ajkamat harapva másztam bele a régi csónakba, majd a korhadt evezőket a kezembe vettem.

- Gyerünk! Én megyek, és bánhatod, ha itt maradsz ─ incselkedtem.

Mélyet sóhajtott, majd utánozta az ügyetlen mozdulataim, és helyet foglalt velem szemben. Nehézkesen megindítottam a csónak útját az evezők segítségével, és közben az elénk táruló látványt figyeltem. A tó sokkal másabb innen, mint a partról nézve.

- Baby, te mióta vagy ilyen erős? ─ kötekedett.

- Ugh.. Attól még hogy nő vagyok, képes lehetek elindítani egy csónakot..

- Na gyere ide ─ kuncogva a kezemért nyúlt.

Lassan mozogtam. Harry kicsit szét nyitotta a lábait, hogy elhelyezkedhessek közöttük. Óvakodva a mellkasára feküdtem - háttal - ő pedig átölelt.

- Olyan jó, hogy itt vagy velem ─ motyogta, mialatt az ujjainkat lágyan összekulcsolta.

Mosolyogva vettem a levegőt, és lehunytam a szemeim. Csak a csónak alatt lévő víz halk hullámzását és egymás szuszogását lehetett hallani. Az ég kicsit borús volt, de ettől függetlenül minden tökéletesnek tűnt. Harry édes dolgokat suttogott a fülembe, amiken szintén elmosolyodtam. Csak hallgattam, ahogy záporoztatja a bókjait, és néha viszonoztam őket.

- Azzal mindenképp vetekednék, hogy melyikőnknek van szebb mosolya ─ jegyeztem meg. - Egyértelműen neked.

- Félre beszélsz. Egy fiúnak ne mondj olyat, hogy szép a mosolya. Istenem, Sam.. ─ elpirulva beszélt.

- Ó, bocsáss meg. De ha nem mondok neked ilyeneket, akkor nem tudnád, hogy mit gondolok rólad ─ érveltem.

- Miért, mit gondolsz rólam? ─ puhatolózott.

Hosszú ujjai fel-le jártak a tenyeremen, ami köztudottan egy csikis terület. Miután összeszedtem a gondolataimat; megköszörültem a torkom.

- Azt hiszem azt, amit te gondolsz rólam.. ─ az arcomra felkúszott némi pír.

- Tehát cukinak, szexinek, elbűvölőnek, okosnak, különlegesnek.. és makacsnak gondolsz?

- Umm, nagyjából igen ─ nevetve a számhoz emeltem a kezét, majd egy apró puszit nyomtam a kézfejére.

- Öö, Sam! Én látok rosszul, vagy ez a szar tényleg léket kapott? ─ aggódva beszélt; elterelve a témát.

A lábaiba kapaszkodva ülő helyzetbe tornáztam magam, hogy megbizonyosodhassak a feltételezésről, miszerint "lyukas a csónak". A fülem mögé tűrtem pár lelógó tincsemet, és tapogatni kezdtem a csónak falát. Nos, egy érdekes felfedezésben lehetett részem. A tó közepén vagyunk egy eresztő csónakban. Remek!

- Szálljunk ki ─ dobta fel az ötletet.

- Te normális vagy?! ─ rivalltam. - Ez a tó mély..

- Csak fogd meg a kezem és semmi baj nem lesz, oké? Ígérem épségben kijutsz velem a partra ─ nevetve mondta, s felém nyújtotta a kezét.

Megforgattam a szemeim, majd félénken a kezéért nyúltam.

- Hideg? Leér a lábad? Koszos? Vannak ijesztő halak? ─ záporoztattam hülyébbnél hülyébb kérdéseim, miközben ő kimászott a csónakból.

Még mindig fogtuk egymás kezét. Harry csak nevetett és rázta a fejét.. Umm, nagyon vicces lehet, hogy aggódom érte.. Ügyetlenül kiléptem a csónakból, és a vízben kötöttem ki. Oh, te jó ég.. A legutóbbi vízbe ugrálós élményünk után emlékezet kiesésem volt. Felsikítottam, mikor a testem összes pontját érintette a hideg víz.

- Sam, ne félj már! Itt vagyok. Ez a víz max két méter mély. És öt perc alatt ki lehet érni a szárazföldre, szóval nyugi!

Bólintottam, majd a karjaimat a nyaka köré fonva kapaszkodtam belé. Az oké, hogy csak két méter mély a víz, de én elég messze állok magasságilag is ettől. Egy szerencsétlenül ficánkoló halnak érzem magam, aki visong a mély vízben.

- Kapaszkodj erősen, rendben? ─ komolyabb lett a hangja.

- Igen, rendben! ─ engedelmesen hadartam.

( Örülnék egy kommentnek! c: )

18 megjegyzés:

  1. meghajlok előtted :DD naaaaaaagyon nagyon naaaaaaaaaagyon tetszett

    VálaszTörlés
  2. Finally.*--*Még mindig nem értelek.Hogy tud valaki ennyire különlegesen írni?*o* Mindig feldobod valamivel ezt a történetet..:3
    Mellesleg..Már úgy vártam ezt a részt:3.és és és asdfghjk nagyon aranyos lett ez a rész(is):3
    örülök, hogy Harry nem fogadott szót Samnek és meglátogatta.És annak is, hogy Sam mégsem terhes, hisz 18 évesen egy baba..ugh..az kemény lett volna.xd
    Ez annyira aranyos lett..*-*

    "- Nem, rendben vagyok. Csak.. Szóval beleéltem magam. Már elképzeltem egy mini Samet.. És aranyos lett volna ─ motyogta."
    Ohh gaadd, Harry perverz énje sose marad el. : D
    "- Persze.. De ugye csinálunk majd valamit a négy fal között is? ─ az alsó ajkára harapott."

    Ui:.Siess a kövivel, mert NAGYON-NAGYON kíváncsi vagyok a "vizi séta" utáni részre..:DD:$

    VálaszTörlés
  3. ez nagyon joooooooooooooo*---* el sem hiszem hogy majd vége lesz:( siess a kövivel:)

    VálaszTörlés
  4. nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jóóóó! Imádom :) És mint most is, mindig a legjobb résznél hagyod abba!asdfghjk :D
    Siess a következő résszel! :)

    VálaszTörlés
  5. istenem.*o* Tegnap előtt találtam a blogod, és rögtön el is olvastam. Hát hogy is mondjam, egyszerűen nem akartam elhinni milyen jól írsz. Nagyon tehetséges vagy. Ma az első dolgom az volt hogy feljöttem blogra és megnéztem, hogy nincs-e új rész. Komolyan most is tülkön ülve várom az 55. részt. Olyan jól fogalmazol. Élvezet olvasni, egyszerűen eltudom magam előtt képzelni az egészet. Ritka az ilyen blog. Azt nagyon sajnálom hogy nemsokára vége, pedig érdemes lenne folytatnod! Örömmel jelentem be hogy van még egy olvasód!:)

    VálaszTörlés
  6. Jó lett ,szintén ez is,mint a többi! <3

    VálaszTörlés
  7. nagyon jóó :DD imádtan :33 siess a következővel!! :D

    VálaszTörlés
  8. szia:) már el sem tudod képzelni hogy mennyire vártam erre a rédzre annak ellenére hogy csak most éjjel fejeztem be az előzőt:D készülj, megint egy regént írok;D szóval hol is kezdjem.... Sam cukorbeteg?:o ez sokkolt. És elég lazán veszi... Főleg harry ami full szokatlan az aggódó személyisége miatt:D Érzem hogy lesz itt valami;D és egyre kiváncsibb vagyok. És imádom harry intim témájú megjegyzései :3 örülök hogy sam végre magabiztos. Jah és nagyon szivesen végig olvasnám ahogy harry szétveri greg pofáját szóval imádkozom érte hogy erre sor kerüljön:''DDD na most asszem ennyit irok ide. De még mindiig imádom ˝es a legjobb blog és várom a kövit:** <3

    VálaszTörlés
  9. Ez a rész fantasztikus lett csakúgy mint a többi is ! Imádom azt ahogy írsz! Hamar hozzd a kövit :D
    By : Reni :)

    VálaszTörlés
  10. Ahww...imádom ezt a fejit is!! Nagggyon jól írsz!! Csak így tovább!!!;)) Hyy! Xx

    VálaszTörlés
  11. Virág, én annyira irigyellek! Hogyan tudsz ilyen jól írni? Imádtam! Úgy, ahogy a többit is! És végre itt van Harry!:D Egyébként én is érzem, hogy lesz valami, nem csak Rebeka:D Kíváncsi vagyok, nagyon!! Gyorsan hozd következőt...vagyis inkább ne, mert ha szeptemberig befejezed, akkor szeptemberben shadow-mentes életet fogunk élni:( Azért remélem, hogy majd one-shotokat olvashatunk majd tőled.:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jóó lett :) <3
    Siess a kövivel!! :) <3
    Kiara xx

    VálaszTörlés
  13. Most elkezdhetnek kisregenyt írni, de fölösleges... Elég két szó: egyszerűen imádom.<3
    Xx

    VálaszTörlés
  14. Nem tudom mit izélsz, szerintem ezt a részt is jól meg írtad. Mint mindíg..... :D

    VálaszTörlés
  15. Nem tudok mit írni, egyszerűen fantasztikus a blog! Egy kicsit elszomorodtam,amikor olvastam,hogy hamarosan vége lesz Sam és Harry történetének,de egyszer mindennek vége kell legyen:( Várom a következő részt!:))))

    VálaszTörlés
  16. Nem írtam eddig, de chaten már kifejtettem,hogy mennyire is imádom a blogodat.:)) Most úgy gondoltam ideje itt is...Rossz lenne, ha egyszer visszagondolnék és szembesülnék vele, hogy egyszer sem írtam. Imádom a karaktereidet, talán ők fogtak meg a legjobban. Annyira jók a párbeszédek, hogy az már lehetetlen. A történet alapötletét is imádom, már annyira, hogy feleslegesnek érzem leírni is...Ki ne imádná? gondolom én. :) Mindig meg tudsz lepni és sosem válik lapossá a sztori. Várom már az újabb fordulatokat.
    Aztán a mostani rész... Tudom, hogy nem vagy túlságosan megelégedve vele, de kitűnő, akárcsak a többi. Miért ne lenne? Baromi tehetséges vagy. Elnézést a kifejezésért. :))
    És remélem Harry-ék bepótolják a távollétet, mert egyszerűen imádnivalóak, sok Sarry pillanatot akarok olvasni... Teljesen át lehet élni az egész szerelmüket! Csak gratulálni tudok.<33
    Sok puszi: Violet Begonie (vagy ahogy ismersz Orsi) :))

    VálaszTörlés
  17. Nagyon joooo soha ne hagyd abba!!!! Remélem azért később lesz babája

    VálaszTörlés

Tiny Hand