2013. augusztus 9., péntek

53. fejezet

Hi, babes..
Pocsék nap volt számomra, de megpróbáltam összeszedni magam és felrakni a következő részt. Nem vagyok vele elégedett. Szokás szerint. Többre is lennék képes, azt hiszem.. Mindegy, remélem valakinek még tetszeni fog.:|
Btw senki sem kíváncsi rám? :( Kérdezhetnétek valamit.. Akármit. -> http://ask.fm/Vii1D <-
Örülnék.:)
Nos, jó olvasást! És bocsánat, amiért lapos rész lett.. xx

53. fejezet

- Nem fogsz egy pillanatot sem megbánni, baby ─ nyögte.

- Te viszont igen! ─ rivalltam.

A két vállát megragadva erőteljesen az ágyékába térdeltem. Ez hatásosnak bizonyult. Elengedett, és majdhogynem visongani kezdett a fájdalmaitól. Apró, sós könnycseppjeimmel küzdve rohantam a ház irányába, hogy minél hamarabb bezárkózhassak az ideiglenes szobámba.

- Sam, mi a baj? ─ Lis szólított meg, miközben átrohantam a nappalin.

Nem szóltam semmit. Némán, zokogva siettem fel a lépcsőn, egészen vendég szobáig. Kulcsra zártam az ajtót, miután becsaptam magam mögött. Lefeküdtem az ágyra, a fejemet pedig a párnámba nyomtam. Hirtelen minden érzelem a nyakamba szakadt. Emilyvel kapcsolatban, valamint az előbbi Greges incidens miatt. Mi van ha leblokkolok? Megerőszakol? Bántott volna? Nem, még csak gondolni sem akarok ilyenekre. A mobilom megrezzent a zsebemben, ami egyet jelentett azzal, hogy sms jött. Nyöszörögve nyúltam az eszközért. Az arcom elé tartottam, s a karjaimra támaszkodva oldottam fel a képernyőzárat. Clar neve bukkant fel a kijelzőn. Megkönnyebbültem.

"Jól vagy? X" ─ olvastam fel az üzenetet magamban.

Nem igazán volt kedvem visszaírni. Mélyet sóhajtottam, s félre raktam a telefont. Majd később talán válaszolok.

*

Kiderült, hogy Greg csupán két napra jött haza. Ezután megy vissza Londonba, és ott is marad hetekig. Legalább ez egy jó hír a sok rossz közül. Nem bírnék ránézni többször ebben az életben. Inkább köpnöm kéne, amikor rám mosolyog vagy akárcsak levegőt vesz mellettem. Nem sok embert gyűlölök annyira, hogy még a levegővétele is irritál, de Greg köztük van. Clar tegnap esti üzenetére még mindig nem válaszoltam. Pedig azóta hívott is. De se neki, sem senki másnak nem reagáltam. Harry kicsivel több mint húsz sms-t küldött. De húszból tizenötnek nem volt sok értelme. Csak annyit kérdezgetett, hogy jól vagyok-e, és hogy mi volt Emilyvel.
Nehézkesen mentem bele abba, hogy elkísérjem Lis-t vásárolni. Valami extra finomat akar főzni, ha már csak mi ketten vagyunk a házban. Greg apja valami konferencián van.. Hál' Istennek. Egy tahóval kevesebb. Mert egész biztos vagyok benne, hogy Gregnek volt kitől tanulnia a bunkóság témában. Sőt. Greg több, mint bunkó. Undorító, két színű, trófea gyűjtő, erőszakos állat. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy Sofie képes volt "belé szeretni". A szerelem egy összetett dolog, amit Greg nem ért meg. Huszonegy évesen még nem érett meg egy kapcsolatra. Jellemző.

- Ez jó lesz? ─ bökte meg Lis a karomat, miközben egy szószra mutatott.

Hanyagul bólintottam, majd tovább kalandoztam a gondolatok között. Vissza kellene írnom Clarnek. Fel kéne hívnom Harryt. Beszélnem kell Emilyvel. Oh, Istenem.. Annyi mindenre kell egyszerre összpontosítanom. De legalább távol vagyok Londontól. Ennek nagyon örülök. London egyenlő a problémáim melegágyával. Jó döntés volt Yorkshire-be jönnöm. A Greges ügyön kívül semmi más nem zavart meg ezidáig. Szeretem vidéket. Csendes és nyugodt. Lis szerencsés, hogy itt élhet. Egy kisváros mellett, távol minden mesterséges szennytől, egy tóparthoz közel. Kell ennél több?

- Sam, nem figyelsz rám! ─ mondta bosszúsan.

- Umm, elnézést! Mire kell figyelni?

- Szereted a rizset, ugye? ─ mosolyogva csóválta a fejét.

*

A visszafelé tartó autó út alatt sokat beszélgettünk. Az itteni életről. Hogy mennyire jó itt minden. Kevés a bűnözés, így nyugodt életet élhetnek az emberek. Tényleg egyre vonzóbb ez az egész vidék hangulat. De nem hiszem, hogy hosszú távra jó lenne.
A mobilom egy újabb rezgése zavarta meg a beszélgetésünket. Ezúttal szándékomban állt válaszolni, akárki is a feladó.

"Baby, most már kibaszottul aggódom érted. Válaszolj végre! H. xx"

Kicsit elmosolyodtam a szöveg láttán. Umm, úgy tűnik sikerült felidegesítenem.. Elképzeltem ahogy mérgesen összeráncolja a homlokát és azzal a durvának szánt nézésével járkál fel-alá, a válaszomra várva.

"Bocsánat, de még nem tudtam elolvasni mind a huszonkét sms-t, amiket az este küldtél, szóval még nem akartam válaszolni. xo" ─ küldtem a választ.

Ezután újra elsüllyesztettem a mobilt a zsebemben, és inkább visszatértem az előbbi beszélgetésbe Lis-zel.
Néhány perc múlva haza értünk. Kipakoltuk az összes feleslegesnek mondható dolgot, amit vettünk és belekezdtünk a főzésbe. Egészen egymásra hangolódtunk, ahhoz képest, hogy sosem volt jó a kapcsolatunk. Kedves velem és megérti minden problémám. Tényleg sokkal jobb most itt lenni, mint a nagyvárosban. Főzésközben megcsörrent a telefonom, amit már reflex szerűen rántottam elő a farzsebemből.  Apró mosoly görbült az ajkaimon, mikor megpillantottam az Ő nevét. Kimentem a verandára, mielőtt felvettem volna.

- Jó napot, én a szomszéd vagyok és azért vettem fel a telefont, mert Miss Ross egy helyes fiúval távozott pár perce, és nem akarta, hogy zavarják őket, ezért rám bízta a mobilt ─ mondtam vékony hangon, vigyorogva.

- Lehetetlen, hogy egy helyes fiúval van ─ beszélt komolyan. - Mert én még nem értem oda..

- Egoista vagy, mondták már? ─ gyerekes mosolygás ült az arcomon, mialatt kérdeztem.

Önfeledten köröztem egy gerenda sugarában, miközben a fából készült oszlopba kapaszkodtam.

- Várjunk.. Mi volt az az előbbi "még nem értem oda" duma? ─ torpantam meg.

- Semmi. Csak valami olyat akartam válaszolni, amivel megmosolyogtatlak ─ vallotta be.

- Hiányzol ─ nyögtem.

- Akkor én mit mondjak? Tudod, nélküled üres ez a lakás.. Gyors kaján élek, mióta elmentél és belekezdtem egy könyvbe. Abba, amelyikről mindig áradoztál és mondtad, hogy olvassam..

- Legalább te is rájössz, hogy tényleg remek az a könyv!

- De én úgy akarom olvasni, hogy közben a hasadon fekszem.. Mert így nagyon unalmas. A kanapén. Egyedül.

- Mikor is mentem el? Fél hete? Szerintem csak drámázol.

- Már majdnem egy teljes hete. Elég szar belegondolni, hogy te kiló méterekre vagy tőlem, miközben egy nem akármilyen időszakon mész keresztül. Komolyan jobb nélkülem átvészelni ezt?

- Jó itt vidéken. Örülök, hogy eljöttem. És nem jobb, csak most ez így mégis.. jó.. Te össze-vissza aggódnod magad, miközben én tökéletesen elvagyok itt. "Lazítanod kellene", ahogy te mondanád ─ az alsó ajkamba haraptam.

- Látni akarlak. Még egy-két ilyen nap és beleőrülök ebbe.

- Jaj, most olyan kétségbeesettnek hangzol.. Én pedig határozottnak.. Hmm.. Ez nem fordítva szokott lenni? ─ tereltem.

- Istenem, baby.. Tényleg megőrjítesz!

- De ne gyere ide, értetted? Nagyon; ismétlem nagyon lefoglak szidni, ha ezt megteszed!

- De miért? Én csak hiányolom a barátnőmet..

- Nem, te csak kiakarod sajátítani a barátnődet. Nekem most itt jó egyedül.

- Oké, most inkább leteszem. Felbosszantasz ezzel a makacskodással. Majd akkor találkozunk két hét múlva..

- Mint már mondtam, hiányzol. És alig várom, hogy találkozzunk.. de most még ne. Szia..

Kissé fagyosan "váltunk el egymástól". De meg kell értenie, hogy ez most tényleg jó nekem. Az eddigi hat hónapból minimum ötöt egymással töltöttünk. Ez most csak pár rövid hét..

*

Lis fejéből kipattant az őrült ötlet, miszerint "akár meghívhatnánk Emilyt is". Végülis mi baj lehet belőle? Finomat főztünk vacsorára és egyébként is tervben volt már a következő találkozónk.
Felvettem az egyik kedvenc rövidnadrágomat, és egy vastagabb pulóvert. Fura párosítás, tudom. Este fél nyolcnál kattogott az óra, amikor megszólalt a csengő. Lis az étkezőben terítette meg az asztalt, így nekem kellett fogadnom Emilyt. Elsazzéztam a bejáratig, ott pedig mély levegőt véve megragadtam a kilincset. Féltő mozdulatokkal nyitottam ki az ajtót.

- Szia, drágám ─ kedvesen köszöntött.

Fél mosollyal az arcomon viszonoztam a szelíd köszöntést, aztán beengedtem őt. Emily csodálkozva nézett körbe a ház nappalijában, míg én úgy viselkedtem, mint egy lámpalázas tizenkét éves. Az alsó ajkamat harapdáltam, és az ujjaimat piszkáltam. Lisa pár perc múlva felbukkant, az arckifejezése pedig hirtelen átváltozott.. Utálatosra. Szóval ők sincsenek jóban..

- Umm, menjünk vacsorázni! ─ legyintett Lis.

Követtük őt, majd mindenki helyet foglalt az asztal körül. Én voltam az asztalfő, míg Emily a jobb kezem felől, Lisa pedig a bal felől ült. Egymással szemben. A tekinteteikkel villámokat szórtak egymásra, én pedig egyre görcsösebben éreztem magam emiatt. Az előttünk lévő fogást kezdtük el enni, miután kinyögtem, hogy "jó étvágyat". Van egy olyan érzésem, hogy ez az este sem lesz egyszerű.

- Na és ti mikor találkoztatok utoljára? ─ kérdeztem óvatosan.

- Nagyon régen ─ Lis bosszúsan pillantott.

- Szerencsére ─ motyogta Em.

Oké, erre a megjegyzésre még én is megrökönyödtem. Lis pedig félre dobta az evőeszközét és az asztalra csapott. Heves reakció..

- Ó, igen! Hál' Istennek már több, mint tizenhat éve nem láttalak. Undorító voltál mindig is! ─ kiabált.

- Valóban? Te még mindig nem jöttél rá, hogy a drága bátyád volt az undorító? Engem hibáztattál mindig is, jól tudom. Egy pillanatra sem próbáltál együtt érezni velem ─ vágott vissza Em.

Szó nélkül ültem a kereszttűzben és a fejemet kapkodva követtem az eseményeket. Egyre csúnyább dolgokat vágtak egymás fejéhez, és én nem tudtam hová tenni mindezt. Sosem tudtam, hogy ők rosszban vannak.

- Elég! ─ csaptam közéjük. - Emily, menj haza! Lis, te most maradj csöndben! Nem azért hoztuk össze ezt a vacsorát, hogy most elkezdjetek veszekedni. Komolyan borzalmasak vagytok ─ sértődötten elhagytam a csatateret.

Felmentem a szobámba, és ismét bezárkóztam. Nem hiányzik egyikőjük magyarázata sem. Legyen végre nyugalom.. Csak ennyit akarok.
A takaróm alá fúrtam magam, s leoltottam a villanyokat. Megint agyalni kezdtem. Az úgymond "értelmes felnőtt emberek" viselkedésén. Gyerekes volt ez az előbbi. És észre sem vették, hogy én is ott vagyok. Már megint kezdődik előröl minden.. A problémák újból jönnek. Bárhová megyek, bármit teszek, mindig történik valami. Valami rossz.
A mobilom csörögni kezdett, én pedig vonakodva nyúltam érte az éjjeli szekrényre. Ismeretlen szám..

- Umm, igen? ─ vettem fel.

- Jó napot, én Sam Rossal szeretnék beszélni, ha megoldható ─ mondta határozottan.

- É-Én vagyok az; miért?

- Ó, remek! Én dr. Keen vagyok. Nem tudom emlékszik-e még.. Ön pár héttel ezelőtt ellátogatott a kórházunkba, mert volt néhány panasza ─ informált. - Nos, azért nem kapta meg az eredményeket időben, mert volt egy kisebb kavarodás. Így minden ügyeletre érkezett beteg később kapta meg a leleteit.

Egy pillanatra megfeledkeztem a kórházi látogatásomról. Mikor Harry elvitt.. És megvizsgáltattam magam. De azóta már megvettem a terhességi tesztet, amiből kiderült a rosszul lét eredete.

- Um, értem.. És most már lehet tudni a pontos okot a rosszul létre? ─ megkérdeztem, a biztonság kedvéért.

- Nos, Miss Ross, a helyzet az, hogy a problémája kezelhető, de mindenképp megváltoztatja az életét ─ mondta hatás szünettel.

- Terhes vagyok, igaz? ─ az alsó ajkamba harapva kíváncsiskodtam.

- Hogy? Nem, dehogyis! Szó sincs ilyesmiről, Miss Ross ─ nevetve tagadott.

Ömm, mi? A szívverésem felgyorsult és hirtelen elvesztem. De.. A teszt.. A rosszul lét.. Az érzelmi kitöréseim.. Mindent egy nem létező terhességre fogtam? Ez most lesokkolt.

- Miss Ross, itt van még?

- Igen, hogyne.. Csak tudja, én abban a hitben élek pár hete, hogy terhes vagyok. És ez most nagyon meglepett.

- Maximum három-négy hétig hihette volna ezt. Aztán úgyis világossá vált volna, hogy nem terhes.

- Igaz.. Umm, elnézést, de ezt még fel kell dolgoznom ─ rebegtem. - Viszont közben elmesélhetné nekem az igazi okot. Miért volt az a rosszul lét?

Nagyot nyelve meredtem magam elé, s igyekeztem összekaparni az érzéseimet a padlóról. Az egyik felem örömtáncot járt, míg a másikban összedőlt valami..

( Ha gondoljátok írjatok megjegyzést... Bár nem hiszem, hogy megérdemlem.. )

28 megjegyzés:

  1. pont a legjobb résznén hagyod abba?!?!?! :DD jóó siess a következővel ;))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó, imádom.De miért itt hagytad abba?
    Remélem a nyaralásom alatt olvashattok még tőled, komolyan annak ellenére, hogy nem vagyok otthon, elég gyakran arra gondolok, hogy mikor lesz végre új rész? xoxo.

    VálaszTörlés
  3. Akkor most végülis terhes, vagy nem????
    Amúgy szuper volt!
    xxxx

    VálaszTörlés
  4. Nem értelek, ez a rész is szuper jó! :) Úgy örülök, hogy rátaláltam a blogodra. :)

    VálaszTörlés
  5. Uff pont a legizgibb résznél hagytad abba.....Nagyon jó lett amúgy.4 Várom a kövit. ;)

    VálaszTörlés
  6. Neeeee utálom mikor valaminek a kozepén van vége egy dolognak. Esküszöm ez a világon a legidegesítőbb..arghh...egyébként szerintem nem lett lapos, vagy ha úgy is érzed, neha ilyen is kell bele. Személy szerint, nekem magyon tetszett, jó lett nagyon:) akárcsak a többi.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszik a blog nem értem hogy miért mondod hogy nem érdemled meg a komikat!! Szerintem nagyon jól irsz és kérlek hogy nagyon siess a kövivel !! :D

    VálaszTörlés
  8. Wow ez nagyon jóó lett :D . Ne legyés kishitű magaddalszemben, mert tehetséges író vagy és az a lenyeg hony nekünk az olvasóidnak nagyon tetszik !!! <3 :) .. Siess a kövivel !!!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jóó gyorsan kövit :3

    VálaszTörlés
  10. Neee. Nagyon jó lett a rész, miért mondod mindig, hogy rossz lett??? Mindig nagyon jó, és a legjobb résznél hagyod abba! Ááááá!
    Gyorsan hozd a kövit! :)

    VálaszTörlés
  11. Naaggggyyyyyyooooooooon jó lett!! :) Légyszíí hozd gyorrrrrsan a kövit!!! *-* :D <3 Vaniii^^

    VálaszTörlés
  12. Szia most ez lehet hogy furán fog hangzani de még csak ma kezdtem el olvasni a blogodat és annyira jól írsz hogy az már fáj XD szerintem ez elég hülyén hangozhatott na mindegy nem ez a lényeg :) gyorsan hozd a kövit :) Ez a rész is nagyon jó lett *-* <3 (amúgy van olyan szó hogy:" hangoztatott"?) :P na mindegy a lényeg még mindig az hogy siess a kövivel lécci már nagyon érdekel hogy Samnek mi a baja *-* <3 :D

    VálaszTörlés
  13. aztamindenit de szeretem <3 siess xx

    VálaszTörlés
  14. Siess a köviveeeel iguloook :)) ♡ ♥ ♡ ♥

    VálaszTörlés
  15. Óó, úgy tudtam, hogy itt fogod abba hagyni!!! Egyébként nagyon jó lett, egyáltalán nem lett lapos!:)
    De..mi a baj? Miért van ilyen rossz kedved?:( Remélem megoldódik a problémát és hamar túl leszel rajta! Xxx

    VálaszTörlés
  16. Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire lett jó .*--*
    Megint ugyanaz a duma:"szar/lapos lett.." ohh kérlek, hagyd meg magadnak a hülyeségeid, amik NEM igazak..
    Egyáltalán NEM lett rossz.És ezzel a véleménnyel 10000% hogy nem vagyok egyedül.:3

    Omfg..te jó ég.Remélem semmi nagyobb baja nem lesz Samnek, és azt is remélem, hogy Harry jól fogja viselni.:)
    ajh és az a telefon "betyárkodás" nem tetszett:/:D *joking*
    GYORSAN kövit, mert asdfghj geci jó lett, és nem bírok várni:ss

    VálaszTörlés
  17. Nagyon jó!
    Remélem,hogy nem nagy baja van Samnek!
    Siess a kövivel! ;)

    VálaszTörlés
  18. És pont ott van vége....valahogy sejtettem!!:DDD
    Áhhh xD
    Nagyon szuper lett!! ;)
    Siess a következő résszel!!!!!! ;D <33
    Ui.:Én is remélem hogy Samnek semmi baja sincs...!!

    VálaszTörlés
  19. Imádooooom <3 <3

    VálaszTörlés
  20. hooozd a kooviit kérlek a rabja lettem az oldaladnaak:3333

    VálaszTörlés
  21. Háá 'Mari! Mi az ,hogy itt hagytad abba?!:c

    VálaszTörlés
  22. Ahhwww<3 Fantasztikus blog! Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  23. Nagyon jóóó!! <3 Köviiit gyorsan!!:)

    VálaszTörlés
  24. Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért az előző részekhez nem írtam megjegyzést. Aztán pedig: IMÁDTAM. Fantasztikus volt, mint mindig. Mikor azt írod, hogy: 'Lapos rész lett' vagy hasonlók. Nos, mindig azok a legjobb fejezetek. Mint most. És tudod..hiába mondod, hogy nem lett jó egy-egy rész: mi már rögtön tudjuk, hogy ez nem igaz. Minden rész zseniális. Ha te úgy is érzed, hogy nem, akkor sincs így.
    Minden fejezetnél egyre jobb! c:

    Erről a részről pedig az a véleményem, hogy: asdfghjkl IMÁDOM! Annyira tökéletesen van megfogalmazva minden egyes rész.
    Ez pedig:
    “- De én úgy akarom olvasni, hogy közben a hasadon fekszem.. Mert így nagyon unalmas. A kanapén. Egyedül.

    - Mikor is mentem el? Fél hete? Szerintem csak drámázol.

    - Már majdnem egy teljes hete. Elég szar belegondolni, hogy te kiló méterekre vagy tőlem, miközben egy nem akármilyen időszakon mész keresztül. Komolyan jobb nélkülem átvészelni ezt?”

    ..tehát ez a rész nagyon aranyos volt :3 Nap mint nap elgondolkodom azon, hogy hogy lehet valaki olyan tehetséges, mint Te?! :)

    Puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
  25. szia:) új olvasóval van dolgod. Tegnap este találtam rá a blogodra és máris végig olvastam! Egész nap nem ettem, csakhogy egy percre se kelljen letemnem a telefonom és kiszakadni a blogodból. Elképesztően írsz. Számtalan fejezeten sírtam hosszú időkig. Az imádnivalo sarry csipkelődéseken és aranyos telefon beszelgetésken meg csak mosolyogtam magamban mint egy hülye azzal a gondolattal hogy "tökéletes pár" nagyon imádtam hogy mindíg valami izgalom volt benne és végig olvashattuk ahogy a félénk hernyócskából lepke lesz:D (ez nem a legszebb hasonlat... De az írást meghagyom neked én meg csak rizsázok:''DD) és ez a fejezet volt a kedvencem.és itt abbahagyni??:ooo te egy szadista vagy! Nagyon várom a kövi részt <3 imádom a blogod te vagy a legjobb;D ˝es bocs h egy kisregény irtam kommentbe:Ddd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      OMG! Uh, ez hihetetlenül jól esett.. Mármint nagyon örülök, hogy egyáltalán kommenteltél, de még pluszba ilyen aranyos dolgokat. Aw ezért érdemes írni..:')
      És a kisregényeket szeretem a legjobban, úgyhogy jól tetted, hogy sokat írtál.:D
      Wow, köszönöm! Hamarosan jön a következő rész egyébként! :D
      xx

      Törlés

Tiny Hand