2013. augusztus 7., szerda

52. fejezet

Hi, babes!
Mint látjátok, meghoztam az 52. fejezetet! Nem mondanék róla semmi extra tudnivalót.. Olvassátok és véleményezzétek!
Egyébként most, hogy összejött a 200  feliratkozó, nagyon szeretném, hogyha többen írnátok hozzászólást. Legalább most az egyszer.:) Mert érdekelne, hogy miért találta több, mint 200 ember érdekesnek ezt a blogot.. Tényleg nem értem.:D
Nos, most ennyi lenne. Nem rizsázok. Csak még egy valamit: feltétlenül tessék bekövetni a tumblr blogot is!! És jó olvasást! xxx

52. fejezet


A hüvelykujjam a kis zöld gomb felett remegett. Felhívom Emilyt. Beszélek vele. Még nem tudom miről. Aggódom, hogy mégsem fog kedvelni. Vagy esetleg én nem fogom kedvelni őt. Nem tudom.. Hiányzik, hogy valaki végre azt mondja, hogy szeret. És itt most a családomra gondolok. Hisz apa már soha többé nem mondhatja, de itt van Emily. Az anyám. És minden vágyam, hogy egyszer érezzem az "anyai szeretetet". Mert ez borzasztóan hiányzik. Igazából azt sem tudom milyen érzés ez pontosan. Csak filmekben láttam eddig a tökéletes családi pillanatokat. Nem volt még részem túl sok ilyenben.
A fülemhez tartottam a mobilt, s vártam. Kicsöngött. Sokszor, egymás után. Egyre idegesebb lettem. Megint csak várok és várok.

- Igen, tessék? ─ szólt bele hirtelen.

- Ömm, é-én.. Sam vagyok ─ pár másodperc után tudtam csak válaszolni.

- Ó, szia! Már vártam a hívásodra.

- É-Én pedig már vártam a felbukkanásodra.. Vagyis mégsem. Egyáltalán nem vártam rád. Nem érdekeltelek téged soha, most meg a semmiből idejössz és Harryvel közölteted, hogy élsz? Ez nagyon nem volt fair. Senkivel szemben ─ bizonytalanul magyaráztam.

- Ezt személyesen kell megbeszélnünk.. Hosszú történetem van, amit muszáj elmondanom neked. Különben nem tudsz megérteni.

- Rendben. Mikor és hol?

- Nos, ha szeretnéd akkor leutazom hozzád. Lishez. És ott tudnánk beszélgetni.

- Oké, Emily. Én itt vagyok.. És nagyon kíváncsivá tettél, szóval várlak.

Nyögött egy "szia"-t, majd bontottam a vonalat. Gombóc keletkezett a torkomban, a gyomrom pedig összeszorult. Tehát idejön. Akár már holnap megérkezhet. Te jó ég, ez túl sok. Nem kellett volna belemenni. Korai ez még..

*

Éjjel tizenegy körül még mindig egy romantikus regényt olvasgattam. Igyekeztem elterelni a figyelmem a problémáimról. Közben pedig elgondolkodtam. A terhességemről. Hetek óta semmi tünetem nincs. Se egy rosszul lét, se egy fura érzés a hasamban. Furcsa. Bár ennek inkább örülök. Elég ennyi stressz az életembe. A görcsös gondolat menetemet a telefonom csörgése szakította félbe. Az alsó ajkamba haraptam, mikor láttam az Ő nevét. Remek! Hogy is gondolhattam volna, hogy békén hagy. Harry nem olyan. Sokkal rámenősebb és kitartóbb. Ezekről az apró tulajdonságairól megfeledkeztem. Legalábbis a délelőtti beszélgetéskor.

- Egyszerű francia ─ szóltam bele sietősen.

- Umm, micsoda? ─ kérdezte zavartan.

- A bugyim. Ha kíváncsi vagy rá ─ elmosolyodva informáltam. - De többet nem mondok.

- Ó, tényleg! Szóval francia.. Most elképzellek benne..

- Annyit megengedek. De ne kezdj el fantáziálni ─ morogtam. - Inkább kérdezd meg, hogy mi volt Emilyvel!
- Oké, mi volt Emilyvel?

- Ide utazik. Beszélgetni akar velem. De félek. Alapból nem jövök ki jól akárkivel.. Nehezen találom meg valakivel a közöshangot. Ezért nehéz lesz..

- Gondold azt, hogy fogom a kezed és melletted vagyok. Tudom, hogy haragszol rám, de talán ez segít.

- Meglehet ─ pirulva motyogtam. - Egyébként milyen napod volt? Nem idegesítetted Franklint?

- Unalmas. És Franklinnek valóra vált egy álma ─ hatás szünetet tartott. - Elvittem magammal a stadionba! Nem elég hogy velem tölthette az egész napját, de még pár lány is rámozdult. Odáig voltak érte ─ büszkén mondta.

- Szerintem legfőképp a pót gazdájáért voltak odáig.. Fogadjunk gyönyörű, szőke, feszesbőrű lányok voltak, nemde?

- Rondák voltak egytől egyig. Nem tudom te hogy vagy vele, de a te kék szemed és cuki mosolyod messze leköröz bármilyen feszesbőrt és szőke hajtincset. Nekem elhiheted!

- Um, most zavarba hoznál, ha itt lennél ─ vallottam be.

- Szerintem te így is zavarba jöttél ─ nevetve jelentette ki. - Jut eszembe; tudod milyen póló van most rajtam?

- Nem, Harry. Nincsenek kozmikus képességeim, hogy telefonon keresztül állapítsam meg. Mondd el inkább ─ összecsuktam a könyvet, és félre tettem.

- Emlékszel amikor először nálam aludtál? Meg másodszor és harmadszor.. Szóval volt az a fehér póló, amit oda adtam neked, hogy aludj benne. És a végén már teljesen Sam illatú lett az egész gönc.. Azt hittem, hogy elvitted magaddal, mert nem találtam sehol, de ma meglett. A fürdőben volt felakasztva. És még mindig olyan illata van mint neked.

- Tehát az van rajtad? És olyan illatod van, mint egy nőnek. Aw, kár, hogy messze vagy tőlem. Érdekelne, hogy milyen rajtad a Sam illat ─ játékosan hadartam.

- Engem pedig rohadtul érdekelne az egész Sam. Életnagyságban. Olyan szívesen megcsókolnám a füled mögötti részt, aztán a nyakad legcsikisebb pontjait puszilgatnám végig.. És közben a combjaidat akarom simogatni, mert tudom, hogy ezektől kiráz téged a hideg.

- Én pedig a hajadba túrnék, és öt percig folyamatosan csókolnálak. Aztán lassan, apró puszikkal borítanám az egész felső tested, mert tudom, hogy ez beindít ─ lélegzet visszatartva mondtam.

- Összekulcsolnám az ujjainkat, és közben olyasmiket csinálnék veled, amiktől garantáltan visítani vagy nyöszörögni akarnál ─ suttogta.

- Oké, akkor itt álljunk le. Ne kínozz tovább ─ sóhajtoztam.

- Ezek után nem fogok tudni aludni, baby. Felzaklattál.

- Te beszélsz nyögésről és visításról, és én zaklatlak fel téged?!

- Ha te nyögnél, akkor én is nyögnék, tudod jól.. És egyébként szerintem is álljunk le!

- Az a baj, hogy most eszembe juttattad, hogy milyen a nyögésed hangja. Egész éjszaka erre fogok gondolni.. Kösz, hogy elrontottad az estémet ─ viccelődtem.

- Ó, én pedig rólad, a francia bugyidról, és a hangodról fogok álmodni.. Minden bizonnyal.

- Ha holnap is ilyenekkel akarsz zaklatni, akkor le fogom tenni a telefont, értetted? Nem hiányzik ez a nyomás, még tőled is.. Jó éjt, Harry.

- Neked is jó éjt, Sam Jillian Ross. Hiányozni fogsz.

Kinyomtam a telefont, mert tudtam, hogy ezt már csak marasztalásból mondta. Ha viszonzom a "hiányzol"-t, akkor még utána jött volna a "nem bírok nem gondolni rád" és a hasonló dolgok. Persze ez mind igaz lenne, de most egész másra kéne koncentrálnom. Emilyre. De ez így nehéz. Harry eltereli a gondolataim azzal, hogy ilyeneket mond. Talán hálásnak kellene lennem neki.

***

Kora délután egy eldugott kávézóban várakoztam. Odahívtam Emilyt. Nem akarom, hogy Lisnél legyen. Hogy vele kelljen egy légtérben tartózkodnom. Elég ha egy motelben száll meg..
A hajam lófarokba fogtam; kockás inget és alá egy szürke topot vettem fel. Ehhez pedig egy fekete csőnadrág, és a kedvenc torna csukám párosult. Egyszerűen néztem ki. Úgy mint bármelyik másik nap. A fülhallgatómban Lana Del Rey Blue Jeans-e szólt. Teljesen ellazultam. Csak a mai találkára koncentráltam. Hogy néhány pillanat múlva sor következik életem egyik legkínosabb beszélgetése. És pontosan fél perc múlva meg is jelent az említett személy. Emily szőkés barna tincsei frissen festettnek tűntek. Felvont szemöldökökkel mutattam a furcsállásomat. Szándékosan akart "megfiatalodni" hirtelen? Kivettem a fülhallgatókat, és leállítottam a zenét. Emily udvariasan köszöntött, én pedig viszonoztam. Leült velem szemben, s rendelt magának egy fekete kávét. Én a habos kappucsinómmal eltörpültem a kifinomult ízlésű "anyám" mellett.

- Mondasz magadról pár dolgot? Van másik családod? Vagy valami.. ─ kezdtem bele.

- Nos, igen. Van másik családom. De ne érezd magad rosszul ezért. Új életet kellett kezdenem ─ vallotta be.
- És mi volt az ok? Mi volt annyira fontos, hogy ott hagytál minket?

- Az apád rengeteget ivott akkoriban. És ezen kívül is voltak ügyei. Egyszerűen nem bírtam mellette. Szörnyű volt. Persze téged szeretett, de engem akkor már nem tartott sokra. Borzalmas dolgokat művelt, amikről jobb ha nem tudsz ─ görcsösen informált.

Megijeszt. Voltak idők, amikor apám rajtam vezette le a feszültséget. Akár veréssel, akár kiabálással.. De ennek ellenére sokszor éreztette, hogy szeret. Én pedig az összes rémisztő cselekedetét az ital hatásának tudtam be.

- Ez akkor sem mentség! Tudod hányszor éreztem magam egyedül? Hogy hányszor sírtam miattad, mert soha nem ismerhettelek? És mert azt hittem, hogy autóbalesetben meghaltál.. Szerintem kettőtök közül te voltál a szörnyűbb ember.

- Oké.. Akkor úgy tűnik fel kell világosítanom téged. Az apád egy szép napon úgy döntött, hogy többé nincs rám szüksége. Kidobálta az összes cuccomat az utcára, és ordítva elzavart. El sem hiszed hányszor próbáltalak visszaszerezni. Hogy hányszor figyeltelek téged a játszótéren, és hogy hányszor láttalak hazamenni a suliból. Én mindig ott voltam veled, csak te nem tudtad. A barátodról is értesültem. Láttalak titeket az utcán, és a szívem összeszorult, hogy nem számíthattál egy anyára, aki elmondana neked pár dolgot a csalódásokról, stb. Ezerszer jobban fáj ez nekem, mint neked ─ könnyekbe borulva fejezte be.

A gondolataim összekuszálódtak. Értetlenül bámultam Emilyt, ahogy bevallott mindent. Nem tudom mit mondjak. Végig szemmel tartott engem? És egyszer sem fogta el őt semmilyen késztetés, hogy odajöjjön hozzám, és leüljön velem beszélgetni?

- D-De mi akadályozott meg abban, hogy odagyere hozzám? ─ szipogva motyogtam.

- Te is tudod, hogy soha nem hittél volna nekem. Nem közölhettem csakúgy váratlanul és alaptalanul, hogy én vagyok az anyád! ─ hadarta remegő hangon.

- Ezért inkább felhasználtad Harryt, igaz? Ez is elég aljas dolog volt. Őt bántottam azért, amiért te voltál a hibás..

- Ó, kicsim.. Mondj egy személyt, akiben feltétel nélkül megbízol rajta kívül!

- Sofie és Clar ─ vágtam rá.

- Velük viszont még soha nem beszélgettem korábban. Ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

- És miért most jutott eszedbe ez az egész?

- Már hónapok óta terveztem ezt. De most tűnt a legalkalmasabbnak.

- Igen, most, hogy apa meghalt, ugye? Akkoris szükségem lett volna valakire, aki megérti a fájdalmaim..

- Harry megértette. És a barátaid is. Ne keress kifogásokat, Sam ─ a kezemért próbált nyúlni, de én elhúztam.

- Akkor ezek után mi lesz? Törődni akarsz velem? Miután mindjárt tizenkilenc leszek? Miután már meg van a saját életem? Miután a lehető legrosszabb dolgokon is átvergődtem magam valahogy?

- Szükséged van egy anyára. Az anyának pedig szüksége van rád ─ mondta halkan. - Néha találkozhatnánk. Elmehetnék sétálni, vásárolgatni, vagy ilyesmik.

- Egy pillanat! Én nem ez vagyok. Én távol állok az ilyenektől. Ha van egy ember, akit kedvelek, azt ruhák vásárlása nélkül is megkedvelem. Nem kell rám erőltetned magad. Majd meglátjuk, hogy működik-e..

- Rendben, ahogy akarod. De légy velem elnéző. Ne azt lásd bennem, aki tizenhat éve elhagyott, hanem azt az anyát, aki nagyon-nagyon hiányolja a lányát és nagyon szeretné megismerni. Ha már nem is lesz soha olyan szoros a kapcsolatunk, legalább tegyük meg ami tőlünk telik, oké?

- Oké. Első sorban találkoznod kell a szeretteimmel. Clar és Sof jobban ismernek bárkinél; Harry pedig.. jobban szeret bárkinél ─ bizonytalanul hagytam abba a beszédet.

- Miért volt ez a bátortalanság? Valami nincs rendben? ─ tipikus anyás viselkedés tört ki belőle, amitől egyenesen plafonra mászok. Nem vagyok ehhez hozzászokva.

- Umm, ugye nem gondolod, hogy egy óra ismerettség után ilyenekről fogunk beszélgetni? ─ hárítottam.

- Szívesen meghallgatlak ─ kortyolt egyet a kávéjából. - De megértem, hogy bizalmatlan vagy még.

Kínosan bólogattam, majd én is az innivaló szürcsölést választottam menedékként.

- Megakarom ismerni a családodat. Tudni akarom, hogy ők hogy viszonyulnak hozzád, és te hogy viszonyulsz hozzájuk. Ez fontos szempont lenne.

- Természetesen. Majd meghívlak egy ebédre a közeljövőben. Egyébként van egy nálad három évvel fiatalabb fiam, és egy öt évvel kisebb lányom. Rick és Ave ─ mosolyogva mondta. - Remek srácok. Csak hogyis mondjam.. A tinédzser korszakukban vannak, tehát nem hófehér egyikőjük sem. De ettől függetlenül jó fejek.

- És.. Van férjed?

- Oh, igen. Steve Allen. Remekül megvagyunk.. ─ az utolsó kijelentése kissé "sántított".

De nem akartam faggatózni. Egyelőre elég ennyi információ. Van egy teljesen átlagos és normális családja, csakúgy, mint a társadalom nagy részének. Nincs benne semmi kifogásolnivaló. Kedvesnek tűnik. Sőt, mondanám, hogy aranyos.. De nem szeretném ennyi jó tulajdonsággal felruházni egy ilyen rövid ismerkedés után.

*

Emily elkísért egy darabig, aztán visszament a moteljébe. Az erdő közepén futó út vezetett vissza Lisék házához. Késő délután volt már, a levegő pedig lehűlt. Egy vékony ingbe tudtam csak burkolózni. Zsebre dugott kezekkel haladtam az út szélén, s próbáltam minél gyorsabb ütemre kapcsolni. Kissé ijesztő ez a kietlen terület. Körülöttem csak erdő van. Lis azt mondta, hogy ez egy biztosnágos hely. Mókusokon kívül nem igen találkozhatok egyéb állattal, csak ha esetleg letérek az útról. De mégis egyre jobban sújkoltam magamba a gondolatot, hogy valami nincs rendben. Lehet paranoiás vagyok, de szinte éreztem, hogy valaki lát. Bedugtam a fülhallgatóimat, és újra elindítottam a Blue Jeans-t. Megpróbáltam elterelni a gondolataim.
"Csak előre. Ne nézz hátra." ─ hajtogattam magamban.
Pár perc múlva inkább úgy döntöttem, hogy kikapcsolom a zenét, mert jobb ha hallom, hogy követ-e valaki, vagy sem. Stresszesen rágcsáltam az alsó ajkam, és túl gyors lépteimnek köszönhetően sikerült felbuknom egy kőben. A lábam eléggé megfájdult, ahogy belerúgtam a kemény kőbe. A hasamra estem, ez pedig jobban nyugtalanított, mint a lábfájás.

- Hadd segítsek, gyönyörűm ─ ismerős hang szólított meg.

A kezeimre támaszkodva tornáztam fel magam a földről, majd megfordultam. Greg. Ó, már majdnem megfeledkeztem arról az "apró" tényről, hogy ő Lisa pasijának a fia. Remek..

- Mi szél hozott erre? ─ öntelten vigyorgott rám a félhomályban. - Egyedül jöttél?

- Semmi közöd hozzá, sajnálom ─ vállat rántva faképnél hagytam, s tovább folytattam az utam.

Viszont ő sokkal cselesebbnek bizonyult. Megragadta a csuklómat, és maga felé fordított. A derekamhoz emelte kezeit, és magához húzott. Undorodva lélegeztem be az "illatát", s próbáltam kioldozni magam a szorításából.

- Már nagyon régóta vártam erre a percre, gyönyörűm ─ lihegte, majd erősen megmarkolta a fenekem. - Te és én.. Ne mond, hogy még nem gondoltál bele!

Hevesen csóváltam a fejem, és megkíséreltem eltolni őt magamtól. De az erőm mit sem ért, az övével szemben. Magához préselt, az ajkaival pedig a nyakamat kezdte csókolgatni. Gyomorforgató érzés volt, hogy ezt megmeri tenni. És hogy ezt egyáltalán ő teszi. A szívem egyre hevesebben dübörgött, a félelem pedig eluralkodott rajtam. Egyedül vagyok. Csak magamra számíthatok. Csak egy gyenge pillanatára vártam. Hogy elővehessem a harcias Samet.

- Nem fogsz egy pillanatot sem megbánni, baby ─ nyögte.

( Most nagyon fontos lenne egy komment.. Köszönöm előre is! x )

27 megjegyzés:

  1. Imádtam:) de szerintem nagyon lemaradtam. Sam eddig nem terhes volt??:O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ömm, de?! :D
      Én megmondtam, hogy ez egy komplikált terhesség lesz.. c;

      Törlés
  2. Aaaahw:') egyszeruen imadtam. Ezen a reszen (meg a legtobben) is egy jot sirtam..teljesen aterzem Sam helyzetet:) nekem sincs anyam..vagyis van, csak nem tartom vele a kapcsolatot. De nagyon orulok neki, hogy Sam es az anyukaja vegre megprobaljak rendbe tenni a dolgokat:) remelem sikerulni fog nekik <3
    A vege pedig...uhh..remelem nem tortenik semmi olyan:| de igazabol varom azt a pillanatot amikor egyszer csak Harry varatlanul felbukkan xd
    szooooval:) ez is egy iszonyatosan jo resz lett:') megerte varni ra <3 kerlek siess a kovetkezovel xx :)

    VálaszTörlés
  3. Imadtam ..tudod azt hittem hogy feledésbe merüly a terhessêge...de most örülök hogy ujra felhoztad :-) u.i:a blogod egyre jobb mint a Dark izgibb ;)

    VálaszTörlés
  4. nagyon jóó :DDD siess a következővel :33

    VálaszTörlés
  5. Helo!:D
    Te szent jó isten!:o
    Hogy merted itt abbahagyni?:o Most is imádtam mint mindig!:)
    xx

    VálaszTörlés
  6. Neee, mért kellett belekeverni Greget? Jaj, mik lesznek itt a következő részben..És az a mondat, hogy "A hasamra estem, ez pedig jobban nyugtalanított, mint a lábfájás." ennek úgy érzem, hogy következménye lesz...:( pedig nem kéne. Ajj.
    Amúgy fantasztikus lett:)
    Hamar hozd a következőt, mert most erre nagyon-nagyon kíváncsi vagyok! Puszi, Virág :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett.
    Folytasd!! Imádom :) <3

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Remekre sikerült fejezet. Nagyon izgulok, amiatt, hogy mi fog Sam-mel történni, remélem jön Harry és megmenti :P hihi
    Siess a kövivel!

    xoxo Jule

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó részre sikerült.! Várom a kövit. ;)

    VálaszTörlés
  10. Omajgad*--* Nagyon- nagyon jo resz lett! Valami zsenialis ahogyan irsz. Es ezt nem kedvessegbol mondom. Ez az igazsag! Majd a vege fele irok valoszinuleg hosszabb kommentet.:) Nem hiaba van az a 200-nal tobb feliratkozo. Tudjak az emberek, hogy mi a jo. :-) Es szeretnem ezuttal is megkoszonni neked, hogy elkezdtet ezt a blogot, mert rengeteg embernel elerted, hogy a kepernyore tapadjon es a kormet ragva izguljon Samert, Harryert vagy esetleg a kapcsolatukert. So a vegere azt tanacsolnam neked, hogy ne hagyd abba az irast es higgy magadban, ha neha nehez is! Tudd, hogy mi mindig ott vagyunk neked!
    Iszonyatosan varom a kovetkezo reszt. :) <3
    @OfiOfficial

    VálaszTörlés
  11. Imádom *-* annyira ügyi vagy:)

    VálaszTörlés
  12. Sziia!! Nagyon jó rész lett, mint a többi. Imádom ezt a blogot, és mikor olvastam nem rég, hogy abba szeretnéd hagyni, nagyon elszomorodtam. Tudom, nem írok kommenteket, de általában telóról olvasom az új részeket és onnan nem tudok. Ha meg géphez kerülök elfelejtem. De csak, hogy tudd rendszeres olvasója vagyok a blognak. Remélem majd jól ki fognak jönni Emilyvel és azt is remélem, hogy nem veszti el a babát. A sok stressz és az esés miatt. Jajj és remélem, valaki leállítja Greget. Nagyon jó rész volt! Imádtam! Hozd a kövit, ahogy időd engedi! :) sok puszi. Gabi Gab :) <3

    VálaszTörlés
  13. Nagyon imádom a blogod. Kérlek siess a kövivel!! És hogy merted itt abba hagyni ?? :DD

    VálaszTörlés
  14. Istenem miért itt kell abbahagyni ??? Annyira imádtam! Nagyon tetszett!!!
    És alig várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  15. anyám de cuki a Harry *-* de még is hogy tudod mindig a legjobb résznél abbahagyni?? áhh annyira várom a kövit :DD imádom ahogy írsz ♥♥ :D

    VálaszTörlés
  16. Szokás szerint nagyon jóóó lett !!! :) ... remélem h jön Harry és Greg-et jól összeveri ... siess a kövivel !!! :)

    VálaszTörlés
  17. Sziaa:)) Tegnap kezdtem el olvasni a blogod...de egyszerűen beleszerettem!!!! ;D Kifogástalan az egész!!Gyönyörű blabalaaa nem igazán tudok mit hozzá fűzni :D Csak a szokásost vagy még annál is többet!!;) Fantasztikus az ahogyan írsz,lenyűgöző,elképesztő és még sorolhatnám!!! Türelmetlenül várom a következő részt!!<33 ;))

    VálaszTörlés
  18. Ezt a részt is imádtam, úgy mint a többit! Fantasztikusan írsz!:) Csak így tovább! Várom a következő részt!:):)

    VálaszTörlés
  19. Csak egy szo: IMADOM! Kaprazatosan irsz! Nagyon nagyon jo!
    Kovit hamar:)❤����������������

    Xx.

    VálaszTörlés
  20. Tegnap este kezdtem el olvasni és csak annyit tudok rá mondani hogy I-MÁ-DOM nagyszerűen ír csodálatos a blogod csak így tovább :) ♡ ♥ ♡ ♥

    VálaszTörlés
  21. nagyon jo lett! Imadtam 2-szer is elolvastam egymas utan :D♥

    VálaszTörlés
  22. asdfghd eszméletlenül jó lett..:3
    Végre kibékült Harry és Sam.:$
    Greget meg megfejelem, ha bántani fogja Samet.:@:D
    but..Sam ügyes és majd valahogy elintézi:D

    "..- Unalmas. És Franklinnek valóra vált egy álma ─ hatás szünetet tartott. - Elvittem magammal a stadionba! Nem elég hogy velem tölthette az egész napját, de még pár lány is rámozdult. Odáig voltak érte ─ büszkén mondta.." oké Harry..kicsit egoskodik:DDD
    ÉS AZ A TELEFONOS BESZÉLGETÉS..*-*Mi lesz itt, ha Sam haza megy?:"D

    Bocsi, hogy csak most komiztam, telóról a kódokat eléggé shit beírni._.
    Btw..Istenem olyan jó lett.*o* Nembírok várni, szóval siess a következő fejezettel, de unmencis múkusom:$:D

    VálaszTörlés

Tiny Hand