2013. augusztus 4., vasárnap

51. fejezet

Hi, beautifuls!
Rekord sebességgel hoztam nektek az újabb részt, úgyhogy remélem örültök egy kicsit.:) Szerintem ez most hosszabb lett, mint az előző. Minőségileg nem tudom.. Majd eldöntitek! És feltétlenül kövesse be minden tumblr-girl a blog tumbliját - KATT - ! Mert mostantól valószínűleg felrakunk minden rész előtt egy rövid kis előzetest! Tehát érdemes figyelemmel követni azt az oldalt is! :) Nos, akkor jó olvasást!

51. fejezet


Képtelen voltam megtenni. Egyszerűen nem tudtam felhívni Emilyt. Mégis mit mondhatnék neki? Gondolkodnom kell. Időre van szükségem. Távol mindentől és mindenkitől. Úgy döntöttem, hogy elutazok a nagynénémhez. Lis-t utoljára a temetésen láttam. Pedig megakartam látogatni, hogy legalább egy rövid ideig támogassuk egymást abban az időszakban. De végül semmi nem úgy alakult. Most viszont elmegyek hozzá. Nála leszek, és gondolkodni fogok. Na meg ha már ott vagyok, akkor egy kicsit kifaggatom, hogy mennyit tud Emilyről. Mert biztosan ő is tudja ezt a "titkot".

*

Megvettem a votnatjegyem, majd visszamentem Harry lakásába. Egy pár ruhát összekapok és már itt sem vagyok. Az ajtó előtt mély levegőt vettem, aztán kinyitottam. Halkan bementem, s bíztam benne, hogy így éjfél körül már alszik és nem találkozom vele. Lábujjhegyen osontam a nappali felé.
- Sam! Visszajöttél? ─ szélesedő mosollyal támadott le.

- Nem, Harry. Csak a testem van itt.. A lelkem összetört ─ komoran mormoltam.

Kikerültem őt, és a hálószobába indultam. Szerencsére még nem pakoltam ki mióta visszajöttem, szóval készen áll a bőröndöm is. Megmarkoltam az utazó táska fülét, lépteim pedig a folyosó irányába vittek. Harry viszont a fejébe vehette, hogy nem enged elmenni. Az ajtóban állt, és akármennyire csúnyán néztem rá, ő nem tágított.

- Megint elmész? Nem oldhatsz meg így mindent ─ mondta nyersen.

- Ne te célozgass itt a helyes döntésekre, kérlek ─ tekintetem az övébe fúrtam. - Utállak. Nem akarlak látni, úgyhogy hagyj elmenni ─ nagyot nyeltem a mondatom végén.

Rosszallóan csóválta a fejét, majd arrébb lépett. Rendben, tehát elenged.. Sokat küzdött mondhatom.. Bár igazából nem érdekel. Jobb is, hogy veszekedés vagy hasonló összetűzés nélkül elmehetek. Rápillantottam, mialatt elsétáltam mellette. Zöld szemei sajnálatot sugároztak, de nem törődtem vele. Az agyamon viszont átfutott a gondolat, hogy meghatározatlan ideig távol leszünk egymástól. Utálom, de mégis megvesznék nélküle. Megőrülök. Miért ilyen nehéz minden?

- Ó, rohadj meg!

Visszafordultam, és heves léptekkel közelítettem meg őt. Az ujjaimmal puha tincsei közé túrtam, majd egy "szenvedélyes" csókot csaltam ki belőle. Türelmetlen és sokat mondó csók volt.
Az ajkaink szétváltak, és mindketten meglepődtünk.. Rajtam. Harry arcán egy büszke mosoly szélesedett, amin csak felhúztam magam. Megint elrontja! A következő tettem pedig csak a pillanat hevében jött. Csak annyit vettem észre, hogy megpofoztam.. Ő pedig az arcát fogta, és még meglepettebb volt, mint a csók után. Ezt a két dolgot muszáj volt megtennem, mielőtt hetekre elutazom.

- Oké. Ezt most miért is kaptam? ─ felháborodottan kérdezett.

- Mert egy szemétláda vagy ─ jelentettem ki érzelem mentesen. - De sajnos túl szép szemétláda vagy. Egy ronda szemetestől vagy szeméttől könnyebben megválnék.

- Szóval én egy szép szemét vagyok, akit nem tudsz kidobni? Umm.. Köszönöm a bókot.

- Oh.. Bocs, kihagytam, hogy te nem szimplán egy gyönyörű külsőbe burkolózott szemét vagy, hanem egy titkolózós, megbízhatatlan, perverz és szívtelen szemét is ─ tartottam a komoly arckifejezést, de ez a beszélgetés már rég nem a komoly kategóriába tartozik.

Folytattam a megkezdett utam a kijárat irányába, magam mögött hagyva őt. Viszont ahogy átléptem a küszöböt, megállított a félelem. Éjszaka nem járkálhatok csakúgy.. Gyalog, egyedül. Kockázatos lenne. Egy félénk pillantást címeztem Harry felé, ő pedig azonnal tudta, hogy mire gondolok. Istenem.. Hat hónap alatt ennyire megismertük volna egymást? Hogy egy szimpla nézésből tudjuk mit akar a másik? Nos, ezek szerint igen..

*

Az autó út természetesen csendes volt. Harry körülbelül százszor a lelkemre kötötte, hogy "hívjam, ha baj van és akárhol vagyok, ő eljön értem". Nem mondtam meg neki, hogy Lis-hez utazom. Csak annyit adtam a tudtára, hogy elmegyek Londonból. Úgysem tudta volna kiszedni belőlem, hogy hová készülök.

- Hé, baby.. Ne felejtsd el, amiket mondtam. Rám bármikor számíthatsz, melletted vagyok. Emilynek pedig próbálj megbocsájtani, hiszen nagyon szeret és hidd el, kellőképp gyűlöli magát azért, amiért elhagyott téged. De mindennek meg van az oka. Beszélj vele ─ a csuklómat fogva magyarázott. - Engem pedig ne utálj, kérlek.. Hihetetlenül fogsz hiányozni, érted?!

- Vigyázz Franklinre ─ nyögtem.

Aztán pedig kiszáltam a kocsiból. Becsaptam az ajtót és megindultam a vonat állomás váró részlegéhez. Hamarosan eltűnhetek végre, egy sokkal nyugodtabb környezetbe..

***

- Oh, Istenem, Sam! ─ Lis egy szoros ölelésbe burkolt, ahogy átléptem a küszöböt. - Ezer éve..

Nagyot sóhajtottam, és viszonoztam az ölelést. Tizennyolc év alatt talán most öleltem meg másodjára igazán őszintén. Utoljára apa temetésén..

- Csak így egyedül, drágám? ─ kérdezte, s közben maga után húzott a nappali felé.

- Ha most Harryre célzol, akkor inkább hagyjuk.. Mostanában csak magamban tudok megbízni.

Fáradtan lehuppantam a kanapéra, Lis pedig a konyhában készített valami ehetőt. Bár most az étvágyam nem igazán izgat. Csak feküdni akarok és gondolkodni. Na meg persze Emilyről faggatózni.

- Hoztam egy kis gofrit. Edd meg! Már ha szereted ─ az ölembe tette a tálcát, ami ennivalóval volt megpakolva.

Gofri.. Harry is állandóan gofrival akart tömni. Sosem szerettem, de az ő kedvéért megettem. Nem kellett volna. Túlságosan is függök tőle. Fintorogva a számhoz emeltem a tejszínhabbal áztatott ételt, s próbáltam kezdeni vele valamit. Lisa mindvégig engem kémlelt, és szinte rá volt írva, hogy "bökd már miért jöttél pontosan". Kiakarom bökni.. De még nem tudom hogyan.
Miután lenyeltem az utolsó falatot, megköszörültem a torkom, s szólásra nyílt a szám. Most vagy soha..

- Lis, kérdezhetek valamit? De kérlek légy velem őszinte ─ puhatolóztam.

Bólintott egyet; az arcára pedig vörös pír kúszott. A pulóvere szegélyét piszkálta és feszülten viselkedett. Várjunk.. Azt hiszem sejtem mi folyik itt.

- Drágám, igaz amit a barátod mondott. Emily az édesanyád ─ komoly arccal közölte.

Ismét lefagytam. Harry a nagynénémmel is szövetkezett. Remek! De most mégsem tudtam másra gondolni, mint Emilyre. Tehát minden bizonnyal igaz a hír. Hogy tizenhat év után újra érdeklem az anyámat. Ráadásul először nem is velem közli, hanem Harryvel. Érdekes..
Némán meredtem magam elé, s agyaltam az életemen. Beszéltem és találkoztam is az anyámmal, akiről akkor még nem tudtam, hogy az anyám. Szó szerint kiráz a hideg. Mindig is kísérteties érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ezt soha; még legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni róla. Ezek után mi lesz? Hogyan fogjuk ezt megbeszélni? Nekem rengetegszer volt rá szükségem.. Soha sem volt egy anyám, aki elmondhatná, hogy mit tegyek különböző helyzetekben. Apa volt az egyetlen, de az nem ugyanaz. Néha csak egy meleg ölelésre lett volna szükségem, anyától. Az apám pedig nyilván tisztában volt mindennel. Hogy Emily elhagyott minket. De akkor mikor szerette volna elmondani ezt nekem?
Ezekre a tényekre gondolva lecsordultak az arcomról a könnyek. A sós cseppek rengeteg fájdalmat vittek magukkal. A kanapé szélén sírtam, Lis pedig átölelt. Viszont nekem most legfőképp az Ő ölelésére lett volna szükségem. De erről egyelőre csak álmodozni tudok, mivel minimum két hétig nem fogunk találkozni. Egy Harry ölelés biztosan elnyomná az összes kínomat. Egy Harry csók elfeledtetne velem minden rosszat.. Oh, az Istenért.. Miért nem tudok nélküle létezni?

- Akarsz beszélni valakivel? Otthonról? ─ suttogva kérdezte.

Mintha csak a fejembe látna. Elővette a zsebébe tuszakolt mobilját, majd a névjegyzékben kezdett keresgélni. Oh, el is felejtettem, hogy ő és Harry már beszéltek. A kezembe nyomta a telefont, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Elsuttogott egy "sok siker"-t, aztán elhagyta a nappalit. A fülemhez tartottam a fekete készüléket, s türelmesen vártam a válaszra. Addig magam köré csavartam egy sárga színű vékony plédet, és magamhoz húztam a lábaim. Csak vártam és vártam. Számolgattam a kicsöngéseket, s egyre bizonytalanabb lettem. Meddig várjak még?

- Umm, igen? ─ szólt bele halkan.

- Felébresztettelek? Bocsánat ─ szipogva beszéltem.

- Egy órája tudtam csak elaludni, de lényegtelen. Te soha nem zavarsz ─ álmos hangja még telefonon keresztül is simogatta az érzékeim.

- Nos, lenne hozzád egy kérdésem. Mivel te elviekben szeretsz engem, ezért gondoltam, hogy tudnál segíteni.. Szóval, te mit tennél a helyemben? Felhívnád az anyád, aki évek óta feléd se nézett, vagy megvárnád míg ő lép?

- Először is: én gyakorlatiakban is szeretlek. Másodszor pedig: én felhívnám őt. Mit veszíthetsz?

- Oh, szóval még én kezdeményezzek.. És mégis mit mondanék? Hogy "hello anya, tizenhat éve nem láttalak, hogy vagy?".. Nem is ismerem őt. Kicsi voltam mikor eltűnt az életemből..

- Nyugi, nem harap. A lánya vagy. Nyilván tudni fogja, hogy miről kéne beszélnetek leginkább.

- Kösz a semmilyen tanácsot ─ morogtam.

- Um, bocsi, elfelejtettem, hogy te most utálsz.. ─ incselkedett.

- Igen, ki nem állhatlak. És nem fogok enyhülni.

- Ha nem enyhültél volna, akkor most nem beszélgetnénk, baby..

- Nem tudsz semmit. Csak azért hívtalak, mert kétségbeestem. Egyébként haragszom rád. Komolyan.

- Rendben. Legalább már nem utálsz. Csak haragszol rám ─ szinte hallani lehetett, ahogy elmosolyodik.

- Fogd be! Most le kell tennem. Kimegyek a friss levegőre és a seggfej barátomra, valamint a szívtelen anyámra fogok gondolni! Ne zavarj ma már többször azzal, hogy hívogatsz..

- Oh, pedig reménykedtem, hogy este felhívhatlak és megtárgyaljuk, hogy milyen bugyi van rajtad.. Meg ilyenek ─ nevetve mondta.

- Nem. Nem veszel rá a mocskos játékaidra, Styles. És most egyébként is felejtős, hogy ilyenekre gondoljak. Hahó! Tegnap közölted velem, hogy az anyám él!

- Tapintatlan szemét vagyok, tudom.. Ja, és ne aggódj, megoldódik majd minden. Azért pedig külön reménykedem, hogy ezalatt a pár hét alatt legalább egyszer csinálunk valami "rosszat", így telefonon keresztül.. Jó móka lenne.

- Szia, Harry ─ makacsul kiléptem a beszélgetésből.

Rendben, legalább hallottam a hangját. Több, mint a semmi. Viszont a legnagyobb és legfontosabb kérdésnek még mindig nem találtam meg a válaszát. Mit tegyek? Ma muszáj lesz felhívni Emilyt. Különben beleőrülök ebbe az aggályoskodásba..

*

A tóparton sétálgattam, és rugdostam az előttem heverő köveket. Az egyetlen zaj, amit hallottam az a madarak csicsergése és a víz lágy hullámzása. A nádasban észrevettem egy csónakot, ami már kissé korhadt volt, viszont nagyon megragadta a tekintetem. Egy elhagyatott csónak, ami már senkinek nem kell.. A régi önmagamra emlékeztet. Leültem a parti kavicsokra, s az ölembe vettem a rajzfüzetem. A ceruzámmal vázolgatni kezdtem a nádast, és a csónakot. Közben pedig gondolkodtam. Mint általában. Emily kedves nőnek tűnik. Bár nem hiszem, hogy én és ő tudnánk már olyan kapcsolatban lenni egymással, mint egy anya a lányával. Maximum valami felszínes dologról lehetni szó. Legalábbis én úgy érzem. Ez pedig nagyon elszomorít.

- Szia, drágám ─ Lis termett mellettem. - Csak szólni akartam, hogy Emily az előbb hívott. Szeretné, ha visszahívnád és beszélnétek.

Az alsó ajkamba harapva bólogattam, majd felegyenesedtem a földről. Visszaindultunk a ház irányába. És minden egyes lépést megtéve közelebb kerültem ahhoz a beszélgetéshez. A gyomrom görcsbe rándult, a szívem pedig egyre gyorsabban vert. Nem állok még készen!

( Neked pár pötyögés, nekem egy hatalmas mosoly! Kommenteljetek, kérlek! x )

22 megjegyzés:

  1. nagyon kíváncsi vagyok :DDD siess a következővel :$$ <3

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett, kíváncsi vagyok mi lesz a közeljövőben :o :)) x

    VálaszTörlés
  3. uuuu, nagyon jó lett ez a rész is!:)imádoom <3

    VálaszTörlés
  4. Oh my Styles, már nagyon vártam ezt a részt.:33
    És csalódtam benned?!Oh, dehogy, benned soha se lehet, ezt már megszokhattuk.:)

    Haha, Harry mint mindig most se hagyta el a perverz énjét..:DD

    "..- Oh, pedig reménykedtem, hogy este felhívhatlak és megtárgyaljuk, hogy milyen bugyi van rajtad.. Meg ilyenek ─ nevetve mondta.
    (Ennél a résznél vigyorogtam, mint egy beszívott idióta:D)

    - Nem. Nem veszel rá a mocskos játékaidra, Styles. És most egyébként is felejtős, hogy ilyenekre gondoljak. Hahó! Tegnap közölted velem, hogy az anyám él!.."

    ó, Sam, Sam..Mindannyian tudjuk, hogy nem tudsz ellenálni a Harry Styles féle félistennek soo ezt a mondatot ki se kellett volna mondanod.xd

    Ah, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz Sam&Emily kapcsolata a továbbiakban.Na, meg persze Sarry kapcsolata.:o*-*
    GYOORSAN kövit!!!: D<3
    Niki xx

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett. Imádtam.! :D Amint tudod hozd köviiiit.! ;)

    VálaszTörlés
  6. Mindig megtudsz lepni !:DD
    Remélem Harryék gyorsan kibékülnek.
    imádtam ! ♥

    VálaszTörlés
  7. Mindig megtudsz lepni !:DD
    Remélem Harryék gyorsan kibékülnek.
    imádtam ! ♥

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó rész volt:) Imádtam és nagyon nagyon várom a következő részt...is :D

    VálaszTörlés
  9. Imádom, mikor Harry próbál perverzkedni Sam pedig nemes egyszerűséggel elutasítja.:D
    Ez is annyira jó rész.<3
    Siess.:*

    VálaszTörlés
  10. Szia! Imádom a blogodat és az oldalamon van számodra egy meglepim! http://thenevergiveupyourdreams.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  11. heyaa!:D kikúrt jó lett C': és epekedve várom,a telefonos jelenetet Haz-zal is. :D nagyon remélem,hogy benne lesz majd *o*

    VálaszTörlés
  12. tejóisten.!*__* nagyon kíváncsi lettem..:Ddd
    kérlek siess a kövivel.!(:

    VálaszTörlés
  13. Igen.igen.igen.imádoooom.alig várom már a kövi részt.nagyon kiváncsi vagyok már.pussz:nessa;D

    VálaszTörlés
  14. Szia! Pár napja találtam a blogodat, és váááá, kérek egy autogrammot *w* Nagyon megfogott, jobban mint bármelyik másik blog!*-* Van egy kis "Dark" beütése, és ez izgalmasabbá teszi.:)) Nagyon ügyes vagy, és van egy újabb rajongód ill. feliratkozód!:)
    Nem lényeges, igaz, de ha nem is olvasod el, szeretném elmondani... 3 évvel ezelőtt, öngyilkos lett édesapám (12 voltam) és hatalmas lelkisokkot kaptam, ami még ma is jelentkezik. A lényege a lényegtelennek, hogy mikor közölték Sammel, hogy él az anyukája, (meg az ő apukája is meghalt...) mintha én is várnám, hogy valaki közölje velem, hogy apa még mindig ezen a világon van..:/ Ez nem sértés vagy valami, csak szerettem volna hogy tudd, hogy nagy hatással van bizonyos emberekre a történet...fogalmazzunk úgy, hogy inspiráló!:) Epekedve várom a következő rész, puszii.:):*♥
    Bocsi hogy hosszú és untató.:):s

    VálaszTörlés
  15. Hát hallod ez valami fantasztikus!
    Ez sokkal több számomra,mint egy egyszerű történet.Van benne valami olyan varázs,ami miatt nagyon lehet szeretni.
    Ezt el kell fogadni,Sam nem tudd Harry nélkül élni.
    Uh,vajon tényleg csinálnak majd valami "rosszat" telefonon keresztül?Vajon,miket rejtegetsz még a tarsojodban számunkra?Az még a jövő titka.c:
    Remélem Emilyvel minden rendben lesz.
    IMÁDTAM!(Csupa nagybetűvel!)Ez sokkal jobb,mint bármi más,komolyan csak el kell olvasnom akármelyik részt és máris jobb kedvem lesz!
    Az,hogy pedig ilyen hamar megírtad a részt!Hát nagyon örültem neki!
    A blog tumbliját pedig már most imádom!Nagyon jó ötelt volt!
    Amint tudod hozd,a kövit!Puszi,Tina.xx ^^

    VálaszTörlés
  16. Imádom az írásod olvasni! A legjobb blog :D
    Meglepi: http://stewardesslife.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  17. IMÁDTAMIMÁDTAMIMÁDTAMIMÁDTAMIMÁDTAMIMÁDTAMIMÁDTAM!! PERFECT!! Ludasi Heni voltam:3

    VálaszTörlés
  18. Nagyon jó lett,bár én nagyon kíváncsi vagyok,hogy mikor lesz "fő téma" Sam pocakjában növekvő baby:)

    VálaszTörlés
  19. IIIIMÁÁÁÁDOOOOMMM !!! GYORSAN HOZD A KÖVIT !! :D a tehetség egyértelműen meg van benned az íráshoz ;) .. csak így tovább !!

    VálaszTörlés
  20. annyira jó*.* imádom

    VálaszTörlés

Tiny Hand