2013. július 19., péntek

47. fejezet

Hii, darlings!
Először is: nagyon örülök a sok kommentnek, amiket a múltkori részhez írtatok! Mind nagyon jól esett! És remélem ezúttal sem fogtok szűkölködni a vélemény nyilvánításban. ;)
Másodszor pedig: ez a fejezet nem tudom milyen lett.. Szerintem nem lett nagy durranás, de bízom benne, hogy nem lett annyira rossz. Átolvastam egyszer-kétszer, de ha mégis találtok benne hibát, akkor előre elnézést! És azért is, hogy nem lett valami hosszú rész.:s
Egyébként aki még nem csatlakozott az fb csoporthoz, az tegye meg most: katt
Nos, akkor jó olvasást! :) xx


47. fejezet


A konyhában üldögéltem, egyedül. Tisztes távolságból figyeltem Izzie-t, ahogy jókat nevetgél Harryvel. Gondolatban persze már rég végeztem vele. Az alsó ajkamat harapdáltam, s a kávés bögrémet szorongattam. A szemeimet már nehéz feladat volt nyitva tartani. De tartottam magam. Ha egyedül lefekszem aludni, akkor egyből az jön ki, hogy kettesben maradnak. És az nem lehet. Na jó, talán kissé túlzásba viszem, de ez akkoris.. Idegölő. Ha Izzie nem lenne ennyire csinos és szép akkor még talán könnyebb lenne.
Az előttem gőzölgő kávét szugeráltam, s igyekeztem nem lecsukni a szemeim.

- Hello, édes.

Megugrottam, amikor Harry rekedtes hangja a fülembe hatolt. Azt hiszem elszenderedtem egy széken.. Hát, a mai esténknek egyáltalán nem így kellett volna végződnie.

- Umm.. Hol van Izzie? ─ fáradtan mormoltam, miközben ő karjaiba vett.

- A kanapén alszik ─ halkan beszélt. - Majd holnap mindent elmondok, oké?

Ásítva bólintottam. Elcipelt a hálószobáig, ahol óvatosan lefektetett a matracra. Majd ezt követően eltűnt. Nem maradt velem. Legbelül szüntelenül káromkodtam, de nem igazán tudtam hangot adni semmilyen gondolatomnak. Az álom pár pillanat alatt elnyomott.

*

Lustán a hátamra fordultam, mialatt kidörzsöltem a szemeimből a fáradtságot. A fali órára pillantottam, amiről megállapította, hogy dél múlt pár perccel. Aztán az ágy másik felére néztem. Üres volt. Mély levegőt vettem, majd feltornáztam magam a fekvőhelyzetből. Kicsit szédülve indultam meg a nappali irányába. Kócos tincseimet a fülem mögé tuszakoltam, miközben a folyosón csoszogtam. Szokatlan csend volt. Már előre iszonyodtam a gondolattól, hogy mi történhetett a nappaliban, amíg én nem voltam ott.

- Jó reggelt ─ Izzie bárgyú vigyorral az arcán elém lépett. - Ezt neked csináltam.

A kezei közt tartott egy bögrét, amiben tea gőzölgött. Oh, szóval azt hiszi, hogyha beédesgeti magát ide, akkor minden rendben lesz? Félénken elvettem tőle a bögrét, míg körül néztem a szobában. Nos, a kanapé bevetve; nincs rendetlenség. Egyelőre jó..

- Én most elmegyek a többi cuccomért, majd jövök ─ informált, miközben eltáncolt az ajtóig. - Harry zuhanyzik, ha érdekel ─ bökte ki halkan.

Már hogyne érdekelne?! Bólintottam egyet, s felültem az egyik bárszékre. Egyre furább érzéseim vannak ezzel a nővel kapcsolatban. Halkan szürcsölgettem a teámat, s végig ezt az Izzie rejtélyt próbáltam megoldani. Még mindig nem tudom, hogy miért jött pont ide és milyen szándékai vannak. Várjunk.. Most milyen "többi cuccáért" megy?! Mire készül?

*

- Szia, gyönyörűm ─ Harry a fürdőszoba felől csoszogott. - Jól aludtál? Nem vagy rosszul?

Csak bólogatni tudtam. Úgy éreztem, ha kinyitom a szám, akkor nem állom meg, hogy ne vonjam kérdőn. A tekintetem kicsit elidőzött rajta, amíg magára kapta az egyik kedvenc pólóját. Elpirultam, amikor észre vettem egy piros foltot a nyakán, és pár halvány vonalat a hátán. Tegnap este nem voltam tisztában azzal, hogy miket teszek vele. De egyszer sem panaszkodott, tehát feltehetőleg élvezte a durvaságom.

- Úgy látom, hogy valami nagyon nyomja a lelked ─ motyogta.

Erős karjaival körbeölelt hátulról. A fülembe szuszogott, amitől szinte lebegni kezdtem. Hogyan képes arra, hogy pusztán egy lélegzetvételétől kiráz a hideg?

- Igen.. Valami eléggé nyomaszt. Ki ez az Izzie? ─ óvatosan puhatolóztam.

- Egy barát, akinek szüksége van a segítségemre. Régen volt egy rövid viszonyunk, de semmit nem jelentett ─ az utolsó mondatát különösen hangsúlyozta.

És ismét erősebben szorított magához. A hátamon érezni lehetett heves szívdobogását. Szinte lefogott.

- M-Mit művelsz? Ez fáj ─ nyafogtam.

- Mindketten tudjuk, hogy nem fáj ─ vigyorogva suttogta. - Inkább izgat, nem?

Maga felé fordított, és szembe kerültünk egymással. Az arcom egy élénk vörös árnyalatot vett fel, s szinte mindenem égett. Oh, Istenem.. Nem akartam kimondani, amit gondoltam abban a pillanatban. Olyan állapotban akartam őt látni, amit csak én láthatok.

- Mármint a durvaságodra gondolsz? Mert az inkább nyugtalanít ─ hárítottam.

- Sam, ne játssz velem ─ mormolta két heves csók között.

- Most még nem játszom. De ha ilyen eszközöket használsz ellenem, akkor állok elébe ─ áthatóan meredtem el zöld szemeiben, majd játékos mosolyra húzódott a szám. - Tudod, te voltál a mesterem ─ az alsó ajkamba harapva kacsintottam.

Te jó ég! Ezt tényleg én mondtam?! Még saját magamat is lenyűgözöm a magabiztosságommal.

- Hmm, ez tetszik. De nem hinném, hogy a tanítvány már túl tudná szárnyalni a mesterét.. Egyébként.. ez egy kihívás volt? ─ ledöbbenve bámult engem, miután abbahagyta a csókok sorozatát az áll vonalam mentén.

- Oh, ugyan már, Styles. Ne légy ilyen kishitű. Egyébként akár annak is veheted ─ ajkaimat az övéire préselve akadályoztam meg, hogy tovább beszéljen.

Csókunk kissé "mocskos" volt. Az érzékeim beleborzongtak az intenzív érzelem kimutatásba. Hatalmas kezei a combjaimhoz tapadtak, majd a másodperc töredéke alatt felkapott a magasított székről. Nyelveink szüntelenül dolgoztak, és csakis egy szándék vezérelte a tetteinket. Ujjaimmal rendezetlen, még kissé nedves tincsei közé túrtam. Hirtelenkedve berontottunk a hálószobába, aztán elértünk a bevetetlen francia ágyig.
Jesszus, kezdek félni magamtól! Igyekeztem összeszedni magam, és csillapítani a hevességem. Most az Izz témát kellene boncolnunk, nem egymás ruháit.

- Harry, várj! ─ zihálva próbáltam eltolni magamtól.

Viszont olyan volt, mintha csak a falnak beszélnék. Szívni kezdte a nyakam, az egyik legérzékenyebb pontnál. A jobb kezét gyengéden vontatta le az oldalamon, amibe szintén beleborzongtam.

- Kérlek.. Állj meg ─ nyöszörögtem.

És ezúttal hatásosnak bizonyult.

- Nem akarod? Mi a baj? ─ lihegve kérdezősködött.

- Oh, Istenem.. Én az előbb Izzről kérdeztelek, te pedig csúnyán félre vezettél ─ korholtam játékosan.

- Már elmondtam róla mindent, amit tudnod kell.

- D-De nem elég. Még mindig nem tisztáztál sok mindent. Mi az, hogy ide hozza pár cuccát? És tegnap miért bőgött a nyakadba borulva? És miért nem aludtál mellettem? Összezavarsz ─ kétségbeesetten rebegtem.

- Rendben, akkor kérdezz róla ─ siettetett.

- Oké, de szállj le rólam.. Mármint nehéz vagy, és nem bírlak tartani ─ pirulva beleharaptam az alsó ajkamba a mondanivalóm végén.

Halkan elnevette magát, s egy csókot nyomott az ajkaimra. Nem akarósan legurult rólam. A könyökére támaszkodva összepontosított rám.

- Nos, akkor kezdjük ott, hogy ő kicsoda pontosan?

- Izzie Coleman. Huszonkét éves és volt egy nála tíz évvel idősebb pasija. Aki megfenyegette, hogy bántani fogja őt. Mivel Izz szakított vele. És azért jött ide, mert nem ismer itt Londonban senki mást, aki képes lenne megvédeni őt ─ magyarázta.

Felvont szemöldökökkel bólogattam, s igyekeztem tiszta fejjel végig gondolni. Ez az ügy sehogy sem tetszik. Harrynek kellene megvédeni egy nőt, akinek van egy veszélyes exe. Aki mellesleg harminc is elmúlt. Oké, kezdek tényleg aggódni.

- És azt várja, hogy tizenkilenc évesen te védd meg őt egy erőszakos állattól? ─ rémülten kérdeztem rá az egyértelműre.

Sajnálkozóan bólintott.

- Ezt nem teheted! Úgy értem, é-én.. én féltelek. És ez kockázatos ügynek hangzik ─ hadartam. - Ráadásul most már nem csak miattam kellene tartózkodnod a veszélytől ─ lepillantottam a hasamra, s mély lélegzetet vettem.

- Tudok vigyázni magamra. Izz pedig csak néhány napig marad ─ hangja mélyebben szólt.

Lehunytam a szemeim, és rosszallóan csóváltam a fejem. Feltápászkodtam, s leültem a matrac szélére. Magam elé meredtem és csak azon agyaltam, hogy hogyan tudnám lebeszélni őt erről. Jó, tudom, hogy egy gyenge nőről van szó, de ez akkoris túl nagy elvárás. Az pedig különösen nem tetszik, hogy Izzie Harry egyik régi viszonya. Minden bizonnyal már megvannak az eszközei, hogy hogyan lehet hatni Harryre. És tényleg félek.

- Na, még áll a kihívás? ─ a nyakamhoz bújva motyogott.

- Izz mindjárt jön ─ kicsit szédelegve beszéltem. - És ugye azzal számoltál, hogy amíg Izzie itt van, addig.. én nem tudok így semmit csinálni.. Főleg veled nem ─ hatás szünetet tartottam, majd elnevettem magam.

Ez számára kész kínzás lenne. Úgy ahogy nekem is. De egész biztos, hogy amíg itt lakik, addig megoldhatatlan a kettesben lét. Engem feszélyezne.

***

 Bő két nap elteltével egyértelművé vált, hogy dühös vagyok Izzre. Nem akartam, hogy ennyire feltűnő legyen a haragom, de azt hiszem amilyen fancsali képpel néztem rá, könnyen levette, hogy nem tetszik semmi vele kapcsolatban. Nem beszélgetek vele és inkább kerülöm.
Ma délután egyedül voltam a lakásban. Megbeszéltem Franklinnel a problémáim. Ahhoz képest, hogy csak egy állat, az értelmi szintje túlszárnyal egy-két emberén..
Felpillantottam a fali órára; elmúlt öt! Izzie-t már dél óta nem láttam, ahogy Harryt sem. Aggódni kezdtem. A telefonomért nyúltam, s a névjegyzékben a "H" betűig böngésztem. Benyomtam a zöld gombot, majd a fülemhez szorítottam a készüléket.

- Sam, van egy kis gond ─ szólt bele hirtelen. - Zárkózz be addig, míg nem érek haza ─ hadarta, és ezzel kinyomott.

A szívem ismét követhetetlenül dübörögni kezdett a mellkasomban, ahogy visszagondoltam Harry szavaira. És arra, ahogyan beszélt. Azt hiszem valami történt vele! Ettől féltem. De mi a gond? És miért kell bezárkóznom? És egyáltalán hol van? Mi történik vele? Az elmémet elöntötték ezek a kérdések, és egyre jobban kétségbeestem. Az aggódástól remegtem, a könnyeim pedig lassan érlelődtek ott, a szemeim sarkában. Nem tudom mi történik vele, és ez aggaszt a legjobban. Félek!

( Ne felejtsetek el kommentelni! Sokat jelentene! x )

21 megjegyzés:

  1. Nos, remélem, hogy én leszek az első kommentelő! Fantasztikus lett, mint mindig. De ha nem mondom, szerintem ezt akkor is tudod. Egyébként kissé megnyugodtam, hogy Izzie nem hajt Harryre. Na jó, ez lehet furán hangzott. Mindegy. A lényeg, hogy megrémített a dolog a végén..Én is félek azt hiszem; nem csak Sam. Egyébként én nem találtam benne semmiféle hibát; csodálatosan jól sikerült, mint az ÖSSZES TÖBBI FEJEZET is. És örülök, hogy Sam ilyen magabiztos lett.

    Nagyon várom a folytatást, puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
  2. Imádom*-* nagyon jó írsz!kedvenc blogom:)remélem nem akarod abbahagyni mert ez megunhatatlan:D<3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó:) Imádom!Gyorsan hozd a kövit :)
    Łina

    VálaszTörlés
  4. Természetesen szuper lett, de ez nem újdonság, mivel minden rész nagyon jó. :)
    A monitorra tapadok olvasás közben, senki és semmi nem tudna felállítani a székből, míg nem végeztem!
    Kíváncsian várom a folytatást!! xx

    VálaszTörlés
  5. Jézusom..:oo
    Képes voltál itt abbahagyni??!
    remélem nem áll közéjük ez az Izzie!
    Amúgy rájöttem hogy mikor azt írod h nem lett annyira jó rész majdnem mindig azok a legjobb részek.:Ddd
    és ez a rész is nagyonjó lett!!(:

    VálaszTörlés
  6. Miért?? Miért hagytad pont itt abba? Már elkezdtem én is félni, hogy mi történik Harryvel, amikor...amikor vége lett. Gyorsan hozd a következőt légyszíves!
    Egyébként egyetértek, tényleg azok általában a legjobb részek, amikre azt mondod, hogy nem lettek annyira jók:d
    Várom a folytatást!!:) xx

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett, de ez nem újdonság:) Amúgy az egyik olvasónak igaza van, hogy amikor egy rész elejére azt írod hogy nem lett jó, akkor azok a legjobbak:D Most nagyon mérges vagyok, hogy itt hagytad abba, mert én holnap elutazom és egy hétig nem leszek itthon és nagyon sok idő mire megtudom hogy mi fog történni. :D Most találgathatok...:)Remélem nem lesz nagy baj Sam-el se Harry-vel mert az nem élném túl:D További jó nyarat! :)

    VálaszTörlés
  8. És *dobpergés* fantasztikus rész volt, megint :) Annyira örülök, hogy nem egy Future Chapter-t hoztál, hanem újra elkezdted folytatni a történetet, mert tudom, hogy folytatni fogod:)
    Ne nagyon várakoztass meg minket!:)

    D.xxx

    VálaszTörlés
  9. <3. még hogy nem lett jó.:P. Imádtam, pont mint a többit. Izzie már szerintem (legalább is nagyon remélem) nem fog kavarni. De nagyon várom a kövit.*-* siess.

    xoxo,Edina

    VálaszTörlés
  10. ÁHÁHÁÁÁ...most találtam rá a blogra de..IMÁDOOM♥
    Kövit gyors :DD

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jó *_*
    Imádom!!! ;)
    Ahogy tudod hozd a kövit! :)

    VálaszTörlés
  12. Azt a kur....*-----* Eszméletlen lett! Nekem rohadtul nem szimpi ez az Izi...Remélem Harrynek nem esett baja!:( Nagyon izgulok! Siess a kövivel!:) xx

    VálaszTörlés
  13. Hat ez nagyon jo lett! Imadtam, gyorsan a kovit xx

    VálaszTörlés
  14. Hát ""reggel"" egy ilyen részre kelni..bahh nagyon jó*-*
    Mint mindig most SE lett rossz, mindig félre beszélsz><:D
    Megverem ezt az Izzit, ha valamit forraszt..Harry meg..fuhh..remélem, hogy nem lesz semmi baja:cc.
    Minél hamarabb kövit, mert máris kíváncsi vagyok, illeve kíváncsiak vagyunk a folytatásra:3

    VálaszTörlés
  15. azta remélem nem lesz semmi baja Sam-nek :) jó lett siess kövivel ♥♥

    VálaszTörlés
  16. júúúúújjj de jóóó lett !!! *_* ... gyorsan kövit !!! :D imádom !!!

    VálaszTörlés
  17. Nagyon jó lett, és nagyon örülök, hogy folytatod! :)
    Csak lennél egy kicsit magabiztosabb. Hidd már el, hogy JÓÓÓÓ!!! Sőt, messze felülmúlja azt a jelzőt, hogy jó! :)
    Izzie eltűnhetne már, Harry-nek meg ne essen semmi baja, kérlek, ugyanúgy, ahogy Sam-nek se!
    Sajnálom őket, nem lehet egy nyugodt időszakuk!
    Ettől függetlenül a rész ismét fantasztikus, és remélem, hogy írod még ezt a blogot egy jó ideig.
    U. i.: Múltkor írtad, hogy időszerű lenne befejezni. Tévedsz, nem lenne az! Kérlek, ne fejezd még be! :)

    VálaszTörlés
  18. :oo nekem már az elején nem tetszett ez az Izzie:c IMÁDTAM*-* Siess a kövivel!:$♥

    VálaszTörlés

Tiny Hand