2013. június 30., vasárnap

45. fejezet

Sziasztok, drágák!
Nos, elkészült a 45. (!!) fejezet! Korábban hoztam a tervezettnél, mert most úgy éreztem, hogy a szüneteltetés után muszáj kárpótolnom titeket! :)
Azt hiszem itt az ideje, hogy végre készítsek egy fejlécet a bloghoz, mert már többször is megkaptam, hogy jobban nézne ki a blog.. Szóval belemélyültem a szerkesztgetésbe és valószínűleg a következő alkalommal, amikor új részt hozok, már láthatjátok! Plusz hétfőn első dolgom lesz neki látni egy blog trailer elkészítésnek! Most már tényleg időszerű ezeket megcsinálnom, úgyhogy rávettem magam..
Most viszont jó olvasást a fejezethez! xx

45. fejezet - 6 months ago


Clar korábban lelépett, minthogy feldolgoztam volna a történteket. A hálószoba sötétjében próbáltam gondolkodni. Az éjjeliszekrényen hevert a pozitív terhességi teszt. A francia ágyon feküdtem, és a párnámba fúrtam a fejem. Forró könnycseppek áztatták a fehér anyagot, miközben a koromsötétség leple takart. Magzatpózban zokogtam megállás nélkül. Rá sem bírtam nézni arra a tesztre. Még mindig értetlenül állok az események előtt. Este kilenc van, Harry pedig sehol. Nos, ha mégis bevállalná velem a gyereket, akkoris ezt csinálná? Órákig távol lenne az éjszakában?! Feltehetőleg igen.
Halk ajtó csapódást hallottam, amire kicsit összerezzentem. Erősebben szorítottam magamhoz a párnámat és szorgosan törölgettem le a könnyeim. Nem szabad így látnia. Az alsó ajkamat már vörösre harapdáltam, mikor végre megmozdult a kilincs. Át akartam ölelni, de a fél méterre lévő pozitív terhességi teszt visszatartott.

- Szia ─ sírós hangon mormoltam.

Jobbnak láttam, ha most egy kicsit szolid maradok. Semmi nem zaklatná fel jobban annál, hogy sírva a nyakába boruljak. És egyébként is egy elég komoly beszélgetés áll előttünk.

- Baj van? ─ aggódva kérdezett.

Ujjaival a villanykapcsoló felé nyúlt, de egy hirtelen jött ˝ne!˝ felkiáltással eltántorítottam a tervétől. Lekapta a kabátját, és az ágy végébe dobta. Ülő helyzetbe tornáztam magam, mialatt ő fölém hajolt. Lassú csókot lehelt az ajkaimra, amitől megremegtem.

- Szóval? ─ kérdezte sietve.

- Ülj le ─ az ujjaimmal körbe fontam a csuklóit, és lehúztam.

Bár a sötét jól elrejtette a szobát, de Harry arcvonásait tisztán látni lehetett. Rémült volt; pont úgy ahogyan én. A kezeim közé vettem az övéit, s némán babráltam az ujjait. Minden egyes részletét tökéletesen végig tapintottam, hogyha ezek után nem kérne többet belőlem, legalább visszaemlékezhessek rá.

- A rohadt életbe, beszélj már! ─ rivallta.

Összeszorítottam a szemeim, s igyekeztem összeszedni magam. Remek! Már az elején felidegesítem.

- É-Én csak.. Tudod a múltkor nem védekeztünk ─ szokatlanul vörös pír kúszott fel az arcomra. - És voltak a rosszulléteim.. A mai hányás, meg ilyenek..

Lesütöttem a tekintetem; Harry kezeinek csodálása most jól jött. Képtelen voltam ránézni.

- Én vigyáztam rád, baby ─ motyogta, sejtve, hogy mire akarok kilyukadni.

- Úgy tűnik nem eléggé ─ jelentettem ki felforrósodott arccal. - Umm.. terhes vagyok ─ végül újra könnyekben törtem ki.

Tehát elmondtam. Bár sokkal sablonosabban, mint azt terveztem. De minek csináljak ebből világméretű drámát? A terhesség az terhesség; nem lehet szebben vagy kíméletesebben közölni.

- Oh ─ bólintott. - É-És akkor e-ez most.. Vagyis akkor te.. Akarod? ─ zavartan makogott.

- Azt akarom, amit te is akarsz ─ bátorítottam őt is és saját magamat is.

- De ez óriási felelősség ─ érvelt.

- Istenem.. Hidd el én is tudom. Órák óta ezen agyalok és csak attól félek, hogy te nem fogadnál el már így. A szívem apró darabokra törne, ha te elmennél. És igen, tudom, hogy általában csendben örlődök magamban, de most igazán akarom, hogy tudd mit gondolok pontosan.. Tudod, ez a pár hónap sok mindenre ébresztett rá. Igazából nem vagyok tisztában azzal, hogy mit hittem, amikor.. mikor beléd szerettem. Mert te teljesen más vagy, mint én. Szóval te szeretsz élni, és szereted ha izgalmasak a napjaid, míg én megelégszem a csenddel és egy jó könyvvel. Nincsenek világmegváltó terveim, és egy ideje már jövőképeim sem. Igen, kitudtál húzni engem egy nagyon mély gödörből, de viszont újabb gödrökbe is belesodortál.. Nos, meglehet, hogy ezek a gödrök sokkal másabbnak látszottak.. Mármint gondolom azért, mert te velem együtt vetettél fejest ezekbe. Szóval csak azt akarom mondani, hogy szeretek veled lenni, és talán te vagy jelentéktelen életem csúcspontja, de valahogy bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogy két nap vagy egy hónap múlva még mellettem leszel-e. Hogy meddig bírod egy helyben, velem. Mindketten tudjuk, hogy téged eddig más dolgok vonzottak. De valami csoda folytán képes voltál elkezdeni egy kapcsolatot.. velem. Miközben én csak egy csepp vagyok a tengerben. Egy olyan tengerben, amiben rajtam kívül még ezernyi lány van, akik sokkal jobbak, mint én. Neked csak rá kell mutatnod egyre és a tiéd.. És ha megunod a bébicsőszködést? Akkor biztos vagyok benne, hogy ráfogsz mutatni egy másik nőre. Én pedig egyedül rohadok meg egy híd alatt a gyerekemmel. Nos, csak szerettem volna, hogy halld, amit gondolok, mert általában magamban tartom minden mondanivalómat, pedig hidd el, ahányszor beszélsz hozzám, én annyiszor mesélnék neked egy regénnyi felesleges dolgot, de nem teszem, mert nem hiszem, hogy érdekelne és elég, ha csak a tudatalattimat fárasztom.. ─ elhalkulva fejeztem be a mondanivalóm.

Soha sem gondoltam volna, hogy mindezt elmerem egyszer mondani. Én afféle elmélkedő típus vagyok. Mindig is nehezemre esett a másokkal való kommunikálás, de most muszáj volt.

- Uh, oké.. Várj.. Kell egy kis idő, hogy felfogjam, hogy az előbb te beszéltél körülbelül öt percen át. Folyamatosan! ─ elmosolyodva beszélt.

- De felesleges volt.. ─ duzzogva elengedtem a kezeit.

- Egyáltalán nem! Tulajdonképp sejtettem, hogy most komoly beszélgetés jön, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire hajtani fogod ─ ismét elmosolyodott.

Remek! Örülök, hogy ő jól szórakozott. Az imént elmondtam mindent, ami a lelkemet nyomja, ő pedig csak viccelődik.. Jellemző.

- Na ide figyelj, kicsim ─ ezúttal ő nyúlt a kezeimért. - Számomra az az ezernyi nő a jelentéktelen, nem pedig te. És imádom a tudatot, hogy szeretsz. Mert ez az érzés kölcsönös. Talán előbb estem beléd, mintahogy te belém, de ezt soha nem mondtam. Lenyűgöző amit velem művelsz. És ahányszor beszélsz hozzám, annyiszor vágyom arra, hogy úgy dőljenek belőled a szavak, mint az előbb. Mert bármilyen hihetetlennek tűnik, én imádom hallgatni a mondanivalóidat. És igaz, hogy régen még máshogy gondolkodtam az élettel kapcsolatban, de te mindent megváltoztattál. Azon borús tavaszi napon.. Igen, pontosan tudom, hogy mikor.. Azt hiszem egy szerdai nap volt.. Az a nap volt életem legmeghatározóbb részlete, mert azon a napon az autóm elé lépett egy esetlen és ártatlan lány, aki ráébresztett pár dologra. Aki igaz, hogy akkor még tapasztalatlan volt, de engem ő tanított meg szeretni. Sam, az a lány te voltál.. És amikor elgondolkodtam ezen, akkor biztos lettem benne, hogy küzdenem kell érted. Én már azon a szerdán tudtam, hogy te más vagy, mint a többiek. Azt pedig vésd a fejedbe, hogy én mindig melletted leszek, akármi történjen.

A szívverésem ettől a pillanattól fogva lenyugodott. Harry szavai tényleg az agyamba vésődtek. Talán ez az eddigi legőszintébb és legérzelmesebb beszélgetésünk. Tehát ez azt jelenti, hogy Harry velem marad? Hogy nem enged el?

- Gyere most velem. Mutatni akarok valamit ─ összekulcsolta az ujjaink, s maga után húzott.

Az alsó ajkamat rágcsálva csoszogtam a folyosó padlóján. Tekintettemmel a zoknim mintáit fürkésztem, és figyeltem, ahogy megteszem a lépéseket. Apró mosolyra húzódtak az ajkaim. Rájöttem a dolgok jobbik felére. Clar szavaival élve ˝ez csodás dolog˝. Kezdtem érteni, hogy igazából mitől olyan csodás.

- Csukd be a szemed ─ utasított lágyan, majd kezeivel eltakarta a szemeim.

Hosszú ujjak takarták a kilátásom, miközben a nappali fapadlóján bizonytalanul botorkáltam Harry vezetésének segítségével.

- Nem tudom emlékszel-e.. de hat hónappal ezelőtt, pont ezen a napon találkoztunk először. Tudod, az a szerdai nap ─ suttogta a fülembe.

Övéihez képest apró ujjaimmal lehámoztam magam elől a kezeit, hogy végre láthassak. A oldalam már szúródott a kíváncsiságtól; na meg a szégyentől, hogy én nem jegyezek meg ilyen dátumokat. Még soha sem volt ezelőtt kapcsolatom, tehát nem véstem naptárba minden fontos dátumot, ami Harryhez köt.

- D-De, Harry.. ─ félénken pillantottam fel rá.

A dohányzó asztalon pihent egy gondosan összehajtogatott pokróc, és egy hatalmas kosár megpakolva mindenféle szénhidrát bombával. Kezd egyre jobban érdekelni a terve.

- Nos, van kedved velem tölteni az estét? A parton? ─ kezeit a csípőmre terelve nyomott egy puszit a homlokomra.

- Szerintem ezt csak költői kérdésnek szántad ─ kuncogva csókot kezdeményeztem.

Egy kis gyónás és máris felszabadultabb vagyok. Úgy tűnik, hogy egy kevés időre ismét sikerül kizárni a problémákat.

*

Azon a magasparton voltunk, ahol pár héttel ezelőtt is. A bajok kezdete előtt..
Az óceán illata tisztító hatással volt rám. A gondolataim a helyükre kerültek és csak egy adott személyre koncentráltam. Igen, már sokkal jobban érzem magam.
A sötét pokrócon feküdtünk; már elég későre járt. Talán éjfél is elmúlt. Az időérzékem már régen cserben hagyott. A csillagokat bámultuk, és rengeteg spontán dologról beszélgettünk. Kicsit szokatlan volt, hogy órák óta csak beszélünk és beszélünk. De könnyen megbarátkoznék a helyzettel, ha mondjuk minden héten legalább egyszer történne valami hasonló. Csakúgy kijönni a partra, és egymásra figyelni. Tényleg felszabadító.

- Nos, Miss Ross, kíváncsi vagy az este legjobb részére? ─ suttogva kérdezett.

- Lehet még valami ennél is jobb? ─ halvány pírral az arcomon motyogtam.

- Oh, természetesen. És alig várom, hogy végre megtudd mi az ─ magabiztos vigyor kunkorodott az ajkain.

A jobb karjára támaszkodva helyezkedett el mellettem, s szinte érezni lehetett, hogy az izgatottsága a tetőfokára hágott. Én folytattam a csillagok vizsgálását és a sötét ég varázslatos hangulatát élveztem.

- Most addig fogsz szugerálni, míg nem kérdezek rá, ugye? ─ alsó ajkamba harapva tettem fel a kérdést.

Felvont szemöldökökkel bólogatott, mialatt az az utánozhatatlan gödröcskés mosoly tört utat magának az arcán. Lélegzetelállító. Nyögtem egy ˝oké˝-t, majd kézen ragadott és felálltunk. A pokrócot magunk mögött hagyva igyekeztünk a hatalmas fekete Range Rover irányába. A szívem egyre hevesebben dobogott, miközben minden porcikám bizsergett. Most mit tervez?

( Ne felejtsetek kommentelni! Köszönöm! x )

18 megjegyzés:

  1. Juj, de örülök, hogy előbb hoztad! Nos, féltem Harry reakciójától, de most teljesen megnyugodtam. Annyira aranyos volt, amit mondott Sam-nek. Istenem. Most már várom, hogy mit tervez. Kíváncsi vagyok, hogy mivel lepi meg.
    Btw én is gondolkoztam a fejlécen..lehet, hogy úgy tényleg jobb lenne a blogom. Nem tudom. Nekem is mondták már páran, hogy nem ártana. Na mindegy, ezen gondolkodom még. Viszont a TE blogod fejléccel vagy anélkül is tökéletes c: Siess a következővel, már nagyon várom. Puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó:)). Siess a következővel. xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett. meglepett Harry reakciója, de nagyon örülök , hogy így fogadta. Kedves volt ami Sam-nek mondott, várom a következő részt!!!!! :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves V. xx!
    Nagyon örülök, hogy előbb hoztad a részt. Én is tartottam Harry reakciójától, de ismételten kellemesen csalódtam benne. S az, hogy emlékezett a találkozásuk fél éves fordulójára.. Ahww. Annyira édesek voltak, ahogy egymásnak "gyóntak". Rettentően kíváncsivá tettél ezzel a meglepetéssel. Imádtam ezt a részt is. Mellesleg, eddig fel sem tűnt, hogy nincs fejléced, mivel nem a blog kinézete érdekelt, hanem az, hogy miként alakul Sam és Harry kapcsolata.. :$ Ennek ellenére, (most hogy végre észrevettem "hiányát" :D) csak emelni tudná egy fejléc a blog színvonalát. A trailer pedig remek ötlet. Én mindenesetre is várni fogom. ;) Gyorsan a kövit!!! :))
    Puszil, ~fruu.

    VálaszTörlés
  5. Annyira jó rész lett :)
    Màr nagyon kivàncsi vagyok mi lesz az a meglepi :):)
    Nagyon szeretem a blogod nagyon jól irsz .xx

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jóóó lett !!! gyorsan hozd a kövit !!! :D
    Már én is kiváncsi vagyok, imádom ahogy irsz :)

    VálaszTörlés
  7. Hát mit is mondhatnék?!Ezt a részt is annyira imádtam, mint az összeset.Harry olyan asdfgh benne*o*
    Irigylem Samet.Tuti én lennék az első, aki shippelné Harryt&Samet:33Háh:"Dén tudtam, hogy Harry majdmegérti Samet, és nem hadja csak úgy el, hisz hülye lenne..(A te szavaidat használom.Lol.:D)
    Ajjch, már tűkön ülve várom a következő fejezetet, remélem, hogy az lesz a terve amit gondolok, mert az*o*Fuhh:D És igen..Egyetértek az első komizóval, a TE blogot fejléccel vagy anélkül csodálatos, és ezzel tutira nem vagyok egyedül:3
    KÉRLEK SZÉPEN,hozd hamar a kövit, mert nagyon kíváncsivá tettél:)

    VálaszTörlés
  8. jajjjajjjaj.:D Most akkor megtartják a picit vagy sem?:D Annnyiraa kíváncsi vagyok! :D Esküszöm imádom ahogyan írsz! :D De tényleg! Nagyon kíváncsi vagyok a kövi részre! :) Amint tudod hozd a kövit! :) pusziii

    VálaszTörlés
  9. Jajj de kíváncsi vagyok!! És annyira megnyugodtamm h ez volt a reakciója.

    VálaszTörlés
  10. *_____* jujj IMÁDOM :D:D: Nagyon jó lett.:) Siess a kövivel!:)♥

    VálaszTörlés
  11. azta ez cuki volt Harry-től :DD kíváncsi vagyok milyen meglepetés lesz :) annyira imádom!! siess kövivel ♥

    VálaszTörlés
  12. Imadtam az egeszet ! <3 Varom a kovetkezot !:)
    xx,Iduus

    VálaszTörlés
  13. Nagyon jó, imádom ahogy írsz!!!

    VálaszTörlés
  14. szerintem megkéri a kezét *----------*

    VálaszTörlés
  15. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  16. szerintem is megkéri a kezét*-* én is, mint az előttem kommentelők, én is imádom, ahogy írsz*-* vétek lenne abba hagynod, és mindenki tűkön ülve várja már, hogy hozd a kövi részt, és a trailer-t.:) siess velük.
    ölel: Niki.:) xx.

    VálaszTörlés

Tiny Hand