2013. május 27., hétfő

41. fejezet

Hiii, babes!
Bocsánat a késésért és azért is, hogy nem ez lett a legjobb/leghosszabb rész! Most az agyam teljesen máshol jár. :') Annyira boldog vagyok, hogy azt szavakkal nagyon nehéz lenne leírnom! Ezt a chaptert át sem olvastam rendesen, szóval a hibákért is bocsánatot kérnék! Nem tudok mit mondani.. Várom a komikat és a kis pipálásokat!
U.i.: Gőzöm sincs mikor lesz új fejezet! Ez az extázis hatás nem hagyja, hogy normálisan írjak. :D Na jó, befogom! Jó olvasást!

41. fejezet

Felöltöztem, a hajamat lófarokba fogtam a cipőimet pedig felhúztam. Fél órája gondolkodom azon, hogy jó ötlet lenne-e kimenni. Megpróbálom. Nagy valószínűséggel Harry még mindig kinn ácsorog a szemerkélő esőben és azt a hülye táblát szorongatja. Nem adja fel. Ha így tenne, az már nem is ő lenne.
Egy szűk járda vezetett a nagy kapuig, ami az utcára nyílik. A tekintetem a földhöz tapadt, s komótosan lépkedtem előre. Az ujjaimat a farmerzsebemben tartottam, hogy ne fagyjanak le teljesen. Felemeltem a fejem, amikor egy éles sóhajtás férkőzött a fülembe. Harry megkönnyebbült arckifejezésével találtam szemben magam. Telt ajkai szorosan tapadtak egymáshoz, a szemöldökeit pedig összeráncolta. Imádni valóan nézett ki, annak ellenére, hogy ideges volt.

- Szia – visszafogottan köszönt.

Vízhangoztattam az üdvözlést, ami hosszú idő óta először volt ennyire sablonos. Általában mindig hozzá tesz valami becenevet, különben nem érezné magát hitelesnek. Én pedig rendszerint belepirulva fogadom az ˝édes˝, ˝baby˝, ˝szépségem˝ vagy ˝drágám˝ jelzőket.
Pár percig kínosan álldogáltunk egymással szemben. A cipőm orrának bámulása eltakarta a zavarodottságom. Beszélni akartam, de nem ment. Egy szó sem fért ki a számon, ami aggasztott. Titkon bíztam benne, hogy Harry megmenti a helyzetet, de most ő is csak bizonytalanul várta, hogy valamelyikőnk lépjen.

- Umm, elmehetnénk sétálni és közben beszélhetnénk – hadarta, miközben próbált megszabadulni a bocsánat kérő táblájától.

Hosszú pillanatokig bénázott az átázott papírral, míg beletudta gyömöszölni egy hatalmas szeméttárolóba. Halvány mosolygásom értelmetlenül bukkant fel az arcomon. Semmi nevetséges nem történt, mégis nevetni akartam. Lassú sétába kezdtünk, s a fél méteres távolság fenn állt köztünk. Mindketten zsebre dugott kezekkel sétáltunk a másik mellett. Rég volt ennyire rideg a hangulat.

- Szóval tegnap este... M-Mi történt? – az alsó ajkába harapott kérdése végén.

- Hayley – bátortalanul kezdtem bele. - Ő beszélt rólad és a múltadról – görcsbe rándult gyomorral folytattam.

- Gyűlöl téged, amiért velem vagy – beszélt. - Nagyon fáj, hogy hittél neki.

A szívem összeszorult mondanivalója hatására. Tehát most már nem csak a saját, de még a Harry fájdalma is terhel.

- Szerinte csak kihasználsz – halkan motyogtam. - És nekem ez az, ami fáj.

- Mindketten tudjuk, hogy mit érzek irántad. Soha nem tudnálak kihasználni.

Mondatát befejezve megtorpant. Kénytelen voltam én is megállni. A közöttünk lévő méterek egyre inkább eltűntek. Harry óvatos léptei felém irányultak. Alig pár centire állt csak meg. Az alsó ajkát harapdálva cövekelt le előttem. De a kezeink továbbra is a zsebeinkben voltak, így a fizikai kontaktus elérhetetlennek tűnt. A testeink közti szűk tér egyre jobban forrósította a levegőt, ám tetteink még mindig nem mutatták, hogy mire is vágyunk igazából.

- Azt is tudjuk, hogy én egy rendkívül naiv lány vagyok, akit könnyen becsaphatnál – szinte suttogtam.

- Emlékszel, amikor régen azt mondtam, hogy imádom a bonyolult csajokat? Nos, te egyértelműen az vagy. És hidd el, sosem tudnék átverni egy ilyen érzékeny, félénk, rémült, csendes, de egyben tűzről pattant és vad lányt, mint amilyen te vagy..

Az ajkaimon készülő mosoly leszorítása egyre nehezebb feladatnak látszott. Harry néhány centire van tőlem, és olyan dolgokat suttog, amiktől ki ráz a hideg. Viszont közben haragudnom kéne rá. Hisz látok némi igazságot Hayley szavaiban. Soha nem hittem volna, hogy lehet ennyire bonyolult egy helyzet.

- Fogd már be! – morcosan felszólaltam.

- Miért? – incselkedő mosollyal rávágta a kérdést.

- M-Mert én nem bírok ellenállni ennek – mutató ujjamat mély gödröcskéjéhez nyomtam. - És ennek sem – a jobb tenyeremet a mellkasára emeltem, pont ott, ahol érezni lehet a szívdobogását.

Meleg kezei biztonságot nyújtóan közre fogták a csípőm, s magához húzott, megszüntetve a fenn álló pár centi távot is.

- Nem kell ellenállnod, hisz mindenem a tiéd – suttogta.

Karjaimmal körbeöleltem a felsőtestét, a fejemet pedig a mellkasának döntöttem. A szemeim lehunyva, az érzelmeim újra bekapcsolva. Szóval eddig tart a harag, ha szeretsz valakit? Hihetetlen, hogy elég pár szó Tőle és már mindent másképp gondolsz. A szívem hevesen lüktetett, miközben folyamatosan ragaszkodtam az öleléshez. Szándékosan vettem mélyen a levegőt, hogy az egyetlen illat, amit érezhessek, az a Harryé lehessen. Furcsa, hogy mennyire megnyugtató az illata. Nem tudnám mihez hasonlítani. Talán ha azt mondom, hogy az eddigi legédesebb illat, amit eddig éreztem, akkor letudom írni, hogy milyen. Aztán ott a mosolya, a szemei, a hangja és a szíve. Egyszerűen lehetetlen lenne azt mondanom, hogy nem tökéletes.

- Akkor ez azt jelenti, hogy nem haragszol tovább? – félénken felszólalt.

Eltávolodtam az öleléstől, miután megpuszilta a fejem búbját. Csak bólintani tudtam. A szavak ismételten megrekedtek bennem. Jelenleg a cselekedeteimmel tudtam a legjobban elmondani, hogy mit gondolok vagy érzek.

- Egy pillanatig azt hittem, hogy elveszítelek – nézése komollyá vált. - Azt hiszem túlságosan beléd bonyolódtam, baby – egy halvány vigyorral fejezte be.

Ajkaival súrolta az enyéimet, de nem csókolt meg. Egyfolytában suttogta a bókjait, mialatt az érzékeimet zaklatta.

- Imádom, amikor nem bírsz magaddal – a számba nevetett, miután megjegyezte.

Dühösen morogtam egyet, majd nyelvemet lassan a szájába toltam. Halk hümmögése vibrált az ajkaink között. Eddig azt hittem, hogy csak a filmekben létezik  szenvedélyes békülés, de úgy tűnik ismét kellemes csalódásban van részem.

*Következő reggel*

A puha paplan körbe ölelte a testeinket. Harry meztelen mellkasa a hátamhoz simult, s tökéletesen érezni lehetett, ahogy a mellkasa fel-le emelkedik a levegővételei miatt. Karjaival szorosan közre fogott és nem engedte, hogy mozogjak. Minden egyes szabadulási kísérletem után egyre jobban kezdett görcsölni a gyomrom. Ok nélkül. Nem stresszelek és egyéb problémám sincs. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik és a fejem lüktetni kezd. Mintha a testem kívülről fogságba ejtett volna. Egy szabályozatlan nyögés hagyta el a szám, miután már arra a szintre kerültem, hogy azt érezem megfeszülök. Harry ölelése gyengült, de mint kiderült, nem ez volt a fájdalmam oka.


- Rosszul érzed magad? – kétségbe esetten támaszkodott a karjára.

Megdörzsölte a szemeit, majd újra rám irányította a figyelmét.

- É-Én.. Nem tudom – nyüszítettem.

Képtelen voltam meghatározni az állapotom. A fejem továbbra is fájt, viszont a testem már kicsit lazultabb lett.

- Ssh – puha ajkai a homlokom felett siklottak el, csillapítva a ficergésem.

Hatalmas keze megtalálta az enyémet, s erősen összefonta az ujjaink. A tetteivel igyekezett  elűzni a fájdalmakat. Néhány perc múlva hatni kezdett a gyengédség. A testem lenyugodott. Kezdett megszűnni a hasgörcs is.

- Hívok egy orvost – mondta határozottan.

- Ne! Nem kell.. Csak maradj itt – erősebben szorítottam meg a kezét.

Úgy éreztem, hogy most elég, ha mellettem van. Ez egyébként is csak egyszerű rosszullét volt. Bár még soha nem volt ilyen érzésem ezelőtt, de próbálom meggyőzni magam, hogy ez normális.

- Hol fájt? – halkan érdeklődött.

- Csak a fejem és a hasam – motyogtam.

Az alsó ajkába harapott, miközben tekintetét végig futtatta a felsőtestemen. Gondolkozott. Hosszú ujjaival rövid vonalakat vázolt az alhasam területén, s ezalatt óvatosan fürkészte a reakcióm.

- Itt? – kérdezte. - Sam?

A figyelmem elterelődött, így kicsit szétszórtan tudtam ránézni. Bólintottam egyet, mire ő mélyen felsóhajtott. Felvont szemöldökökkel, furcsálló tekintettel meredtem el Harry bús arckifejezésén.

- Harry, m-mi az? – mormoltam, mialatt ujjaimmal arrébb fésültem az arcához bukó kusza tincseit.

- Umm, semmi. Csak gondolkodtam – kevésbé biztató mosoly ült az arcára. - Azért majd nézesd meg magad egy orvossal, rendben?

Még mindig értetlenül bámultam őt. Tudtam, hogy tud valamit, amit én nem. De bíztam benne és úgy tettem, mintha nem kételkednék. Aprókat bólintottam, s kikászálódtam az ágyból. Instabilnak éreztem a lábam alatti talajt. A lábaim szinte remegtek, és szédültem. A matrac szélén ültem, de már ez is fájt. Megráztam a fejem és megkíséreltem a járást. A talpam sajogni kezdett. Mintha ezer kis tűn ácsorognék.

- Harry.. Segíts – nyögtem, mielőtt minden elhomályosodott volna.

*

Rekedtes hang ismételgette a nevem, én pedig pislogva nyitottam ki a szemeim. A látásom élesebb lett, így észre vettem, hogy Harry van fölöttem. Hunyorítva mélyedtem el a nyakában lógó láncra, amin a két medál volt, és ami pár centire volt a fejemtől.

- Elájultam? Mikor? É-És miért? – záporoztattam a kérdéseim.

- Néhány órája. Fogalmam sincs mi történt.. Elsápadtál és a földre zuhantál – magyarázott.

Egyre furcsábbnak véltem a helyzetet. Először egy lüktető rosszullét, aztán egy hirtelen ájulás. Mindez ok nélkül? Erőtlennek éreztem minden porcikám. Teli voltam kérdésekkel, amelyek nem hagytak nyugodni. Harry aggódva tanulmányozta testem minden apróbb rezzenését. Figyelmes lettem a szemeiben érlelődő kis könnycseppekre, amiket próbált eltakarni előlem. Ledörzsölte a cseppeket, mielőtt legördülhettek volna az arcán.

- Harry? – kérdő pillantást szegeztem felé.

- Nem akarom, hogy bajod essen – duruzsolta. - Ez nem fordulhat még egyszer elő.

A mondanivalója felébresztette bennem a kíváncsiságot. Váratlanul eltört a mécses. Könnyeket hullatott miattam. De én továbbra sem tudtam, hogy mi történik. Mit ért azalatt, hogy ˝nem fordulhat még egyszer elő˝? Kiszáradt ajkaim egymáshoz tapadtak, s nem tudtam értelmes szavakat formálni. Pedig most mindennél jobban vágytam volna a magyarázatra, vagy hogy csak egyszerűen mondjon valami nyugtatót.

16 megjegyzés:

  1. jajj, annyira örülök, hogy kibékültek..:))) remélem nem lesz semmi komolyabb baja Sam-nek. gyorsan a kövit!! :) xx

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. lényegre törő kérdés. :DD
      egyébként most nem pont a terhességre gondoltam..!

      Törlés
    2. én is erre gondolok. edina xx

      Törlés
  3. En is terhessegre gondolok.:D

    VálaszTörlés
  4. Én nem akarlak téged azzal traktálni hogy terhes-e v. nem... A te fantáziádra bizok mindent:)) akár lehet terhes is de lehet csak egy sima rosszul lét:D meg Harry is mondta hogy ”nem fodulhat mégegyszer elö” akkor nyilván valami csavar leszz....de nem tudom... várom a kövit mert tényleg kiváncsi vagyok a végkifejletre. Xx

    VálaszTörlés
  5. *---*Na, valyon mi lessz itt??:oo úristen, de várom már a következő részt:$Amúgy meg énis arra gondoltam, h talán terhes lessz?(Kis Styles úton van:33 :D)De akkor Harry miért mondta, hogy ”nem fodulhat mégegyszer elö"?!Vlmire gondolok, de inkább nem írom le :DD
    Nagyon Nagyon jó lett:$Gyorsan kövit♥: )
    Ja, és szurkolok, hogy meglegyen az a jegy:)

    VálaszTörlés
  6. olyan jó azti hamar kövit szerintem terhes lesz :))

    VálaszTörlés
  7. juuuj ez de izgi....*-* annyira várom már :D siess kövivel :D ♥♥

    VálaszTörlés
  8. De jóó :D Siess a kövivel! Egyszerűen imádoom! <3

    VálaszTörlés
  9. Jujj de jó lenne, ha terhes lenne :) <3

    VálaszTörlés
  10. Sziiiia:D

    annyira imáááádom<333
    Amúgy én bízom benned, és szerintem neked nagyobb fantáziád van, és jobbat is ki tudsz találni mint a 'terhes lesz' történet. Személy szerint én imádnám a terheses dolgot, és egyebeket is.
    Ügyesen írsz, szeretem olvasni. Csak így tovább:3

    xoxo Sophie T.

    VálaszTörlés
  11. Imáááádoooom <3
    Annyira jól írsz. *__* Szegény Sam :/ Csak ne olyan legyen hogy például halálos beteg... én attól szívinfarktust kapnék, még az is jobb lenne ha terhes lenne..
    Siess a kövivel!:33 xx
    Ui.: Az 5SOS Blogodnál mikor lesz új rész??

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jó...izgalmas...alig várom a kövit.....gyorsan hozd :):):)

    VálaszTörlés
  13. Most nem azért, de amikor elolvastam az első gondolotom az volt, hogy Harry kielégitette magát Samben. xd De azért gondolon arra fölébredt volna szoval foggalmamsincs mi lesz. Ahj annyira szeretem ezt a blogot, és lehet, hogy van sok Harrys blog de ez kitűnik a többi közűl. Egyszerűen hihetetlen ahogy irsz és milyen ötleteid vannak. imádom *.*

    VálaszTörlés
  14. hiii! <3
    Én is rég írtam,de az "imádtam"-ot mindig megkapod,tőlem is!:) Nagyon asldfskjf az összes rész*o* Sam?Beteg?umm,én már a terhességen gondolkodom..:Ov alami biztosan lesz:o imádás van! :*
    xx

    VálaszTörlés

Tiny Hand