2013. május 23., csütörtök

40. fejezet

Hi, babes!
Elérkeztünk a 40. fejezethez! Hihetetlen.. Azt mondtam, hogy 50 részesre tervezem a blogot, de még nem tudom. Képtelen lennék enélkül a blog nélkül élni a hétköznapjaim. Az ötleteim már fogyóban vannak, de szerintem még képes lennék kitalálni pár izgalmas dolgot.. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha indítanék később egy második évadot!? Vagy mit szólnátok egy alternatív Shadow-hoz? Ezalatt csak annyit értek, hogy ugyanazok a főszereplők, csak a történet lenne más! Nagyon örülnék, ha jeleznétek az üggyel kapcsolatban!
U.i.: Bocsánat az esetleges hibákért, de fáradt vagyok és nincs erőm átolvasni..
És egyébként nézzetek be a másik fanfic-be is, amit egy tehetséges társíróval írunk!
Katt: Confused life. (Hamarosan oda is felkerül az új rész!)
Jó olvasást!

40. fejezet - Did I do something wrong?

- Hayley? – akaratlanul is kicsúszott a számon a szőke neve.

Elégedetten vigyorogtak rám, én pedig szó szerint köpni-nyelni nem tudtam. A kétségbeesés vagy a zavarodottság vitt rá, arra, hogy rájuk csapjam az ajtót. A szívem hevesen kalapált, miközben neki dőltem a faajtónak. Az arcomat a kezeimbe temetve próbáltam felfogni, hogy az imént Ryan és Hayley mosolyogtak rám. Azt sem zártam volna ki, ha csak simán képzelődök, mivel mostanában elég labilis vagyok.

- Minden rendben? – Harry aggodalmasan közelített.

Bizonytalanul bólintottam, majd mély levegőt véve újra kinyitottam az ajtót. A folyosón már senki sem állt, én pedig megrémültem. Nos, két lehetőség áll fenn; az egyik az, hogy szórakoznak velem, a másik pedig, hogy elment az eszem. Remélem csak a fáradtság szórakozik velem és nem az elmém.

*Következő este*

Egy zsúfolt szórakozóhelyen voltunk. Harry a csapatársaival ˝ünnepelte˝ meg, hogy mindjárt vége a szezonnak. Tulajdonképp mondhatjuk ezt egy búcsú bulinak is. Greg is elhozta Sofie-t magával. Nos, az este alatt végig figyeltem őket és enyhén szólva undorító volt, amit Greg művelt a barátnőmmel. Lekezelő és közönséges volt vele. De Sof csak tűrte a megalázást. Teljesen megváltozott.
Néhány perce kicsit csendesült a társaság. Kimentek cigizni, levegőzni, mosdózni, én pedig egyedül maradtam Harryvel. Még itt is úgy vigyázott rám, mint valami hímestojásra. Ezt az egy tulajdonságát mindig megőrzi. Már-már kényszeresen akar engem biztonságban tartani.

- Mi a baj, baby? – elmosódott a hangja.

- Nincs semmi baj – szögeztem le kicsit dühösen.

- De látom, hogy nem vagy jól – feszültebbé vált.

Nem akartam a fejéhez vágni, hogy utálok részeg emberek között ücsörögni és hallgatni a hülyeségeiket, miközben ráadásul az egyik legjobb barátnőm is kínosan érzi magát.

- Elmegyek a mosdóba – felálltam, s megkerültem az asztalt. - Egyedül.

Felvont szemöldökökkel jelentettem ki. Talán a WC-ig még eltudok jutni segítség nélkül. Aggályokkal teli tekintete kicsit felzaklatott. Olyan volt, mint egy kétségbeesett kisgyerek, aki fél attól, hogy hirtelen képes lennék eltűnni előle. Szándékosan.
Miért hiszi, hogy megtenném? A kételyei csak akkor nyugodnak, ha száz százalékig megbizonyosodik arról, hogy nem tudok ˝elmenekülni˝.
Némán elsétáltam a mosdóig, s mielőtt beléptem volna, még egyszer hátra néztem. Úgy tűnt Harry elfogadta az önállóságomat. Beleharaptam az alsó ajkamba, és benyitottam az ismeretlen helyiségbe. Szemeim tágra nyíltak, mikor a földön kuporgó barátnőmre lettem figyelmes. Továbbra is csendben voltam, de az aggodalom ellepte mindenem. Sofie remegő kezei között tartott egy gyűrött zsebkendőt, s próbálta letörölni az arcáról lefolyó fekete sminket.

- M-Mi történt, Sof? – letérdeltem mellé és magamhoz öleltem.

Ő csak szüntelenül zokogott, s egy érthető szó sem hagyta el a száját. Annyira nyomasztó volt őt ilyen állapotban látni. Egész este nem szóltunk egymáshoz, most pedig itt vigasztalom. Biztos vagyok abban, hogy ez is Greg miatt van.

- Greg.. É-Én rajta kaptam őt itt egy lánnyal – remegve mormolta.

Lehunytam a szemeim, s erősebben szorítottam magamhoz. Fájdalmat okozott a barátnőmnek. Szinte éreztem, hogy ez a futókapcsolat így fog véget érni. Elvette Sofie eszét a kedves szavaival és a hamis érzelmeivel. Undorító.
És pont itt kellett történnie? Pont most kellett megcsalnia? Ez nem csak fájdalmas, hanem megalázó is.

- A gyomrom – kezeit az említett területhez szorította.

Teste összerezzent, a következő pillanatban pedig távozni kívánt a ma esti vacsora. Nyilván a stressztől. Egyre jobban reszketni kezdett, mialatt még mindig a hasát fájlalta. Nem tudtam hogyan enyhíthetném a szenvedését. Az én gyomrom is görcsbe rándult, és egyre frusztráltabb lettem. Sofie a karjaimban remegett, s teljesen elsápadt.

- Szerzek fájdalom csillapítót – halkan beszéltem, majd neki támasztottam őt a falnak.

Erőtlenül ült a hideg kövön és csupán rám számíthatott. Futólépésben megindultam az ajtó felé, és nem érdekelt semmi. Az ajtó kifelé nyílt, én pedig erőteljesen megtoltam azt. Egy csattanást követően fájdalmas nyögést hallottam és ezek után már végképp megrémültem.

- Bassza meg, Sam – Harry elvékonyodó hangon nyöszörgött.

Az orrához fogta a kezét, miközben látható vált, hogy lecsorog onnan némi vér. Eltöröm a barátom orrát. Remek! Mi jöhet még?

- Oh, te jó ég! Annyira sajnálom, é-én nem tudtam, hogy itt vagy – aggódva megragadtam a csuklóját, s próbáltam elvenni az orrától a kezét. - Ez rettenetes – állapítottam meg.

A piros folyadék továbbra is korlátozottan áramlott az orrából, én pedig ismételten tehetetlennek éreztem magam. A csuklójánál fogva magam után húztam, ő pedig vonakodva követett. Sofie tekintete furcsálló volt, mikor meglátta Harryt. A női mosdóban.
Bár ekkor az izgatott a legkevésbé, hogy hol vagyunk.
Harry neki támaszkodott a kézmosópultnak és úgy döntött, hogy inkább látni sem akarja a ˝művemet˝; pedig a hatalmas tükrök amik a falakon lógtak könnyen lehetővé tették volna ezt. Kitéptem egy rakat kéztörlő papírt egy fehér tartályból és összedolgoztam, hogy úgy nézzen ki, mint egy nagy galacsin. Hevesen az orra alá nyomtam a puha papír tömeget, abban bízva, hogy képes lesz felszívni a vért.

- Áh, Sam, ez fáj! – kiáltott fel, mikor a kelleténél kicsit durvábban szorítottam hozzá a galacsint.

- Ssh – csitítottam egy halk kuncogással keretezve. - A te hibád volt, tehát viseld a következményeket.

- Oh, szóval az én hibám volt, hogy fejbe vágtál egy ajtóval..

Mondata végén elhalkult és komoly tekintetét az enyémbe vájta. Aztán öt másodperc után elnevettük magunkat. Idióta vigyorral az arcomon folytattam az ellátást, miközben Sof már nyögött a fájdalmától. Úgy éreztem magam, mint egy ápolónő.

- Hozok gyógyszert – a tekintetem kettőjükön cikázott. - Sietek – nyomtam egy puszit Harry arcára.

Lépteim ezúttal sikeresen eljuttattak a kijáratig. Az autóhoz igyekeztem, mert úgy emlékeztem, hogy van ott gyógyszer vészhelyzetek esetére. Hirtelenkedve babráltam a kocsikulccsal, és hatalmasat lélegeztem, amikor végre betalált a fekete autó ajtajának kis zárába. Hosszú, zavaró tincseimet a fülem mögé tűrtem, s közben bemásztam az anyósülésre. A kesztyűtartónál ügyetlenkedtem, mikor a tekintetem megakadt egy érdekes látványon. A sötéttől alig tudtam kivenni azt a két alakot, akik kicsivel a bejárat mellett egymásba gabalyodva bukdácsoltak. Élénk szőke tincsekre lettem figyelmes, majd körvonalazódott az ismerős. Hayley. A féfi pedig Greg volt. Tegnap este még Ryannel volt, ma pedig már vele? Szitkozódva bámultam őket, de sajnos túlságosan feltűnően. Megláttak. A markomban szorongattam az orvosságot és próbáltam minél észre vétlenebbül bezárni a járműt. De valahogy elkerülhetetlennek tűnt a kínos találka. Határozott lépésekkel közelítettem meg a széles ajtót, ami a bejárat volt.

- Hello – a szöszi került elém, s öntelten vigyorgott a képembe. - Mi járatban erre?

- É-Én... Harryvel jöttem – bátortalanul szolgáltam a válasszal.

Olyan könnyen sarokba tudott szorítani a puszta nézésével, hogy az hihetetlen volt. Jóval magasabb volt nálam. Körülbelül akkora, mint Harry. És ez még rémisztőbbé tette a szőkét.

- Oh, szóval ti ketten; együtt? – foghegyről kérdezett, majd folytatta. - Egy valamit tudnod kell. Az emberek soha nem változnak. Ez alól Harry sem kivétel. Megdugott és azt mondta, hogy szeret, nemde? Ismerős helyzet. Te vagy a századik, akivel ezt csinálja.

- É-Én.. – elcsukló hangon próbáltam visszavágni neki. De túlságosan fájt, amiket mondott.

- És attól még, hogy három hónapig tepert azért, hogy lefeküdhessen veled, nem fog szeretni. Most még elhomályosítanak mindent a rózsaszín felhők és gőzöd sincs milyen igazából Harry, de hidd el, hamarosan megtudod – és ezzel ott hagyott.

Átgázolt a lelkemen és úgy éreztem, mintha kitépték volna az egyik szervem. Egyáltalán honnan tudta ezeket? Nyilván Greg és Ryan segítkeztek a friss információk szolgáltatásával. Leírhatatlan érzések söpörtek végig rajtam. Hayley gyűlöl engem – jól tudom – de elég hihetően beszélt. És belegondolva, Harry miattam hagyta el őt. Mi akadályozná meg abban, hogy újra megtegye, csak ezúttal engem hagyjon ott? Minden erőmmel igyekeztem legyűrni magamban a kételyeket, de Hayley szavai az agyamba vésődtek. Annyira közönségesen beszélt arról, ami nekem a világot jelenti, hogy ez már-már fizikai fájdalmat okozott.
Könnycseppek érlelődtek a szemem sarkában, miközben Hayley szép lassan köddé vált. Felbukkant és tönkre tesz egyszerre több életet is.
Feszülten és egyben szomorúan csoszogtam vissza az épületbe, s végig azon agyaltam, hogy kinek higgyek. A naivitásom hamar eldöntette velem. Hayleynek hiszek. Volt egy olyan érzésem, hogy most az egyszer van valami abban, amit mond.

- Tessék, Sof – berontottam a mosdóba és a barátnőm irányába siettem.

Felé nyújtottam a kis tablettát, ami fájdalmának enyhítésében játszott fontos szerepet. Hirtelen mozdulattal lenyelte, majd ivott rá egy kevés csapvizet. Kósza pillantást vetettem Harryre, aki még mindig a pultnak dőlve várta a segítségem. De erősnek kellett lennem. Nem szabadott beleesnem abba a hibába, hogy megszánjam.
Átkaroltam Sofie-t és egyenesen törtem az utat a kijárat felé. Átgázoltam a tömegen, tartottam a barátnőmet. Nem néztem hátra, mert Harry a sarkunkban volt. A szívverésem egyre szabályozatlanabb lett és csak menekülni akartam.

- Sam, mi a franc van veled? – megragadta a karom és próbált visszahúzni.

Kirántottam magam a fogásából és sértődött ábrázattal vonultam tovább. Odakinn sokkal sötétebb volt, mint pár perce. Talán a történtek hatása bónuszban még a látásomat is rontotta. Harry folyamatosan a nevemet hajtogatta, de én nem vettem figyelembe.

- Sam, mégis hogy akarsz hazavinni? – ezúttal Sofie stresszes hangja állított meg.

Makacsul megvontam a vállam és összeráncolt homlokkal fordultam vissza. Harry néhány méterre ácsorgott, s csak azt várta, hogy magyarázatot adjak a viselkedésemre.

- Szálljatok be – apró mosoly görbült az ajkain, de jelenleg ez is hidegen hagyott.

Próbálta megőrizni a nyugalmát, annak ellenére, hogy egyértelműen furdalta a kíváncsiság. És emellett bosszús is volt.

*

Sofie-ék kertes háza előtt fékeztünk a szótlan út után. Kikászálódtam az autóból, majd a karjaimat magam előtt összefonva figyeltem, ahogy Sof követ. Harry hátra szólt neki, de nem értettem pontosan mit mondott, mivel a kocsi ügyesen eltompította a hangokat. Sofie hűségesen bólintott, s ezt követően ő is elhagyta a járműt. Pár perc elteltével arra lettem figyelmes, hogy a fekete autó elhajt a környékről. A bejárat felé kullogtunk, én pedig nem bírtam tovább. Halkan szipogni kezdtem és ezzel párhuzamban lecsorogtak a könnyeim is. Az ujjaimmal dörzsöltem a szemeim, s igyekeztem elhesegetni az érzelmeimet. Sof megfogta a kezem és nesztelenül felhúzott a lépcsőfokokon. Már jócskán túlléptük az éjfélt is, így érthető volt, hogy nem lenne jó ötlet felébreszteni a családját.

- Az egyik pillanatban még elpirulva legyeskedsz körülötte, a másikban pedig hirtelen megutálod? Magyarázd el kérlek mi történt, mert ez még nekem is magas – érdeklődve meredt el a tekintetemben.

Bólogattam, s közben lefeküdtünk a kényelmes francia ágyra, ami a szoba egyik sarkában helyezkedett el. A könnyeim szüntelenül folytak, és Sofie szintén sírásba kezdett. Két csalódott lány az éjszaka közepén siránkozik egymás problémáján. Ismét egy fantasztikus este, remek!

*

Reggel Sofie halk kuncogása ébredtem. Kipattantak a szemeim és ásítottam, miközben átfordultam a  másik oldalamra. Sof az ablaknál állt, és valamilyen jelnyelven beszélt valakihez, aki odalent lehetett. Álmos hangon mormoltam egy ˝jó reggelt˝-et, de észre sem vett. Lustán kikászálódtam a meleg ágyból, hogy én is szemügyre vehessem azt az érdekfeszítő eseményt, ami ennyire szórakoztatja Sofie-t. A tegnapi este után teljesen le voltam terhelve. Még a séta is nehezemre esett. De a barátnőm éles vigyorgása egyre kíváncsibbá tett. Mellé léptem, ő pedig mosolyogva magához húzott. Ujjaival elhúzta előttünk a függönyt és némán mutogatott, hogy nézzek az utcára.
Felvont szemöldököm arra utalt, hogy értetlenül állok a történtek előtt. Csak egy hatalmas táblát láttam, amire volt valami írva. Aztán a táblát lentebb eresztették, én pedig megpillantottam őt. Harry. Szinte sejtettem, hogy nem fogja szó nélkül hagyni a tegnap estét. Én is beszélni akarok róla, de nem békülés szándékból.

˝Bármi rosszat tettem, sajnálom!˝ – vastag fekete betűkkel volt ráfirkálva a papírtáblára.

Megforgattam a szemeim, és rosszallóan csóváltam a fejem. Visszahúztam a vékony sötétítőt, majd az ágyhoz csoszogtam. Leráztam mindenféle érzelmet magamról és közömbös maradtam.

- Anyám borogass! Ennek elment az esze? – lábaimat lóbálva tettem fel a nevetségesnek tűnő kérdést.

- Igen, hiszen beléd szeretett – kuncogva vágta rá Sofie. - Menj ki hozzá – noszogatott.

Magam elé bámulva gondolkodni kezdtem, s próbáltam valami ész szerű ötlettel szolgálni. Ha kimennék akkor azonnal elkezdene magyarázkodni. És a végén még kibeszélné magát a helyzetből. Ha mégis igaz lenne, amit Hayley mondott? Ő lenne életem legnagyobb csalódása.

17 megjegyzés:

  1. Ne ne ne ne ne ne kérlek ne ne ne ne ne! :'( Nem veszhetnek össze. Sam nem hihet Hayley hazug szavainak. Az nem lehet! Ugye te sem gondolod komolyan? ˝Anyám borogass˝ ez így olyan borzasztó. Ettől féltem. Én már majdnem elsírtam magam, sőt, azt az egy könnycseppet azért elmorzsoltam a szemem sarkában. De amúgy így is nagyon tetszett. :') Csak annyira nem szeretem, ha ők ketten nincsenek jóba. Tudod...
    Siess a következővel. :) Puszi
    Lana xx.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jóó *-* Nagyon várom már, hogy mi lesz ebből :) Remélem Harry és Sam kibékülnek :)

    VálaszTörlés
  3. Te Jó Ég! :oo<3Most kajak?Nem, nem, nem és nem!Sam nem hihet Hayleynak:oo._.Harry szereti őt és nem használja ki!Istenem..remélem kibékülnek, mert ez így áá.. na tudod :D Szeretem a Harry&Sam párost♥
    ümm..II.évad*-*Alternatív Shadow*-*Most kéne választani?:o mert én nem tudok :D Bocsi :D
    Amúgy térjünk a részre..valami elképesztőn szuper lett, imádtam.Ez lett az egyik kedvenc fejezetem:)
    A végén Harry táblája nagyon aranyos volt:33Wáá..alig várom a kövit!!!Siess vele kérlek:)

    VálaszTörlés
  4. Ennél a résznél kb 5 percig mosolyogtam mert annyira cuki volt:

    "- Áh, Sam, ez fáj! – kiáltott fel, mikor a kelleténél kicsit durvábban szorítottam hozzá a galacsint.

    - Ssh – csitítottam egy halk kuncogással keretezve. - A te hibád volt, tehát viseld a következményeket.

    - Oh, szóval az én hibám volt, hogy fejbe vágtál egy ajtóval.."

    Istenem ! Annyira tökéletes hogy szavak nem találok : D <3 nagyon várom a kövit !! Xx

    VálaszTörlés
  5. Huhh, hát ez félelmetes :'(
    Nem tudom mi üthetett Sam-be, hogy hitt Hayley hazugságában. Tudom, hogy naiv, de ennyire.? Remélem nem gondolta komolyan, és hamar észhez tér.
    Amúgy...., mint mindig nagyon tetszett. :') Tudom, hogy kell ilyen rész is, de azért reménykedni szabad, vagy nem? :D
    Várom a következőt. :)
    Pussz:Becca
    xx

    VálaszTörlés
  6. Jó.. Kezdjük az elejénél.. UTÁLOM Hayleyt, és a Sarry párost nagyon shippelem, szóval kérlek szépen -nagyon szépen-, ne nyírd ki Harry szívét. És a tábla, az annyira aranyos volt, hogy... asdfghjkl így kell elképzelni a reakciómat.:D Na, de most sem meséltem az elejéről.. Szóval. Amikor Sof azt mondta, hogy ' - A gyomrom ' azt hittem, hogy terhes. És utána jött Sam rosszulléte. Na ott már az ájulás szélén voltam, de utána jött Harry ajtós jelenete, és akkor minden feszültség elszállt.:D Viszont nagyon sajnálom őt.. És Sam tartozik neki egy magyarázattal.
    Remélem érthető voltam, és mellesleg imádom a ' második évad ' ötletet!:D
    Így utólag ha van kedved nézz be ide -› ( http://nevermind-this-time.blogspot.hu ) ‹- és keresgélj. Siess!xx

    VálaszTörlés
  7. Úúúú.Ezt ugye nem gondolod komolyan??o.o .Békítsd ki őket.. Most!!:))))). Amúgy nagyon tetszik ez a fejezet is. Második évad?! És ezt még kérdezed?!. TERMÉSZETESEN!!NAGYON KLASSZ LENNE!. xoxoxo

    VálaszTörlés
  8. wááááá ez annyira jóóó ♥♥ imádom :D és legyen második évad :DD imádom a blogod :D ♥ remélem Sam inkább hinni fog Harrynek ♥

    VálaszTörlés
  9. Szerelmes vagyok a blogba....:"DDDDDDD

    VálaszTörlés
  10. Ne ne ne ne miért?? Köcsög Hayley! :@ Remélem nem igaz amit mondott neki mert olyan kis cuki Sam Harry-vel :$ Nagyon jó lett!:) Siess a kövivel!:) *__*

    VálaszTörlés
  11. Istenem ez a Hayley mindig összekavar mindent fuu megfulytanám egy kanál vízben-.-" de amugy ez a rész is tök jò lett *-*

    VálaszTörlés
  12. Oh, és nagyon örülnék a 2. évadnak c: de szerintem mindenki más is! c;

    VálaszTörlés
  13. Jó ötletnek tűnik az a második évad :D
    Amúgy nagyon perfect lett!!

    VálaszTörlés
  14. Hayley ribi bekavar..-.-" amugy nagyon-nagyon tetszett(mint a tobbi cc:) csak igy tovabb es tovabb<3 Siess a kovivel.xx

    VálaszTörlés
  15. Szia! Kaptam 1 díjat és úgy döntöttem neked is továbbítom! :) Tehát van 1 díjad amit ezen az oldalon meg is kaphatsz:
    http://mycrazylifewithonedirectioninsummer.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  16. Szia. :) Kaptam egy díjat és én úgy gondoltam, hogy továbbítanám neked is. :)) http://everythingchanges-1d.blogspot.hu/ <--- itt megtalálod. :)
    Zsó. :)

    VálaszTörlés
  17. neeeee.. nehyogy össze vesszenek.. én ezt nem akarom..:/ már olyan jól megvoltak együtt most meg jön ez a Hayley és mindent elront:// gyorsan kövit.!!:) amugy meg imádom a blogod.:)) <3
    Eszti:))

    VálaszTörlés

Tiny Hand