2013. május 20., hétfő

39. fejezet

Sziasztok, drágák!
Egy hosszú résszel jelentkezem! Nem lett túl izgalmas. Csak egy átlagos és normális napot írtam le, ami gyakran előfordul a szerelmesek életében.. Hisz az életben sincs mindig dráma dráma hátán, szóval szerintem belefér most ez a kis lightos fejezet. Remélem azt sem bánjátok, ha ezúttal nem mentem bele annyira a perverzkedésbe, de nem volt túl sok kedvem hozzá..
A dal, amiről később majd olvastok az a Moments! Belinkeltem, ha valaki nem tudná hirtelen hová tenni! És szándékosan hagytam ki egy versszakot! Az már az elhagyásról szólt, úgyhogy inkább kihagytam.. Annyira gyönyörű dal..
A rajzot szintén a fantáziátokra bízom, mivel nem találtam egy profilos grafit rajzot sem, ami viszonylag jól sikerült..
Na jó, nem rizsázok többet; jó olvasást! xx

39. fejezet

Egy kis ideig az ágy közepén feküdtünk, s csupa összefüggéstelen dolgokról beszélgettünk. Ujjaimmal közben folyamatosan rendezgettem Harry sötét fürtjeit. Nyugtató érzés volt, hogy senki sem zavarhat meg. Az egyetlen dolog, ami biztosította a teljes komfort érzetet, az az, hogy az ajtón több zár is volt.


- Mikor lesz legközelebb meccsed? – felvetettem a kérdést.

Néhány pillanatig úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdésem. Ajkaival apró puszikat ejtetett a mellkasomtól az államig és nem volt hajlandó megszakítani a tevékenységét. Talán rásegítettem a szótlanságára azzal is, hogy még mindig kusza tincseit fésülgettem az ujjaimmal. Reménytelennek tűnt, hogy választ fogok kapni rövid kérdésre.

- N-Ne haragudj, de most kicsit sem érdekel a baseball – mormolta, miután egy halvány szívást hagyott kicsivel az állam alatt. - Hisz itt van egy csodálatos lány, aki perceken belül elfelejti minden problémáját – kacsintott, s kezeivel a pólóm alá nyúlt.

Lassan vontatta fel felé hosszú ujjait, tudva, hogy egyébként is mennyire csikis vagyok. A bőröm bizseregni kezdett, miközben a gyomromban fura érzés jelentkezett. Nem görcsölt; csak szokatlan volt. Szempilláimat rebegtetve kíséreltem meg lecsillapítani magamban egy ˝ha ilyen lassan csinálod, belehalok˝ féle érzést. Harry halk nevetése egyértelművé tette, hogy élvezi, hogy kínozhat. Eddig csukott szemeim kipattantak, ahogy a melltartó tartása kicsit engedett. Az arcomon meglepődöttség tűnt fel, s figyelmes lettem Harry elégedett vigyorára.

- Ha láttad volna az arcod – nevetve beszélt.

Mosolyogva lopott tőlem egy rövid csókot és kezeit visszahúzta. Mondanom sem kell, hogy ugyanolyan kínzóan, ahogyan az előbb csinálta. Félénk ajak görbítésemet követően megforgattam a szemeim és rosszallóan csóváltam a fejem. Időnként könnyen felidegesít a gyerekeskedésével, de soha nem annyira, hogy szóvá tegyem.
Rutinos mozdulatai jócskán megkönnyítették a dolgát. Körülbelül másfél perc alatt segítette le rólam a pólóm és a melltartóm. Gödröcskés mosolya felbukkant az arcán, mialatt kihámozta magát a felsőjéből.

- Csakhogy ne érezd magad egyedül – mondta elégedetten.

Mindketten félmeztelenül voltunk, de ez kicsit sem feszélyezett. Már rég rájöttem, hogy nincs okom a szégyenlősségre.
A szívem hevesen lüktetett, amikor Harry tovább segítkezett a ruháim lefejtésével. Most kicsit gyorsabban történt minden, mint legelőször. Akkor még nem tudtam mire számítsak, most viszont nincs egy hajszálnyi kételyem sem. Az alsó ajkamba haraptam, s feleszméltem, hogy az egyetlen textil ami még takar engem, az a bugyim. A barátom hasonló helyzetben volt, csak rajta a fekete boxer volt az ami elválasztotta őt a szabadságtól. Megpróbáltam teljesen kikapcsolni az agyam és csak Harryre koncentrálni, aki már remegő kezekkel várta, hogy tehessen velem valamit.
Mutató ujját a fehérneműm szélébe akasztotta, s gondolkodás nélkül neki kezdett az eltávolításhoz. Kissé kétségbeestem, mikor szembenéztem vággyal teli tekintetével.

- Te is tudod, hogy jó lesz, baby – alig hallhatóan beszélt, és ajkait a számhoz nyomta.

Sokáig vontatta a csókot, hogy elterelje a figyelmem arról, amit az ujjaival akar tenni. A kezeimmel vállaiba kapaszkodtam, s halkan felnyögtem, mikor megéreztem a lassú mozgolódást ˝odalent˝. Tekintetemet félve irányítottam lefelé, csakhogy megbizonyosodjak a nyilvánvalóról. Mutató ujját óvatosan visszahúzta, én pedig nem bírtam csendben maradni. Az az intenzív érzés ismét kezdett leépíteni. Pedig még szinte semmit sem csináltunk. Sokszor megismételte azokat a kisebb lökéseket, és csak akkor hagyta abba, amikor már úgy éreztem magam, mint egy szaunában. Tudta, hogy mikor kell a következő szintre lépnie. Erekciója hevesen küzdött a vékony ruhadarabbal, ami még takarta. Hirtelenkedve kioldozta magát a szorító anyagból, én pedig kérdő tekintettemmel kíséreltem meg, hogy álljon le.

- Harry! – figyelmeztettem. - A-Az óvszer?

- Majd vigyázok – lihegve és türelmetlenül duruzsolta.

Ekkor tört ki belőlem a félelem. Tudom, hogy milyen könnyű nem oda figyelni. De képtelenség volt bármit is mondanom. Harry már szenvedve várta, hogy jelt adjak. Aprót bólintottam, s úgy döntöttem megbízom benne. A következő pillanattól elfelejtődött a bizonytalanságom. Egy gyenge lökéssel nyitott, ami meglepett. Nem volt annyira fájdalmas. Egész tűrhetőnek számított az első alkalom után. Kezeim még mindig ott voltak a vállain, így kihasználtam a lehetőséget. Mivel nem volt más kapaszkodási lehetőségem – célzok itt a kezeire – ezért kénytelen voltam így megtartani magam. Gyengéden elemelkedett; s ekkor a körmeim ösztönösen préseltem a vállaiba. Ettől kicsit felnyögött, de ez csak jobban beindította. Nehézkesen fújta ki a levegőt, miközben újra bentebb tolódott. Ezúttal minden mozdulatára odafigyelt és így még engem is megszállt az a bizonyos jó érzés.

*

A szobahőmérséklete továbbra sem enyhült, de a szívverésem lelassult. A takaró alatt feküdtünk és ismét váratlan dolgok jöttek szóba. A figyelmem kicsit lankadt, ahogy belegondoltam abba, hogy nem védekeztünk. De azt hiszem Harry sikeresen megoldotta a problémát. Egy kicsit tartottam a témától, de bíztam benne.
Hangos lélegzet vételeink enyhülni kezdtek. Harry jobb karjának fedését és mellkasának melegségét élvezhettem, miközben testeink lenyugodtak.

- Tehát tudsz rajzolni? – szólalt fel halkan, s nyomott egy puszit a kezemre.

Újra rá tudtam összpontosítani. Bólogattam, alátámasztva a kérdését.

- Akkor rajzolj le engem – mosolyogva beszélt.

- Ha adsz egy ceruzát meg valami papírt, én örömmel alkotnék rólad – halvány vigyorgással jelentettem ki.

Bár már ezer éve csináltam ilyesmit utoljára, emlékszem mennyire boldoggá tett. És most szeretnék minden lehetőséget megragadni a boldogságra.

- Majd később – fölém támaszkodott. - A mai nap a kettőnké, szóval ráérünk még – mondata végén megcsókolt.

Jó volt hallani, hogy mai nap kizárólag rólunk fog szólni. Bár szinte előre tudtam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Valami mindig történik; pont akkor, amikor már elronthatatlannak érzek egy napot.
Szótlanul feküdtem Harry takarása alatt és tökéletes arcvonásait tanulmányoztam. Telt ajkai egymáshoz tapadtak, és ő ugyanezt tette. Engem vizslatott. Sosem hittem volna, hogy ennyire felemelő lehet valakit bámulni. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Szikrázó zöld szempár, mély gödröcskék és hibátlan vonások mindenütt. Ujjaimmal a tarkóját simogattam, ő pedig hümmögve tűrte ezt. Rajtam kívül más nem tudja, hogy mivel lehet a legjobban elgyengíteni.

- Megnézhetnénk egy DVD-t – dobta fel az ötletet.

*

Tulajdonképp teljesen felesleges volt belekezdeni a DVD-be, hisz az első öt perc után rájöttünk, hogy egymás társasága sokkal szórakoztatóbb, mint egy szomorú, siratós film. A kanapén feküdtünk; pontosabban feküdtem. Harry engem használt matracnak. Fejét a mellkasomon pihentette, s karjaival magához ölelt. Az ujjaim ismételten rakoncátlan fürtjei közé merültek, ő pedig halkan mormogott. Elképesztő, hogy ennyire egyszerű őt ellazítani.

- Téged sosem becéztek a barátnőid? – eszembe jutott egy spontán kérdés, miközben azon gondolkoztam, hogy ő állandóan ellát valami becenévvel.

A hirtelen jövő kérdésem kicsit felzaklatta. Felkapta a fejét, és a karjaira támaszkodva helyezkedett el megint. Mielőtt belekezdett volna a magyarázkodásba, megnyalta kiszáradt ajkait. Nos, igen, egy szokás, ami mindig levesz a lábamról.

- Szerintem elég béna, ha pasinak adnak becenevet – komoly arckifejezéssel motyogta. - Egyébként nem. Nem becéztek. Végülis ki hívott volna úgy, hogy ˝drágám˝? Te is tudod, hogy előtted csak zavaros kapcsolataim voltak.

Végig futott az agyamban a gondolatmenet, miszerint Harry élete tényleg kusza volt. Az alsó ajkamba haraptam, s próbáltam elfelejteni ezeket a képzelgéseket. Soha nem akartam tudni, hogy milyen nő ügyei voltak régen. Biztosan kiderülne pár dolog, ami rontaná az ˝imidzsét˝ úgyhogy inkább hagyom lógni a témát.

- Pedig imádnám, ha lenne egy cuki neved, amiről csak mi ketten tudunk – hangomban érezhető volt, hogy kicsit cukkolom.

Néhány másodpercig kikerekedett szemekkel nézett rám, aztán leszorított nevetésem feltört és megbizonyosodott arról, hogy csak komolytalan voltam.

- Oh, szóval így játszunk?

Kérdése végén széles vigyor tört utat magának az arcán. Játékos csókkal terelte el a figyelmem, amíg kezeivel kikutatta a legcsikisebb pontjaim. Nyelveink továbbra is dolgoztak, így lehetetlenné vált, hogy ne nevessek bele a csókba. Ujjaimat a vállába nyomva kíséreltem meg a csillapítását, de reménytelennek tűnt mindenfajta igyekezetem.

- Mutatok valamit! – hadarta gyorsan, elválva a hosszú csóktól.

Sietősen feltápászkodott és pillanatok alatt eltűnt a nappaliból. Letörölhetetlen mosoly keletkezett az ajkaimon, miközben törökülésbe tornáztam magam. Fogaim közé vettem az alsó ajkam, ami még mindig bizsergett a nedves csókok hatására. 
A körömlakkomat kapargáltam, s az agyam kattogni kezdett. Rengeteg gondolat költözött az elmémbe. Mindegyik másról szólt; hol jó, hol rossz dolgokról. Az életem jelen pillanatban két részre van szakadva. Az egyik részben szomorú, magányos és depressziós vagyok, a másikban pedig szerelmes. Nehéz két ilyen ellentétes életformával együtt megtartani a harmóniát. Próbálok inkább a boldogságra összepontosítani, hátha könnyebben legyűröm a szomorúságot. Már alig várom, hogy végre kitisztuljanak bennem a történtek és kizárólag az élet napos oldalát lássam.

- Itt vagyok, szépségem.

Fejem a hang irányába kaptam, s figyelmes lettem egy gitárra, ami Harrynél volt. Már korábban tudatta velem, hogy egész tehetséges, szóval nem lepődtem meg a látványon. Elcsoszogott a kanapéig, majd leült mellém. Az ölébe vette a hangszert, de mielőtt belekezdett volna a használatába, rám nézett.

- A múltkor te jártál a fejemben é-és gondoltam leírok pár sort – elpirulva habogott. - Az érzéseimről. Irántad.

Magamban csak annyi volt a reakcióm erre, hogy ˝aww˝. Lehetetlen lett volna szavakkal elmondanom, amit akkor éreztem. Ott ült mellettem a barátom, kezében egy gitárral és azt motyogta, hogy írt egy dalt hozzám. Létezik ennél szívmelengetőbb? Nos, ha igen, akkor én még nem tapasztaltam. Egy félénk mosolyt eleresztettem, s nyomtam egy puszit az arcára. A gödröcskéi halványan megmutatkoztak és teljesen zavarba jött. Annyira imádni valóan nézett ki.
Megköszörülte a torkát, majd nyelt egyet. Én pedig fészkelődve vártam a végkifejletet.

˝Close the door 
Throw the key
Don’t wanna be reminded
Don’t wanna be seen
Don’t wanna be without you
My judgments clouded
Like the night sky

Hands are silent
Voice is numb
Try to scream out my lungs
It makes this harder
And the tears stream down my face

You know I’ll be
Your life, your voice
Your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this
Moments in time
I’ll find the words to say
Before you leave me today.˝
(katt)

Azt hiszem a könnyek észre vétlenül lepték a szemeim, mialatt némán hallgattam őt. A gyomrom a görcsbe rándult, és képtelen voltam beszélni. El sem hinné, hogy mennyire sokat jelentett ez nekem. Egy dal, ami hozzám szól. Amit ő írt.

- Miért sírsz? Ennyire rossz volt? – elcsukló hangon kérdezte.

Óvatosan a földre tette a dobozgitárt, és kicsit zavarodottan felém fordult.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? – sós cseppjeimmel küzdve beszéltem.

Szorosan magamhoz öleltem, s szótlanul zokogásba kezdtem.

- Szeretlek, te idióta – félig nevetve, félig sírva jelentettem ki.

Rövid időre csendben maradtunk és csak ölelkeztünk. Titkon vártam egy megerősítést Harrytől, de nem akartam kényszeríteni semmire. A szívem újra hevesen dübörgött, s féltem attól, hogy valami baj van. Miért nem mondja ki ő is? A tenyerem izzadni kezdett, miközben Harry pólóját markolásztam. Egy reménytelennek tűnő pillanatban viszont ficeregni kezdett, s nyugtalanul megszüntette az ölelést.

- Én is, gyönyörűm – zavarodottan elmosolyodott, majd ismét magához húzott.

*

A nap végéhez közeledve – ahogy sejtettem – történt egy apró változás. Clar fontosnak érezte, hogy ma este meglátogasson és beszélgessünk. Nem szólt előre, szokásához hívően. Végülis már nagyon hiányzott a baráti társaság.

- Rajzolj gyűrődést a pólójára – Clar popcornnal a szájában adta ki az utasítást.

 A kanapé sarkában kuporogtam egy A/4-es füzettel a kezemben, Harry pedig – profilból – velem szemben. Megpróbáltam papírra vetni őt. Több kevesebb sikerrel. Clar fél percenként hajtogatta, hogy ő mit látna jobbnak a rajzon. Egy órán át görnyedtünk az alkotás felett, de még mindig nem éreztem tökéletesnek. A ceruzával meghúztam az utolsó simításokat a grafitművön, és kicsit bizonytalanul vizsgáltam át. Kicsit sem volt annyira tökéletes, mint élőben.

- Nos, nem ez lett életem legjobb alkotása, de én mindent megpróbáltam – félénken magyaráztam, s felmutattam a papírt.

Harry arcán apró mosoly görbült, és tekintetével teljesen elmélyült a lapon, majd vetett rám egy kósza pillantást.

- Akkor most már nem csak gyönyörű, inteligens és szexi, hanem tehetséges is vagy – minden bók kimondása után egyre közelebb jött hozzám.

Széles vigyorgásommal próbáltam elrejteni azt, hogy zavarba hozott. Az arcom már szinte égett, és csak remélni tudtam, hogy kívülről nem látszik. Közel hajolt hozzám, és nagyjából egy levegő vételre volt időm, mielőtt ajkaival súrolta az enyéimet.

- Ok, srácok, én hagylak titeket édelegni – Clar összekapkodta a cuccát és az ajtó felé sietett. - Sam! Majd hívj fel később! – kiáltott.

Aprót bólintottam alig figyelve rá. Viszont pár perc múlva újabb csengetés zavarta meg a csendet. Ez az este már nem lesz a miénk. Érzem. Idegesen elslattyogtam a bejáratig, abban a hitben, hogy Clar fordult vissza. A fülem mögé tűrtem hullámos tincseim, majd frusztráltan kirántottam az ajtót.

- Hello, Sam – Ryan hangja éleződött a folyosóról.

Az oldalán egy hosszú lábú, csinos tejfel szőke hajú lány ácsorgott. Tetőtől talpig végig mértem, míg a tekinteteink nem találkoztak. Tágra nyílt szemekkel dolgoztam fel a nő látványát. Hayley?

21 megjegyzés:

  1. úr isten *__* kíváncsi leszek mit fognak szólni Ryanhez meg a szőkéhez:D:D

    VálaszTörlés
  2. Ó te jó ég!!ezek a pár beszédek!:OOO Imádtam hogy most ilyen rok volt belőlük:$ én amugy kimondottan örültem egy ilyen romantikus résznek*.* tökéletes lett!hamar kövit mert felzaklattál Hayley felbukkanásval!:O mit akar ott az k*rva?!? (kicsit elrgadtattam magam,bocsi:DDDD) szóval siess a kövivel!!<3

    VálaszTörlés
  3. Ez most komoly Hayly? Te csak viccelsz velem ! :D Mindegy hagyjuk majd meg látom mi lessz belőle. De amugy miért kinzol? :D
    XoXo: Heni

    VálaszTörlés
  4. pont az a Hayley ribi ???? mindegy, legalább izgi lesz :D amúgy ez cuki rész lett :)

    VálaszTörlés
  5. Halihó!!:)

    Én már akkor éreztem hogy jó lesz rész mikor még csak annyit tudtam hogy hosszú lett.
    Meg kell hogy mondjam szeretem az ilyen(hogy a te szavaiddal éljek)lightos részeket.xd
    És azt is meg kell hogy mondjam..ugye írtad hogy nem lett olyan perverz...hogy szerintem így is nagyon jó volt(kevésbé perverzen) ennyi pont elég volt..szóval na tetszett.Viszont amiatt aggódom hogy nem védekeztek.. ajjaj remélem nem lesz semmi "probléma".
    Viszont egy dologra nem emlékszem :Hayley-re most ő új vagy régi szereplő(egyáltalán nem ugrik be róla semmi)bár ha Sam ismeri akkor nem most tűnhetett fel először,de én meg memóriám az két különböző dolog XD !Na mindegy a rész nagyon jó volt,mint már mondtam tetszett hogy ilyen lightos volt ilyenek is kell lennie egy jó sztoriban!:)
    Alig várom a folytatást!
    xoxo Kriszta

    VálaszTörlés
  6. Hy!:)
    wow,tökjóvolt,bár légyszi világosíts fel;miért nem ugrik be ki Hayley?! Gondolkozom,de nem ugrik be.Talán mert nem is szerepelt még?!:D
    és kérlek,Virág dobj meg egy ilyen Harryvel!:D köszii!:*
    xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hayley = Harry exbarátnője!
      Ha egyszer lesz egy ilyen Harrym, akkor ígérem klónoztatom. :DD xx

      Törlés
  7. Úristen Hayley? N ebből se lesz jó..
    Amúgy Harry-ék olyan kis aranyosak *__*
    Amúgy nagyon jó lett! Siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  8. annyira jóóó ♥ imádom. olyan cuki a Harry hogy írt egy dalt az érzéseiről *-* bárcsak nekem is lenne egy ilyen Harry-m :$$ siess kövivel ♥♥

    VálaszTörlés
  9. Heyley nem a 'szöszi' . Mármint a Harry volt barátnője vagy olyasmi? :))ezekből a ribizésekből arra következtetek, de amúgy én sem tudom.. :)

    .. Szóval: Ez is, mint a többi nagyon jól sikerült. Sőt ez most nagyon különleges volt számomra, annyira romantikusak voltak. Nekem is tetszett amúgy az, hogy több volt a párbeszéd.. :) . Olyan rossz volt azt olvasni, hogy "a vége felé... " annyira megszerettem, hogy még öregkoromban is ezt szeretném olvasni.. nekem nagyon hiányozna, ha abbahagynád.. nagyon várom a kövit itt is meg a 5sos-ba is. :D . <3.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajj, ne mondjatok ilyeneket..! Már most hiányzik a blog, pedig még nincs is vége. :D A 5SoS-esbe pedig ma került fel az új rész! Bár most nem én írtam, hanem a társíró, de egész biztos vagyok abban, hogy imádni fogjátok! xx

      Törlés
    2. ööm.. egy valamit elfelejtettem.. :))) szóval, amikor olvastam azt a részt, hogy nem használtak óvszert, huh.. akkor már elképzeltem, hogy Sam terhes lesz meg ilyen dolgok és hogy Harry mennyire örül.

      Függő lettem... és szerelmes .. le sem tagadhatom. :)) Amikor írod, hogy következő nap lesz fent az új rész a barátnőim nem tudják mi van velem egész nap.. annyira várom. :D

      Majd az 5sos-es is kint lesz a csoportba ( mármint amit a társíró ír ) ?

      Törlés
  10. Olyan édesek. Nagyon örültem egy ilyen résznek! A cukiság mérő kiakadna ennél a résznél.:PP Sam karaktere pedig annyira gyönyörű! mert ugye ő az a lány a bejegyzés elején?!(kép)
    várom a folytatást , nem is kicsit! puszi: Dana xo

    VálaszTörlés
  11. Ilyen nincs:@írok egy regényt, erre nem kimegyek a blogból véletlenül??!!! Ez is csak én lehetek:DD
    Visszatérve a fejezetre..egyszerűen IMÁDTAM!!!!!♥*--*
    Kíváncsi vagyok Hazza&Sam reakciójára:DD
    ◘Egy kérdés?!
    Hogy tud valaki, ennyire jól írni??!!Ezt az egyet nem értem:ssmehetnél egy írónak..Szivesen olvasnám a könyveidet, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül:")
    Amúgy most megleptél ám:")ugyanis feljöttem facera, erre azt látom, hogy van új rész*o*Feldobtad a napom az már biztos;))
    Amúgy, mint ahogy már elmítettem fogalmam sincs, hogy mit fogok enyire beleéléssel elképzelni, mint ezt ha befejezed:ss Hiányozni fog♥Méghozzá nagyon:cc♥
    Mivel én nem vagyok olyan, hogy kommentbe írjak egy kisebb regényt, ezért én már csak ezt tudom mondani-->IMÁDTAM!!ÉS SOKÁIG ÍRD MÉG EZT A BLOGOT, KÉRLEK♥ meg ezt-->GYORSAN köviit, mert ha nem..megkereslek (facen xdd) :DD:33

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Sokan mondták már a közösségiken, sok posztot láttam erről a blogról, amikben azt mondják, hogy nagyon jó. Nem hittem nekik. Amint megláttam, hogy Harry-s, elkönyveltem egy újabb Dark-változatnak. Csakhogy ma este nem volt jobb dolgom, így elolvastam. 1 órámba telt végigolvasni az összes részt, viszont úgy, hogy közben semmi mást nem csináltam.
    Nagyon tetszik, ahogy leírod a cselekményeket, a szereplőket, és a helyszíneket. Az első pár fejezetben tényleg úgy éreztem, hogy tiszta Dark -őszinte vagyok, ne haragudj meg-, viszont aztán megváltoztak a dolgok. Az események teljesen más, váratlan irányba fordultak, és ez nagyon tetszik.
    Olvasni fogom, és köszönöm, hogy írod ezt a történetet.

    Ui.: Meg szeretném kérdezni, hogy vállalsz-e kritikát, mert ha igen, akkor van két blogom, és kíváncsi vagyok a véleményedre. Sokat segítenél vele, és nagyon hálás lennék.

    Bo×××

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :)
      Köszönöm a hosszú véleményt.. Egyáltalán nem haragszom! Sőt! Nagyon örülök, hogy van újabb rendszeres olvasóm a te személyedben! :')

      Általánosságban nem szoktam kritikát írni, de most az egyszer kivételt tehetünk! Nem lenne gond, ha fb-n küldeném el neked az elkészült kritikákat? Csak mert nem szeretnék külön oldalt csinálni ennyiért..
      Szóval, itt érhetsz el: https://www.facebook.com/egyselymesmaci linkeld a blogjaid és máris neki kezdek az olvasásnak! (Nyugodtan írj üzit, ha nem lennék online!) xx

      Törlés
    2. Rendben, nagyon szépen köszönöm! :D <3

      Törlés
  13. Ez valami eszméletlen jól sikerült! :) Először azt hittem, hogy egy aranyos, romantikus light-os rész lesz, (az is volt, de így is imádtam)aztán jött ez a csavar a végére, ─ mondhatjuk ─ belehalok a kíváncsiságba. :'D Olyan tökéletesen írod le az eseményeket, hogy az annyira asdfahg *o* (Tudom, hogy te ezt érted.: D)
    Amúgy már nekem is most hiányzik ez a blog.
    És tudod, hogy nagyon kiszámíthatatlan vagy?! (Nem rossz értelemben) :D Úgy értem, hogy mindig ki szoktam találni, hogy mi fog történni; Vagy, hogy mi lesz a blog legeslegvégén. De most teljesen összekuszálódtak a szálak a fejemben, hogy Hayley megjelent. De így jobb. :D Mert kiszámíthatatlan, hogy mi lesz, szóval úgy még jobban agsfgas :DD

    u.i.: Bo írta, hogy szerinte olyan Dark 2;
    Hát, volt egy idő, hogy én is ezt gondoltam, aztán rájöttem, hogy NEM, NINCS ÍGY, ugyanis a Shadow és a te írásmódod milliószor jobb. :) És nem túlzok, nehogy azt hidd.:'3

    Puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
  14. Imádooom *-* Nagyon tetszik :) Várom a kövi részt!

    VálaszTörlés

Tiny Hand