2013. május 18., szombat

38. fejezet

Hiiiiiiii gurls!
Tádáá itt a 38. fejezet! Bár kicsit megkésve és röviden, de remélem még élvezni fogjátok! Nos, vészesen közeledünk a 40. részhez... Mit is mondjak.. Úgy körülbelül 50. fejezetesre tervezem a blogot, de meglehet, hogy tovább fog tartani.. Attól függ mi jut még eszembe. A tökéletes befejezés már teljesen körvonalazódott a fejemben. Szerintem nagyon jó lesz.. :') És ettől a résztől kezdve fog igazán felfordulni a szereplők élete..! Majd csak később tudtok vonatkoztatni ebből a chapterből, mivel ez még csak a problémák kezdetének a kezdete. :D Lesz itt öröm, boldogság, sírás, nevetés, szomorúság, feszültség, kétségbeesés meg minden amit csak szeretnétek! :P
Még egyszer sajnálom, hogy ilyen rövid résszel szolgálok, de hosszú napok állnak mögöttem!
Na jól van, befogom! Jó olvasást!

38. fejezet
Térd fölötti fekete szoknya volt rajtam, ami tökéletesen simult az alakomhoz. Utáltam, hogy így kell megjelennem, de hirtelen nem akadt más ruhadarab a kezeim közé. Magamra vettem egy elegáns fekete gardigánt és ezzel letudtam a gyász viseletet. Igazából nem voltam felkészülve arra, hogy hamarosan ilyen helyzetbe fogok kerülni.
A hatalmas tükör előtt álldogálva méregettem magam, s közben grimaszokat vágtam a kinézetemre. Egyáltalán nem voltam megelégedve a látvánnyal.

- Gyönyörű – Harry rekedtes hangja töltötte meg a gardrób szűkös terét. - Bár ez nem újdonság.

Halkan nevetett és bezárta maga mögött az ajtót, amely elválasztja a hálószobától a kis helyiséget. Meleg kezeit komótosan a csípőmhöz fogta, s lassú mozdulatokkal eljutott a hasamig. Megállapodott annál a területnél, az ujjait pedig összekulcsolta előttem, hogy ne legyen esélyem a szabadulásra. Az alsó ajkamat harapdáltam és tekintettemmel a tükörben körvonalazódó látványunkat figyeltem. Harry óvatos mosolya végig ott ült az arcán, és ez engem is késztetett egy apró ajak görbítésre. Kizárólag miatta próbálok hű maradni saját magamhoz. Nem összeroppanni és depresszióba esni. Ő az egyetlen, aki tartja bennem a lelket és ezért hálás vagyok.

- Indulhatunk? – kérdezte két nyakra adott puszi között.

Bólintottam, majd nehézkesen ficeregni kezdtem a fogásában. Erős karjai nem engedték, hogy mozogjak. Lényegre törő kérdése ellenére tiltakozva morgott egyet, s mélyeket sóhajtozva engedett el.

*

A kocsiban tapinthatóvá vált a feszültség. Harry arckifejezése aggódásra késztetett. Nem szólt semmit, csak haragosan bámult ki a szélvédőn. Fogalmam sincs miért volt ilyen. Csak egyszerűen megmakacsolta magát és rossz kedve lett. Talán eszébe jutott a pénz probléma? Vagy én vagyok a baj?

- Harry, jól vagy? – halkan kérdeztem.

Csupán bólintott egyszer és néma maradt. Az alkarján fel volt tűrve a fekete ingujj, s tökéletesen ráláttam erős karizmainak feszülésére. Nyilván mérges volt. Csak akkor feszeng ennyire, ha gond van. Egy temetésre tartva nem mertem felbolygatni őt. Nem akartam, hogy az elkövetkezendő órákban még frusztráltabb legyen.
A motor leállt, mi pedig kiszálltunk az autóból. Harry nyugtalanul nyúlt a kezemért, majd hosszú ujjait passzította az enyéimhez. Kezeink erősen ragaszkodtak egymáshoz, mialatt elindultunk a temető bejárata felé. Néhány közeli és távoli ismerős már ott toporzékolt az előre megásott mély gödör mellett, ahova apámat fogják temetni. Ajkaim összeszorítva igyekeztem visszatartani a sírást.

- Annyira sajnálom, Sam – a nagynéném borult a nyakamba elsőnek.

Soha nem kedveltem őt igazán, de most jól esett, hogy ott van. A hosszú ölelkezés után sorjában jöttek a részvét nyilvánítások, én pedig nagyokat sóhajtozva álltam a sarat. Nem szerettem volna hangos zokogásba kezdeni még idő előtt.

*

A temetés lezajlott, hamarabb, mint hittem volna. Ezalatt a pár óra alatt kisírtam magamból szinte minden fájdalmat. Utoljára láttam apát. Eltemették. Vége. Lassan, de biztosan kezdem felfogni a történtek súlyát. Igyekeztem minden gondolatomat elterelni a tragédiáról és újra visszatérni a hétköznapokhoz. Bár tudom, hogy ehhez még kell némi idő, de próbálkozom.
Néhány nap elteltével minimálisan csökkent a fájdalom érzetem. Az ablakban ültem, s némán gondolkodtam az életemen. Az üvegről lecsorgó esőcseppek bámulása könnyen megadta a rossz hangulatot. Egyedül voltam a lakásban, mert Harry pár órája elment valahová. Mondta, hogy mit fog csinálni, de én nem igazán figyeltem rá. A fülhallgatók a füleimben voltak és halk, szomorú zene szólt belőlük. Ez is rátett egy lapáttal a rossz közérzetemre. Magam elé karoltam a lábaimat, csendesen kuporogtam az ablaknál. Tekintetem megakadt egy hatalmas szürke autón, ami épp leparkolt a társasház előtt. A következő pillanatban kiszállt belőle egy középmagas alak. Hosszú lépéseket megtéve készülődött a ház bejárata felé. Kitisztult a látóköröm, ahogy eltűnt az idegen férfi. Nem láttam őt tisztán, de nagyon ismerős volt. Kacsázó járás és sötét szőke tincsek jellemezték. Akárcsak Ryan-t. Kirántottam a fülhallgatókat, s leállítottam a zenét. Várakozásomat megszakította a csengő éles hangja, ami még mindig szokatlan volt egy kicsit. Feszülten elcsoszogtam az ajtóig és közben a levegő vételeim hevesebbek lettek. Nem tudtam kire számítsak, és ez eléggé frusztráló volt.

- Szia – Ryan vigyorával találtam szemben magam, ahogy kinyitottam az ajtót.

- T-Te mit keresel itt? – támadtam le. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Még számtalan kérdés záporozta az elmém, de mindössze ez a kettő csúszott ki a számon. Ryan magabiztosan meredt el a szemeim látványában, s a mosolyának ereje enyhült egy keveset.

- Nem volt nehéz rájönni. És tudni szerettem volna, hogy minden rendben van-e – kezét a vállamra helyezte.

- Nos, jól vagyok, de jobb lenne, ha te elmennél – ugyanazzal a lendülettel lesegítettem a kezét magamról. - Ez Harry lakása és neked nem szabadna itt lenned – érveltem.

Egy pillanatig elkalandoztak a gondolataim és elképzeltem mi lenne, ha Harry itt találná Ryan-t. Valakinek nagyon fájna. A szívem viszont egy kicsit megsajdult, ahogy a szöszi tekintete megtelt szomorúsággal. Utálom, ha valaki miattam rossz kedvű. Lekaptam a fogasról egy kabátot, ami a leghamarabb a kezem ügyébe került. Nehézkesen belebújtam a dzsekibe, s bizonytalanul passzítottam magamhoz, mivel az anyag sokkal nagyobb volt, mint a felsőtestem. Az ujjait feltoltam a karomon, hogy a kezeim kibukkanjanak a bő kabát fedése alól. Minél tovább volt rajtam, annál intenzívebben vonzottam magamba Harry illatát.
Észrevétlenül lebotorkáltunk a bejárathoz, s megálltunk a külső részen.

- Mióta cigizel? – elejtett egy kérdést, miközben az ujjaim közé vettem egy szálat.

Vállat rántottam és úgy tettem, mintha nem hallottam volna meg amit mond. Viszont elgondolkoztam azon, hogy miért csinálom ezt. Le kéne állni, amíg még nem késő. Beleharaptam az alsó ajkamba, s kissé vontatott mozdulatokkal vettem rá magam arra, hogy eldobjam. De végül megtettem. Néztem, ahogy az eső lassan eláztatja a dohánnyal töltött fehér rudacskát, és használhatatlanná változik.

- Nem cigiziek – elégedetten felszólaltam.

- Nézd, Kicsi – kezdett bele a régi becenevemen szólítva. Anno mindenki így hívott. A családtagok, a barátok. Én voltam ˝Kicsi˝. Igen, a termetem miatt kaptam ezt a gúnynevet. - Én találkoztam egy nagyon csinos lánnyal... Azt szeretném, ha megismernéd – fejezte be rövid mondanivalóját.

Meglepődve, tátott szájjal mélyedtem el ajkain, ahogy kiszöktek onnan a szavak. Nos,  maga a tény, hogy most itt beszélgetünk már az is furcsa. Beakar mutatni a barátnőjének? Azután amiket tett velem, csakhogy megszerezzen? Tekintetem elkaptam Ryanről, amikor egy hatalmas ajtó csapódás éleződött a parkoló felől. Harry feszülten közelített, én pedig tudtam, hogy lenne jó vége egy váratlan találkának.

- Rendben, Ryan – kezeimmel eltoltam őt az autója irányába. - Találkozom vele, csak most lépj le – sürgettem.

Csak elszerettem volna tüntetni őt. Meggondolatlanul belementem abba, hogy találkozzam egy vadidegen lánnyal, aki most azzal a sráccal jár, aki nem rég még belém volt esve. A sarkamon dülöngélve vártam, hogy Ryan elmenjen és hogy Harry megérkezzen. A parkoló másik végéből jött, így bíztam benne, hogy nem látta meg a szöszit. Idegesen tördeltem az ujjaim, s csak várakoztam.

- Hello, baby – mormolta, miközben ajkai türelmetlenül tapadtak az enyéimhez. - Hoztam festéket – duruzsolta közel a számhoz.

Csak ekkor lettem figyelmes a kezeiben lógó festékes vödröcskékre.
Megindultunk a lakáshoz vezető lépcsőkön és ezalatt próbáltam elterelni Harry figyelmét arról, hogy bármit is kérdezzen a délelőttömről. Nem tudnék hazudni neki. Még ha valami apróság lenne, azt sem tudnám csakúgy elhallgatni előle.

*

Igazából már teljesen letettem arról, hogy egy nap alatt kilehet festeni egy nappalit, úgy, hogy a barátod félpercenként csikiz, csókol vagy ölel téged. Kettőnk közül egyedül én vettem komolyan a festés ügyet. Harry elővette a gyerekes énjét és olyan volt, akár egy neveletlen tizenkét éves.
Karjaival átölelt hátulról, s levegő vételei megrekedtek a tarkómnál, mialatt meleg puszikkal árasztotta el a bőröm. Suttogott bizonyos ˝dolgokat˝. Azzal az estével kapcsolatban, amikor együtt voltunk. Amikor lefeküdt velem.

- Annyira gyönyörű voltál – motyogta még mindig arra a témára utalva. - És boldog.

Mélyeket sóhajtoztam, s felé fordultam, hogy szemben lehessünk. A csillogó zöld szempárból szinte megállapítható volt, hogy  mi foglalkoztatja őt jelen pillanatban.

- É-És itt az ideje, hogy újra az légy – suttogta, miközben leereszkedett, hogy megfogja a combjaim.

Lábaimmal ösztönösen közrefogtam a csípőjét, s a karjaimmal átöleltem őt a nyakánál. Igyekeztem nem kiesni a tartásából. Bár Harry mellett nem volt sok okom az aggódásra.
Óvatosan neki nyomott a falnak, s nyelveink szünet nélkül működésben voltak.

- Szóval ezt a dumát alkalmazod minden lánynál? – zihálva mormoltam, eltávolodva az előbbi csóktól.

- Elég jó, nem? – vigyorgott nyugtalanul.

Először nevettem fel őszintén a tragédia óta. Egyértelmű volt, hogy az előbbi csak egy kis viccelődés volt.
Fogaim közé vettem duzzadt alsó ajkam és halkan kuncogtam, azon ahogy játékosan harapdálja a nyakam egyes pontjait. Olyan volt, mintha minden probléma és fájdalom egy csettintésre elmúlt volna. Csak mi ketten léteztünk és elfelejtődött a külvilág. Ez gyakran megesik, amikor Harryvel vagyok.
Testeink egyre szorosabb közelségbe kerültek, a számat pedig elhagyta egy fojtott nyögés, ahogy ágyékaink érintkeztek. Harry rekedtes nevetése a nyakam hajlatában hallatszódott.

- Látod milyen egyszerű? – felnézett rám, miután véget ért egy újabb csókunk.

- M-Mi? – suttogtam kérdő hanglejtéssel.

- Ellazulni – mosolyodott el.

Elemelt a faltól, én pedig még jobban ragaszkodtam a kapaszkodáshoz. Szinte csukott szemmel tudta az utat a hálószobáig, ami nem volt meglepő. Az odáig tartó út alatt Harry arcvonásaiban gyönyörködtem és halvány mosolygással jeleztem, hogy mennyire letaglóz. Ismét. Gödröcskéi felbukkantak és széles vigyorgásba kezdett, ahogy rájött, hogy a tekintetem egyenesen rászegeződött. Vettem a bátorságot egy hirtelen ötlettől vezérelt csókra. Imádta, ha én kezdeményezek.
Kicsit váratlanul ért a puha matrac érzése. Hátamat már jóval kényelmesebb anyag támasztotta, mint az előbb. Harry fölöttem volt és megfontolt mozgásával akarta csökkenteni a bátortalanságom. De igazából már nem volt bennem semmi kétely. Vigyáz rám. Ebben biztos vagyok. A szája szólásra nyílt és szinte tudtam, hogy mi akar mondani.

- Ssh, Styles – suttogtam, s kezemmel betapasztottam a száját. - Bízom benned.

Kijelentésemre megkönnyebbülés mutatkozott az arcán. Ujjaimmal sötét tincseit rendezgettem jobb oldalra, ahogy szereti. Éreztem, ahogy testével jobban rám nehezedik az érintéseim finomsága miatt. Kezdte elhagyni a keménységét és lassan elgyengült. Neki én vagyok a leggyengébb pontja. Tapasztalataim alapján.

( Neked néhány pötyögés, nekem pedig egy hosszú mosolygás! Kommentelj, kérlek! )

23 megjegyzés:

  1. Hy:)
    adkjsdjlhgfdl volt!:3
    Csak most kezdődőnek a dolgok?:o Remélem,hogy nem csak 50 részes lesz,mert az nagyon "rövid"..;)
    ittam az összes betűdet!:) <3 mosolyogni!:))
    xX.

    VálaszTörlés
  2. Aww *-* Nagyon tetszett; Főleg az, hogy Harry így próbálja Sam figyelmét elterelni a történtekről. És be kell valljam, hogy félek; Előre félek, hogy milyen meglepetéseket tartogatsz számunkra. Mit értesz a sírás, nevetés, boldogság és szomorúság alatt? Már nagyon várom, és egyben rettegek is, hogy valami végzetes dolog fog történni, és Sam és Harry majd összevesznek...és jaj.

    Szóval már körmömet rágva várom a folytatást, de úgy izgulok, hogy valami rossz fog történni, és összevesznek, és úgy lesz vége a blognak :'c Mert akkor hetekig sírni fogok. Abban már előre biztos vagyok.:S
    De mindegy, mert úgyis tökéletes befejezés lesz, legyen az szomorú, vagy boldog c;

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett!!
    Imádlak meg blogot is.
    Örülök hogy ez rész vidámabb lett és ebből azt szűrtem le hogy neked is jobb a kedved. :d

    VálaszTörlés
  4. Amint már említettem, imádom ahogy írsz:)És ez nemhiszem, hogy megfog változni:$
    Mááár kerek 3 napja ezt a részt vártam,szóval most pörgök, mint állat :DDI´m happy and I know it.. :DD
    Este mindíg azon agyaltam, hogy vajon mit fogsz belevinni a történetbe, hát mit monjdak?Nem csalódtam, nagyon nem:33
    Ma lett új rész a darkon :D és az nem is érdekelt annyira, mint a Shadow.:D*--*
    tyűha mik lesznek itt, hogy Harry&Sam együtt laknak*--*:$$*szemöldök huzogatás* :DDD
    Azt írtad, hogy körülbelül 50 fejezetet fogsz írni, vagy többet..Hát azt énis nagyon remélem, hogy többet.Nemtudom, mit fogok ennyire majd várni, ha nem blogod*---*♥
    Várom a kövit, ami szintén biztosan ugyanilyen csodálatos lessz, mint az összes:)
    SORRY NOT SORRY :DD értelem az odaváág :D Just me :D

    VálaszTörlés
  5. Kb. 1 hete kezdtem el olvasni. Nagyon, nagyon jó blog ! :):D Sírtam is pár résznél, meg mosolyogtam.Meg amikor üldözték őket, az nagyon tetszett:O Csak folytasd, mert rohadt jól írsz!:D xx

    VálaszTörlés
  6. Tényleg imádtam *o* annyira, de annyira tetszik, ahogyan írsz:) Több legyen, mint 50 részes, légy szí'!:)) a másik blogodat is olvasom és nagyon szeretem<3 megérte rá várni;)

    VálaszTörlés
  7. nagyon jóóó :D mint minden rész :DD amint tudod hozd kövit ♥♥

    VálaszTörlés
  8. Uh, babes! Nagyon köszönök mindent! Hihetetlenek vagytok, de tényleg! Fél órája raktam fel az új részt és máris ennyi visszajelzés! Imádlak titeket, drágák! :') xx

    VálaszTörlés
  9. annyira ügyes vagy köszönjük hogy vagy nekünk!:D::D:D:D minél hamarabb részt ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy TI itt vagytok nekem! :) xx

      Törlés
  10. Két napja talàltam rá a blogodra és a második sor utan mm az első részmél és ha lehet ilyet mondani szerelmes lettem a blogodba....egyszerűen fantasztikus:))imadoooooom!<3

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jóó *-* Imádtam! Hamar hozd a kövi részt, mert már nagyon vároom <3 xx

    VálaszTörlés
  12. Huhh na most készülj a regényre.:')
    Szóval tegnap találtam rá a blogra és már végig is olvastam. Nagyon tetszik ahogy fogalmazol, hihetetlenek a leírásaid és tetszik, hogy ez az egész nem a tipikus 'Londonba költöztünk és Jajj belefutottam a One Directionbe' alapsztori.:) A közepe felé egy kicsit tényleg hajazott a Darkra, de én megmondom őszintén ezt még jobban is szeretem.:) sokkal több benne a csavar, érdekesebbek a szereplők és nem utolsó sorban sokkal többször van rész:D
    Pedig én aztán tudom, hogy milyen nehéz valami újat és érdekeset találni, én is írok, azaz hozzád mérve leginkább csak firkálok :) Az egyetlen dolog ami nem tetszett az egészben (remélem nem baj, ha megemlítem :$) az az volt, ahogyan megtudta, hogy meg halt az apuja. Én azt egy kicsit drámaibbra írtam volna, majd amikor volt a pengés dolog később értettem volna oda Harryt, de ez csak az én véleményem, ettől függetlenül nagyon tetszik, remélem hamar hozol újat, ez lett az egyik kedvenc blogom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, tudod ez a hét nekem iszonyat fárasztó és szar volt. örültem, ha egyáltalán egy fél fejezetet letudtam írni, szóval sajnálom a hiányosságokat! :| és köszönöm, hogy írtál. :) xx

      Törlés
  13. Meglepetéés.: http://notachange.blogspot.hu/2013/05/dij-2-3.html

    VálaszTörlés
  14. JUJ. Imádtam:) De nem akarom hogy abba hagyd:/
    Siess a kövivel! xx

    VálaszTörlés
  15. Sziaa. Nagyon jóó és meglepii. :http://mynewlife-with1d.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  16. ma kezdtem el és nem bírtam abbahagyni :)) nagyon jó :) hamar a kövit :) csak így tovább!

    VálaszTörlés
  17. Te aztán tudod, hogy sirass vagy mosolyogtass meg... egyszerűen úgy hozod össze, hogy az eljusson ODA ahova kell. Nagyon tetszik ahogy felépítetted a Sam karakterét. Emlékszem amikor még olyan kis félénk, ártatlan lány volt. Most meg igazi nő ahogy viszonyul Harryhez. Olyan jó érzés még nekem is, amikor kimondja vagy gondolja, hogy megbízik benne. A valóságban sajnos már egyre ritkább az ilyen lány, aki meg tud bízni egy fiúban, mint pasi, legalább itt olvashatok róla. :) Sajnos csak most tudtam komizni, mivel az este ( éjjel 1-kor) olvastam el de nem hagyhattam ki a komizást, mindegyiknél névtelenül, mert nem akarok úgy tűnni, mint aki "nyalizik". :) Ömm, szóval nagyon imádom és legszívesebben mindig ezt olvasnám(de ezt már említettem régebben).:) Nagyon tisztellek, tudom milyen nehéz írni, amikor éppen SEMMI nincs rendben, de te mégsem hagysz minket cserben :) . várom a kövit. <3.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága vagy. :) Iszonyat sokat jelentett, hogy írtál.. Köszönöm! xx

      Törlés
  18. Nos,én néhány napja akadtam ra a blogodra,es iszonyatosan jo:) azt a reszt amiben a Sam apja meghal,megkonnyeztem,de ra tett egy lapattal a fejezet tetejen lathato kep amin az volt,hogy mindig emlekezni fogok rad apuci:) na,nekem az az egyszeru kis felirat nagyon meghato volt...:) nagyon jol irsz,igy tovabb:)

    VálaszTörlés

Tiny Hand