2013. május 10., péntek

35. fejezet

Hi, babycakes!
Nem tudok mit írni.. Ez a fejezet olyan lett amilyen.. Kicsit kizökkentem az írásból, mert elég zavaros hetem volt. Megpróbáltam összehozni egy olvasható részt, és bízom benne, hogy tényleg az lett. Ne haragudjatok, ha nem lett elég izgalmas, de most nem voltam formában. Ráadásul át sem olvastam, szóval az esetleges hibákért is elnézést kérek! Jó olvasást! xx

35. fejezet

- D-De még fel sem öltöztem – ujjaimmal lentebb toltam a póló szegélyét.

Harry szüntelenül fogta a kezem és céltudatosan haladtunk a konyha felé. Figyelmen kívül hagyta a halk piszmogásom. Volt egy olyan érzésem, hogy ő kifejezetten örül annak, hogy nem vagyok teljesen felöltözve. Az alsó ajkamat rágva igazgattam a vállamon lógó bő pólót és bíztam benne, hogy nem egy férfi vendég van itt. Lehajtottam a fejem, s a fülem mögé tűrtem zavaró hajtincseim. Mezítláb ráléptem a hideg konyhakőre és hallottam, ahogy valaki megköszörüli a torkát. Harry ekkor megszorította a kezem, én pedig kénytelen voltam felnézni.

- Szia – egy vékony, nőies hang törte meg a csendet.

A tekintetem a nesz irányába vezettem, majd körvonalazódott a bárszékről leszálló nő. Hosszú, egyenes, sötét barna haja volt. Zöldesbarna szemeiben világított a kíváncsiság.

- Sam, ő itt Kate – mosolygott rám, majd a nőre. - A nevelőanyám – ezt a szót kicsit komorabban mondta.

A szemöldökeimet felvonva bólogattam. Bevallom nagyon meglepett a hirtelen találkozás. Persze szerettem volna megismerkedni a családjával, de épp hogy felhoztam a témát és máris szervezett egy összejövetelt. Ez kissé váratlanul ért.

- Sam Ross – félénken bemutatkoztam.

Kate csendben mosolygott egyrészt a félénkségemen, másrészt az öltözetemen.

- Tudom – mosolyogva végig simított a felkaromon.

*

Feszülten doboltam az ujjaimmal az üvegasztalon, miközben kínos csendben üldögéltünk Kate-ttel. Egy kávézóban terveztük el a délelőttöt, hogy tudjunk ismerkedni. Soha nem volta szószátyár, így én csak válaszoltam az általa feltett kérdésekre és magamtól meg sem tudtam szólalni. Harry elégedett vigyorgással fordult néha hátra, mialatt rendelést kért a kiszolgáló pultnál. Szinte élvezte, hogy ilyen helyzetben vagyok.

- É-És neked Harryvel van az első kapcsolatod? – Kate halkan kérdezett.

Zavarodottan bólogattam és igyekeztem nem elpirulni. Az alsó ajkamat harapdálva figyeltem, ahogy Harry lassú léptekkel visszatalál az asztalunkhoz. Gödröcskéi mélyen mutatkoztak, mivel széles mosolya őszinte volt. Tartotta velem a szemkontaktust, mialatt felém nyújtotta a műanyagpohárban gőzölgő latte-t. A kezeim közé húztam az innivalót, majd némán szürcsölni kezdtem. Harry vigyorogva tanulmányozta az arcvonásaim és nem beszélt. Olyan szorító érzés volt, hogy mindenki engem bámult és csendben volt.
Egy reménytelennek tűnő pillanatban megszólalt a telefonom sms hangja, én pedig izgatottan utána nyúltam. Talán először örültem ennyire ennek a sípoló hangnak. Remegő ujjaimmal oldottam fel a képernyőzárat.

˝Küldd ki Styles-t.˝

Felvont szemöldökökkel, értetlen arckifejezéssel olvastam el az üzenetet. Furcsállóan körül néztem a helyiségben, de a nem láttam egy gyanús alakot sem. Az sms ismeretlen számról jött, ezért nagyon megijedtem.

- V-Velem jönnél egy kicsit? – félénken kérdeztem Harryt.

Önfeledt jó kedvét felváltotta a gyanakvó ábrázata. Bólintott egyet, ezután felálltunk az asztaltól. Megfogtam a kezét és magam után húztam. Csak egy helyet akartam, ahol négyszemközt lehetünk.
Amint sikerült félre vonulnunk az emberek elől, még egyszer körbe néztem. Végig fogtam Harry kezét, s kétségbeesettségem sem szűnt meg. Ujjaimmal a szűk farmerzsebemhez nyúltam a telefonomért és ismét feloldottam a képernyőzárat. Az olvasott üzenetek közt kezdtem keresgélni a legutóbbi után. Görcsbe rándult gyomorral olvastam fel újra az sms-t magamban.

- Mi történt, baby? – zaklatottan felszólalt.

Felé mutattam a kezemben lévő készüléket és vártam, míg tekintete végig fut a soron. Nagyot nyelt, amikor felfogta a kis szöveg tartalmát. Bólintott, s eltolta a kezem. A mobilom újra a zsebemben kötött ki. Harry arcáról leolvasható volt a rémület. Tudta, hogy most baj van.

- Ne haragudj, de nekem most mennem kell – mormolta zavarodottan. - Menj haza és ne nyiss ajtót senkinek, érted?

- D-De mi lesz az anyukáddal? – alig hallhatóan tettem fel a kérdést.

- Küldd hozzám és mondd, hogy vigyázzon magára – motyogta két homlokomra adott puszi között.

Azt hiszem még soha nem láttam ez előtt ennyire frusztráltnak. Egy sivár csókkal köszönt el tőlem, majd komótosan kisurrant a hátsó kijáraton. Hirtelen feszültnek éreztem minden porcikám és mélyeket sóhajtozva csoszogtam vissza Kate-hez. A tenyerem izzadni kezdett, s a szívem is egyre hevesebben vert. Volt egy olyan érzésem, hogy féltenem kell Harryt. Szinte biztos lettem abban, hogy azt az sms-t az üldözőinktől kaptam.

*

Miután visszakísértem Kate-et, én is haza mentem. Órák óta idegesen várok egy hívást, egy sms-t, vagy bármit, amiből megbizonyosodhatok Harry biztonságáról. A mobilom az ágy közepén hevert, pontosan Franklin mellett. A karjaimat a mellkasom előtt keresztezve járkáltam fel-alá a szobában, miközben az odakint szakadó esőt bámultam belülről. A tekintetem elveszett az ablakon leszökő vízcseppeken és a gondolataimba gabalyodva képzelegtem az esetleges történésekről. Hogy mi lehet Harryvel. Hogy miért volt olyan rémült és hogy miért kellett elmennie.
Az ajtó kopogtatása megzavart, s kénytelen voltam feleszmélni. Megráztam a fejem és próbáltam csillapítani a bennem tomboló ijedtséget. A fotókkal díszített faajtó felé fordultam, s titkon bíztam abban, hogy Harry fogja átlépni a küszöböt.

- Szia, drágám – Clar jellegzetes hangtónusa csendült fel.

A barátnőm lépett be a szobába, kicsit bizonytalanul. Az ujjait tördelve jött közelebb hozzám. Egy kis lépéssel előttem széttárta a karjait, késztetve, hogy öleljem át. Látta rajtam az aggodalmat, és nem volt nehéz kitalálni, hogy ki miatt vagyok ilyen zaklatott állapotban.

- Azt csiripelik a madarak, hogy nem vagy jól – halkan mondta.

Kezeivel szorosan magánál tartott, s igyekezett ezzel megnyugtatni. Csupán bólogatni tudtam, miközben akaratlanul is könnyek szöktek a szemebe. Körülbelül fél napja egy félre súgott információt sem hallottam a barátom felől és ez nagyon aggasztott. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen embereknek tartozik. Ha egyszer elkapnák, akkor biztosan nem kímélnék.
Halkan rámásztam a bevetett ágyra, s szó nélkül bámultam az ott pihenő telefont. A képernyője még mindig repedt volt, de nem foglalkoztam vele. Ez csak egy jelentéktelen problémának tűnt.
Clar lekuporodott az ágy végébe és simogatni kezdte a kutyát. Nem tudott sok mindent tenni az érdekemben, de azért örültem, hogy a közelben van.
Felkaptam a fejem, amikor a mellettem lévő eszköz sípolt párat. Ez egyet jelentett azzal, hogy sms jött. Izgulva tettem meg a kellő intézkedéseket a szöveg leolvasásához. Hüvelykujjam a kijelzőhöz tapadt, amikor a sarokban elhelyezett kis boríték ikont céloztam meg.

˝Egy időre el kellett tűnnöm, kérlek légy türelmes. Hamarosan találkozunk, baby. H xx˝

Hatalmasat nyeltem. Megnyugodtam amiatt, hogy megtudtam minden rendben vele, de közben továbbra is féltem. Mégis mennyi időre kell el mennie? És hová? Legyek türelmes? Ez biztosan azt jelenti, hogy akár hosszabb időre is eltűnhet. Nem tudtam mit higgyek.
A gyomromban tomboló görcsös érzés tompult. Lassan a szívverésem sebessége is enyhült. Legalább adott magáról egy halvány életjelet. De ezután sem tudtam, hogy mi lesz a következő napokban. Visszajön egyáltalán? Képtelen voltam tisztán gondolkodni. Minden annyira hirtelen történt, hogy idő se volt arra, hogy elköszönjek normálisan Harrytől.

*Következő nap*

A kezeim között egy bögre forró kávét szorongattam és a teraszon ücsörögtem. Néztem, ahogy apró mozzanatonként egyre fentebb jön a Nap. A tegnap estém borzalmas volt. egész éjjel forgolódtam és egy szemhunyásnyit sem aludtam. Clar haza ment, így apámon kívül nem tartózkodott más ember a házban. Ő pedig nem olyan, akinek el lehetne sírni valamit. Egyébként is férfiből van. Nem értené meg, hogy miért vagyok kiborulva.
Az ujjaim tartásában időző kávé kezdett kihűlni, mire belekortyoltam. A tekintetem egy fehér dobozkára terelődött, miközben lenyeltem néhány kortyot a meleg italból. Abban a dobozban cigi volt. A bennem felgyűlő feszültség arra ösztönzött, hogy gyújtsak rá. Már korábban előfordult, tinédzser koromban. Heccből kipróbáltam, de akkor nem szoktam rá. Viszont magamat ismerve jelen helyzetben könnyen megeshet, hogy rá tudnék szokni. Óvatosan letettem az asztal szélére a poharamat, s félénken a dobozkáért nyúltam. Kihúztam egy szálat belőle, majd kezembe vettem egy gyújtót is. Pár pillanatig hezitáltam, de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy letegyem. Naiv fejjel abban reménykedtem, hogy ez majd segít enyhíteni a stresszt. Rövid ideig csak némán vizsgáltam a fehér szálat és a zöld színű gyújtót. Egy mély levegő vételt  követően viszont megtettem az első lépést. Tüzet adtam a cigi végére és lassú mozdulatokkal az ajkaim közé helyeztem. Nem volt szokatlan, hisz nem ez az első alkalom. Kicsit kellemetlen, fullasztó érzetet adott, de ez sem tántorított el. Percekig időztem azzal az egy csikkel és közben sikerült feloldódnom. Megszűnt a kéz remegésem és minden más ami a frusztráltsággal jár. Abban a pillanatban nem érdekelt más véleménye. Gyakorlatilag felnőtt vagyok. Nem vonhat senki kérdőre.

Elővettem a mobilom; kíváncsi voltam, hogy jött-e új üzenet az este. De semmi. Jelentéktelennek éreztem magam amiatt, hogy Harry csupán egyetlen egy szövegre méltatott. Talán az adott helyzete nem engedi, hogy többet írjon, de ez akkor is megviselt. Még mindig teli voltam megválaszolatlan kérdésekkel és nem tudtam választ semmire sem. Sok kétség, bizonytalanság és aggodalom. Nagyjából ezek a szavak tükrözik az érzéseim.
A testem aprót rezzent, mikor a csengőnk hangja adta meg a lehetőséget a mozgásra. Lustán feltápászkodtam a kényelmes kerti fotelből, s a mamuszomban elcsoszogtam egészen a bejáratig. Az ujjaimmal belefésültem enyhén hullámos tincseimbe, s pislogtam párat. Az ajkaimat összeszorítva nyitottam résnyire a széles ajtót. Meglepettségre utaló arckifejezésem biztosan egyértelmű volt. Pár lépésnyire ácsorgott előttem Ryan és megbánó pillantásai kicsit hatottak rám.

- Hogy vagy? – ártatlanul kérdezett.

Válaszként megvontam a  vállam. Szőkés tincsei közé túrt, s kék szemeivel végig mért.

- Szeretném, ha kibékülnénk – beszélt halkan. - És barátok lennénk újra.

Tekintetem megakadt a középmagas srác láttán és nem tudtam mit mondani. Ide állít több hónap után egy bocsánat kéréssel, pont akkor, amikor Harry nincs közelben. Ilyen állapotban azt sem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán szóra méltassam-e. De a tekintetében volt egy kis szikrányi őszinteség, így megfontoltam az iménti kijelentését.

16 megjegyzés:

  1. Haha szóval te ilyen vagy amikor "nem vagy formába"?lehetne több önbizalmad hiszen csodás író vagy és természetesen ez a rész is csodás lett!mint a többi!és nagoyn félek attól hogy Harry nem jön vissza!!ugye Sam nem fog összejönni azzal a szemét Ryan-nel??nagyon várom a kövit! xoxoxo

    VálaszTörlés
  2. Én vagyok az elsőőőőőőő! Ezt a részt is imádtam mint ahogy a többit is. De kérlek hozd vissza Harry-t, mert szerintem Sam valami bajba fog keveredni. Már most várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
  3. A francba! Lecsúsztam róla.:(

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Ahhoz képest, hogy nem voltál formában, eszméletlenül jó lett. Épp, hogy vissza tudtam tartani a sírást. [ Furcsa, mostanában mindenen sírok...Na mindegy ]. Oh, és nagyon aggódom Sam és Harry kapcsolata miatt. Mármint, hogy ha Harry eltűnik, akkor nem jön vissza, vagy Samnek lesz valami baja. Én már rögtön ilyen pesszimista, és zavaros elméleteket szövök, és csak reménykedni tudok abban, hogy minden rendben lesz. Nemrég írtad, hogy sírós befejezésre számíthatunk: hát, ez még nem a befejezés, de én már-már sírok rajta. :'|

    Minden vizsgád jól sikerült, ugye?:) Vagy, ha esetleg még lesz, ( nem vagyok képbe, hogy milyen vizsgák lesznek S: ) akkor sok sikert hozzá! :')
    Puszi, Lana
    xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tervezem, hogy a következő részek közül valamelyiket könnyfakasztóra írom majd meg.. c;
      a vizsgákról szólva: még a közeljövőben jön egy-két vizsga, és utána békén hagynak /remélhetőleg.. :D/ köszönöm! :) xx

      Törlés
    2. Szeretek a történeteiden sírni, de mi lenne, ha most olyat írnál, hogy a boldogságtól sírunk?:3 Vagy olyat is akartál? Az a baj, hogy néha nem tudlak követni, mert mindig okozol meglepetéseket. :D De nem baj, nekem ez a sztori így kerek, és én így szeretem ^-^
      Annyira várom már a következőt.:D Szólj, hogy mikorra tervezed, mert akkor készítek magam mellé sok zsepit és csokit. :'D

      Sok sikert a többi vizsgádhoz.:3
      xx.

      Törlés
    3. A ˝happy end˝ annyira egyszerű befejezés.. Szeretném, ha blogomra emlékeznének legalább néhányan. De nem úgy, hogy

      ˝uh, volt az a sablonos sztori, asszem' Harry volt az egyik főszereplő.. mi is lett a vége?! ja, persze happy end..˝

      Azt akarom, hogy ne felejtsék el olyan hamar azt, amit több hónapon át én írtam. Nem szeretném, ha csak egy ˝jó volt˝-al letudnák.. :')
      Egyébként a kövi rész fogalmam sincs mikorra várható, mert ma délután kaptam meg a kiskuytám, és órák óta babusgatom meg szoktatom a 1D-s szobámhoz. :DD Szóval nem tudom mikor lesz folytatás.. xx

      Törlés
    4. Igen, egyetértek, hogy a 'happy end' szörnyen egyszerű befejezés. De hidd el, a te történetedre nem lehetne úgy emlékezni, hogy SABLONOS. Mert egyáltalán nem az, nem is volt, és szerintem a közeljövőben nem is lesz az. De már megint sírni fogok! Már most érzem, hogy valami olyasmit tervezel, amire ha visszaemlékszem hetekkel később, pityeregni kezdek. :D

      Umm, a kutyusodról láttam képet a csoportba, és eszméletlenül aranyos. És a neve is. Bo. :')

      Törlés
  5. Hatalmas probléma történt(de csak kizárólag az én bénaságom miatt sorry)megint írtam volna egy majdnem olyan hosszú regényt mint elsőnek,de(ott az a fránya de)megnyomtam a törlést gombot, és (gondolom tudod) ha ép nem írunk csak simán megnyomjuk a gombot akkor visszamegy az előző oldalra ,na most velem is ez történ és én meg már nem is tudtam hogy mit írtam és kedvem sem volt újra írni 1.mert olyan fáradt vagyok és semmihez sincs erőm se kedvem olyan vagyok mint a mosott szar de tényleg
    2:úgyis csak az van benne hogy mennyire jó(olyan gyenge ez a szó a dicsérésre:/)a blogod és hogy mennyire imádom szóval csupa olyan amivel növelhetném az egód!!XD
    De majd legközelebb írok kisregényt amivel majd fényesítem az egód.
    És még egyszer bocs hogy letudom egy "kurva jó a blogoddal" de elrontottam ezt is (igen nem csak ezt ,ez a mai nem az én napom) .:(
    I'm so sorry!! Bye!
    Kriszta

    VálaszTörlés
  6. Ne ne neeeeeeeee! Kérlek kérlek ne legyen sírós vége abba én belehalok :'( Már most könnyezek. Amikor írtad hogy kapott Sam egy üzenetet görcsbe rándult a gyomrom és tiszta ideg lettem. Imádom a blogodat és ha ilyenre írtad úgy hogy nen vagy jó formában akkor vajon milyen lehet ha jó formában vagy? Tökéletes rész lett mint a többi :) remélem Harry mihamarabb visszajön <3 siess kövivel <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, örülök ha tetszett.. Én most nem voltam megelégedve a teljesítménnyel. :c Igyekszem! x

      Törlés
  7. Naa nee hogy má! Ha Ryan valamit csinál én esküszöm csinálok valamit! Remélem Harry minél hamarabb vissza jön és nem lesz semmi baj.:) Siess a kövivel IMÁDTAM!! *___*

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett mint mindig :) Siess a kövivel :) puszii

    VálaszTörlés
  9. Szia! ez a blog fantasztikusan jó!! nem lehet mást mondani rá! Következőt gyorsan, addig meg itt egy díj: http://twinfate.blogspot.hu/ :))

    VálaszTörlés
  10. szomorú volt.:c de attól imádtam:)
    xx,Iduus.

    VálaszTörlés

Tiny Hand