2013. április 21., vasárnap

26. fejezet

Sziasztok, drágák! :)
Tegnap délután csináltam meg az fb-s csopit és már 30 tag. *-* Köszönöm és várom a további kedves olvasókat! c:
A tegnap említett töri tételeket végül sikerült bedarálnom nagyjából, szóval még írásra is maradt időm. :') Nos, nem tudom milyen lett ez a fejezet, mert meglehetősen gyorsan írtam le... De remélem tetszeni fog nektek! A következő fejezethez szükség lenne 9-10 komira, ha nem gond. :3
Viszont most nem szeretném tovább húzni az időt, úgyhogy jó olvasást! xx

26. fejezet

Az autó motorja leállt, ahogy a házunkhoz értünk. Apa a munkája miatt elhagyta a várost. Tehát az este gördülékenynek ígérkezett. Kiszálltunk a kocsiból; Harry megkerülte a járműt, majd megfogta a kezem. Az nyakunkba szakadó eső mennyisége valamivel csökkent. Már csak szemerkélt. Mindketten csurom vizesek voltunk, de ez továbbra sem izgatott. Ujjaink összekulcsolva; tekintetünkben sok bizonytalanság.
A bejárati ajtó felé fordítottuk a fejünket, amikor hangokat hallottunk onnan. Két nagydarab alak indult meg felénk. Kétségbe esetten felnéztem Harryre, s vártam valami magyarázatot. Látszott rajta, hogy tisztában van a személyek kilétével.

- A zsaruk – mormolta.

Ahogy közelebb értek, számomra is világossá vált, hogy azok. Az egyenruhájukból már könnyen következtetni lehetett. Felemelték az igazolványaikat, s ezzel már kétség kívül elállítottak a hitetlenkedésem.

- Jó estét – komoran felszólalt az egyik. – Harry Styles?

Szigorúan ránéztek Harryre, s várták a megerősítést.

- Igen – összeráncolta szemöldökeit, s hasonló bátorsággal adott választ.

Értetlenül álltam az események előtt. Mégis mi történik? Meglepődötten kapkodtam a fejem, mivel összezavarodtam.

- Velünk kell fáradnia a rendőrkapitányságra – kezdett bele a másik férfi. - Önt súlyos testi sértés miatt feljelentette egy bizonyos Ryan Haming – magyarázta.

Erősebben szorítottam Harry kezét, amint közölték velünk az információt. Azonnal tisztázódott bennem, hogy ez a feljelentés a múltkori összetűzésük miatt van. A barátom arca teljesen közömbös maradt; semmi érzelmet nem lehetett leolvasni róla. Csak némán hallgatta az ellene felhozott vádakat. Mintha készült volna erre a pillanatra. Be kell vallanom, legbelül én is próbáltam felkészíteni magam egy ilyen alkalomra. Vannak dolgok, amikről inkább tudni sem szeretnék. Harry múltja eléggé sötét, és homályos; még számára is.
Az egyik rendőr a szolgálati autó felé mutatott, jelezve, hogy indulni kell.

- Megoldom, baby – megpuszilta a homlokom.

Próbáltam összeszedni a gondolataim, s valami értelmeset mondani, de nem jártam túl sok sikerrel. Az események ismét követhetetlen sebességgel követték egymást. Mire feleszméltem, Harryt már az utca túloldalán lévő jármű felé kísérték.

- Harry! – rémült hangon kiáltottam.

Utána siettem, s eleinte próbáltam magam visszafogni, de nem mondhatnám, hogy sikerrel jártam. Kétségbe esetten vágytam valamiféle nyugtatásra, csakhogy tudjam jól van-e.
Szorosan átöletem; a homokom a mellkasának döntöttem, ő pedig nyomott egy puszit a fejem búbjára. Folyamatosan csak azt suttogta, hogy ˝minden rendben lesz˝. De tudtam, hogy nincs rendben semmi. Őt a rendőrségre viszik és én egyedül maradok. Ezt az estét teljesen máshogy képzeltük.

- Én veled megyek – suttogtam, s közben felnéztem rá.

Nemlegesen megrázta a fejét, szemöldökeit összeráncolta. Szigorú pillantásai csak még jobban felzaklattak. Volt egy olyan érzésem, hogy Harrynek nem túl távoli fogalom a rendőrség. Ahogy ránéztem, egyértelműen látszott rajta némi aggodalom, mintha nem akarta volna, hogy vele menjek. Ez érthető volt. Tudta, hogy már a gondolat is megvisel.

- Nézd, baby – ujjait az államhoz érintette, s hüvelyk ujjával súrolta az alsó ajkam. - Neked most jobb lesz, ha itt maradsz. Holnap viszont várni foglak – nem túl őszinte mosoly tűnt fel az arcán.

Búcsúzásként puha ajkai csatlakoztak az enyéimhez egy elsietett csók erejéig. Ezután elvezették őt. A szemerkélő esőben álltam és figyeltem, ahogy Harry néhány perc alatt eltűnik a szolgálati autóval együtt. Időm sem volt magamhoz térni. Ridegen bámultam ki a fejemből, közben egyensúlyoztam a járda szegélyen.
A zsebemben éreztem valami dudort, miközben elakartam benne rejteni a kezem. Kihúztam a tárgyat, s mint kiderült egy kocsi kulcs volt az. Nyilván a Harry tulajdonában lévő autóhoz tartozik. Észre vétlenül a zsebembe dugta, attól tartva, hogy elveszik majd tőle a kapitányságon. Az ijesztően festő jármű az út szélén állt. Nem akartam piszkálni, így ott hagytam. Sejtelmesen végig mértem a négykerekűt, mialatt a ház felé sétáltam. Volt valami abban a sötét kocsiban, ami megrémisztett.

***

Mélyet sóhajtottam, miközben kifésültem a hajam. Laza lófarokba fogtam, s ezzel befejeztem a készülődést. A kedvenc szürke csíkos topom volt rajtam, egy tapadós farmerrel párosítva. Nem tudom jó ötlet volt-e így öltöznöm egy rendersőgi látogatásra.
Annyira szokatlan volt a gondolat, hogy a barátom minden bizonnyal börtönben töltötte az éjszakát. Szokatlan és nyugtalanító. De ezt vehetném akár egy jelnek is, miszerint a tegnap este még nem az az időpont volt, amikor együtt kellett volna lennünk. Jobban átgondoltam és rájöttem; valóban nem jött még el az idő, hogy odaadjam magam neki. Viszont van valami, ami erősen vonz, amikor Harryvel vagyok. Nem tudom mindezt hová tenni, amíg nem tisztázódik bennem pár gondolat.

*

Félénken csoszogtam végig egy hosszú folyosón. Ajtók nyíltak oldalról, s ezek mögött beszélők voltak. A falak fehérre festve, néhol csempézve. A plafonon erősen világító izzók, amik éjjel-nappal üzemelve voltak. Egy szóval minden olyan rideg.
Megtorpantam a 157. szoba ajtaja előtt. Mélyeket sóhajtottam, lenyugtattam szapora lélegzésemet. A kilincs kattant, mielőtt érte nyúlhattam volna. A következő pillanatban szabad belépést nyerhettem. Edzett, kopasz férfi termett előttem. Alaposan végig mért, majd ellépett előlem. Kicsit megkönnyebbültem, amikor megláttam Harryt. Fáradtan támaszkodott a könyökére, s ujjvégeivel feszülten piszkálta az asztalból kiálló szöget. Megköszörültem a torkom, ő pedig kicsit megugrott. Az alvás hiánya egyértelműen felfedezhető volt rajta, de mindez felszívódott, ahogy megpillantott. Az alsó ajkamat rágva figyeltem, hogy feláll, s hosszú, türelmetlen léptekkel közelít meg.

- Örülök, hogy itt vagy – elégedett mosolyra húzódott a szája.

Erős karjai pillanatok alatt körbe vették törékeny testem. Azt hiszem életem egyik legszorosabb ölelését köszönhettem Harrynek. Úgy ölelt, mintha legalább tíz éve nem láttuk volna egymást. Felpipiskedtem, majd megpusziltam az arcát. Kuncogva megrázta a fejét, s ezt követően hosszú csókot kezdeményezett. Ebben a csókban minden benne volt. Ritkán adja át magát a pillanatnak, de most megtette. Szavak nélkül próbálta kifejezni, hogy szüksége van a jelenlétemre.
Helyet foglaltunk egymással szemben a kemény faasztalnál. Szétnyílt ajkakkal meredt el újra a kiálló szög látványában. A mondanivalója még mindig száján időzött és nem kívánt megszólalni. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben, de szüntelenül húzta az idegeim.

- Kiengednének – összeráncolta a homlokát. - Óvadék ellenében – informált szokatlan higgadtsággal.

Fájdalmas tekintetét az enyémbe fúrta, mintha tőlem várt volna megoldást. Ha tehetném szó nélkül segítenék, de jelen helyzetben még egy parfümöt sem tudok venni magamnak.
Harry mély sóhajai vízhangzottak a szűk teremben. Ujjaimat babrálva igyekeztem kitalálni valamit. Eszembe jutott egy kockázatos ötlet. Clar szülei nagyon gazdagok. Talán tőlük tudnék kölcsön kérni. Bár tudom, hogy ez elég nagy szívesség lenne, de nincs más esély. Ha nem fizetünk óvadékot, akár hónapokra is bezárhatják Harryt. És ezt nem akarom.

*

Néhány ember lézengett a kávézóban, ahol általában találkozunk a csajokkal. Frusztráltan bámultam el az előttem gőzölgő forró teát. Közben a gondolataim instabilan kavarogtak az agyam hátsó részében. Tudtam, hogy nem helyes az amire készülök, de azok a mély érzések, melyeket Harry iránt táplálok, nem hagyták, hogy ne tegyek meg érte minden tőlem telhetőt.

- Hello, Sam – Clar ismerős hangja törte meg a csendet.

Felpattantam a székről, s az asztalt megkerülve öleltem át. Próbáltam már az elején jó benyomást kelteni, hogy később könnyebb legyen.
Egy ideig teljes más dolgokról beszélgettünk, hagyva, hogy Clar felszabaduljon. Amikor úgy gondoltam biztos a talaj alattam, elő álltam a felvetéssel.
˝Szó sem lehet róla!˝ – ezzel a kijelentéssel tudatta velem, hogy semmi esély nincs.
Pár percig tanácstalanul agyaltam egy másik lehetőségen. Tisztában voltam a kérésem súlyával. Érthetővé vált Clar reakciója. Valószínűleg hasonlóképp fogadtam volna, ha ő áll elő ilyesmivel.

Rövidebb némaság után eszembe jutott az újabb felvetés. Azt hiszem ez még kockázatosabb lenne, mint az eredeti.
Emlékszem, amikor Harry egyszer megemlítette, hogy ő némileg támogatja Zack-et és az anyját. Van egy bizonyos összeg, amit időnként rájuk szokott fordítani. Fogalmam sincs mennyit takar az a ˝bizonyos összeg˝ jelző, mivel soha nem mondta konkrétan.

- Clar, segítened kellene – motyogtam reménykedve.

Szótlanul bólintott, mit sem sejtve a tervemről.

18 megjegyzés:

  1. PERFECT mint mindig.!:)gyógyulj meg minél hamarabb&sok sikert a töridhez.!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megpróbálom kikúrálni magam. :') köszönöm!♥

      Törlés
  2. legszívesebben egész nap ezt olvasnám.(lehetne hosszabb, de megértem, hogy beteg vagy):)). rettenetesen jó !! <3.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a következő részt majd próbálom jó hosszúra írni! ;)köszönöm, hogy olvasod. x

      Törlés
  3. mikor jön a kövii? *--*

    VálaszTörlés
  4. szegény Harry. :)) amúgy úgy fel voltam készülve, hogy most milyen egy jó kis perverz rész jön. :DD na, de majd egyszer az is lesz (gondolom ):)) amúgy imáááádom. ♥ !!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen.. szegény.:c :D
      arra még egy kicsit várni kell. :D x

      Törlés
  5. Húúha...mi lesz ebből?! :D
    Perfect lett!
    Gyógyulgass minél előbb és sok sikert a tőrihez!

    VálaszTörlés
  6. wow,mindenre számítottam csak erre nem:o egyébként szuper volt mint mindig:) köszi,hogy kiraktad oldalra a képet amit csináltam:')
    xx,Iduus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyébként eleinte én se így akartam, de jött az ötlet és inkább így alakítottam a dolgokat. :P
      csak természetes. :)

      Törlés
  7. aztaa.. te nagyon tehetséges vagy!! :D

    VálaszTörlés
  8. Tökéletes rész lett!:)
    Mondjuk másra számítottam de nem baj,így jobb!c:
    Gyógyulj meg hamar!

    VálaszTörlés
  9. Jólett : )♥:$
    gyorsan köviiit :"D

    VálaszTörlés
  10. lógva hagytál minket megint :(( siess a kövivel mert nem bírok várni!!!

    VálaszTörlés
  11. Szia ma kezdtem elolvasni a blogod es 2 dolgot nem ertek ....
    1. olyan emberek mint te miert nem adnak ki konyvet?! a masik higy lehet hogy kihagytam a reszt de mi lett a kutyaval elengedte a porozt,es??

    VálaszTörlés

Tiny Hand