2013. április 18., csütörtök

25. fejezet

Hii. Tudom, tegnap kellett volna feltennem a fejezetet, de két óra külön matek után azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.. Plusz tanulnom kellett a fizika tz-re is... Ez a héten a harmadik témazárónk. Oo Először földrajz, aztán biosz, majd kémia és ma a fizika. Ilyenkor viszont hálát adok az Istennek, hogy előre megírtam a fejezeteket. :'o Vagyis ezidáig így volt, de most lemaradtam az írással. Szóval nem tudom mikor tudom hozni a folytatást. :c
Egyébként gondoltam arra, hogy csinálhatnék egy facebookos csoportot és ott tudnám veletek közölni, hogy nagyjából mikor várhatóak az új részek, stb.. Mit gondoltok? Kérlek chatbe írjatok ezzel kapcsolatban! Most viszont jó olvasást! Sok-sok véleményt várok komi formájában! C;

25. fejezet

*Harry szemszöge*

A bizonytalanság, és az újra megjelenő emlékek nem hagytak szóhoz jutni. Az életem során nem voltam szerencsés a barátok terén. Először meghalt Eric, majd később cserben hagyott Jay. Sok ember gondolta úgy, hogy nem kér belőlem. Én soha nem csináltam semmi rosszat velük; mindig ők árultak el engem. Ezért van az, hogy nem bízom meg könnyen az ismerősökben. Amikor már azt hiszed, hogy bármit elmondhatsz nekik, másnap mindenki más tudja azt amit kizárólag egy bizonyos személynek mondtál el. Egy dologra viszont megtanított ez a sok árulás, és csalódás. Egyedül magadban bízhatsz. Ezidáig ebben a hitben éltem, mígnem felbukkant ez a csodálatos lány. Sam. Ő olyan, mint egy angyal. Ezalatt a rövid idő alatt annyi érzelmet kaptam, hogy feldolgozni sincs időm mindent. A gondolat, hogy törődik az érzéseimmel, nem fogható semmihez. Az eddigi ˝kapcsolataim˝ elég zavarosak voltak. A lányok többsége egyetlen dolgot akart tőlem, és ha megkapták, rezzenés nélkül tovább álltak. Tudom, én sem voltam mindig érdeklődő mindenki felé, de előfordultak esetek, amikor egy gyors együttléten kívül többet is szerettem volna.

- Harry – halkan mormolta.

Imádom, amikor finom hangján felcsendül a nevem. Talán emiatt hangzik szebbnek, mint mástól hallva.
Kinyitottam a szemeim, néhány pillanatra megfeledkeztem magamról. Ez mostanában gyakran előfordul. Elég, ha Sam hozzám ér, vagy csak a közelemben van. Olyan érzelmeket idézett elő, amikről nem is tudtam, hogy léteznek.

- Ez egy kapcsolat – beleharapott alsó ajkába mielőtt kijelentette. - És én tudni akarom, hogy jól vagy-e.

Bátortalan mosoly görbült az ajkaimon, hogy végre az ő szájából is hallhattam arra utaló jelet, hogy mi ketten együtt vagyunk. Mindig is félénk volt és ez nem sokat változott mióta elkezdődött köztünk valami. Meglehet, hogy ez a sok kihívás vonz ennyire hozzá. 
Puha ujjai a tarkómnál voltak, s gyengéden simogatta a bőröm. Leírhatatlan érzés volt, amit szavaival és tetteivel hívott elő bennem. Hangjában érezhető volt némi aggodalom, tekintete kétségbe esetten kereste az enyémet. Hosszú sötét hajtincsei a vállain pihentek; szempillái dúsan keretezték elragadó kék szemeit. Egyszerűen gyönyörű volt. Ő olyan ártatlan. Néha azt érzem, hogy meg sem érdemlem őt.

- Elég csúnyán kicseszett velem az a ˝barát˝ – hangsúlyomból leszűrődött a harag. - De az már a múlté.

Megpusziltam a homlokát, majd elhúztam kezét a nyakamtól. Jéghideg ujjait a kezemben tartottam. Ajkai kicsit remegtek, ahogy kifújta a levegőt. Nem akartam tovább időzni a témán.

- Menjünk, baby – lesegítettem őt a motorháztetőről.

Amint lábai a földre értek, ismét szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy ez a tökéletes lány az enyém. Valószínűleg ő nem tudja, hogy valójában mennyire gyönyörű. Időnként észre sem veszi, hogy a férfiak megbámulják és közben mondhatni felfalják a tekintetükkel. Egy újabb ok, amitől felmerülnek bennem a kérdések, hogy ˝miért én? mivel érdemeltem ki?˝. 

*Sam szemszöge*

Harry egész más felé vitt minket, mint amerre ő lakik. Arcán halvány mosoly kunkorodott, miközben vezetett. Őszintén szólva egy percig sem kételkedtem benne. Azt hiszem bárhová követném őt.

A kezemnél fogva húzott maga után. A tenger friss illata átjárta minden érzékem. Hatalmas füves területhez érve megálltunk. Előrébb merészkedtem néhány métert; az éles zaj eredetére voltam kíváncsi. Az óriási vízmennyiséget megpillantva jöttem rá, hogy egy magas parton vagyunk.

- Gyere ide.

Harry hangját kicsit felkapta a szél, de ennek ellenére tisztán hallottam. Engedtem kérésének, megfontolt lépésekkel indultam felé. A lágy szellő összeborzolta hosszú hajtincseimet, de ő még mindig csodálva nézett engem.

- Imádni való vagy.

Kuncogva a fülem mögé tűrte az arcom elé omló loknijaim. Kihámozta magát a pulóveréből, majd leterítette a földre. Ráfeküdtem az anyagra, s vártam, hogy Harry kövesse mozdulataim. Jobb oldalamnál helyezkedett el, a könyökére támaszkodott. A kezem után nyúlt, majd összekulcsolta az ujjainkat. Bal kezem szinte eltűnt Harry hatalmas tenyerében. Zöld szemeivel folyamatosan az arcomat vizsgálta. A hullámok csapódásának hangja volt az egyetlen amit érzékeltem Harryn kívül. Gyönyörű helyen voltunk; az égbolt ragyogott a csillagoktól, de engem egyedül a barátom foglalkoztatott. Olyan volt, mintha kizárólag mi ketten léteztünk volna.

- Harry.

Suttogtam halkan, miközben ő közelebb hajolt a nyakamhoz. Édes csókokat ejtett a bőrömre, figyelmen kívül hagyva megszólításomat.

- Harry.

Ismételtem meg a nevét. Azt akartam, hogy rám figyeljen. Ajkai szétnyíltak, ahogy eltávolodott a nyakamtól. Tekintetét az enyémbe fúrta. Az ujjaimmal hátra toltam a homlokánál lelógó tincseit. Megmosolyogtatta az érintésem.

- Megmentettél.

Továbbra is suttogtam. Feldolgozta kijelentésemet, majd pár másodperc múlva sóhajtott egyet. Tudta jól mire gondolok. Az életem teljesen megváltozott, mióta Harryvel találkoztam. Igen, bátran mondhatom: megmentett!

- Oh, baby...

Arcával újra fölém hajolt, telt ajkai súrolták az enyéim. Nem csókolt meg, csak felettem időzött. Az orrát az enyémhez dörgölte, s ezalatt még jobban kínzott csókja hiánya.

- Te mentettél meg engem.

Suttogta a számba; nyelvével utat tört egy gyengéd csóknak. A gyomrom görcsbe rándult. Annyi érzés szakadt hirtelen a nyakamba, hogy elvesztettem az irányítást saját magam felett.
Lecsordult néhány könnycsepp az arcomon, közben csókunk még mindig tartott. A karjaimat Harry nyaka körül pihentettem egy ölelést kezdeményezve. Magamhoz húztam őt, éreztem teste minden rezzenését, ahogy fölém került. Percekig ragaszkodtunk egymáshoz, és én közben próbáltam visszatartani az arcomon lefolyó sós cseppeket.

- Sam.

Feltámaszkodott kicsit, s ezúttal mindkét kezünkkel fogtuk a másikét. Szája az arcomat súrolta, miközben puha ajkaival felitatta a könnyeim. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Az érzelmek, amelyeket Harry váltott ki belőlem, nagyon vegyesek voltak. Úgy éreztem, hogy ő az egyetlen akire szükségem van. Soha nem éltem még át ilyesmit. Korai lenne kimondani egy olyan súlyos jelentéssel bíró szót, hogy ˝szeretlek˝, de az egészen biztos, hogy az érzéseim nagyon mélyek iránta. Nem merek, és nem is akarok ilyen szavakkal dobálózni. Mivel még nem voltam szerelmes ezelőtt, így magam sem tudom, hogy mikor szabadna a szemébe mondanom, amit érzek. Azt hiszem még várnék ezzel.

Az eső cseperegni kezdett, de mi még mindig csak egymást bámultuk. A földön elterülő hajtincseim benedvesedtek, miközben apró cseppek zuhantak ránk. A fülemhez hajolt, suttogott néhány édes dolgot, majd dúdolni kezdett egy dalt.

˝My heart's against your chest
Your lips pressed to my neck
I've falling for your eyes
But they don't know me yet.˝


Mosolyogva duruzsolt a fülembe, s én ezalatt rájöttem, hogy a barátom tud énekelni. Nos, igen, meglepő volt, hisz ezelőtt soha nem hallottam még így megnyilvánulni. Jó volt szembesülni, ezzel az oldalával is.

- Csókolj meg – szólaltam meg halkan. - Kérlek.

Harry egy pillanatig sem habozott. Finom csókot nyomott remegő ajkaimra. Az ujjaimmal vizes fürtjei közé túrtam. Később a kezem lecsúsztattam a hátáig. Átázott pólója alá nyúltam; ujjvégeimet nedves bőrén vontattam.

- M-Ma este veled akarok lenni – jelentettem ki harmatnyi félénkséggel a hangomban.

Halvány mosoly jelent meg az arcán, majd meleg puszit hagyott a homlokomon. Nehéz szívvel álltunk fel a földről, de mégis boldogan. Tudtuk, hogy a ma este csakis rólunk fog szólni. Csak Harry és én.

Lustán felvette a pulóverét a fűből, aztán megragadta a kezem. Az eső szüntelenül zúdult a nyakunkba, de ez csak romantikusabbá tette a hangulatot.
Az autóhoz sétálva kezdtem felfogni azt, hogy ismét részese lehetek egy ˝intim kalandnak˝. De mégsem mondanám annak, mert ez egy sokkal összetettebb helyzet. Nem tudom, hogy valójában mennyire állok készen, de talán nem haragudna meg, ha hirtelen berezelnék és inkább maradnánk valami enyhébb fokozaton.

- Nyugodj meg, drágám – a kezem a szájához emelte, s ajkaival megpuszilta azt. - Ígérem biztonságban leszel.

Kinyitotta a kocsi ajtaját, és engedte, hogy beszálljak. Megvagyok győződve arról, hogy Harry vigyázni fog rám. Azok a bizonyos pillangók ott röpdöstek a hasamban miközben figyeltem ahogy beül mellém. Annyira észbontóan nézett ki bőrig ázva. Megállás nélkül legeltettem rajta a szemeim. Mielőtt beindította a járműt, felém fordította a fejét, s mosolyogni kezdett. Magabiztos volt, hisz neki egyáltalán nem volt idegen fogalom a szex. Én viszont még soha nem részesültem ilyesmiben. Se tapasztalatom, se önbizalmam. A gyomromban játszadozó pillangókat elüldözte egy szorító, görcsös érzés. Ezt az alattomos reakciót hívjuk feszültségnek.

10 megjegyzés:

  1. imádtam.most nem nagyon tudok beszélni mert fel kell dolgozzam ezt az előbb olvasott tökéletességet*.* annyira jó volt,annyira aranyos volt.egyszerűen nehéz most többet írnom,bocsi:/annyi a lényeg hogy ez a legjobb blog a világon,imádom<3ne tedd meg velünk hogy napokig váratsz mert végre eljutottak idáig és te meg abbahagyod a részt:@ez nagyon durva húzás volt:3333de ahogy ismerem a kis fantáziád ez nem lessz ilyen egyszerű,igaz?!?:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy olvasod a blogom. :') Minden részhez komizol, ez sokat jelent, köszönöm! Majd a következőből kiderül. xx

      Törlés
  2. na ez nemééérr!!Pont itt kellett abbahagyni?? :ooo:D miéért csinálod ezt? :$ xdd
    eszméletlenül jólett : ) Gyorsan köviit :3

    VálaszTörlés
  3. szeretemeztablogotnagyondenagyon:$ 'Ezt az alattomos reakciót hívjuk feszültségnek.' kövit hiper sebességgel.! <333

    VálaszTörlés
  4. nagyon tetsziiiiik :) annyira szuper lett alig várom a kövit! :3

    VálaszTörlés
  5. Jò lett ez is mint a többi <3 imádom a blogodat de nem teheted ezt velünk itt abba hagyni? :D várom a kövit ;)
    XoXo Heni

    VálaszTörlés
  6. *o*-Egyenlőre,csak ennyit tudok mondani:)
    xx

    VálaszTörlés
  7. WOW! Ez eszméletlen jó volt és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra ;) És szerintem igen, hozz létre egy facebook csoportot ^^

    VálaszTörlés
  8. Sya. Pár napja találtam rá a ficedre és szépen végig is daráltam. Naaagyon tetszik. Kicsit emlékeztet a Darkra, de sebaj, attól még imádom. Bocsi, hogy eddig nem írtam kommentet, de most már mindig fogok. Köszi a ficet, és a fb csoportot is, csatlakoztam is még este. Várom nagyon a folytatást, így tovább! Pussz, B.

    VálaszTörlés

Tiny Hand