2013. április 16., kedd

24. fejezet

Sziasztok!
Most csak azért hoztam újabb fejezetet, mert a tegnapi rövid lett, szóval vegyük úgy, hogy ez annak a résznek a folytatása. ;) A következő rész felrakása attól függ mennyi visszajelzést kapok. Mostanában ˝eltűntetek˝... :|
Oh, és egyébként csak azért fejeztem ki konkrétan Sam kedvenc előadóját, mert én egyenesen imádom Ed Sheeran-t. :P Ha még nem ismernétek, akkor 4,5 percet érdemes rászánni, hogy meghallgassátok az egyik dalát. :') Katt ide! ♥ Jó olvasást! xx


24. fejezet

Becsatoltam a biztonsági övet, majd elindultunk. Pezsegtem a tudattól, hogy koncertre megyünk. Utoljára talán tizenöt évesen voltam ilyen helyen, a csajokkal.
Az ujjaimmal babráltam, kapargáltam a körömlakkot. Próbáltam nem mutatni mennyire izgatott vagyok.
A piros lámpa előtt álltunk, Harry a kezembe adta a jegyeket. Alaposan végig tanulmányoztam őket, közben mosolyogtam. Továbbra is néma maradtam, s csak a gondolataim összevisszasága nem hagyott nyugodni. 

Csendesen bámultuk a forgalmat, s közben az út vitt minket. Az ujjaimmal piszkáltam a vállamnál pihenő hajtincseket. A zenét már szinte hallani lehetett amikor lekanyarodtunk egy földútra. A szélvédőn keresztül tágra nyílt szemekkel figyeltem az út végéről érkező fényeket. Rengeteg fiatal özönlött abba az irányba. Nagyjából velünk egykorúak voltak.
A zsúfoltság már a parkolónál érezhető volt. Az autók szorosan egymás mögött, vagy mellett sorakoztak. Harry feszülten próbált helyet találni a kocsinak, nem túl sok sikerrel.

- Szállj ki – halkan utasított. - A bejáratnál találkozunk pár perc múlva.

Vonakodva engedtem a kérésének. Amint becsaptam magam mögött az ajtót, azonnal elindult a jármű. A gyomrom összeszorult ahogy egyedül maradtam. Körülöttem túlfűtött fiúk nyüsögtek, akik kicsit sem keltettek biztonság érzetet. Egy hangos társaság mellett haladt el, mialatt a bejárat felé igyekeztem. Bátortalanul oldalra fordítottam a fejem, hogy felmérjem a körülményeket. Azaz féljek-e tőlük. Mindőjük kezében sörös üveg, vagy cigi volt. Egy edzett, sötét hajú férfi lépett ki közülük. Nevetve megveregették a hátát, s közben felém közeledett.

- Hello, gyönyörűm – lépett elém határozottan.

Kétségbe esetten pillantottam magam mögé, de a tömeg lehetetlenné tette, hogy bármerre is ellássak.

- Egyedül jöttél? – önelégülten vigyorgott le rám.

A cigi füstöt az arcomba fújta, ezalatt folyamatosan nevetett. Nemlegesen megráztam a fejem; a torkomban lévő gombóc nem engedte, hogy megszólaljak. A testem remegett; a férfiaktól való félelmem ismét előjött. A szívem gyors tempóban kalapált, s az ereimben lévő vér lüktetett bennem mindenhol. A lábaim mintha a földhöz tapadtak volna, semerre nem mozdultam. A félelem amit az idegen alak keltett bennem, rég nem tapasztalt érzéseket hozott elő.

- Itt vagyok, baby.

Harry aggódó hangja szólalt meg mellettem. Megfogta a kezem, s elhúzott onnan. Én még mindig nem tudtam beszélni. Hátra fordultam, s az idegen férfi hangosan felnevetett a többi haverjával. Sóvárogva végig nézett rajtam, majd elfordult.
Harry szüntelenül a kezemet szorította, s amikor elég messze kerültünk a társaságtól, elengedett. Velem szembe került, felvette a szemkontaktust. Szigorúan vizsgált engem tekintetével. Az ajkaim szétnyíltak, próbáltam nyögni egy ˝köszönöm-öt˝.

- Ssh.

Puha ajkai egy óvatos csókban csatlakoztak a számhoz. Fagyos testem melegséggel töltődött fel. Hideg kezeimet a vállára emeltem, majd lassan a tarkójáig kúsztattam fel őket. Tudtam, hogy ezzel csókkal csak annyit akar mondani, hogy nem tartozom köszönettel. A külvilágból nem vettem észre semmit, mind addig amíg meg nem szólalt a hangos zene. Éreztem ahogy Harry kezei eltávolodnak a tőlem, ezután ajkaival ugyanezt tette. Összekulcsolta az ujjainkat, s a bejárathoz siettünk. Jóváhagyatta a jegyeket, majd a tömeg felé indultunk. Mivel szabadtéri koncert ezért elég szétszórt volt minden. Az emberek oda álltak ahol volt még hely. Mi egészen hátul voltunk, ami egyet jelentett azzal, hogy a legrosszabb helyen állunk. Harry magabiztosan indult meg a zsúfolt tömeg közepe felé. Nem tehettem mást, mint követtem. Egy pillanatra sem engedte el a kezem. Néha hátra nézett, hogy lássa jól vagyok-e. Az emberek káromkodtak ránk mialatt előre fúrtuk magunkat közöttük. Kuncogtam azon, hogy Harry mennyire elszántan akar előre juttatni bennünket.
Céltudatos lépeseink majdnem a színpad elé vittek. A kilátás így is elég reménytelennek tűnt. Legalábbis számomra. Harry magassága nagy előnyt nyújtott neki.
A következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy leereszkedik a földre. A bal kezével megérintette a combom hátsó részét.

- Szállj fel.

Nevetve közelebb húzott magához. Beleharaptam az alsó ajkamba, hezitálva a háta mögé léptem.  Küszködve átemeltem a lábaim Harry vállai fölött. Ő könnyedén felegyenesedett. A számat elhagyta egy halk sikoly ahogy egyre jobban eltávolodtam a földtől. A tériszonyom már két méter fölött is jelentkezik. Harry erősen fogta remegő lábaim.

- Vigyázok rád.

És én tudtam, hogy ő tényleg vigyáz rám.
A jobb kezét felcsúsztatta a combomon, én pedig kaptam a lehetőségen. Megragadtam az ujjait, így próbáltam kapaszkodni. A biztonság érzetem száz százalékos volt. Nem hittem volna, hogy Harry mellett fog tisztázódni bennem az a fogalom, hogy biztonság.

Számos jobbnál jobb előadó lépett a színpadra, s ezalatt azon kattogtam, hogy ez mennyibe kerülhetett. Ezt a húzását egyrészt a múltkori eset vezérelte, másrészt pedig csak boldoggá akart tenni.
A gondolataimból egy angyal hangú férfi ébresztett föl. Ed Sheeran. A színpad közepén ült egy szál gitárral a az ölében, és ontotta a gyönyörűbbnél gyönyörűbb akkordokat. A tömeg halkan vízhangoztatta dalszövegeinek sorait. Az ember nem bírja ki, hogy ne feledkezzen magába, mialatt ilyen zenét hallgat. Az a sok érzelem, azok a mélyen ható szavak. Egyszerűen belebizsereg minden érzékem. Talán ez mással is így van.

*

A koncert végére izgatott állapotba kerültem. Meglehet, hogy az a néhány doboz energia ital tette ezt velem. Harry ismét szorosan ragaszkodott a kezemhez, szinte minden mozdulatával védeni próbált. A mellettünk hömpölygő tömeg majdnem elsodort, így kétszer annyi figyelmet szentelt rám, mint általában. Maga mellett tartott, miközben a mögöttünk tolakodó emberek szabad utat akartak maguk előtt. A szám szólásra nyílt, mert szorítása egyre jobban erősödött. Harry pillantása egy csinos, barna hajú lányra vetődött, majd ismét maga elé nézett. Az idegen nő meglepődve méregetett minket; szinte biztos lettem abban, hogy ismerik egymást Harryvel.

Végtelennek tűnő lépteink a parkoló egy sötét részéig tartottak. Hűségesen követtem az előttem haladó srácot, aki egy kicsit vonakodva közeledett a fekete autó felé. Nem akartam szóba hozni az imént látott nőt, de nem volt könnyű megállnom. A gondolataimat ellepte az a sejtelemes pillantás. Talán Harry egyik régebbi barátnője? Tudom, hogy ez simán előfordulhat, de nem akarok ilyesmiken rágódni. Harry most csak az enyém; és nem érdekel mit, hogyan, és kivel csinált előttem. Próbáltam nyugtatni magam, de cívódásom alatt nem találtam értelmes magyarázatot. Makacsul megtorpantam a kocsi előtt, s éles tekintettel vizsgáltam Harryt.

- Umm, jössz? – bizonytalanság szűrődött mély hangjából.

Zsebre dugott kezekkel fordult felém. Kidugta nyelvét, s lassú mozdulattal benedvesítette ajkait. Egy pillanatra megzavart a látvány, de hamar összeszedtem magam.

- K-Ki volt az a lány? – dadogtam frusztráltan. - Ismered?

Harry közelebb lépett, de nem ért hozzám. A testem jéghidegnek éreztem, kétségbe esetten vágytam az érintéseire. Mindketten türtőztettük magunkat, bár tekintetünkben egyértelműen látszott a türelmetlenség. Az a bizonyos ártatlanság amit Harry annyira szeret bennem, kezd köddé válni.
Időközben elszivárgott mindenki körülöttünk. Egy rideg és sötét parkolóban ácsorogtunk. Csak mi ketten. 

- Ő... Ő egy régi haverom barátnője – fájdalmasan sóhajtott.

Felvontam a szemöldökeim, s kíváncsian vártam a bővebb magyarázatot. Harry tekintete elsötétült, feszülté vált. Kerülte a szemkontaktust; Converse orrát bámulta. Egyre kínzóbbá vált a távolság közöttünk. Ahogy ránéztem, egyértelművé vált, hogy ismét olyan pontra tapintottam, amiről nem szívesen beszél.

- Mi történt? – megtörtem a csendet.

Beleharaptam az alsó ajkamba, s tettem egy lépést felé. Az ujjaimmal körbefontam a jobb csuklóját, majd kihúzta kezét a zsebéből. Összekulcsoltam az ujjainkat, közben elé álltam. A szabad kezem a tarkójához simult. Kicsit lábujjhegyre kellett állnom, hogy gond nélkül elérjem őt. Zöld szemei végre találkoztak a tekintetmmel. Halvány mosoly tűnt fel tökéletes arcán. Puha ajkai újabb finom csókban találkoztak az enyéimmel. Eközben bal kezét megéreztem a derekamnál. A következő pillanatban kicsit leereszkedett, hogy szabadon hozzáférjen a combjaimhoz. Gyerekjáték volt számára felemelni engem. A lábaim közre fogták őt a csipőjénél. Ráültetett óvatosan a motorháztetőre; csókunk csak ekkor kívánt megszűnni. Testével lábaim között helyezkedett el. Ott állt előttem a legészbontóbb srác, akit valaha láttam. És tudtam, hogy ő az enyém. Mégis, úgy éreztem, valami akadály még van köztünk. Talán a titkok, melyek mindkettőnk életét elsötétíti.

Harry mély levegőt vett, homlokát az enyémnek döntötte. Kezeim a vállain pihentek, ujjaimmal kapaszkodtam pulóvere anyagába. A minket körülvevő csend már szinte felőrölt. Harry némán állt  előttem, és én csak vártam, hogy beszéljen.

- Harry – suttogtam elfojtott hangon. - Mondj valamit. Kérlek.

( Folytatás +9 komment után! )

19 megjegyzés:

  1. jajj annyira imádom :D ha hiszed ha nem egész nap erre a fejire vártam :333333 fanja vagyok a blogodnak :) you're so talented!!! <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fanja? te jó ég, köszönöm, hogy olvasod. :) xx

      Törlés
  2. Juj nagyonjó lett ! :33♥ Gyorsan köviit :"))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóóóó!!!!!!!!!!!!!! Gyorsan következőt!! ♥

    VálaszTörlés
  4. Imádom! Tegnap este találtam rá a blogra és már itt tartok :D Gyorsan kövit :)

    VálaszTörlés
  5. ne máár, pont a legjobb részeknél hagyod abba :DD siess a köviveel!! :)

    VálaszTörlés
  6. Tegnap olvastam először a blogod és imáádom. :) annyira jó:D Kövit gyorsan :)

    VálaszTörlés
  7. Akkor kezdeném:
    " Az a bizonyos ártatlanság amit Harry annyira szeret bennem, kezd köddé válni. "
    most komolyan ezek hogy jutnak eszedbe?!? ezek az "aranyköpések" mindig nagyon tetszenek:D olyan jól használod a szavakat meg minden*.* és ez tényleg szemétség volt hogy pont ott hagytad abba:@ megöl a kíváncsiság szóval ne várass sokáig!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki; egyébként csakúgy jönnek. :P amint tudom, hozom a folytatást! xx

      Törlés
  8. Ugye tudod, hogy imádom?! Hát hogyne tudnád, hiszen ezt csak imádni lehet :3
    És Petra Nagy-al kell egyetértenem, miszerint valóban jól használod a szavakat, és igyekszel nem hétköznapiasan írni. Talán ez az egyik, ami megfogott a blogodba, a másik az, hogy tökéletes.Hibátlan...de nem sorolom, mert hosszú lenne a lista c: Nagyon tetszik, és várom a folytatást!
    Lana xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, de nem hinném, hogy ˝tökéletes˝ és ˝hibátlan˝... :') x

      Törlés
  9. Nagyon jó lett :) Kövit gyorsan :DDD

    VálaszTörlés
  10. Istenem ez a rész is tök jó lett :D várom a kövit ;)

    VálaszTörlés
  11. Eszméletlen jó lett.Nem tudom szavakba önteni:')
    xoxo,Iduus.

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jó volt! Gyorsan folytasd! ;)

    VálaszTörlés
  13. Jaj,mostanában nem írtam kommenteket, de el voltam tiltva a géptől, ezért szeretnék bocsánatot kérni!! Csak hogy tud még mindig imádom a blogodat!! Nagyon várom a kövi részt!! Kíváncsi vagyok hogy ki az a nő aki az apját meglátogatta, és azt is hogy ki az a lány akit Harry látott!! Nagyon jól írsz, ezérz megérdemelsz egy elismerést!! Gratula! <3

    VálaszTörlés
  14. Először is, szia! :)
    Azzal kezdeném, hogy a blogodra a mai nap során találtam rá, és úgy gondoltam, beleolvasok. Elhiszed, ha azt mondom, már az első fejezet teljesen elvarázsolt? Fantasztikus, ahogy a szavakkal bánsz, ahogy felépítesz egy egész történetet, és ahogy kitalálod a dolgokat. Imádom a fantáziád. Pár perccel ezelőtt olvastam el az utolsó fejezetet, az egész napom ráment, de egyszerűen nem tudtam abbahagyni, csak azt éreztem hogy "még", és zakatolt az agyam hogy vajon mi történhet még ezek után Sammel és Harryvel. Egyszerű és nagyszerű amit csinálsz. :) És érzem is a lelkesedést a soraidban, hogy örülsz annak, hogy másoknak adhatsz egy kicsit magadból. Egy újabb rendszeres olvasóval gazdagodtál! Oh, és meg kell jegyeznem, eddig "Louis-s" voltam, de a Shadow után erősen megkopott ez a csodálat és kezd más irányba haladni, if you know what I mean. :D
    Fantasztikus vagy, és tudom, hogy nem fogod, de azért mondom : soha ne hagyd abba az írást!
    Love, Bia xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te jó ég, köszönöm szépen! és tudom mire gondolsz. :D nagyon sokat jelentett, hogy írtál.♥' xx

      Törlés

Tiny Hand