Hey, darlings!
Köszönöm a 38 (!!!!) feliratkozót! Olyan boldog vagyok. :3 Már nagyon közel a 40! A múltkor ugyanezt mondtam, de akkor még csak a 30-hoz közelítettünk. :o
Köszönöm a 38 (!!!!) feliratkozót! Olyan boldog vagyok. :3 Már nagyon közel a 40! A múltkor ugyanezt mondtam, de akkor még csak a 30-hoz közelítettünk. :o
Szóval, kész van a 23. fejezet; nem tudom milyen lett, mert fáradtan írtam, és azért is bocsi, hogy rövid lett.. Csak remélni tudom, hogy nem lett olyan rossz... Viszont az ezután következő fejezetek már történésben dúsak lesznek, úgyhogy semmiképp se hagyjátok ki őket. :') Nem mondanék többet, csak a szokásosat: komizzatok & jó olvasást! xx
23. fejezet
-
Umm, gőzöm sincs –
suttogtam.
Az
ilyen pillanatok miatt adok hálát az Istennek, hogy a telefonom
non-stop szolgálatra kész. Beleharaptam az alsó ajkamba, s közben
hevesen tapogattam a zsebem. Ujjaimmal kihalásztam a mobilom, majd
bekapcsoltam. Kevés fényt nyújtott, de több volt a semminél.
Sofie arcába világítottam, ő pedig nevetve hunyorított. Hirtelen
mozdulattal kikapta a kezemből, s felfedező útra indult. Egy
használható zseblámpa után kutatott.
Az
iPhone-om sms hangja arra késztetett, hogy a lehető leggyorsabban
vegyem el Sofietól az eszközt. Mire utolértem már késő volt.
Jót kuncogott a bejövőmön.
„Haragszol
rám? Bocs, de képtelen vagyok aludni, míg nem tisztázzuk. x” –
mosolyogva felolvasta a kis szöveget.
-
Oh, de édes –
cukkolt.
-
Add ide azt a kibaszott telefont! –
bosszúsan kiabálni kezdtem.
Az
áram visszajött, és ez megszakította néhány másodperces kínos
csendet. Feloltottam a lámpát, s fény derült Sofie rosszalló
tekintetére. Összeszorított ajkai mögül halk morgás szűrődött,
majd lassú léptekkel megindult a nappali felé.
Ugyan már! Eddig sem igazán érdekelte mi van a saját barátaival; és ennek a nagy szerelme volt az oka. Szán ránk egy napot, és azt hiszi elfelejtjük, hogy elhanyagolt minket?
Félre húzódtam a háznak egy félre eső szegletébe. Az előbbi feszültségtől még mindig remegtek a kezeim. Jéghideg hüvelykujjam a képernyőre tapadt ahogy a válasz tartalmán gondolkodtam. Beleharaptam az alsó ajkamba, s gyors pötyögésbe kezdtem.
Ugyan már! Eddig sem igazán érdekelte mi van a saját barátaival; és ennek a nagy szerelme volt az oka. Szán ránk egy napot, és azt hiszi elfelejtjük, hogy elhanyagolt minket?
Félre húzódtam a háznak egy félre eső szegletébe. Az előbbi feszültségtől még mindig remegtek a kezeim. Jéghideg hüvelykujjam a képernyőre tapadt ahogy a válasz tartalmán gondolkodtam. Beleharaptam az alsó ajkamba, s gyors pötyögésbe kezdtem.
„Nem
haragszom.”
Ennyire
futotta. Hajnali egyhez közeledve nem tudtam jobban összeszedni a
gondolataim. Harry részéről nem jött megerősítés. Talán
elaludt. Talán már nem is érdekli mi van velem. Bár ezt kétlem.
Halkan
visszacsoszogtam a nappaliba, ahol az elszenderedett Claren kívül
mást nem találtam. Körülnéztem a konyhában, a szobámban és a
ház minden részében. Sofie sehol. Lelépett. Képes volt itt
hagyni minket az éjszaka közepén. Nos, mostanában jellemző rá
az ilyesmi, de ez azért eléggé kiakasztott.
Kikapcsoltam a tévét, s a távirányítót a készülék tetejére helyeztem. Felvettem a földre dobált szemeteket, feltörölgettem a kiborult üdítőt. Mindezt hatalmas világfájdalommal az arcomon tettem. Clar halkan szuszogott a kanapén elterülve; nem érzékelve semmit a külvilágból.
Miután kicsit rendezettebb állapotba hoztam a teret, lekuporodtam a földre. Magamra húztam egy meleg plédet, s bámultam a plafont. Az óramutató jellegzetes kattogása idegesítő volt. Nem tudtam mást tenni, csak némán elviselni a halk zajt.
Az alvás képtelennek tűnő feladatnak tűnt. Hiába hunytam le a szemeim, még legalább egy óráig csak mocorogtam.
Kikapcsoltam a tévét, s a távirányítót a készülék tetejére helyeztem. Felvettem a földre dobált szemeteket, feltörölgettem a kiborult üdítőt. Mindezt hatalmas világfájdalommal az arcomon tettem. Clar halkan szuszogott a kanapén elterülve; nem érzékelve semmit a külvilágból.
Miután kicsit rendezettebb állapotba hoztam a teret, lekuporodtam a földre. Magamra húztam egy meleg plédet, s bámultam a plafont. Az óramutató jellegzetes kattogása idegesítő volt. Nem tudtam mást tenni, csak némán elviselni a halk zajt.
Az alvás képtelennek tűnő feladatnak tűnt. Hiába hunytam le a szemeim, még legalább egy óráig csak mocorogtam.
***
Nyöszörögve
nyúltam a rezgő telefonomért. Úgy terveztem, hogy délig alszom.
Egy sms jött. Gondolkodás nélkül tudtam, hogy
csak Harry lehet az. Megdörzsöltem
fáradt szemeim, közben ásítottam. Feloldottam a képernyőzárat,
rutinos mozdulatokkal megnyitottam az üzenetet.
“Mindjárt
ott vagyok. Elviszlek a pályára. H.
xx”
Kellett
néhány másodperc, míg felfogtam az sms tartalmát. Hirtelenkedve
feltápászkodtam a földről, s mielőtt felrohantam volna,
szembesültem a ténnyel, hogy Clar lelépett. Egy apró cetlit
ragasztott az alkaromra, amin az állt, hogy “Sietnem kell, később
beszélünk. Clar Xx”
Összegyűrtem a papírt, s miközben a szobám felé tartottam, kidobtam egy kukába. Sürgető léptekkel bekeveredtem a szobámba, majd a szekrény felé bukdácsoltam.
Az első kezembe kerülő topot és nadrágot kirántottam. Idő hiányában ügyetlenkedve felrángattam magamra a farmert. Ezután kihámoztam magam az alvó pólómból, s felcseréltem a fekete topra. Kinéztem az ablakon, amikor fékezni hallottam egy autót. Harry szállt ki a kormány mögül, néhány másodperc alatt elért az ajtónkig. A csengő megszólalt, de én még sehol nem voltam. A hajam kócosan lógott a hátamnál, zokni sem volt rajtam. Zokni húzás közben úgy döntöttem mégis felveszem a kockás ingem, és ez csak bonyolította a készülődést. A bő anyag lazán lógott a vállaimon. Sietve összefogtam a hajam egy gyenge kontyba.
A kapkodásomba belefeledkezve rájöttem, hogy a csengő csak egyszer szólt.
Késégbe esetten lerohantam a lépcsőn. Harry hangját hallottam a nappali felől. A szívem hevesen vert a tudattól, hogy apa behívta őt.
Összegyűrtem a papírt, s miközben a szobám felé tartottam, kidobtam egy kukába. Sürgető léptekkel bekeveredtem a szobámba, majd a szekrény felé bukdácsoltam.
Az első kezembe kerülő topot és nadrágot kirántottam. Idő hiányában ügyetlenkedve felrángattam magamra a farmert. Ezután kihámoztam magam az alvó pólómból, s felcseréltem a fekete topra. Kinéztem az ablakon, amikor fékezni hallottam egy autót. Harry szállt ki a kormány mögül, néhány másodperc alatt elért az ajtónkig. A csengő megszólalt, de én még sehol nem voltam. A hajam kócosan lógott a hátamnál, zokni sem volt rajtam. Zokni húzás közben úgy döntöttem mégis felveszem a kockás ingem, és ez csak bonyolította a készülődést. A bő anyag lazán lógott a vállaimon. Sietve összefogtam a hajam egy gyenge kontyba.
A kapkodásomba belefeledkezve rájöttem, hogy a csengő csak egyszer szólt.
Késégbe esetten lerohantam a lépcsőn. Harry hangját hallottam a nappali felől. A szívem hevesen vert a tudattól, hogy apa behívta őt.
-
Jó reggelt, drágám
–
apa
elégedetten mosolygott.
A
kezei közt egy gőzölgő kávés csészét tartott. Harry felém
indult, teljes nyugodtsággal. Hármónk közül egyedül engem
borított el az aggodalom.
-
Hello, szépségem.
Halkan
suttogott, gödröcskéi előbukkantak magabiztos mosolya közben.
-
Indulhatunk?
A
fejem a kijárat felé biccentettem. Harry bólintott, s nyögött
egy “viszlát-ot” apámnak. Megfogta a kezem, hosszú lépéseket
megtéve hagytuk el a házat. Nem
igazán így terveztem bemutatni őket egymásnak; de így alakult.
Legalább nem volt „színpadias”. Apám soha nem fogja megismerni
Harry valódi oldalát, és azt hiszem ez a legjobb mindenkinek.
Beszálltunk az autóba, s bekapcsoltuk a biztonsági öveink. Azt gondoltam, hogy csak ketten vagyunk a járműben, mindaddig, amíg egy vékony hang nem szólt hozzám.
Beszálltunk az autóba, s bekapcsoltuk a biztonsági öveink. Azt gondoltam, hogy csak ketten vagyunk a járműben, mindaddig, amíg egy vékony hang nem szólt hozzám.
-
Szia.
Kicsit
megugrottam,
a szó hallatára.
Hátra fordultam; Zack üldögélt a hátsó ülésen. Apró
lábait lóbálva kényelmesedett el.
-
Oh, te jó ég... Szia –
meglepődve nyögtem a szavakat.
-
Nem gond, ha ma velünk lesz egy kicsit?
–
Harry
zaklatottan fürkészte a reakcióm.
Bólintásomat
egy halvány mosollyal kereteztem, s ezzel egyértelművé vált a
válasz. Beindította
az autót,
és pillanatok alatt eltűntünk a környékről.
Zack
az út alatt halkan játszott a kocsi hátsó részében és néha
megszólította Harryt. Megmosolyogtat amikor látom Zack szemeiben a
szeretetet a
göndör srác
iránt.
Én bámultam a mellettünk haladó autókat, s némán tátogtam a rádióból szóló zenék szövegét. Teljes biztonságban éreztem magam az autóban. Annak ellenére, hogy nem rég még szorongtam Harry mellett.
Én bámultam a mellettünk haladó autókat, s némán tátogtam a rádióból szóló zenék szövegét. Teljes biztonságban éreztem magam az autóban. Annak ellenére, hogy nem rég még szorongtam Harry mellett.
*
Megfogtam
Zack kezét, a néző tér felé indultunk. Az egész stadion üres
volt; csak mi voltunk ott és Harry csapata.
Letelepedtem az egyik sorba, aggódva figyeltem a szőke kisfiút. Egészen addig szaladgált az üres sorok között amíg a csapat tagok rá nem léptek a pálya füvére.
Egy darabig néztem az edzést, aztán nem bírtam tovább egy helyben. Felléptem a hosszú padra amin az előbb ültem. Egyensúlyoztam a lécen, közben a cipőm kopott orrát bámultam.
Letelepedtem az egyik sorba, aggódva figyeltem a szőke kisfiút. Egészen addig szaladgált az üres sorok között amíg a csapat tagok rá nem léptek a pálya füvére.
Egy darabig néztem az edzést, aztán nem bírtam tovább egy helyben. Felléptem a hosszú padra amin az előbb ültem. Egyensúlyoztam a lécen, közben a cipőm kopott orrát bámultam.
-
Sam.
Zack
apró kezével
megragadta
a mutató ujjam. Leereszkedtem a padra, hogy leülhessek
és egy szintre kerülhessek vele.
Kis kezeit az arcomhoz emelte, puszit nyomott rá.
-
Ezt miért kaptam? –
nevetve kérdeztem.
-
M-Mert te vagy Harry barátnője...
ugye?
Aranyos
hangon szólalt
fel.
Idősebb fiúkat megszégyenítő bátorsággal
beszélt.
-
Igen –
enyhén kipirulva motyogtam.
-
Te sokkal jobb fej vagy, mint Hayley.
Vigyorgott;
szőke nyílegyenes tincseit megfújta a szél. Kezdtem érteni Harry
miért van úgy odáig érte. Egyszerűen imádni
való
a kis srác.
-
Köszönöm –
kuncogtam
félénken.
Tenger
kék szemeit levezette rólam, oldalra pillantott. Az
arcán
széles mosoly terjedt el, majd elfutott Harry irányába. Kezével
azonnal
megfogta
Harryét. A
látvány megmosolyogtatott. Annyira szívszorító a kettőjük
kapcsolata.
-
Ma estére van két koncert jegyem –
Harry leült mellém a hűvös padra; az ujjait kezdte idegesen
babrálni. - Ott lesz a kedvenced is –
tette hozzá halkan.
-
Ed Sheeran? –
meglepődve
felvontam a szemöldökeim, óvatos mosoly ült az arcomon.
-
I-Igen –
félénken elmosolyodott, majd rám pillantott. - Nos, eljönnél
velem?
Szótlanul
bólogattam. A mosolygásom nem akart megszűnni. Óvatosan közelebb
csúsztam hozzá, s megpusziltam az arcát. Ő csak csendesen ült és
vigyorgott. Tudta jól, hogy mennyire boldoggá tesz egy ilyen apró
ajándékkal.
A fejemet a vállára hajtottam, mélyeket sóhajtottam. Bal kezével megfogta az enyémet, s a combjára helyezte. Ujjvégeit gyengéden a tenyeremen simította. A bőröm bizsergett nyugtató érintéseitől. Lehunytam a szemeim; hallgattam ahogy Harry és Zack beszélgetnek mindenféle fiús dologról, és időnként váratlanul engem is szóba hoztak.
A fejemet a vállára hajtottam, mélyeket sóhajtottam. Bal kezével megfogta az enyémet, s a combjára helyezte. Ujjvégeit gyengéden a tenyeremen simította. A bőröm bizsergett nyugtató érintéseitől. Lehunytam a szemeim; hallgattam ahogy Harry és Zack beszélgetnek mindenféle fiús dologról, és időnként váratlanul engem is szóba hoztak.
*
A
tükör előtt álltam, épp a hajam lófarokba fogásával voltam
elfoglalva. Egyébként egy fekete-szürke csíkos topot és sötét,
koptatott farmert vettem fel estére. A kedvenc Vans cipőmet
viseltem. Tudni illik vagy egy tucat ilyen fajta cipőm van.
Egyszerűen imádom őket.
Egyedül
szempilla spirált használtam sminkként. Nyomasztó érzés az,
hogy ezen túl nem sminkelhetem magam. Kizárólag Harry kedvéért
állom meg. Naiv lányként elhiszem neki, hogy szép vagyok.
Magamra
vettem egy bő pulóvert, zsebre dugtam a telefonom és a kulcsaim
majd kiültem a ház elé. A hideg beton lépcsőn várakoztam néhány
percig aztán felbukkant a hatalmas fekete autó. Bezártam a
bejárati ajtót, s a kocsi irányába indultam.
tökre nem látszik h fáradt voltál :D mármint te mindig egyformán remekül írsz :) hozd a kövit gyorsan! xx, P <3
VálaszTörlésAm ja tényleg nem látszik, sztem nagyonjó lett :) :33 xdd
VálaszTörlésGyorsan kövit !! :DD♥
ÚÚÚÚGY SZERETEM a blogodat *--------* a 38 feliratkozó pedig csak bizonyítja , hogy milyen jó író vagy : ))) várom nagyon a kövit ! ♥♥♥
VálaszTörlésköszönöm. :')
TörlésOooooolyaaaannn jò lett ez is imádom egyszerüen fanja vagyok a blogodnak :D
VálaszTörlésJó volt :3
VálaszTörlésisteneeem*--* hát ez olyan édes volt amikor a kisfiú puszit adott neki mekkora cukimáááááár:D *--* ügyes vagy:)) <3 most kezdtem el olvasni nem olyan rég a blogod de nagyon szeretem mindennapjaim részévé vált hogy olvassam:) nagyon tetszik ügyes vagy:)
VálaszTörlésÉn is imádom Ed-et,ő az én szerelmem <3
VálaszTörlés