2013. április 15., hétfő

23. fejezet

Hey, darlings!

Köszönöm a 38 (!!!!) feliratkozót! Olyan boldog vagyok. :3 Már nagyon közel a 40! A múltkor ugyanezt mondtam, de akkor még csak a 30-hoz közelítettünk. :o
Szóval, kész van a 23. fejezet; nem tudom milyen lett, mert fáradtan írtam, és azért is bocsi, hogy rövid lett.. Csak remélni tudom, hogy nem lett olyan rossz... Viszont az ezután következő fejezetek már történésben dúsak lesznek, úgyhogy semmiképp se hagyjátok ki őket. :') Nem mondanék többet, csak a szokásosat: komizzatok & jó olvasást! xx 


23. fejezet  

- Umm, gőzöm sincs suttogtam.

Az ilyen pillanatok miatt adok hálát az Istennek, hogy a telefonom non-stop szolgálatra kész. Beleharaptam az alsó ajkamba, s közben hevesen tapogattam a zsebem. Ujjaimmal kihalásztam a mobilom, majd bekapcsoltam. Kevés fényt nyújtott, de több volt a semminél. Sofie arcába világítottam, ő pedig nevetve hunyorított. Hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből, s felfedező útra indult. Egy használható zseblámpa után kutatott.

Az iPhone-om sms hangja arra késztetett, hogy a lehető leggyorsabban vegyem el Sofietól az eszközt. Mire utolértem már késő volt. Jót kuncogott a bejövőmön.

Haragszol rám? Bocs, de képtelen vagyok aludni, míg nem tisztázzuk. x” mosolyogva felolvasta a kis szöveget.

- Oh, de édes cukkolt.

- Add ide azt a kibaszott telefont! bosszúsan kiabálni kezdtem.

Az áram visszajött, és ez megszakította néhány másodperces kínos csendet. Feloltottam a lámpát, s fény derült Sofie rosszalló tekintetére. Összeszorított ajkai mögül halk morgás szűrődött, majd lassú léptekkel megindult a nappali felé.
Ugyan már! Eddig sem igazán érdekelte mi van a saját barátaival; és ennek a nagy szerelme volt az oka. Szán ránk egy napot, és azt hiszi elfelejtjük, hogy elhanyagolt minket?
Félre húzódtam a háznak egy félre eső szegletébe. Az előbbi feszültségtől még mindig remegtek a kezeim. Jéghideg hüvelykujjam a képernyőre tapadt ahogy a válasz tartalmán gondolkodtam. Beleharaptam az alsó ajkamba, s gyors pötyögésbe kezdtem.

„Nem haragszom.”

Ennyire futotta. Hajnali egyhez közeledve nem tudtam jobban összeszedni a gondolataim. Harry részéről nem jött megerősítés. Talán elaludt. Talán már nem is érdekli mi van velem. Bár ezt kétlem.

Halkan visszacsoszogtam a nappaliba, ahol az elszenderedett Claren kívül mást nem találtam. Körülnéztem a konyhában, a szobámban és a ház minden részében. Sofie sehol. Lelépett. Képes volt itt hagyni minket az éjszaka közepén. Nos, mostanában jellemző rá az ilyesmi, de ez azért eléggé kiakasztott.

Kikapcsoltam a tévét, s a távirányítót a készülék tetejére helyeztem. Felvettem a földre dobált szemeteket, feltörölgettem a kiborult üdítőt. Mindezt hatalmas világfájdalommal az arcomon tettem. Clar halkan szuszogott a kanapén elterülve; nem érzékelve semmit a külvilágból.
Miután kicsit rendezettebb állapotba hoztam a teret, lekuporodtam a földre. Magamra húztam egy meleg plédet, s bámultam a plafont. Az óramutató jellegzetes kattogása idegesítő volt. Nem tudtam mást tenni, csak némán elviselni a halk zajt.
Az alvás képtelennek tűnő feladatnak tűnt. Hiába hunytam le a szemeim, még legalább egy óráig csak mocorogtam.


***


Nyöszörögve nyúltam a rezgő telefonomért. Úgy terveztem, hogy délig alszom. Egy sms jött. Gondolkodás nélkül tudtam, hogy csak Harry lehet az. Megdörzsöltem fáradt szemeim, közben ásítottam. Feloldottam a képernyőzárat, rutinos mozdulatokkal megnyitottam az üzenetet.

Mindjárt ott vagyok. Elviszlek a pályára. H. xx”

Kellett néhány másodperc, míg felfogtam az sms tartalmát. Hirtelenkedve feltápászkodtam a földről, s mielőtt felrohantam volna, szembesültem a ténnyel, hogy Clar lelépett. Egy apró cetlit ragasztott az alkaromra, amin az állt, hogy “Sietnem kell, később beszélünk. Clar Xx”

Összegyűrtem a papírt, s miközben a szobám felé tartottam, kidobtam egy kukába. Sürgető léptekkel bekeveredtem a szobámba, majd a szekrény felé bukdácsoltam.
Az első kezembe kerülő topot és nadrágot kirántottam.
Idő hiányában ügyetlenkedve felrángattam magamra a farmert. Ezután kihámoztam magam az alvó pólómból, s felcseréltem a fekete topra. Kinéztem az ablakon, amikor fékezni hallottam egy autót. Harry szállt ki a kormány mögül, néhány másodperc alatt elért az ajtónkig. A csengő megszólalt, de én még sehol nem voltam. A hajam kócosan lógott a hátamnál, zokni sem volt rajtam. Zokni húzás közben úgy döntöttem mégis felveszem a kockás ingem, és ez csak bonyolította a készülődést. A bő anyag lazán lógott a vállaimon. Sietve összefogtam a hajam egy gyenge kontyba.
A kapkodásomba belefeledkezve rájöttem, hogy a csengő csak egyszer szólt.
Késégbe esetten lerohantam a lépcsőn. Harry hangját hallottam a nappali felől. A szívem hevesen vert a tudattól, hogy apa behívta őt.

- Jó reggelt, drágám – apa elégedetten mosolygott.

A kezei közt egy gőzölgő kávés csészét tartott. Harry felém indult, teljes nyugodtsággal. Hármónk közül egyedül engem borított el az aggodalom.

- Hello, szépségem.

Halkan suttogott, gödröcskéi előbukkantak magabiztos mosolya közben.

- Indulhatunk?

A fejem a kijárat felé biccentettem. Harry bólintott, s nyögött egy “viszlát-ot” apámnak. Megfogta a kezem, hosszú lépéseket megtéve hagytuk el a házat. Nem igazán így terveztem bemutatni őket egymásnak; de így alakult. Legalább nem volt „színpadias”. Apám soha nem fogja megismerni Harry valódi oldalát, és azt hiszem ez a legjobb mindenkinek.
Beszállt
unk az autóba, s bekapcsoltuk a biztonsági öveink. Azt gondoltam, hogy csak ketten vagyunk a járműben, mindaddig, amíg egy vékony hang nem szólt hozzám.

- Szia.

Kicsit megugrottam, a szó hallatára. Hátra fordultam; Zack üldögélt a hátsó ülésen. Apró lábait lóbálva kényelmesedett el.

- Oh, te jó ég... Szia meglepődve nyögtem a szavakat.

- Nem gond, ha ma velünk lesz egy kicsit? Harry zaklatottan fürkészte a reakcióm.

Bólintásomat egy halvány mosollyal kereteztem, s ezzel egyértelművé vált a válasz. Beindította az autót, és pillanatok alatt eltűntünk a környékről.

Zack az út alatt halkan játszott a kocsi hátsó részében és néha megszólította Harryt. Megmosolyogtat amikor látom Zack szemeiben a szeretetet a göndör srác iránt.
Én bámultam a mellettünk haladó autókat, s némán tátogtam a rádióból szóló zenék szövegét. Teljes biztonságban éreztem magam az autóban. Annak ellenére, hogy nem rég még szorongtam Harry mellett. 
 

*


Megfogtam Zack kezét, a néző tér felé indultunk. Az egész stadion üres volt; csak mi voltunk ott és Harry csapata.
Letelepedtem az egyik sorba, aggódva figyeltem a szőke kisfiút. Egészen addig szaladgált az üres sorok között amíg
a csapat tagok rá nem léptek a pálya füvére.
Egy darabig néztem az edzést, aztán nem bírtam tovább egy helyben. Felléptem a hosszú padra amin az előbb ültem. Egyensúlyoztam a lécen, közben a cipőm
kopott orrát bámultam.

- Sam.

Zack apró kezével megragadta a mutató ujjam. Leereszkedtem a padra, hogy leülhessek és egy szintre kerülhessek vele. Kis kezeit az arcomhoz emelte, puszit nyomott rá.

- Ezt miért kaptam? nevetve kérdeztem.

- M-Mert te vagy Harry barátnője... ugye?

Aranyos hangon szólalt fel. Idősebb fiúkat megszégyenítő bátorsággal beszélt.

- Igen enyhén kipirulva motyogtam.

- Te sokkal jobb fej vagy, mint Hayley.

Vigyorgott; szőke nyílegyenes tincseit megfújta a szél. Kezdtem érteni Harry miért van úgy odáig érte. Egyszerűen imádni való a kis srác.

- Köszönöm kuncogtam félénken.

Tenger kék szemeit levezette rólam, oldalra pillantott. Az arcán széles mosoly terjedt el, majd elfutott Harry irányába. Kezével azonnal megfogta Harryét. A látvány megmosolyogtatott. Annyira szívszorító a kettőjük kapcsolata.

- Ma estére van két koncert jegyem Harry leült mellém a hűvös padra; az ujjait kezdte idegesen babrálni. - Ott lesz a kedvenced is tette hozzá halkan.

- Ed Sheeran? meglepődve felvontam a szemöldökeim, óvatos mosoly ült az arcomon.

- I-Igen félénken elmosolyodott, majd rám pillantott. - Nos, eljönnél velem?

Szótlanul bólogattam. A mosolygásom nem akart megszűnni. Óvatosan közelebb csúsztam hozzá, s megpusziltam az arcát. Ő csak csendesen ült és vigyorgott. Tudta jól, hogy mennyire boldoggá tesz egy ilyen apró ajándékkal.
A fejemet a vállára hajtottam, mélyeket sóhajtottam. Bal kezével megfogta az enyémet, s a combjára helyezte. Ujjvégeit gyengéden a tenyeremen simította. A bőröm bizsergett nyugtató érintéseitől. Lehunytam a szemeim; hallgattam ahogy Harry és Zack beszélgetnek mindenféle fiús dologról, és időnként váratlanul engem is szóba hoztak.


*


A tükör előtt álltam, épp a hajam lófarokba fogásával voltam elfoglalva. Egyébként egy fekete-szürke csíkos topot és sötét, koptatott farmert vettem fel estére. A kedvenc Vans cipőmet viseltem. Tudni illik vagy egy tucat ilyen fajta cipőm van. Egyszerűen imádom őket.

Egyedül szempilla spirált használtam sminkként. Nyomasztó érzés az, hogy ezen túl nem sminkelhetem magam. Kizárólag Harry kedvéért állom meg. Naiv lányként elhiszem neki, hogy szép vagyok.

Magamra vettem egy bő pulóvert, zsebre dugtam a telefonom és a kulcsaim majd kiültem a ház elé. A hideg beton lépcsőn várakoztam néhány percig aztán felbukkant a hatalmas fekete autó. Bezártam a bejárati ajtót, s a kocsi irányába indultam.

8 megjegyzés:

  1. tökre nem látszik h fáradt voltál :D mármint te mindig egyformán remekül írsz :) hozd a kövit gyorsan! xx, P <3

    VálaszTörlés
  2. Am ja tényleg nem látszik, sztem nagyonjó lett :) :33 xdd
    Gyorsan kövit !! :DD♥

    VálaszTörlés
  3. ÚÚÚÚGY SZERETEM a blogodat *--------* a 38 feliratkozó pedig csak bizonyítja , hogy milyen jó író vagy : ))) várom nagyon a kövit ! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Oooooolyaaaannn jò lett ez is imádom egyszerüen fanja vagyok a blogodnak :D

    VálaszTörlés
  5. isteneeem*--* hát ez olyan édes volt amikor a kisfiú puszit adott neki mekkora cukimáááááár:D *--* ügyes vagy:)) <3 most kezdtem el olvasni nem olyan rég a blogod de nagyon szeretem mindennapjaim részévé vált hogy olvassam:) nagyon tetszik ügyes vagy:)

    VálaszTörlés
  6. Én is imádom Ed-et,ő az én szerelmem <3

    VálaszTörlés

Tiny Hand