2013. március 15., péntek

8. fejezet


Sziasztok drágák. :) Köszönöm az újabb feliratkozókat és a sok bíztató komit. Sokat jelent. ♥ Ennek a fejezetnek az írása közben nem voltam formában, szóval nem tudom hogy sikerült. Azért remélem tetszeni fog.. :)




                       Jó olvasást. x

A kisfiú lelkesedése a játék végéig kitartott, annak ellenére, hogy veszített a csapat. Harry remekül teljesített, de mégsem ők nyertek. 

Az emberek lassan elvánszorogtak a nézőtérről. Az öltözőhöz siettem. Megtorpantam az ajtó előtt, Harry csapattársai káromkodva vonultak ki mögüle. Úgy vettem észre mindenki kijött, Harryt kivéve. Visszafogott lendülettel léptem be a terembe. A göndör hajú srác egy padon gubbasztott, egyedül.

- Jól vagy, Harry? - leültem a szemben lévő padra.

- Elcsesztem - tekintetét lesütötte, kezeivel támasztotta a fejét. - Nem tettem meg mindent.

Göndör fürtjei a homlokánál lógtak. A mellkasa lassan süllyedt fel- és le, mélyeket sóhajtott.

- Te voltál a legjobb.

Letérdeltem elé. Ujjaimmal körbefontam a csuklóit, késztetve, hogy rakja le a kezeit. Úgy éreztem vigasztalásra van szüksége. Gyönyörű arcvonásai meglágyultak, mosolygásra bírtam.

- V-Volt egy szőke kisfiú a nézőtéren. Érted rajongott egész meccs alatt.

Tekintetünk egy vonalba került, kíváncsian fürkésztem őt.

- Ő biztos Zack volt. A legjobb barátom öccse - fájdalmasan sóhajtott, újra lenézett a földre.

- Eric?

- I-Igen. Néhány éve... meghalt. - ajkai összeszorultak.

Nem tudtam mit mondani. Mindketten veszítettünk már el olyat, akit szeretünk. Tudom, hogy legtöbbször szánalmasnak gondolod magad, ha sajnálnak. Nem puhatolóztam tovább. Majd egyszer, nyugodtabb körülmények között.

Néhány pillanat múlva betört az ajtó. A szőke kis srác rontott be izgatottan. Az ajtó felé kaptuk a fejünket.

- Zack állj le - az anyja megállította őt. - Visszajöjjünk később? - ránk nézett, közben alig bírta fogni a gyereket.

- Dehogy, nekem úgy is mennem kell - felpattantam a földről, megigazítottam a felsőm.

- Sam.

Harry megfogta a kezem, visszahúzott maga elé.

- Maradj itt. - mondta akaratosan.

Erősen szorította az ujjaim, tekintete éles volt. Nem tudtam mire vélni a hirtelen jött feszültséget. Mintha nem akart volna egyedül maradni a családdal.

- Kint magvárlak.

Kirántottam a kezem a szorításból, nem hagytam, hogy parancsoljon. Idegesen kislattyogtam az öltözőből, duzzogva leültem a lépcső mellé, neki támaszkodtam a falnak. Kicsit aggódva figyeltem mikor nyílik ki az ajtó.
A zsebemben rezgést éreztem. Sms jött. Az arcom elé tartottam a telefont, leolvastam az üzenetet.

˝Nagy szarban vagyok, segíts! Sofie.˝

Sofie szavaiból ítélve tényleg nagy gondja lehetett. Válaszban megírtam neki, hogy találkozzunk a megszokott helyen. Egy kávézóban.

Feltápászkodtam a kényelmetlen talajról. Megtoltam az ajtót, céltudatosan Harryhez közeledtem. A nyakában volt Zack, édesen nevettek. Igazán aranyos látvány volt, nehezen szakítottam félbe őket.

- Most tényleg el kell mennem. - határozottan kijelentettem.

- Umm, rendben.

Leemelte a nyakából a kisfiút, majd megfogta a kezét. A szabad kezével megragadta az enyémet, ujjait lazán összekulcsolta az enyéimmel. Szokatlan volt, hogy ilyen magabiztos. Én csak sodródok a történtek között. Harry jött, és a maga különc viselkedésével teljesen felforgatott mindent bennem.

- Később találkozunk. - puha ajkaival puszit nyomott a fülem alatti bőrre.

A tenyeremet a mellkasához nyomtam, a szemeim tágra nyíltak az érzés miatt. Megmarkoltam a pólóját, másik kezemmel a Harryét szorítottam. A hosszúra nyúlt puszi alatt éreztem, hogy magunkra vontuk a helyiségben lévő emberek tekintetét. Finoman eltoltam magam Harrytől, aki egyre rutinosabban talál rá a gyenge pontjaimra, melyekről még én sem tudom, hogy azok.

*

A kávézóban üldögéltem, a jégkásám társaságában. Sofie, szokásához hűen, késett.

- Uh, bocsi. - Sofie kifulladva foglalt helyet mellettem.

Rendelt egy pohár epres jégkását, ezalatt kifújta magát.
- Sof, mi a baj?

Magamra vontam a figyelmét. Furcsán viselkedett, nem nézett a szemebe és szét szórt volt.

- Nos, emlékszel a múltkori baseball meccsre? - sóvárogva felsóhajtott. - O-Ott volt az a srác. Greg. - összeszorította a szemeit, mialatt kimondta a nevet.

- É-És?

- Nagyon tetszik, de...

Tekintetét levette rólam. Körbe nézett, majd hatalmasat nyelt.

- Erőszakos. Bántott. - félénken hozzá tette.

- Istenem, Sof! - felkiáltottam.

A kezemmel betapasztottam a szám, mire észre vettem, hogy bámulnak.

- Nehogy foglalkozz vele egy percig is! - szinte parancsoltam neki. - B-Beszélek Harryvel.

Sofie kíváncsian felkapta a fejét, nem törődött tovább a saját problémáival.

- A göndör srác? Te, meg ő? - felcsillant a szeme.

Elpirultam, az előttem pihenő jégkását kezdtem szürcsölni.

- Kezdem kedvelni. Új még ez az egész.

- Meddig mentetek már el?

- Oh, te jó ég... Ő... Megcsókolt. - megforgattam a szemeim, a könyökömre támaszkodtam.

- Aha. - kuncogott sejtelmesen.

A mobilomra újabb sms érkezett. Kezeim között tartottam az eszközt, s izgatottan nyitottam meg az üzenetet.

˝Szeretnélek elvinni ma este. H. x˝

Eldugtam a telefont, nem akartam, hogy Sofie az üzeneten csámcsogjon. Témát váltottam, visszakanyarodtunk a Greges gondokra. Sof arca sejtelmessé vált, amikor tovább boncoltuk az ügyet. Az erőszakos fiúban afféle izgalmat látott. Persze, tudjuk, hogy a ˝rossz fiúk˝ előnyt élveznek a lányoknál, de Greg már régen túl lépett ezen a skatulyán. Ha fiú bánt egy lányt, megérdemli, hogy a dupláját kapja vissza a szenvedéseknek amiket ő okozott.

Az órára pillantottam, s mire észhez kaptam, az idő elrepült. Összeszedtem a cuccaim, felöltöztem. Elbúcsúztam Sofie-tól aki még ott maradt egy ideig. Ezután gyors tempóban indultam haza.

*

Egy fekete, térd fölötti ruhát vettem föl az estére. A hajam le volt engedve, a hátamon pihentek a hosszú tincsek.
A tükör előtt álltam, a sminkemmel bajlódtam. Az este miatt nem voltam feszült, csak lélekben készültem fel egy esetleges meglepetésre. Általában történik valami, ha Harryvel vagyok.


- Hova készülsz megint? - apa belépett a szobámba.

- Umm, még én sem tudom pontosan.

A tükörből láttam, ahogy apa végig néz rajtam. Rosszallóan csóválta a fejét.

- Mostanában olyan titokzatos vagy - mormolta. - Jön egy hatalmas fekete autó és te eltűnsz.

- A mai azon kevés napok közé tartozik, amikor van kedvem Harryhez. - magyaráztam.

Hallottuk, ahogy megáll egy autó a ház előtt. A zaj felé kaptuk a fejünket. Kihasználtam, hogy apa nem figyel. Pillanatokon belül kiértem a házból. A kocsi felé siettem; közben a szobám ablakát bámultam. Apa már nem állt ott. Hirtelenkedve megrántottam a jármű ajtaját; testemmel belesüllyedtem az autó ülésbe, és bekötöttem magam.

- Szia Harry. - udvariasan próbáltam viselkedni.

- Csinos vagy.

Végig nézett rajtam, kidugta a nyelvét, benedvesítette az ajkait. A tekintetével birtokba vett engem. Beindult a kocsi, megszokott módon hamar leléptünk a környékről.

Fogalmam sem volt arról, hová megyünk. Harry csöndben vezetett, épp csak bekapcsolta a rádiót, hogy szóljon valami. Az egyik kedvenc dalom szólalt meg az autóban. Tudtomon kivül dúdolni kezdtem, belefeledkeztem, hogy ülnek mellettem. Az ujjaimat ritmusra mozgattam a térdemen.

- Megérkeztünk.

Harry rajtam vigyorgott, le állította az autót, vele együtt a rádiót is. Kinéztem az ablakon, egy szűkebb buli helyszínére gondoltam először. Kimásztam a kocsiból, ezúttal gyorsabb voltam Harrynél. Kissé félénken a kezemért nyúlt. Bizonytalanul próbálta megtartani a fogást. Épp hogy összekulcsoltuk az ujjaink. A lélegzetem elakadt, feszülten tipródtam magamban. Nem bírtam sokáig, nem éreztem természetesnek a gesztust. Meleg kezét elengedtem, a karjaimat összefontam magam előtt.

- Miért?

Harry kérdőn le pillantott rám, közben sóhajtott. A kezeit zsebre dugta, távolság tartó maradt. Tudta, hogy jelen pillanatban nincs sok értelme a próbálkozásainak. Nem tudtam egyértelmű választ adni a kérdésére, a cipőm bámulása jobb ötletnek bizonyult a beszédnél.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon szupeeer . Imadtaaam <33 kovit!

    VálaszTörlés
  2. Egyszeruen imadom ahogyan irsz.:$ csak igy tovabb, mondjuk most nem ertem Sam miert kerdeset. De majd rajovok.:) mellesleg milyen gyakran hozol uj reszeket.?(matalaltam raablogodra)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az attól függ. ha összegyűlik minimum 5 komi, akkor biztosan hozok újat. :)

      Törlés
  3. nagyon imádom! egyszerűen szuper!:3
    siess a kövivel. <3

    VálaszTörlés
  4. leírhatatlan *-* imádom, várom a köviiit!! <33

    VálaszTörlés
  5. Annyira jó:3 Szerintem nem igaz hogy nem voltál formában mert ez csúcs rész lett;))

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó!
    Szerintem nagyon is formába voltál!
    Imádom♥

    VálaszTörlés
  7. nagyon jóó!!remélem nemsokára összejönnek:)<3

    VálaszTörlés

Tiny Hand