2013. március 5., kedd

3. fejezet

* Sziasztook. :) Még egyszer köszönöm a díjat, Idának. *-* Annyira örülök neki. :3 Egyébként iratkozzatok fel és komizzatok! Fontos lenne! Jó olvasást!♥ *

Besütött a nap az ablakon keresztül, fényt csiholva a homályos szobában. Kimásztam az ágyból, megfontoltan az ablakhoz igyekeztem. Kinyitottam, hogy felfrissüljön a szoba levegője. Lent gyerekek játszottak, sikítoztak. Meglehetősen jó idő volt, elhatároztam, hogy elmegyek sétálni. A telefonom üzenet hangja felébresztett a bámészkodásból.

˝Ma, a parkban? Sofie. x˝


Visszaírtam egy rövid választ: 


˝Persze! ;)˝


Elővettem a viseletre szánt ruháim, de előbb lezuhanyoztam. A tükör előtt alapozót hintettem az arcomra, finoman kihúztam a szemem körül. Nem szeretek smink nélkül elindulni otthonról. Nem tartom magam különösen szépnek. Afféle átlagos lány lennék. Barna haj, sötét kék szemek, alacsony termet. Talán épp ez az oka annak, hogy nem volt még kapcsolatom.
Bekötöttem a Vans cipőm, és útnak indultam. A környékünkhöz közel helyezkedik el a park, ahová nagy ritkán, ha jó idő van elmegyünk a csajokkal. Zsebre dugtam a kezeim, lesütöttem a szemem a földre. Az előttem lévő kavicsokkal játszadoztam, rugdostam őket.


- Sziasztok. - mosolyogtam, intettem Sofienak és Clarnek.


Elindultunk sétálni. A macskaköves út nem túl megszokott, egyedül ebben a parkban ilyen a talaj. Clar-ék beszélni kezdtek hozzám, de a figyelmem elvonta egy ismerős alak. Ahogy közelebb értünk, körvonalazódott. Harry. Göndör fürtjei nedvesen a tarkójához tapadtak, mellkasa fel-le emelkedett, mialatt feszülten koncentrált a kezében lévő baseball labdára. Épp éles játék zajlott a spontán pályán. Karizmai megfeszültek, mikor nagy lendülettel eldobta a labdát.


- Szép volt Styles! - egy alacsonyabb srác megveregette Harry hátát, elismerően bólintott.
Szüntelenül tanulmányoztam a meccset, a lányok közben lehagytak.


- Sam, jössz? - Sofie megfordult, rám szólt.


Nem szóltam semmit, csak legyintettem, hogy maradjanak csendben. Próbáltam elvegyülni a tömegben, a pályakerítéshez sétáltam. 


- Sam, mi van veled? - Sofie hangját érzékeltem a hátam mögött.

- Cs-csak kíváncsi vagyok a meccs végére. - gyors választ vágtam rá a kérdésére.

- Kit kell néznünk? - Clar érdeklődve támaszkodott a kerítésre. - A szőke egész aranyos. - mosolygott.

- Nem, nem. Samhez inkább az a piros pólós passzolna. - Sofie tiltakozott, egy kispados játékosra mutatott.

- M-mi? Nézzetek alaposabban szét. - kuncogtam.

- Egész biztos, az ütős lesz az. - Sofie magabiztosan kijelentette.

- Oh, ugyan. Én inkább a magasra tippelnék. A dobóra. - Clar játékosan a vállamba bökött.

- Umm, honnan veszed? - elpirított a helyzet.

- Őt bámulod, jó öt perce. - humorosan megjegyezte.

- I-i smered? - Sofie rémülten kérdezte.

- Találkoztam már vele. - titokzatoskodtam.


*Harry szemszöge*

 
A pályán érezhető volt a feszültség. Egy jó mértékű dobáson múlt a nyerésünk. Azaz rajtam állt a meccs eredménye. Mély levegőt vettem, lassan kifújtam. Kizártam a körülöttem üvöltöző embereket. Csak a labda és én létezhettünk abban a percben. Megvártam míg elcsendesül a szél. Velem szemben guggolt Greg, az elkapó, ujjaival mutatta mit kellene dobnom. Megcsóváltam a fejem, nem gondoltam, hogy megfelelő lenne egy csavartat dobni. Felvettem a ˝dobó pózt˝. Óriási lendülettel kiengedtem a kezemből a labdát. Az ütő nem kapta el. Ed végig rohant a bázisokon, elkapta a labdát. Abban a pillanatban földhöz vágtam a kesztyűm, büszkén néztem körbe a pályán. Megnyertük. Egyszerű házi meccs volt, de a győzelem mindig feldob, bármilyen helyzetben vagyunk.


- Így kell ezt csinálni! - Greg és a csapattársaim felém futottak. 


Mindenki elégedett volt a teljesítményemmel. Büszkén vállon veregettek, kezet fogtak velem. A játék végére kifáradtam, akár a többi meccsen. Egy dobó feladata mindig nehéz.

Leültem a kispadra, a vizespalackot a számhoz emeltem, könnyedén ment le az összes csepp a kiszáradt torkomon. Beletúrtam a kusza fürtjeim közé, ujaimmal eltoltam a homlokomra hulló tincseket. 


- Hé, Styles. - Ed a táskájában turkált. - Azok a bigék, téged bámulnak egy ideje. - fejét a kerítés felé biccentette. - Te szívtipró. - vigyorgott.


Sam állt ott. Hosszú haját megfújta a szellő, gyönyörű szemeit levette rólam, ahogy meglátta, hogy őt nézem. A barátnői eltűntek mellőle, egyedül hagyták, nyílván azért, hogy menjek közelebb. Készültem feltápászkodni a padról, de Sam megelőzött. Féléneken helyet foglalt mellettem.


*Sam szemszöge*

 
- T-te játszol? - beleharaptam az alsó ajkamba, lábaimat lóbálni kezdtem.

- Már négy éve. - büszkén elmosolyodott.

- Ügyesen csinálod. - nem tudtam mást mondani, meg voltam illetődve.
Harry felállt elém, magassága miatt eltakarta a napot, mely néhány pillanattal ezelőtt a szemebe tűzött.


- Gyere. - legyintett. - Elkísérlek egy darabon. - mosolygott.


Bátortalanul, vonakodva mentem bele. Gondoltam, hogy a Harry még mindig együtt van a szőke lánnyal.
Minden megtett lépés, amit a házunk felé tettünk, idegességet idézett elő. A tenyerem izzadni kezdett. A csajok magamra hagytak egy fiúval, akit alig ismerek.


- Volt már barátod? - Harry kényes témát kezdett feszegetni.


Válaszul megköszörültem a torkom, nem mondtam semmit.
Tudtam, hogy ő tapasztaltabb a lányok terén. Furán éreztem magam amiatt, hogy még nem kerültem senkivel közelebbi viszonyba. Mindig úgy voltam vele, majd eljön az igazi, csak türelmesnek kell lennem. Sofie és Clar szintén tapasztalatlan az ilyen ügyekben. Mi hárman tettünk, egy afféle fogadalmat; 18 éves korunkig, nem veszíthetjük el a szüzességünk. Ezt a szabály mindössze 14 évesen fektettük le, de szónélkül betartottuk.

Felpillantottam Harryre, halkan kuncogott. Viccesnek találta a tényt, hogy nem voltam még fiúval. Gondolhattam volna. Ugyanolyan éretlen, mint a többi.
A ház előtt megtorpantam. Az arcomon próbáltam fedni a mérget, de belül legszívesebben ordítottam volna. Csak egy szemét fiúnak gondoltam.


- Este elviszlek valahová. - kaján vigyor terjedt el az arcán, szemeit a mellkasomon legeltette.


A szűk top, amit viseltem, a csípőmnél picit felcsúszott. Mutató ujja végével egy vonalat rajzolt az apró fedetlen területre. A kezemet kettőnk közé emeltem, durván eltaszítottam magamtól. Abban a percben összeomlott a róla kiépített, pozitív véleményem.


- A szöszi biztosan vár rád. - pökhendien kijelentettem.


Harry arcán látszott egyfajta elégedettség, mintha tetszene neki, hogy kellemetlen helyzetbe hoz.


- Nem, nem.. Este eljövök érted. - kacsintott, pimaszul folytatta a vigyorgást.


Durván berontottam a házba, ledobtam magam a kanapéra. Idegesen bekapcsoltam a tv-t, de egy pillantást sem vetettem rá. Bosszantott a gondolat, hogy Harry ilyen könnyűvérűnek tart. Előttem lebegett az ábrázata, amikor szinte parancsolta, hogy elvisz valahova. Ahogy zöld szemeivel engem pásztázott, mintha egy zsákmánynak tekintene.


- Mi ez a csapkodás? - apa fáradtan lehuppant mellém.

- Miért ilyen bunkók az emberek? - összeráncoltam a homlokom, csóváltam a fejem.

- E-egy fiú van az ˝emberek˝ jelző mögött? - mosolygott.

- Épp kezdtem megkedvelni, amikor rájöttem, hogy előszeretettel tárgyilagosítja a nőket. - panaszkodtam.

- Lehet csak felakarja hívni magára a figyelmed. - aggódva nézett rám. - Hát, eljött ez az idő is. - sóhajtott.

- Talán az volt a gond, hogy megérezte, kedvelem őt. - az ujjaimat kezdtem piszkálni.

- Mi a neve a srácnak? Hogy néz ki?

- H-Harry. M-mint egy fiú. - nevettem.


Nem pont az apámnak fogok áradozni cuki göndör fürtökről, gödröcskés mosolyról és feszes karizmokról.


- Ha kedveled menj el vele, egy esélyt megérdemel. - biztos mosoly hagyta el a száját. - Indulok dolgozni, ma éjszakás vagyok. - nyomott egy puszit a homlokomra.


Felkapta a dzsekiét és elhagyta a házat. Amint kilépett az ötven méteres körzetből, telefont ragadtam. Ujjaimmal gyors pötyögésbe kezdtem, sms-t küldtem a csajoknak:


˝Baj van, segítsetek! :o˝ 


*


Az ágyamon feküdtem, az iPhoneomat babráltam, Clar elmélyülten szórakozott a laptopomon, Sofienak pedig hamar el kellett mennie.
- Nem is tudtam, hogy bejönnek a göndör fürtök. - Clar humorosan megjegyezte.

- Én sem. - leszorítottam a készülő mosolygást.

- H-hogyha mégis alakulna közetek valami, lefeküdnél vele? - folytatta a provokálást.

- Fogd be. - nevettem, egy párnát játékosan hozzá dobtam. - Egyébként sem lesz semmi. - újra nyomkodni kezdtem a mobilom.

- Nade.. ő szexi. - egy pillanatra komollyá vált az arca, de egyikőnk sem bírta ki nevetés nélkül.


A csengő hirtelen megszólalt. A szívem gyorsan kezdett verni, a gyomrom összeszorult. Kétségbe esetten ránéztem Clar-re.


- Nyisd ki. - bátorított.


Kavargó érzésekkel másztam le az ágyról és sétáltam az ajtóhoz. A kezem ökölbe szorítottam magam mellett, ujjaimmal megszorítottam a kilincset.

6 megjegyzés:

  1. úristen*w* nagyon ügyes vagy, várom a köviiiit!!!!!!!!!!!!!!!<333

    VálaszTörlés
  2. Nagyon imádom.;)) mikor lesz kövi?

    VálaszTörlés
  3. Ez eszméletlen jóó *--* :D
    Hogy lehetsz már ilyen, hogy pont ott hagyod abba :$ Hamar folytasd *--* Nagyon tehetséges vagy :33

    VálaszTörlés
  4. Annyira jó *____* nagyonn várom a kövi részt ;$

    VálaszTörlés
  5. Nagyoon jóóó! *-* kövit hamar!! ^^
    ui: http://eternal-silence-one-direction.blogspot.hu/ itt találsz valamit ;) csak menny rá az Első díjamra :PP

    VálaszTörlés
  6. nagyon jóóó *.* tetszik ♥ Harry ♥ *-* :$

    VálaszTörlés

Tiny Hand