2013. március 1., péntek

2. fejezet



- Későn jövök! - felkiáltottam apának.

Felvettem a kabátom, gyalog elindultam. A szél erősen fújt, összeborzolta a hajam. A lábaim vacogtak ahogy a farmeren átütött a csípős szellő. A sötétedés magával hozta a hideget.
Egy nagy épületben rendezték a partit, ahol dolgoznom kellett.

- Gyerünk Sam! - Suzanne a bejáratnál fogadott, ideges volt a néhány perces késésem miatt.

- Öltözz át. - a kezembe nyomta a ˝munkaruhám˝, szabad kezével egy iroda felé mutatott.

Kulcsra zártam az iroda ajtaját, neki álltam öltözködni. Felfedtem a ruha védőben található darabokat. Fehér blúz, térd fölötti szoknya hozzá illő harisnya és ˝babacipő˝. Mintha nem is én lennék, furcsán éreztem magam a feltűnő ruhákban.
Kimentem, neki álltam a munkának. Kiszolgáltam pár vendéget, közben kaptam oda nem illő, tisztességtelen megjegyzéseket a külsőmre, gazdag és beképzelt fiúktól. Hányingerem volt tőlük.

- Sam, vidd ezeket a 9-eshez. - a főpincér, Stewart, a kezembe adott egy méreg drága pezsgőkkel megpakolt ezüst tálcát.

Tekintetem körbe vezettem a termen, míg megtaláltam a kilences asztalt.

- Oh, te jó ég. - motyogtam.

Megláttam kik ülnek annál az asztalnál. Gazdag fiatalok. Köztük ült az idegen srác, akivel nem rég találkoztam. A sötét, göndör hajú fiú mellett ült egy csinos, szőke, kék szemű lány. Teljes ellentétem. Erősen hozzá  simult a gyönyörű sráchoz, kezét a mellkasán pihentette, közben vihogott gyenge poénokon, melyeket a többiek sütöttek el. A látvány sokkolt. Minden bátorságom elszállt, képtelen voltam oda menni.

- Sam, a vendégek türelmetlenek. - siettetett Stewart.

Bizonytalanul elindultam, éreztem, hogy elvörösödöm.

*Harry szemszöge*

Hayley egy percre sem hagyta abba a taperolásom. Kényelmetlenül éreztem magam. A Hayleyvel való kapcsolatom felszínes. Kényszerből vagyok vele, amit éreztetni is szoktam. Az egész ˝kapcsolat˝ a szexre alapul. Ő nem kíváncsi másra belőlem, de elvárja, hogy én mellette legyek. Már magam sem tudom mi vitt rá erre az egészre. Egy felesleges eszköznek érzem magam, amit csak egy dologra lehet használni.

- Elnézést. - egy kedves, ismerős hang szólalt meg.

Felnéztem, az asztalunk előtt állt a lány. A lány akit nem tudtam kiverni a fejemből mióta megláttam. Finom arcvonásaival igazán csak abban a percben ismerkedtem meg, mivel az első találkozásunkkor sötét volt. Hosszú barna haja fokozatosan feküdt a vállain. Gyönyörű mosolya inkább csak udvariasság miatt bujt elő. Egy pillanatra a szemembe nézett, de hamar elhagyta a szemkontaktust. Biztos voltam benne, hogy megismert. Kicsit megrémisztette a mellettem ülő lány, aki úgy kapaszkodott belém mint egy anyatigris.
Apró kezeivel körbe adta a poharakat, majd tovább ment. Szemeimmel őt követtem. Csinos külseje és édes arca magával ragadott.

- Ne bámuld ilyen feltűnően. - Hayley a fülemhez hajolt, erőltetett vigyorgással keretezte a kijelentést.

- Hmm? - kérdőn oldalra néztem.

- A pincér. Úgy nézed mintha életedben nem láttál volna nőt. - továbbra is mosolygott, hogy ne keltsen feltűnést.

Rosszallóan megcsóváltam fejem, közben a számhoz emeltem a pezsgős poharat. Hayley ugyanígy tett, férfiakat megszégyenítő módon egy húzásra lement a torkán az ital.

- Ma este nálad, vagy nálam alszunk? - puhatolózott.

- Egyikőnknél sem. - hangomban érezhető volt némi felháborodás.

- Akarlak, Harry. - halkan suttogta, kezeit a combon vontatta felfelé.

- Sajnálom, de nem fog menni. - ujjaimmal körbefontam a csuklóját, vissza emeltem az ölébe.

*Sam szemszöge*

Éreztem, hogy engem bámul egész este az ismeretlen srác. Nem értem miért, ha egyszer van barátnője. Az este végéhez közeledve a vendégek elfogytak. Néhány részeg férfi maradt csupán, akiket noszogatni kellett a kivonulásra. Rám jutott a feladat. Feléjük közeledve, rájöttem, hogy ők ott ültek a kilencesnél. A göndör hajú idegent nem láttam. Azt gondoltam nyilván rég lelépett a szöszivel.

- K-kérlek, most már menjetek haza. Takarítanunk kell. - félénken eléjük léptem.

- Óh, takaríts csak, mi megvárjuk. - nevetni kezdtek, az alkohol szaga terjengett az éterben.

Az egyikőjük szándékosan a földhöz vágott egy pezsgős üveget. Ezernyi darabra szóródtak a szilánkok.

- A rohadt életbe. - káromkodtam.

Az a pár ember is elhagyta a termet, kivonulás közben vízhangzott az épület, az ordibálásuk miatt. Letérdeltem, elkezdtem össze szedni a széthullott üveg darabokat.

- Segíthetek? - rekedtes hang szólított.

Fogalmam nem volt róla ki volt az.

- Igen, azok a mocskok a kilencestől ezt művelték. - panaszkodtam, a szemebe lógó hajtincseket a fülem mögé tűrtem.

- Bunkók, tudom. - letérdelt velem szemben a sötét göndör fürtös illető.

- Uhm, é-én.. - szégyenkezve vetettem rá egy apró pillantást.

- Semmi gond. Nem a barátaim. - elmosolyodott. - Sam? Szép név. - zöld szemei a név táblámhoz tapadtak.

- T-téged... hogy? - dadogtam.
Nem tudtam értelmeset mondani.

- Harry. - gödröcskéi ismét megmutatkoztak.

Elmélyülten szedegette a szilánkokat. A tekintetem rajta legeltettem. Tökéletes arcvonások, kusza göndör fürtök, hatalmas kezek. Csak néhány jellemző, ami rá utalt és amiken megakadt a szemem.

- Menj csak, a barátnőd már biztosan vár. - finoman utaltam a mellette látott lányra.

- Barátnő? Oh, őt nem mondanám annak. - sóhajtott.

Segített eltakarítani az üveget. Ezzel nagyjából elvégeztem a teendőimet. Készültem átöltözni, Harry még mindig a sarkamban volt.

- Ömm. Köszönöm, hogy segítettél. - udvariasan próbáltam tudtára adni, hogy haza mehet.

- Akkor, j-jó éjt. - hátrált a kijárat felé.

Bementem az irodába öltözni. Bíztam benne, hogy üres az épület, ezért nem zártam be az ajtót kulccsal.
Kigomboltam a blúzt, lecsúsztattam a karomon. Rögtön megragadtam a pólóm, magamra húztam. Attól függetlenül, hogy egyedül voltam, nem mertem nagyon elengedni magam.
Ajtó nyikorgást észleltem. Hátracsaptam a fejem, a szívem gyors ütemben dobogott.

- Oh, umm, ezt a földön találtam. - Harry elpirulva nyújtotta felém a kulcscsomóm.

Némán kirántottam a kezéből. Becsaptam magam mögött az ajtót és kirohantam az épületből. Elég kínos volt a helyzet.
Oda kint nagyon sötét volt, talán éjfél is elmúlt már akkor. Gyors léptekkel száguldottam végig az utcákon. A sötétség meglehetősen ijesztő volt számomra.

*

A házban sötét, és csend uralkodott. Apa a tv előtt aludt el a nappaliban, Frankilnnel az ölében. A látvány elmosolyogtatott.
Felmentem a szobámba, hevesen szabadultam meg a ruháimtól. Pizsamának egy bő pólót alkalmaztam. Kibontottam a hajam, mely a hátamra omlott. Nem volt erőm lezuhanyozni, így lustán beestem a biztonságot nyújtó ágyba. Tetteimet nem követte semmi, hamar lecsukódtak a szemeim.

6 megjegyzés:

  1. itt is én vok az első komizó xD csak azt akartam mondani hogy i-m-á-d-t-a-m! :)

    VálaszTörlés
  2. Rohadt jo. Kövit hamar.!

    VálaszTörlés
  3. Hey:) Nekem nagyon tetszett.
    olvasom a másik blogod is,de bevallom,hogy ez jobban tetsziik;)
    xx,Iduus.

    VálaszTörlés
  4. Annyira jól írsz :3 Imádom! :) A másik blogod a kedvencem, de szerintem hamarosan ez is az lesz [ az i'm love with you ] :)
    Olyan szépen össze tudod hozni ezt, és minden blogot.Érdekesen, és szépen fogalmazod meg a mondatokat, nem olyan sablonosan mint a többi blogba olvastam :) Ahogy a másikat is, ezt is imádtam :3
    Egy kérés: egyiket se hagyd abba :3 ♥

    VálaszTörlés
  5. egy kis meglepetés:3 (alul)
    http://wefoundlovestory.blogspot.hu/2013/03/1dij.html

    VálaszTörlés
  6. I like it very much!!! Várom a kövit!

    VálaszTörlés

Tiny Hand