Btw nagyjából ilyennek képzelem Samet, csak picit egyenesebb hajjal. ->
Csak mert már többen is kíváncsiak voltatok! c:
Kellemes pihenést a szünethez, és fantáziálásban dús olvasást. :D xx
15. fejezet
*A következő nap*
Clar-t haza hívták, rögtön reggeli után. Az apám nem sokkal később megérkezett a munkahelyről. A kimerültségtől szinte beszélni sem bírt, szóval nem nyaggattam a problémáimmal.
˝Felöltöztettem˝ Franklint egy rövid sétához. Régen vittem már el őt itthonról, így kötelességemnek éreztem, hogy szánjak némi időt. Hagyta, hogy szabadon mozgassam a végtagjait, mialatt ráadtam kis pulóverét. Nem volt kifogása ellene. Barna szemeivel szinte fájdalmasan bámult engem. Néha megfeledkezem arról, hogy ő egy kutya. Annyira kötődik hozzám, hogy olyan mint egy legjobb barát.
Zsebre dugtam a telefonom és a kulcsaim, majd elhagytuk a házat. Apró mancsai nehézkesen vitték őt a kemény betonon. Türelmesen vártam míg mindent alaposan megszagol és végig jár. Egy hatalmas zöld füves parkon keltünk át, s közben engedtem, hogy szabadon járkáljon kicsit.
Leültem egy kemény padra, figyeltem a kutya mozdulatait. Gondolataim akarva-akaratlanul is elterelődtek. A felgyülemlő problémákon kezdtem rágódni.
- Hello, Sam - Ryan hangja a hátam mögött élesedett.
- Szia - motyogtam.
A körülöttünk lévő emberek miatt próbáltam higgadt maradni. Egészen a pad széléig csúsztam, hogy minél távolabb legyek tőle.
- Él még a kis dög?
Felkapta az ölébe Franklint, durván megsimogatta, ezalatt rám vigyorgott.
A szám kinyílt, beszélni akartam, de tudtam ha megszólalok akkor nem lennék kíméletes.
- Most megyek.
Felpattantam a hideg padról, kivettem Frankilnt Ryan kezéből. Gyors léptekkel hagytam el a park területét. A testemet félelem járta át; éreztem, hogy valami nincs rendben. Azt hittem követnek, de ahányszor hátra fordultam, egy lélek sem volt mögöttem. A házunk már közel volt, néhány métert kellett volna csak megtennem. Egy nagy sötét kék autó fékezett mellettem. Az ajtó kinyílt, elejtettem a pórázt, s a kutya elszaladt. A következő pillanatban erős kar nyúlt felém; berántottak a kocsi hátsó ülésére. Befogták a számat, hogy ne tudjak kiabálni. Remegő pánik uralkodott rajtam. Hasonló volt, mint tegnapi félelmem.
- Most egy kicsit kocsikázunk.
Öntelt nevetés töltötte meg a teret. Kétségbe esetten kapkodtam a fejem amíg meg nem pillantottam Ryant. Ő rántott be az autóba. A kormány mögött egy idegen srác volt. Elégedetten bámult a visszapillantó tükörbe. Felfordult tőlük a gyomrom. Élvezték, hogy egy náluk sokkal gyengébbel így bánhatnak.
- E-Engedjetek el! - kétségbe esetten ficeregtem.
Félre húzódtam Ryantől, amennyire csak lehetett. A szavaim süket fülekre találtak; mindketten csak nevettek rajtam. Annyira rémisztő volt az egész helyzet. Nem tudtam semmit csinálni, csak várni egy megfelelő pillanatra.
Ismerős környékre tévedtünk. Hatalmas társas házak között mentünk el. A bennem felgyűlő adrenalin eluralkodott rajtam. Egyetlen célom volt: kijutni az autóból.
Vártam néhány másodpercet, majd kaptam az alkalmon. Kinyitottam az ajtót és kiugrottam a hátsó ülésről. Hangosan nyögtem, ahogy a földre zuhantam. A testem összerezzent amikor feltápászkodtam a hideg talajról. Hallottam, hogy fékezett az autó, a fejem a zaj irányába kaptam. Futni készültem, de rájöttem, hogy felesleges. Becsapták a kocsi ajtaját, majd sürgősen elhajtottak. A szívem őrülten dobogott a mellkasomban, a kezeim és a lábaim remegtek. Óvakodva néztem körül az utcán, de nem találtam senkit a közelben.
Nehéz lélegzet vételeim több méterre elhallatszódtak, mialatt végig bicegtem az úton. Tudtam, hogy Harry lakása ezen a környéken van és tudtam, hogy ő az egyetlen akire most számíthatok.
Megálltam a több szintes épület bejáratánál. A mutató ujjammal pásztáztam a kaputelefon nevei között.
˝ Harry! ˝ - a számmal némán formáztam a nevét ahogy rátaláltam.
Mély levegő vételem után felcsengettem, s vártam a válaszra. Még mindig remegtem az előbb történtek gondolatától. Borzalmasan kiszolgáltatottnak éreztem magam.
A bejárat kinyílt hamar, így bemehettem. Körültekintően sétáltam végig a rideg folyosón, tekintetemmel Harry lakását kerestem. Egy ajtó csapódott be mögöttem, hátra kaptam a fejem, hogy lássak valamit.
- Hello, szépségem.
Harry türelmetlenül várta, hogy közelebb menjek. Nem haboztam, határozottan indultam meg felé. Lehunytam a szemeim, s karjaimmal átöleltem őt. Remegő testem nem vágyott semmi másra, csak nyugtatásra. Meglepődve nyögött egyet, majd viszonozta az ölelést. A karjaim még mindig szorosan közre fogták a derekát; az arcom közben a mellkasához dörgöltem. Az illata kínzóan csábító volt. Kicsit megrezzentem, amikor puszit nyomott a fejem búbjára.
- Nyugodj meg - suttogott mély hangján.
*
Feszülten járkáltam az ablak előtt, amíg Harry zuhanyzott. Az utcát már sötétség borította, csak a lámpák csiholtak halvány fényt a környéken. Küldtem apának egy rövid sms-t, hogy ne aggódjon értem, de válasz nem érkezett. Ennyire nem érdeklem?
Nagyobb biztonságban éreztem magam Harrynél, de a vér még mindig hevesen lüktetett az ereimben. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy mi lesz legközelebb? Mire képes Ryan? Már egyáltalán nem ismerem. El sem tudom képzelni mit tenne velem, ha egyszer alul maradnék vele szemben.
A víz csobogás után néhány perccel, Harry jelent meg a nappaliban. Szürke, és bő melegítő nadrág volt rajta, felső testét fehér póló fedte. Nedves fürtjei helyenként bőréhez tapadtak a zuhany után. Az én hajtincseim szintén enyhén vizesek voltak, mivel letusolhattam korábban.
- Gyere.
Fejével a szobája felé biccentett, s közben lekapcsolta a villanyt. Halk léptekkel követtem őt; szemeim folyamatosan Harry erős hátizmait vizsgálták. Bár a fehér anyag eltakarta őt; tisztán kivehető volt néhány része.
-Feküdj be - elégedetten mosolygott.
Mindketten tudtuk, mit tettünk amikor utoljára itt jártam. Félénken a fülem mögé igazítottam a zavaró loknijaim, s az ágy felé indultam. Bemásztam a takaró alá, és a hátamra feküdtem.
- Francba.
Harry végig vezette rajtam a tekintetét. Nyelvével benedvesítette telt ajkait, majd nehezet sóhajtott. Megjegyzése arra utalt, hogy szívesebben látna meztelenül. Pár perc múlva teljes sötétség borult a szobára, s Harry lefeküdt mellém.
- Miért jöttél tulajdonképp? - az oldalára fordult, az arcomat kémlelte.
- Akadt egy kis problémám - sóhajtottam fájdalmasan. - Nem akarok beszélni róla.
Elhalkultam, a takarót felhúztam a vállamig. Ezzel egyértelművé tettem, hogy tényleg nem akarok beszélni róla. A testem belesüllyedt a matracba, hátat fordítottam Harrynek. Szinte hallottam a gondolatit, mik arról szólhattak, hogy milyen ˝mocskos˝ dolgokat csinálna épp velem. Egy ideig nem lehetett hallani, vagy érezni, hogy Harry megmozdulna, ezért óvatosan megfordítottam a fejem. A szemem sarkából fürkésztem őt, míg arra a megállapításra jutottam, hogy már elaludt. Megkönnyebbülve helyezkedtem vissza az előző pozíciómba. Lecsukódtak a szemeim, próbálkoztam az alvással.
- Jó éjt neked is, drága.
Harry halk kuncogása hallatán megugrottam. Egy pillanattal később hatalmas keze az oldalamon kötött ki. Fáradt sóhaját követve közelebb nyomta magát a testemhez. Mellkasa a hátamnál lüktetett, éreztem a tarkómnál, ahogy szuszog. A kezét még mindig az oldalamon vontatta, s ettől végig futott rajtam egy bizsergető érzés. Gyengéd mozdulatai meglehetősen lenyugtattak.
nagyon jó lett :) a lány pedig nagyon szép *.* kövit!!
VálaszTörléswáááá!!! nagyon jóóóóóó <3 <3 siess a köviveeel!!:'DD ^^ *w* :$ <333
VálaszTörlésAnnyira imaadoom ! ^.^ Neked is jo pihenest , amint tudod hozd a koviit ! : $
VálaszTörlésEz nagyon jó lett!
VálaszTörlésImádooom ♥
amint tudod hozd a köviiiiit :$ ;)
Imádoom *---*
VálaszTörlésKöviit :33
ááááááááh *____________* anniyra hogy nem találok szavakat! :333333 szóval így néz ki Sam? beautiful*.* kérlek szépen hzod a kövit! :$$
VálaszTörlés><:$ imádom! <33333333333
VálaszTörlésmost találtam rá a történetedre:) és nagyon tetszik! jó, hogy olyan spontán vannak benne a dolgok, de mégse olyan "életszerűtlenül" :D Sam tényleg nagyon csinos és szimpatikus karakter:) Harryt megkedveltem:D várom a következő részt!:3
VálaszTörlés