2013. március 26., kedd

14. fejezet

 Sziasztok, drágák! Annyira örülök a sok kominak, egyszerűen imádlak titeket. :') Amúgy már a szüleim is kíváncsiak arra, amit írok. :o Isten őrizzen attól, hogy ilyeneket olvassanak. :'D Igencsak elkerekedett szemekkel futnák végig a sorokat... :p Egyébként, mivel holnap van az utolsó nap a szünet előtt, előre is jó pihenést nektek! Még nem tudom mikor tudom felrakni a következő fejezetet, mert már iszonyatosan várom a pihenést, és szeretnék egy csomó mindent csinálni ezalatt a néhány nap alatt. :) Addig is, örülnék az újabb olvasóknak. Hisz tudjátok, semmi sem tesz boldogabbá! Jó olvasást!♥


 14. fejezet

Miután átléptük a küszöböt, Ryan furcsán kezdett viselkedni. Elkapta a kezem, erősen szorított. Közel lépett hozzám, ezalatt mosolygott. Minden erőmmel próbáltam kifeszíteni magam a fogásából. A hátam mögé került, karjait körbefonta a derekam körül. Az ajkai már a fülemet súrolták. A szívverésem felgyorsult. Gyengének éreztem magam. A pánik eluralkodott rajtam.

- Engedj el!

Küszködtem a mozdulatai ellen, egy ideig mindhiába. A jobb karom kicsit szabaddá vált, rögtön kihasználtam az alkalmat. Erőteljesen belekönyököltem a hasába. Ryan azonnal elengedett, karjait a gyomrához szorította.

- Bazd meg, Sam.

Lélegzet visszafojtva nyögte a szavakat. Akkor szembesültem Ryan igazi énjével, ami teljesen lesokkolt. Szemeimben látható volt a rémület, melyet ő okozott. Nem tudtam feldolgozni a gondolatot, hogy mit tett volna velem, ha elgyengülök.

- Húzz innen - az ajtó felé siettem, megrántottam a kilincset.

Hidegen utasítottam. A karjaimat kereszteztem a mellkasom előtt. Próbáltam nem mutatni remegő félelmemet.

- Azért csak szólj, ha szórakozni akarsz. Tudom, hogy nem bánnád.

Öntelt vigyorral az arcán lépett ki a házból. Undorodva néztem rá. Annyira idegen volt ez a Ryan. Mintha soha nem ismertem volna őt. Barátnak hittem, de úgy tűnik ezt ő sikeresen félre értette. Egyébként, ha ő lenne az egyetlen ember a földön, akkor sem adnám oda magam neki. Felfordul tőle a gyomrom.

- Rohadtul nem így ismertelek meg - becsaptam az ajtót előtte.

A gyomromban nem oldódott a görcs. Nehezen tértem magamhoz. Szembesültem a ténnyel, hogy a legtöbb férfi ugyanolyan. 
Még mindig remegve, pánik szerű állapotban ültem le a lépcső egyik fokára. A következő pillanatban rezegni kezdett a telefonom. Újabb sms. Félve oldottam fel a képernyőzárat. Kicsit megkönnyebbültem amikor Clar neve jelent meg előttem.

˝Este, mozi? X˝

Kifogás nélkül belementem. Hiányzott a baráti társaság, ráadásul sok mindent kell megbeszélnünk.

*

Fekete csőnadrágot vettem fel, ehhez egy csíkos hosszú ujjút párosítottam. Lófarokba kötöttem a hajam, majd fogat mostam. Egy kis táskába bedobtam a telefonomat és némi pénzt. Belebújtam a szürke Vans cipőmbe és vártam, hogy csengessenek. Úgy beszéltük meg, hogy Clar eljön értem és együtt megyünk. Sofie úgy döntött inkább Greggel tölti az estét. Ezt egyre sűrűbben teszi. Lassan fontosabb lesz neki egy fiú, mint a több éves barátsága velünk. Merő kérdés az egész ˝kapcsolatuk˝, már ha lehet ezt így nevezni. Sofie túlságosan elsiette a dolgokat kettőjük közt. A legfájóbb ebben a történetben az, hogy fokozatosan elveszítjük a barátnőnket.

A gondolataim között elmerülve vártam Clar-re. Sok minden történik velem az utóbbi időben. Ezt többek közt annak a fiúnak köszönhetem, aki időnként lenyűgöz, és időnként kiakaszt. Talán ezért a kettősségéért vagyok annyira kíváncsi Harryre. Van olyan, hogy elátkozom a napot, amikor találkoztunk; vagy épp szerencsésnek érzem magam, hogy akkor, azon az estén majdnem elütött engem.

A csengő éles hangja kizökkentett. Legyűrtem a bennem kavargó rossz érzéseket, és próbáltam csak a jókra koncentrálni.

- Na végre - megöleltem Clar-t, amint kinyílt az ajtó előttem.

Kelkaptam a kabátom, s elsötétítettem a házban. Lelkesen bezártam magam után az ajtót, majd elindultunk. Már sötét volt, az utcai lámpákat felkapcsolták. Egyedül nem mertem volna csak úgy sétálgatni. A szívem hevesen lüktetett a mellkasomban, szinte minden második lépés után hátra néztem, hogy nincs-e valaki mögöttünk.

Út közben elmondtam Clar-nek a történteket, Ryannel kapcsolatban. Tekintete fagyossá vált, amint tudtára adtam az eseményeket. Clar is ismeri Ryant, így természetesen őt is megrémisztette ez az egész.

- Ryan mindig is odáig volt érted.

Halkan megjegyezte. Megforgattam a szemeim, sóhajtottam. Nem akartam tudomást venni a kijelentéséről.

- Ezt tudathatta volna finomabban is - a körmeimről kapargatni kezdtem a lakkot.

- Nem mintha változtatott volna az esélyein - ironikusan hozzá fűzte.

*

Az utolsó pillanatban vettük meg a jegyeket. Az emberek furán néztek ránk, ahogy futva  felzárkózunk a moziterembe való vonuláskor. Clar jelenléte nagyon feldobott. Elfelejtettem a körülöttem felgyűlő problémákat arra a kis időre, míg vele voltam.

Az utolsó előtti sorba kaptunk csak jegyet, talán jobb is volt így. Mindketten tudtuk, hogy a film nagy részén beszélgetni fogunk.
 A teremben besötétítettek, a hangos eszmecseréket halk suttogások váltották fel. A film elkezdődött, mindenki a hatalmas vászont kezdte bámulni. Az emberek az óriási popcornos dobozokban lógatták a kezüket. A nagy kólákat hevesen szürcsölték.

- M-Mi történt a múltkor? Amikor eltűntetek a kávézóból? - Clar két szem popcorn között érdeklődött.

- Segítenem kellett neki - halkan suttogtam.

- És... cs-csináltatok valami ˝olyat˝? - izgatottan szegezte rám érdeklődő tekintetét.

Körbe néztem, hogy ellenőrizzem van-e valaki a közelben. Mögöttünk volt egy srác és a barátnője, de ők vagy csókolóztak, vagy a filmet figyelték.
Elpirulva számoltam be neki a nem rég történtekről.

- Oh, Istenem! - Clar szemei elkerekedtek. - Szóval lefeküdtetek úgy, hogy n-nem volt behatolás?

- I-Igen - összeszorítottam az ajkaim, s elkerültem Clar szemeinek társaságát.

- És? Milyen volt? Elélvezett?

Az utolsó kérdésénél levitte hangerejét. Szinte éreztem ahogy megnyílik alattam a föld és elsüllyedek. Fura volt erről pont egy moziban beszélni. Fura és kellemetlen. De tudtam, hogy mire kell számítanom, ha eljövök vele egy ilyen nyilvános helyre.

- Leírhatatlan érzés volt. Azt hiszem egy kicsi kellett volna, hogy azt érezzem amit ő. Mármint, igen, gond nélkül elélvezett.

Kínos mosolygás görbült az ajkaimon. Clar figyelme teljesen rám irányult.

- Akkor most mi van köztetek?

A szívószálja végét harapdálta, kíváncsian várta a válaszom. Erre a kérdésre senkinek nem tudok magyarázatot adni.

- Ez bonyolult - frusztrálva nyögtem a szavakat.

- Tehát; megcsókolt, több randira is elvitt, amik közül egyik sem volt zökkenő mentes. Majd lefeküdtetek, szokatlan módon - összegezte. - Igazad van, ez bonyolult.

Elnevette magát, majd én is. Az emberek ránk szóltak, utána próbáltunk csendben maradni. A két és fél órás filmből körülbelül egy órát láttunk. Több mint a felét végig beszéltük. Örültem, hogy volt kivel megosztanom az történteket, de még jobb lett volna, ha ott van Sofie is.

*

Felajánlottam Clarnek, hogy aludjon nálam. Mostanában sokszor vagyok egyedül otthon, ez néha jó, de néha nagyon egyedül érzem magam. Plusz a Ryantől való félelmem fölülkerekedett rajtam.

- Várjunk csak...

Clar a takaró alól figyelte ahogy bemászom mellé az ágyba.

- Amikor Harry és te...

- Nála voltunk - mérgelődve puffogtam.

Kuncogtam, játékosan megböktem a karját. Clar hirtelen kibújt a takaró biztonsága alól, a keze közé vett egy felsőt.

- Mm... ez kié?

Sejtelmesen vizslatta az anyagot. Harry pulóvere volt az. Teljesen elfelejtettem, hogy még nálam van. Kínosan éreztem magam, talán bele is pirultam. Tudom, hogy ez csak egy pulóver; de mégsem olyan egyszerű. Egy fiú tulajdona.

- Az övé.

Kikaptam a kezéből, majd leraktam a forgószékem háttámlájára.

- Holnap vissza adom.

Morcosan belesüllyedtem a matracba és magamra húztam a takarót. Clar leoltotta a villanyt, de az éjjeli szekrényen lévő lámpát úgy hagyta. Félhomály uralkodott a szobában, mert Clar nem tud korom sötétben aludni. Ezt az idegesítő szokását már megtanultuk kezelni a sok év alatt. Frusztráltan próbálkoztam elaludni. Valahogy féltem attól, hogy Ryan megint felbukkan, s ezúttal gyorsabb, határozottabb lenne.

8 megjegyzés:

  1. imádtam,mint mindig;) hozd hamar a kövit te aranykezű csajszi:))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt.:) Most már lassan lehetne valami Több Harry és Sam között. Ugye érted miről beszélek?? De amúgy nagyon jó.:)

    VálaszTörlés
  3. Szióó.:)) nagyon jó lett.:D
    Bár én is hiányolom a Harry-Sam részeket.:)
    Meg lenne egy furcsa kérdésem,hogy lehet ezt a véleményes akármit a blogspot-ba tenni?:) mindenhol próbáltam de nem sikerült.:/ Minél hamarabb válaszolj.:)
    puszi x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sziia. akkor következő fejezetet ne hagyd ki. :'D a kérdésedre a válasz: irányítópult -> elrendezés -> blogbejegyzések szerkesztése. ha minden igaz ott találod a beállítást. ;) x

      Törlés
  4. Nagyóón jó volt és nagyóóón várom a folytatást :DDDD am jól vagyok :))iksz ó iksz ó <33

    VálaszTörlés
  5. sziaa, ma kezdtem el a blogod, és annyira megtetszett, hogy azonnal elolvastam az egészet! :D nagyon nagyon nagyon jó! hozd gyorsan a folytatást! :) xx

    VálaszTörlés
  6. uhh, imádtam ezt a részt, meg úgy az egészet <3 face-n találtam rá egyik nap és azonnal elolvastam az egészet! :)) hidd el, nagyon-nagyon jól írsz <33 folytatást minél hamarabb! ;) xoxo

    VálaszTörlés
  7. imádom.! alig várom a kövit.:$$$ lenne egy kérdésem nekem is: hogy néz ki Sam?:D az oké hogy barna hajú meg kék szemű de mégis.#.# képet mutass vagy vmit plíz.:$ pussza.#.#

    VálaszTörlés

Tiny Hand