12. fejezet
*A következő nap*
A terem tele volt emberekkel. Alig lehetett lépni közöttük. Legalább a századik rendelést vittem ki a vendégeknek. Az este végéhez közeledve, már nagyon elfáradtam.
A vér megfagyott bennem, amikor megragadták a csuklóm. Tekintetem azonnal az erős férfira szegeztem.
- Sam?
Ismerős hang csengett a fülemben. Ryan. Egy nagyon régi barátom. Évekkel ezelőtt költöztek el innen. Mikor utoljára láttam őt, még pattanásokkal küzdő esetlen tizennégy éves volt. Azóta sokat változott, pozitív irányba. Legalább is ami a külsőt illeti.
- Oh, Istenem. El sem hiszem. - a nyakába borultam, melegen átöleltem.
Leültünk az egyik üres asztalhoz, beszélgetni kezdtünk. Ahogy észre vettem rengeteget komolyodott, érettebb lett.
- Megváltoztál.. - megköszörülte a torkát, szemei a mellkasomra irányultak.
- D-Dögös vagy. - vigyorogni kezdett.
Az ő szájából hallva nem kaptam fel a vizet. Csak viccelődésnek tudtam be a megjegyzését.
Miközben beszélt hozzám, nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy bámul. Alaposan végig mért, közben néha belefeledkezve magába, elmosolyodott.
- Sam, majd zárj be!
Suzanne a terem másik végéből kiáltott át. Integetett, majd eltűnt az ajtó mögött.
*Harry szemszöge*
Az autóban ücsörögtem, Samre vártam. Szinte már mindenki elment, de Samet sehol nem láttam. Nem hinném, hogy figyelmen kívül hagytam volna pont őt. Az ajtón kijött egy nő. Elegánsan volt felöltözve, papírok voltak a kezében. Kiszálltam a kocsiból, becsaptam magam után az ajtót. Megrohamoztam a nőt, hogy megtudjam hol van Sam.
- Sam haza ment már?
Elé léptem, kicsit megrémült a hirtelen felbukkanásom miatt.
- N-Nem, bent van még.
Hüvelyk ujjával maga mögé mutatott, jelezve, hogy menjek be. Nyögtem egy ˝köszönöm-öt˝ és megcéloztam az épületet.
Szemeimmel végig pásztáztam a termet, míg rátaláltam Samre. Fellélegeztem, amikor megláttam, de hirtelen ideges lettem. Önfeledten beszélgetett valami szarházival. Ökölbe szorítottam a kezem, dühösen átkocogtam a terem azon felébe ahol ők voltak. Sam nevetni kezdett, mire az idegen alak lélegzet visszatartva bámulta őt.
- Hello, édes.
Nedves csókkal támadtam le Samet. Sötét kék szemei tágra nyíltak a meglepettségtől. Ha nem megyek közelebb, észre sem vettek volna.
- Umm, Harry.
Hangjából kivehető volt, hogy nem örül a megjelenésemnek.
- Ő itt Ryan.
Nagyot nyelt, fejét a ellenszenves fiú felé biccentette.
- Nem is meséltél a pasidról. - öntelten vigyorgott.
- Harry nem a pasim. - Sam hevesen tagadott.
- Ok, most már mennünk kell.
Elragadtam Sam kabátját, kezemet a hátára fektettem. Sam vonakodva állt fel az asztaltól, szinte sóvárogva pillantott Ryanre.
Mind hárman elhagytuk az épületet. Ryan búcsúzásképp megölelte Samet. A tekintetem megtelt dühvel, ahogy ott ölelkeztek előttem.
Sam várta, hogy kinyissam a kocsit, de nem bírtam megmozdulni.
- Ki volt ez?
Mérgelődve rátámaszkodtam a motorháztetőre. Sam megforgatta a szemeit, nem észlelte rajtam, hogy ideges vagyok.
- Egy nagyon kedves barát.
Megkerülte az autó elejét, ujjait a karomba nyomta, kérdőn fürkészett.
- Úgy ahogy én?
Felvettem vele a szemkontaktust, szorosan közel merészkedtem a testéhez. Az orrommal az övét érintettem, megpusziltam a száját, de nem csókoltam meg.
- É... én.
Az ajkai remegtek, ahogy számmal súroltam őket.
- Válaszolj.
Fokoztam a hatást, beleharaptam az alsó ajkába, fogaimmal finoman meghúztam. Apró kezét az arcomhoz tette, ujjaival a nyakamat érintette. Hüvelyk ujja közel volt a fülemhez. A szemöldököm összeráncoltam, kinyitottam a szemeim, míg ő behunyta az övéit. Az ajkaimmal elhagytam a száját, a füle alatti részt kezdtem folyamatos csókokkal borítani. A fejét oldalra döntötte, a visszatartott nyöszörgések kicsúsztak szétnyílt ajkai közül. Imádom kihozni belőle az euforikus állapotot. Néha észre sem veszi milyen könnyen hagyja el magát az érintéseim alatt. Élvezem amikor átadja magát a kényeztetésemnek. Percről-percre jobban akarom őt.
- Harry!
Összeszorította a szemeit, egy pillanatra abbahagytam a határai feszegetését.
- T-Te nem csak barát vagy.
Lihegve suttogta. A szája beszédre készült, de mielőtt egy szót is szólt volna, kifújta a levegőt.
- Te egy bonyolult része vagy az életemnek.
Nehezen szedte össze a szavakat. Megmosolyogtatta a szívem, amit mondott. Én is hasonlóan gondolok rá. Egy bonyolult, és izgalmas része az életemnek.
ah hol is kezdjem ... :P szóval: imádom a szereplőket ! tetszik hogy Harry átlagos benne :) az is nagyon jó hogy Sam ilyen kis félénk :D sztem nagyon is eseménydúsan írsz , mindig történik valami , de már nagyon várom hogy legyen egy "mocskos rész" is :PP gratulálok , csak így tovább ! pusszancs: P!☺
VálaszTörlésszia. én is odáig vagyok a történetért és nem találok benne hibát. csak azt sajnálom kicsit, h ilyen rövidek a fejezetek.:// csak mert órákig tudnám olvasni ezeket a fejezeteket.:))) xoxoxo, zsóó.
VálaszTörlésNagyon jókat írsz, de egy kicsit lehetnének hosszabbak is.:) A szereplők nagyon tetszenek.:) Meg nekem az is tetszene ha úgy hagynád abba h egy izgalmasabb rész jönne.:) Hamarabb rakd fel a fejezeteket.:) Amúgy semmi gond nincs a fejezetekkel. Gyorsan a kövit.:)
VálaszTörlésTeljesen egyet értek az előttem szólókkal :-) őszintén gratulálok , csodálatosan írsz :-). Örülnék én is ha a fejezetek kicsit hosszabbak lennének , és ha lehet még legyél picit gyorsabb a fejezetek felrakásával de amúgy gratulaa így tovább :-). pusziii :*
VálaszTörléshelló(: imádom a blogot, tényleg ügyesen írsz$: nem írnám le megint azt amit az előttem szólók már írtak(; persze biztos van néha jobb dolgod is mint a gép előtt görnyedni is felrakni az új részeket szóval tökre megértelek(: am hozd a kövit minél hamarabb!(:
VálaszTörlés